Az otthon játszható szabadulós játékokon belül egyre inkább feltörekvő trend a feladványokkal ellátott puzzle (igen, az a kicsi darabokból kirakós). A dolog lényege, hogy miután a klasszikus módon kiraktuk a képet, még hátra van, hogy megoldjuk a feladványokat, amik a képen láthatók. Mi nagyon szeretünk kirakózni, így hamar belopta magát a szívünkbe a műfaj, többek között ezért is döntöttünk úgy, hogy külön posztot szentelünk neki. Meg azért is, mert  tényleg eléggé más a játékélmény, mint egy mára már hagyományosnak mondható feladványmegoldós társasjátéknál.

Friss aktualitás, hogy alig néhány hete jelent meg magyar nyelven a Escape Room the Game család első puzzle játéka: A tudós titka. Már eddig is sok remek Escape Room the Game játékhoz volt szerencsénk magyarul is a Simba Toys jóvoltából, és a nemzetközi visszhang alapján most nagyon-nagyon vártuk ezt a kirakóssal kombinált szabadulójátékot. A már eddig is rendkívül sokszínű játékcsalád (amelyben találunk a családi történettől a horrorig mindent, beleértve a kétszemélyes és a VR játékokat is) talán legegyedibb ismertető jele egy elektronikus chrono-dekóder (vagy az ezt kiváltó mobil app), ami megoldás ellenőrzőként és idő-visszaszámlálóként is szolgál. Nos, a puzzle játékban ezt ne keressük, itt egy teljesen új elemmel álltak elő a tervezők: egy mechanikusan működő dekóder tárcsa, amelyet azonban a tekergetés előtt az adott megoldásnak megfelelően puzzle-darabkákból kell összerakni! Nehéz lenne dönteni, hogy melyik a menőbb, én nagyon szerettem a chrono-dekóder okozta feszültséget, és talán picivel inkább arra hajlok, hogy jó lett volna ebben is azt használni. A játékcsalád másik jellemző eleme, ami minden eddigi küldetésen átível, hogy kapunk egy-egy nagy formátumú és szép grafikával rajzolt képet, ami a adott helyszínt (szobát) ábrázolja, ahol kutakodunk. Örömmel jelenthetem, hogy ez az élmény most sem marad el, sőt! A kis puzzle darabkákból nekünk kell kirakni ezeket a korábbiakhoz hasonlóan szép képeket. Engem személy szerint az első meglepetés akkor ért, mikor nekikezdtem a nyitó puzzle-nak, és rádöbbentem, hogy itt bizony, több mint négy sarokelem van... Aztán persze a végére az egész értelmet nyert, de még soha korábban nem raktam ki szabálytalan alakú puzzlet, mondhatom már ez is egyedi élmény volt. Összesen öt darab kirakós vár egyébként ránk, egyenként kb 40-80 darabosak, szóval azért a szabálytalan alakjuk ellenére is könnyen kirakhatók, a kevésbé puzzle-mán játékosok se fogják elunni magukat közben. A kirakós elemeket közepes minőségűnek mondanám, nem egy kifejezett top kategória, de kellően tartós ahhoz, hogy többszöri lejátszást is kibírjon akár. A játék többi része is tartalmaz új és egyedi ötleteket a korábbiakhoz képest, pl kis titkos rekeszeket nyitogatunk a kirakósdarabok megszerzése érdekében, és a feladványok megfejtésével lépésről lépésre állítjuk össze a nagy képet. Mondjuk mikor a végén már csak egy kinyitatlan doboz van, akkor nem olyan meglepetés, hogy melyik a végső, és azt hittem még abban is kirakós lesz, és a történet végső lezárását valami trükkös módon kapjuk pl a dobozok alá rejtve - de persze ne legyünk telhetetlenek! Maga a történet egyébként egy viszonylag ismert sablonra épít: híres tudós holtan fekszik otthonában, mi pedig az általa hátrahagyott nyomokat kutatjuk, hogy ráleljünk a titkosított felfedezéseire. Azok megnyugtatására mondom, akik hozzám hasonlóan az egyedibb sztorikat preferálják, hogy tartogat azért ez a felállás is néhány meglepő történeti fordulatot, a személyes kedvencem például egy beépített morális dilemma volt. Szintén megőrizte a játék azt a korábbról ismert, és nagyon szimpatikus, elemet, hogy folyamatos a történetmesélés. Itt nem az egymás után következő borítékokon olvashatjuk kalandunk előrehaladtát, hanem a kis dobozok kinyitásakor, a fedél belsején van egy-egy kis szöveg, ami értelmet ad a küldetés következő lépésének. Összességében azt mondhatom, hogy aki ismeri a játékcsaládot, az nagyjából hasonló stílusú feladatokra számíthat (kis ilyen-olyan lapokkal és egyéb elemekkel amiket egy-egy többlépéses feladvány megoldásához használunk), azzal a különbséggel, hogy a helyszíneket poszterek helyett kirakóson kapjuk. Aki pedig nem ismeri, nos akár ez is egy tökéletes első játék lehet, és bármilyen elakadás esetén rendelkezésre áll a honlapon segítség, szóval nem kell attól tartani, hogy bent ragadunk egy félig összerakott trükkös házban.

A puzzle-szabadulószoba koncepció egyébként elsőként a Ravensburger EXIT Puzzle termékcsaládnál jelent meg, akik azóta már sok-sok különböző tematikával előálltak, itt végig lehet lapozni a folyamatosan frissülő felhozatalt. A dolog lényege itt jóval egyszerűbb, mint amit fentebb bemutattunk: először ki kell rakni egy képet (ahogy az egy puzzle-nál várható ;-)), majd a nagy képen a kirakás után hat-nyolc feladványt találhatunk elrejtve, melyeket meg kell oldanunk annak érdekében, hogy úgymond kiszabaduljunk. A dologban egyértelműen a puzzle kirakás a hangsúlyosabb elem, de aki szereti az ilyesmit annak egy érdekes koncepció lehet ez a szabadulós verzió. Viszont az összes többi szabadulós érzés (dolgok nyitogatása, stb) ebből teljességgel hiányzik. Először 759 darabok kirakók jelentek meg ezen a termékcsaládon belül ami azért egy átlag játékosnak nem egyestés program, de időközben van már több 368 darabos is, ezekkel a kevésbé puzzle-fanok is gyorsabban végezhetnek, de azért még mindig egy hosszabb rakosgatós történet - amit én speciel élvezek. A képen elrejtett feladatok inkább egyszerűek, egy-egy számkódot adnak ilyen számold össze, helyettesítsd be stb mechanikával (mondjuk nagy előnye, hogy nyelvfüggetlen). Néha volt olyan érzésünk, hogy kicsit találd ki, mire gondolok" jellege volt a dolognak... miután megnéztük a hint-et, hogy mit kell csinálni, már könnyen meg lehetett oldani, de semmi nem utalt rá, hogy az a képelem épp egy feladvány. Ezért mondjuk bőven kárpótol, hogy a kirakott kép nagyon szép, és tényleg maga a puzzle is jó minőségű. A dolog vége pedig nagyon jópofa, a kapott számkódok alapján kell kikeresni bizonyos számozott puzzle darabokat a keretből, és ezekből lehet összerakni egy újabb kis képet, ami pont passzol a játék elején olvasott történethez megoldásként. Nemrégiben csatlakozott a termékcsaládhoz néhány gyerekeknek készült puzzle (ezek is 368 darabosak, szóval azért feltehetőleg nem annyira kicsi gyerekeknek), ezt még nem próbáltuk, de mindenképp érdekes újításnak tűnik.
Nos mindez eddig olyasmi, amit bárki fellelhet a neten kis keresgéléssel, úgyhogy szeretnénk hozzátenni a szubjektív véleményünket, hogy az általunk lejátszott nyolc puzzle közül melyik miben volt erősebb gyengébb szerintünk. Kezdeném azzal, hogy nekem nagyon bejött az elemek darabszámának a csökkentése, a 368 darabosakkal is órákon át elszöszmötöltünk, de ez az idő jobban arányban állt az utána feladatmegoldásra fordított idővel, mint a 759 darabos puzzleknál, ahol a leggyorsabb esetekben is két független nekiülés kellett a kirakáshoz. Az üvegház az egyik személyes kedvencünk, a kép is nagyon szép volt, és jól rakható, a feladványok is logikusak voltak, illetve a történet és a végén a megoldás is tökéletesen passzolt; ha most kellene választanom ezzel kezdenék. A Játékgyár kirakása a kevesebb darabszám ellenére is tartogatott kihívásokat, mert sok volt benne a szürke rész, és utána a feladatoknál is éreztünk olyan ugrásokat, ami annyira nem esett jól. A 759 darabosok közül talán holtversenyben az Angkor templom és a Csillagvizsgáló van nálunk az élen, ha az összélményt nézzük. Mindkét kép nagyon szép volt (a csillagvizsgálósat a csillagos égboltot leszámítva viszonylag könnyű volt rakni, a dzsungelbéli templom elég zöld), a feladatok mindkét esetben megtalálhatóak, de mégis a képbe illőek, és kellő számú rávezetést tartalmaznak. A végső megoldás pedig megintcsak tökéletesen passzolt a történethez. Igazából a többi puzzle is jó volt, és tervben van a még hiányzók beszerzése is, szóval olyannak még nem találkoztunk, ami kifejezett csalódás lett volna. A Vámpírkastély emelkedett még talán ki a kirakandó kép szépségével, itt a feladatokkal nem voltunk teljesen kibékülve. Hasonlóan a Farkasfalka  kép is nagyon szép volt (bár elég nehezen kirakható a sok sötét árnyalat miatt), viszont gyakorlatilag semmi rávezetés nem volt a képen, ami elárulná mik a feladványok. A Boszorkánykonyha szép volt és jó, itt a végjátékot találtuk kicsit erőltetettnek. Ezen kívül a Sárkánylabort és a Tengeralattjárót csináltuk még meg, igazából mindkettő rendben volt. Hátra van még az Egyszarvú, a Félelmetes pince, a Labor és a Műterem. Nomeg persze a "kids" verziók: Dzsungel, Múzeum, Vidámpark, Elvarázsolt erdő, Kalózok. Unatkozni nem fogunk, az biztos :)

Exit néven ismét egy egyébként már jó ismerősünk köszön vissza, akik szintén hihetetlenül produktívak (és szép sorban jelennek meg magyarul is a játékaik). A szorosan értelmezett szabadulószoba társasjáték mellett előrukkoltak már könyvvel és adventi naptárral is, most pedig a kirakós puzzle kategóriában is megjelent két termékük "The Deserted Lighhouse" és "The Sacred Temple" néven. Nagyon izgalmas koncepciónak tűnik, és a kirakós műfajon belül ők is próbáltak olyan keretek között maradni, hogy senkinek ne jelentsen nehézséget a puzzle. Egy-egy dobozban négy kisebb puzzle van, mellette viszont megkapjuk a termékcsaládtól megszokott dekóder tárcsát és további játékelemeket. A sokak által szidott "rombolandó" egyszer használatos játékelemeket továbbra is megtartották, viszont a feladatok szórakoztatók és sokrétűek, élvezetes fizikailag tologatni benne a különböző dolgokat. Mi a világítótornyost próbáltuk, és kifejezetten jól szórakoztunk vele.

Viszonylag kevés infó lelhető fel a Classic Mystery Jigsaw Puzzle nevezetű játékcsaládról, de legnagyobb meglepetésünkre egyik nap egyszer csak ránk mosolygott egy szupermarket (konkrétan az Auchan) polcairól mégpedig magyarra lefordítva. (Egy gyors Google kereséssel számos hazai webshopban is megtaláljuk őket.) Az angol honlapjukon található leírás alapján ezek ezer darabos kirakók, és mindegyikhez tartozik egy rejtélyes történet, amely rejtélyét a puzzle kirakása után fogjuk tudni megoldani valamilyen módon. Titanikos, Sherlockos, többféle gyilkos vacsorás és Hitchcock-os tematikáik vannak, mi a két magyarul megtalált játék közül az Isztambul Expressz mellett döntöttünk kipróbálásra. A csomagot kibontva egy kis füzetet találunk, viszonylag hosszabb olvasandó szöveggel, ami a játék háttér története, és már-már a szabadulós könyvekre / füzetekre hajaz terjedelmében. A fő komponens pedig természetesen egy (közepes minőségű) puzzle sok-sok pici darabból. Egyelőre még csak a kicsomagolásig jutottunk, de hamarosan nekilátunk az ezer darab összeillesztésének, és majd frissítjük a posztot.

Szintén volt szerencsénk kipróbálni az Educa Mysterious Puzzle termékcsaládot (konkrétan a legkisebb gyerekeknek szóló játékukat), szerencsére több webshop is árul ilyet itthon. Egy száz darabos boszorkányos témájú kirakót szereztünk be családon belül egy óvodásnak, és a kirakóssal is maximálisan elégedettek voltunk, meg a plusz elemmel is, ami itt speciel abból állt, hogy a kész képen UV lámpával kellett mindenféle extra elemeket megkeresni (majd magunk is rajzolhattunk rá a mellékelt UV tollal). Ránézésre hasonló a kétszáz darabos varázslatos erdő is. Ezen kívül két ötszáz darabos kirakó tartozik még a termékcsaládba (Régiségkereskedés és Vasútállomás), de ezek esetében a neten fellelhető leírások alapján nem sikerült rájönni vajon milyen extrát rejtenek. Nem kifejezetten szabadulószoba, hiszen nem tartozik a kirakóshoz történet, majd azt lezáró megoldás, de a keresgélés miatt a "puzzle extrákkal" kategória egy remekül ideillő darabja.

A teljesség kedvéért említenénk még a Magic Puzzle Companyt, akikről gyakorlatilag semmit nem tudunk, de volt egy viszonylag nagy pont kavart Kickstarter kampányuk. Összesen három ezer darabos kirakóst alkottak, ami saját leírásuk szerint az egyedi grafikákon túl valami mágikusat is tartalmaz, sejthetően optikai illúziók formájában. Illetve The Enigma Jigsaw néven létezik még egy kirakós, ami szintén arról szól, hogy a kirakott képen kódolt üzenetek vannak elrejtve, de egyelőre úgy néz ki csak az óceán túlsó végén örülhetnek neki. Van azonban idehaza is elég kiraknivalónk, szóval aki hozzánk hasonlóan jó szívvel üdvözli a puzzle és a szabadulószobák összegyúrását, az már láthat is neki a jobbnál jobb játékoknak.

Korábban már írtunk róla, hogy az otthon játszható szabadulószobák műfaján belül külön ágazattá nőtték ki magukat a könyv formátumú szabadulószobák. Ehhez a hullámhoz csatlakozva pedig az utóbbi időben magyarul is kezd megjelenni ez a móka. Ennek örömére mi is csatlakoztunk a moly.hu könyves fórumához, és létrehoztunk egy polcot szabadulószoba könyveknek, kövessetek minket ott is! Most pedig bemutatjuk, hogy miből válogathat, aki magyar nyelven szeretne egy könyv főhőseként szabadulószobásat játszani.

A magyar nyelvű szabadulószoba-könyvek listája még nem túl hosszú, ezért mindig külön öröm egy olyan megjelenéssel találkozni, amely eredetileg is magyar nyelven íródott (nem külföldi fordításában megjelenő). Csabai László neve valószínűleg ismerősen cseng itthon a krimi-rajongók körében, hiszen számos ilyen műfajú könyvet írt már. Ezúttal a Sherlock Holmes Budapesten című művébe a nyomozáson kívül egy kis interaktivitás is csempészett, nem véletlenül szerepel a "regény & rejtvény" cimke a címlapon. A könyvet ugyan első ránézésre mindössze a korabeli képek különböztetik meg a már megszokott bűnügyi regényektől (a kiadó honlapján bele is lapozhatunk az első pár oldalba). Bár már önmagában az illusztrációk is segítenek beleélni magunkat a korabeli hangulatba, a kötet különlegessége mégiscsak az, hogy a történetnek két befejezése létezik, és ezek közül az egyikhez csak rejtvényeket megfejtve juthatunk hozzá.

Legjobb tudomásunk szerint a tavaly nyár elején, a PánIQ-szoba ajánlásával, megjelent Kirakós – Janteloven Gyilkosságok az első magyar nyelven íródott szabadulószoba-könyv. A kiadó leírása alapján a könyv egy skandináv krimi, amelyben feladványok is találhatók. Egész konkrétan tíz egyértelműen jelzett feladványt ígérnek (ami nagyságrendileg egy Exit játéknak felel meg), amikor az olvasók a nyomozók bőrébe bújhatnak. Ezek alapján az már előre látszik, hogy a szabadulószoba-könyveken belül ez a történeterős kategóriába fog tartozni, ami önmagában krimiként is megállja a helyét. És valóban, a „Kirakós” az a fajta szabadulószoba-könyv, ahol inkább a történeten van a hangsúly, és emellett jelennek meg a feladványok. Ennek nagy előnye, hogy egy irodalmi igényességgel megírt szöveget kapunk, ami már önmagában krimiként is élvezhető. Bár ennél inkább több rejtvény szokott lenni a szabadulós könyvekben, nem hagy hiányérzetet maga után. Jók a feladványok, és változatosak is; megoldható, de azért gondolkozni kell tapasztalt szabadulóknak is. Ami egyértelműen pozitívum (és máshol még szerintem nem is találkoztunk ezzel a megoldással), hogy a segítségeket (és aztán a megoldást is) a szövegbe ágyazva kapjuk, tehát nem kell internetes fórumokat bogarászni vagy a könyv hátuljába lapozni; ha nem tudjuk megoldani a feladatot (vagy nincs kedvünk többet gondolkozni rajta), akkor egyszerűen tovább olvasunk, és szépen a cselekmény fokozatos kibontakozásával kapjuk majd a maga idejében a kellő információmorzsákat. Tehát nem von le az élményből, ha egy-egy feladat túl nehéz a szintünknek. Nyelvezetében, megírásában egyértelműen kiemelkedik. A feladványok is teljesen jól hozzák az elvárt szintet, annyi kiegészítéssel, hogy szöveges feladványokról van szó, nincsenek hozzá képek (csak majd a függelékben, ahol a megoldások részletes leírását megkapjuk a végén).

Szerencsére azért a külföldről hozott és magyarra lefordított szabadulós könyvek száma is növekszik szép lassacskán, tavaly szeptemberben jelent meg például a Scolar kiadó két új könyve, amely ráadásul hiánypótló módon a gyerekeket célozza meg. Az Anne Scheller – Martine Richter szerzőpáros munkája A szálloda fogságában (Szabadulószoba 1.) és A várkastély fogságában (Szabadulószoba 2.) címet viselik. A kiadó holnapja az alábbiakat ígéri: "Ahogy kinyitod, máris foglyul ejt. Két izgalmas és rejtélyes eset vár egy halom csalafinta feladattal. Ezzel a könyvvel mindent megtehetsz: szabad beleírni, összehajtogatni, szétvágni vagy kitépni belőle a lapokat. Mert a végén csak egy a fontos: szabadulj meg a könyvtől!" Már a könyvet kézbe fogva rögtön olyasmivel szembesültünk, amivel soha korábban, ugyanis ezt a két szabadulószoba könyvet egyszerűen lehetetlen végiglapozni, mert a lapok párosával perforálva vannak, és a játék során nekünk magunknak kell eldönteni hová lapozunk, és mit nyitunk ki. Akár csak egy igazi kiszabadulós játékban, itt is egy-egy szobát kapunk, ami az épp aktuális helyszín, és a feladatokat megoldva a helyszín-rajzokon kell kiválasztani a sok-sok szimbólummal jelölt tárgy közül, hogy merre tovább. Minden ilyen szimbólumhoz egy oldalpár tartozik a könyvben, így az adott feladvány megfejtését követően könnyen ki tudjuk keresni, hogy melyik perforált lapot kell felhasítanunk.
Ha pedig már a kiadó honlapján járunk, akkor érdemes a többi kaland-könyvük között is szétnézni, a Titkok szigete címűt például erősen tudjuk ajánlani (és nem csak mi, hanem D. Tóth Kriszta UNICEF nagykövet is, aki "a hónap gyerekkönyve"-nek választotta). Itt egy különleges állatmentős történetet kapunk, ami egyik oldalról a következőre bontakozik ki, de azt hogy mikor hová lapozzunk, azt egy külön térkép segítségével kell kiderítenünk. Minden egyes feladat megoldásakor ugyanis egy irányt kapunk, és így lépünk egyik számozott helyről a másikra. Mindezt pedig egy trükkös piros nagyító egészíti ki, amely segítségével rejtett dolgokat fedezhetünk fel a könyv lapjain.

A 47 Csodája fejtörőkönyv eredetileg angol nyelven jelent meg (Miracle 47 címen), azonban a fordítás során teljesen át lettek dolgozva a feladatok, hogy illeszkedjen a magyarhoz. A játék során egy a II. világháború utáni laboratórium titkait göngyölítettük fel a bevett formula szerint: feladatokat megoldva, majd egy honlapról a megoldásokért kulcsszavakat kapva. Ez a könyv azt a, talán inkább elterjedtnek mondható, forgatókönyvet követi, amikor a feladatokon van a hangsúly, és történetből csak minimálisat kapunk, de külön pluszpont, hogy azon túl, hogy a megoldásokért kapott kulcsszavakat más feladatokban fel kell használni, a könyvnek az a vége, hogy egy hosszabbacska (egy oldalas) szöveget össze tudunk rakni a kulcsszavakból, ami egyúttal a történet lezárása is. Szóval egy oldal felvezetés, egy oldal lezárás, a többi a fantáziánkára van bízva, már ami a sztorit illeti. Cserébe jó sok feladvány van (szám szerint 40), és igényes grafikák illusztrálják. Maguk a feladatok is jók, szóval a kis vékony kötet viszonylag elérhető áron tényleg remek szórakozást biztosít. Elakadás esetén a segítségek egy netes fórumon találhatók (külön fórum üzemel az angol illetve magyar nyelvű könyv megoldóinak).

A Saxum kiadó jóvoltából az eredetileg német nyelvű EXIT sorozat darabjai is jelennek meg sorba magyarul (Rejtély az alagsorban, A titkos kincs), és szintén az EXIT-en keresztül jelent meg az angol posztban már ismertetett 29. napló, és Hajónapló 1907. Az első két EXIT könyvet (alagsor és kincs) a magyar fordításban játszottuk, és bár egyik sem egy kiemelkedő remekmű, de vannak benne érdekes megoldások, és hozzák a feladványok az EXIT-szintet (a történet olvasmányosságával voltak gondjaink). A második kettőt, viszont eredetiben (angolul) játszottuk, így itt csak mások véleményére hagyatkozva írhatjuk, hogy bár nekünk nagyon tetszett mindkettő (a nem-EXIT verzióban), magyar játékosok jelezték, hogy voltak például honlapproblémák és egyéb olyan feltehetően szerkesztési-fordítási gondok, amik nehézséget okoztak (hogy ez időközben javításra került-e, arról nincs információnk).  Plusz szintén a Saxum kiadónál egy Escape Game Zsebkönyv névre keresztelt francia sorozat első darabja is feltűnt (DaVinci témában), amitől szintén nem estünk hasra, de ár-érték arányban nem rossz a dolog, és igényes képekkel jó minőségű papíron kapunk egy nem túl eredeti, de könnyed szórakozásnak megjárja kategóriájú kis könyvecskét.

A műfajon belül szintén viszonylag történet-erős az (általunk angolul játszott) Escape Room Puzzles című könyv, ami időközben Szabadulószobás fejtörők néven magyarul is kapható. Azért ne egy regényre gondoljunk, se a a történet kidolgozottsága, se a megfogalmazása szempontjából, de éppen a történeterősség miatt picit megtévesztő a "puzzles" szó a címben, mert messze nem arról van szó, hogy feladatok vannak egymás után, hanem a könyv tíz egymásra épülő szabadulószobát tartalmaz, amelyek végig járásával és megoldásával folyamatosan haladunk előre egy amúgy izgalmas történetben. Kiemelendő még, hogy ez egy színes könyv (míg a műfaj többi tagja zömében fekete-fehér, ahogy a könyvek márcsak lenni szoktak), és tényleg tele van képekkel, illusztrációkkal. Egy bevezető jelenettel (szobával) indul a könyv, ami még viszonylag könnyen megoldható, utána viszont kifejezetten nehéz feladatokra számíthatunk, ami az én ízlésemnek itt-ott már túlzottan nyakatekert volt. Ennek ellenére nagyon jó szívvel tudom ajánlani, főleg mert a frusztrációt hozzám hasonlóan kevésbé jól viselők kedvéért rögtön a könyv hátuljában vannak a kis/közepes/nagy segítségek, majd a teljes megoldás magyarázattal. Az pedig külön szimpatikus volt, hogy olyan életszerű a történet; tehát pl ha bezárnak valahova (mármint a főhőst, akinek a bőrébe bújunk), akkor eszembe jut (mármint neki), hogy azt a három számjegyű lakatot akár pörgethetném is addig amíg ki nem találom a helyes kódot. Aztán persze mindig mindenre meg lehet találni a megoldást valahol a környezetben elrejtve.
Időközben a sorozat második része is megjelent magyarul, ez egy Sherlock Holmes tematikájú könyv, az elsőhöz nagyon hasonló felépítésben. Továbbra is szép a grafikus kivitelezés, jó a történet és jók a feladványok. Ezúttal kivártuk a magyar megjelenést, és annyit azért muszáj kritikaként megemlíteni, hogy vannak a feladványoknak olyan részei, ami nem került fordításra így előfordulhat, hogy a dekódolás eredményeként az olvasó angol nyelvű mondatokat kap. Ennek ellenére (illetve mivel amúgy is szoktunk angolul játszani), mi nagyon meg voltunk elégedve a könyv nyújtotta élménnyel.

Az angol nyelvű könyves posztban már írunk részletesen az Ivan Tapia nevével fémjelzett (spanyol illetőségű) Cocolisto cégről, akiknek világszerte népszerű (többek között angolra is lefordított) The Escape Book sorozatot köszönhetjük. Végre-végre magyarul is jelent meg tőlük, még pedig egész konkrétan A nagy pénzrablás című, ami egy Netflix sorozathoz kapcsolódóan mesél el egy feladványokkal tűzdelt történetet. Mi még nem játszottuk, de a fenti linken több olvasói értékelés is olvasható (elég vegyesek). A bevezető (ameddig eljutottunk) egy viszonylag gyengén megírt felvezetés, egy egyébként izgalmas alaphelyzetről, igazából megüti azt a szintet, hogy kedvünk legyen folytatni, szóval valószínűleg fogjuk is. A professzor egy gyerekkori barátján keresztül ismerjük meg hogyan találkoztak a kórházban, és mi a jelentősége a papírmadaraknak. Egyébként ezek a papírmadarak vonulnak majd végig az egész könyvön, a játék úgy épül fel, hogy minden fejezetben olvasunk pár oldalt, majd kapunk egy feladatot, amit úgy tudunk megoldani, hogy a könyv végén lévő papírmadarak közül a megfelelő kivágjuk, és a szükséges helyen felhasználjuk (és itt hördülnek fel sokan, hogy könyvbe belevágni, na az milyen!), majd pedig a megoldás megadja, hogy hova kell lapoznunk, és ott folytatni a következő fejezettel. Ez a lapozgatós mechanika bevett módszer a Cocolisto könyveinél, és mi szeretjük is, mert valahol azt az érzést kelti, hogy van ráhatásom a történetre, és egyúttal visszaigazolás is, hogy jó a megoldás. Azt viszont nem értjük, hogy a könyv végén található kivágandó lapokhoz miért nem kapunk egy QR-kód linket, ahonnan pdf-ben le lehetne tölteni.

Idő közben érkezett a könyvnek folytatása, amely a Nagy Pénzrablás főcím mellé Az Akadémia alcímet kapta. A könyvbe belelapozva azt láttuk, hogy ugyanaz a koncepció, mint az előző kötetnél, azonban a moly.hu-n átböngészett vélemények alapján ezúttal a kivitelezés már kevésbé sikerült, így mi sem siettünk beszerezni - de mivel azért olyan sok szabadulószoba-könyv még nincs a piacon, előtt-utóbb valószínű csak sort kerítünk rá.

Bár inkább társasjátékos fórumokon jelenik meg (feltehetően amiatt, hogy a Gémklub adta ki itthon), de mégiscsak könyv formátumú a Képregényes Kalandok sorozat. A sokak által kedvelt "retro" lapozgatós (útválasztós) könyvek műfaját ültették át képregényformátumba, megspékelve egy-két feladvánnyal. Témailag találunk már egészen kicsi gyereknek valótól a 18+-ig több mindent. Amire alapvetően készülni kell, hogy ezekben a könyvekben tényleg inkább az a hangsúlyos, hogy (nem teljesen egyértelmű megérzésekre alapozva) döntünk, hogy az egyik vagy másik irányba menjünk tovább. Persze vannak olyan dolgok is, amit észre kell venni, megnézni, stb. Viszont nincsenek egyértelműen kijelölt "jó" útvonalak, a feladatok és ezek megoldása csak nagyon kicsi része a játékélménynek. Szabadulószobás könyvekhez hasonlítva nekem kevés volt benne a feladvány, viszont jó szívvel ajánlom egy társasjátékos blog, a Játékkunyhó, ajánlóját akiknek nagyon tetszett a sorozat már rögtön az elején. Most amire még kíváncsiak vagyunk az a legújabb csavar a sorozatban, négy keménykötésű könyv után kijött egy doboz füzetekkel, és immár tényleg nem annyira könyv, amit egy személy játszik, hanem társasjáték / szerepjáték, ahol mindenki külön füzetet olvas.

Egyébként ha kicsit kitágítjuk a szabadulószoba-könyv fogalmát, akkor főleg gyerekeknek elég sok interaktív könyv készült, leginkább ismeretátadó céllal az iskolai tananyagra fókuszálva. Saját környezet tapasztalatai alapján ezeket örömmel forgatják a lurkók, például a Napraforgó könyvkiadó Kalandos küldetés sorozatát (Zűr az űrben, Amazonas titka) vagy a Te vagy az ész! sorozatát (Nyomozz ki egy bűnügyet, Lőj ki egy űrrakétát). A Könyvmolyképző kiadó Mateknyomozók  sorozata is hasonlónak tűnik, bár azt még nem próbáltuk.

Illetve, ami inkább már "csak sima" regény, de nemzetközi körökben is szabadulószoba könyvként emlegetik, az amikor maguk a szereplők kerülnek egy szabadulószoba helyzetbe, és mi olvasóként passzívan végig izguljuk, hogy miként oldják meg a feladatokat. Bár az én definícióm szerint csak az lehet szabadulószoba, ahol az olvasónak / játékosnak aktív szerepe van, mivel a Találj ki sorozat két eddig megjelent kötete magyar szerzők eredetileg is magyarul írott műve, mégiscsak megemlíteném őket itt. Mindkét esetben egy osztálykiránduláson részt vevő fiatalokból áll a csapat, és a dolog különlegessége, hogy az egyes szereplők szemszögét más-más szerző írta, ami szuper ötlet. Sajnos a konkrét megvalósulás már nem sikerült ennyire jóra, de hozzá kell tenni, hogy már kiöregedtem az ifjúsági irodalomból, kiskamaszként olvasva könnyen lehet, hogy élmény ez a könyv.

Szintén szabadulószoba könyvként hirdeti magát, bár inkább hibrid műfaj a Talpra magyar című kiadvány, ami a március 15-i eseményeket hivatott interaktív formában közelebb hozni a kisiskolás gyerekekhez. Mivel egy kötelező ünnep kapcsolódik a '48-as forradalomhoz, ráadásul vaskosan iskolai tananyag is mind irodalomból, mind történelemből, én csak üdvözölni tudom a kezdeményezést, hogy rendhagyó és játékos módon ismertessük meg a gyerekekkel az eseményeket. Mindjárt leírom, hogy nekem felnőttként mi nem tetszett benne, de előtte leszögezném, hogy a nyolc éves fiam viszont imádta ezt a könyvet, és valójában ő a célközönség, nem én. Szóval a játék-könyv élvezhetőségét illetően azt kell mondanom, hogy szuperül betalált, pont megfelelő szint a megszólított közönségnek, konkrétan félbe kellett hagynunk a korábban megkezdett esti mesét, mert mindenáron ezt akarta csinálni mese helyett. Objektíven nézve a Talpra magyar egy olyan játék-könyv, ahol rövid olvasás után döntenünk kell, és az annak megfelelő helyre lapozni. Ami picit fura a dologban, hogy ennek ellenére mégis csak egy lehetséges történetszál van a könyvben, tehát mindig van egy "jó" döntés, amivel mehetünk tovább, és egy "rossz" döntés ami azt eredményezi, hogy egy "vége" feliratú oldalra jutunk. Ráadásul a jó és rossz döntés nem feltétlen egyértelmű, nem egy feladat helyes megoldását kell megadni, hanem intuíciókra hagyatkozva dönteni, hogy pl megbízunk-e egy felbukkanó szereplőben. (Apró spoiler: az esetek 99%-ban az első opció a "rossz" a második a "jó" - nem tudom ezt csak poénnak szánták-e, főleg mikor a vége felé pont van egy hely, ahol nem így van, mindenesetre az én fiam hamar ráállt, hogy mindig a másodikat kell választani.) Ezeken az előre vagy csak eddig döntéseken kívül apróbb feladatok tarkítják még a könyvet: színezős, számolós, pont összekötős vagy éppen kódfejtős. Én felnőttként többet vártam volna a könyvtől, szóval óvva intek mindenkit tőle, hogy elkövesse ugyanezt a hibát: a Talpra magyar-t a gyereketeknek vegyétek, ne magatoknak, és akkor jó lesz. Ugyanez érvényes magára a szövegre is. Sokszor tapasztaltam már, hogy amit én túlegyszerűsítettnek tartok, az valójában a pont megfelelő szint egy kisebb gyereknek.

Megemlítenék még egy interaktív történelemkönyvet a Tankönyvkiadó-tól, amely a '90-es évek elején jelent meg A lovagkirály birodalmában címen, de sajnos már nem nagyon kapható sehol.

Illetve érdekes adalék, hogy Cserháti Éva krimiíró a K.É.Z. esetei sorozat második kötetének a Szabadulószoba címet adta. Ugyan nem egy szabaduló-könyvről van szó, hanem egy klasszikus értelemben vett krimiről, és nem kell olvasóként feladványokat megoldanunk, mégis ugyanúgy megjelenik benne a szabadulószoba hangulat, mint a fentebbi Találj ki sorozatban.

Összességében nagy örömmel látjuk, hogy magyar nyelven is szépen kezdenek megjelenni a szabadulószobás könyvek, és szerencsésnek tartjuk, hogy az egyelőre viszonylag limitált felhozatalban nagyon különböző darabok vannak jelen, ki-ki válogathat a regény-szerű megoldástól a szinte pusztán feladatokból állón át a a képregényekig és a kvízkérdésekig.

A kényszer szülte a karantén alatt, mégis világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek azok a különböző divatos angol szavakkal illetett "live", "remote" "webkamerás" szabadulószobák, amelyekben a ténylegesen berendezett pályát játszhatják végig a csapatok, azonban mindeközben otthon ülnek (sőt esetleg a csapattagok külön-külön otthon). A dolog lényege tehát, hogy a szabadulószobában ott van a játékmester, és a csapat távolról irányítja őt, hogy mit csináljon. Kamerán keresztül mutatja meg, amit látni lehet, és ő a csapattagok keze, aki beállítja a megfelelő kódokat. A dolog elsőre furcsának hangozhat, és sokáig mi is úgy álltunk hozzá, hogy kényszer-megoldásnak jobb, mint a semmi, de egyre inkább olyan visszajelzések érkeztek, hogy ez igenis nagyon jó móka, sőt egyre többen úgy tekintenek a dologra, mint egy hatalmas lehetőségre, hogy a világ bármely pontján található szabadulószobát lejátszhassák anélkül, hogy oda kellene utazniuk. Most azt szeretnénk megmutatni, a magyarországi szabadulószobák közül melyeknél van lehetőségünk otthonról ilyen "live" játékra. Zárójelben jegyeznénk meg, hogy egy amerikai blog viszonylag naprakész listát vezet az ilyen "remote" játékokról a világ minden tájáról, itt megnézhetitek a táblázatot, ha nem gond az angol, akkor bőven van választék. Sőt, rajtuk keresztül akár ingyen is játszhattok, számos cég ajánl fel hétről hétre tesztjátékokat, amit a bloggerek az olvasókkal együtt játszanak le, részletek itt. Egy angliai blog, pedig egy inkább vicces, de azért kellően informatív diagramot tett közzé itt, amely segíthet eligazodni a nemzetközi piacon (a "live" játékok mellett minden más otthonról játszhatót is belevettek).

Sok tekintetben úttörő a Sweet Escape cég a hazai szabadulószoba piacon, és a karanténra adott reakciójukban is élen járnak. Mind a digitális, mind a városismereti posztunkban írtunk már róluk sok jót, folyamatosan bővítik ezeket a jelen helyzettel kompatibilis játékokat, ráadásul ingyenes tartalmakkal is. Így talán nem meglepő, hogy elsők között voltak, akik kialakítottak egy LIVE szabadulószobát, ahol a játékmestert webkamerán át irányítva játszhatunk élőközvetítéses üzemmódban. Az ő esetükben ez nem az egyik már meglévő szoba adaptálása, hanem egy teljesen új játékmenetet. A történet szerint szegény játékmester egy állásinterjún ragadt, és onnan kellene kiszabadítani.

A legszélesebb palettát a műfajból az Exit the Room sorakoztatja fel. Bár valahogy nem jutottunk odáig (még a régi szép "előtte" időkben), hogy kipróbáljuk a játékaikat, de bizonyára sokaknak ismerős a nevük, hiszen változatos tematikákban építettek ki szabadulószobákat (bomba, zombie, stb). Most jószerével ezek köszönnek vissza online formában, és a honlapjukon található bemutatóvideó alapján egy alaposan átgondolt és megfelelő technikai hátterű koncepciónak tűnik. Illetve úgy tűnik, hogy az utóbbi időben más szabadulós cégek szobáit is bekebelezték. Így a korábban a PortalQuest márkanév alatt futó Japán és Azték szobákat is most rajtuk keresztül játszhatjuk (ez utóbbit próbáltuk is még élőben, az indián posztunkban olvashattok róla). Illetve a MindQuest szobái szintén ide kerültek át (Noo'zaca, Portál, Mátrix, Pokolgép, Gyémántrablás), ezek közül is a dél-amerikai tematikát játszottuk.

Régi ismerősünk az Időcsapda, akik inkább a klasszikus / hagyományos pályáikról ismertek (volt róluk szó a varázslós és a börtön témájú posztban is), ők is szinte azonnal reagáltak a megváltozott elvárásokra, és az egyik pályájukat távoli (online) üzemmódban is játszhatóvá tették.

Minket is az újdonság erejével ért, mikor a Google kidobta a Home Unity nevű csapatépítőkre specializált céget az online szabadulószoba kulcsszavakra. Megkeresésünkre a tulaj kedvesen és szinte azonnal válaszolt, így egyből meghozta a kedvünk, hogy bevegyük őket ebbe a posztba, már csak azért is, mert valóban foglalkoznak "remote" szabadulószobákkal. Ők nem már létező szabadulószobákat alakítottak távolról lejátszhatóra, hanem teljesen új játékokat hoztak létre ebben a műfajban. Itt is egy moderátor irányítja a távolról bekapcsolódó csapattagokat, viszont a játékosoknak egy különleges virtuális feladatokkal tarkított online rejtélyt kell megoldani. A program csapatépítős elemeket is tartalmaz, eleve rászámolnak a játékra egy "megérkező" szakaszt, a moderátor ez alatt különböző bevezető játékokat vezet le, míg arra várnak, hogy mindenki becsatlakozzon. A moderátor(ok) az ezt követő játék és online keresgélés során is végig követik a csapatokat, szükség esetén segítséget adnak. Próbálni nem próbáltuk, de így látatlanba a digitális és a remote live szabadulószobák hibridjének tűnik ez a műfaj. A témákat pedig népszerű filmekből / sorozatokból kölcsönözték: Sherlock, Jóbarátok, Harry Potter, Wall street farkasai, Star Wars.

Reméljük hamarosan bővíthetjük még a felsorolást, de persze ezzel párhuzamosan továbbra is ajánljuk a digitális posztunkat, illetve az otthon játszható szabadulós kalandokat (magyar nyelvű, angol nyelvű), a nyomtasd és játszd szabadulószobákat, a szabadulós könyveket, vagy most a jó idő beköszöntével a szabadtéri városfelfedező kincskereséseket (1. rész, 2 rész).

Tavasszal már volt egy nagy szabadulószoba-zár, most meg itt nézegetünk a második hullám kellős közepén. Persze valahol szerencsésnek nevezheti magát, aki a hobbija miatt aggódik és nem az egészsége vagy a napi betevő miatt... de mivel ez utóbbiakon mi nem tudunk sajnos segíteni, úgy döntöttünk ha már a szabadulószobás posztjaink pihenőpályán vannak hozunk mást, ami érdekes lehet. Persze számos otthon játszható "szabadulós" opciót bemutattunk már (linkek a poszt alján), illetve a városismereti nyomozások (1. és 2. rész) szintén jó alternatívát kínálnak. Saját tapasztalatból viszont azt látjuk, hogy a rendkívüli helyzetben egyre inkább visszafordultunk a "klasszikus" szórakozáshoz, nevezetesen a krimi-olvasáshoz. Akármennyire is kevésbé interaktív, mégis remek időtöltés, és bármikor megszakítható, ha épp csak tíz percem volt, akkor annyit olvastam.

Csak hogy ne hagyjam ki a klasszikusokat, szeretnék legalább egy mondatot szánni rá, hogy Agatha Christie krimijei és John le Carré kémregényei mindmáig megállják a helyüket, akár újraolvasni is érdemes, ami a polcon pihen. De mivel most épp nyitva vannak a könyvtárak és könyvesboltok, akár valami újabb és modernebb vonalba is belevethetjük magunkat. Talán a skandináv krimik vonala a legfelkapottabb most, és nem véletlen, minket is teljesen beszippantott ez a sejtelmes és mégis valóságos világ. Itthon az Animus kiadó a legnagyobb ezen a piacon, illetve ha virtuális közösséget keresünk, akkor érdemes lehet a Skandináv Krimi Olvasói Körhöz csatlakozni ajánlásokért.

Mit ajánlunk mi? Nos, ez csak egy személyes szubjektív lista lesz, és messze nem vagyunk hozzáértők, de bízunk benne, hogy ami nekünk tetszett az másnak is kedvére lehet.

Kristina Ohlsson könyveivel azt hiszem nem nagyon lehet kezdésnek melléfogni. Fredrika Bergman sorozatként vált ismertté, bár szerintem többen mások is legalább annyira központi szereplők, mint Fredrika. Kellemesen erős az emberi oldala a könyveknek, de ettől még nem szorul háttérbe nyomozós rész sem. A teljes sorozatot még nem olvastam, de három könyv után töretlen kedvencem, fordulatos, agyalós pont jó arányban váratlan és feltevéseinket igazoló, miközben hús-vér szereplők vannak előttünk a maguk jó és rossz, de mindig emberi tulajdonságaival. Több helyen olvastam, hogy azért is jó kezdésnek, mert nincsenek benne brutális véres jelenetek, ami tényleg igaz, de ettől függetlenül egy-két könyve számomra nagyon felkavaró volt, mert például gyerekáldozatokat és gyászoló szülőket mutat testközelből. Mindezzel együtt a műfaj kedvelőinek nagyon tudom ajánlani.

Yrsa Sigurðardóttir izlandi írónő, három egymásra épülő, de önálló cselekményű könyvét ajánlanánk: 1. Gének, 2. Örvény, 3. Exit. Nekem személy szerint a Gének tetszett a legjobban, szerencsés egybeesés, hogy időrendben is ez a legkorábbi, mert úgyis ezzel érdemes kezdeni. Nagyon jó stílusban van a könyv megírva, részteles betekintést kapunk egy hátborzongatóan különös gyilkosságba, hatásos leírásokon keresztül ismerhetjük meg a szereplőket és motivációikat, és a történet végén a csavar is nagyon hatásos. Extra bónusz, hogy a nyomozás közben előkerülnek bizonyos feladványok, ezennel kihívom a szabadulószoba-rajongókat, hogy fejtsék meg mielőtt az írónő felfedi a megoldást. A sorozat második-harmadik részét is jó volt olvasni, addigra már megszerettem a fő szereplőpárost, de akkor is az indítás volt a legerősebb. Két önálló kötete is kezembe akadt még az írónőnek, Az utolsó rítus minden furcsaságával együtt tetszett, bár nem kiemelkedő, az Emlékszem rád  viszont az a könyv volt, amit nem tudtam végigolvasni. Szóval a magam részéről a Gének-et nagyon ajánlom, de azóta se találtam hasonlóan jót az írónőtől.

Jussi Adler-Olsen tollából származik a Q-ügyosztály néven ismertté vált sorozat (jelenleg 8 könyvből áll, de 10 kötetesre van tervezve). Változó, hogy melyik rész mennyire rántott be, de összességében élvezettel olvastam végig mindet (érdemes sorban olvasni!). A szereplők jelleme fokozatosan mélyül, ahogy egyre többet megtudunk rólunk, és bár egyik könyv se tökéletes, van amelyikben a magánéleti szál tetszett nagyon, van ahol a felderítendő bűntény darabkái sikerültek különösen hatásosra, néhol kifejezetten szórakoztató volt a humora, másutt meg egész elgondolkodtató eszmefuttatásokkal találkoztunk... szóval mindegyik könyvben volt valami, ami miatt érdemes volt elolvasni. Ezt a sorozatot inkább lassabb tempó jellemzi, ennek megfelelően a nyomozás alapos és életszerű. És persze minden lassúsága ellenére a végére felpörögnek az események, előtérbe kerül az izgalom é az akció.

Méltán nagyon népszerű a Lars Kepler álnéven publikáló házaspár Joona Linna sorozata, amely szintén nem ért még a végéhez. Én személy szerint ezt picit nehezebben szerettem meg, bár tudom róla, hogy rögtön az első regénnyel robbantak, nekem az első kötetekben valahogy döcögős volt a stílusa meg zavaró perspektívaváltások voltak benne. De ennek ellenére érdekelt annyira, hogy haladjak vele és a harmadik részben (Tűz tanúja) már nagyon beszippantott, alig várom az idén őszre már bejelentett hetedik kötetet. A sorozat névadója egy svédországi finn rendőr, az ő karaktere és életútja dominál a sorozatban, határozottan tetszett ahogy derültek ki "dolgok" a múltjáról és amilyen testi-lelki utat megjárt könyvről könyvre. Az egész sorozat meglehetősen tárgyilagos stílusban íródott, de a végére ezt is megszerettem, és tetszett, hogy sokszor a fegyverekről és egyéb technikai dolgokról is tudunk meg részleteket. Változatos gonoszok és motivációk tárulnak elénk könyvről könyvre, könnyen be lehet vonódni ennek a sorozatnak a világába is.

Talán a legismertebb név a skandináv krimik palettáján Jo Nesbø. A Harry Hole sorozata az, amit a műfaj legtöbb rajongója etalonnak tekint, személy szerint én is nagyon kedvelem mind Harry karakterét, mind az egész sorozatot, bár csak a Vörösbegy-től olvastam, mert anno ezt tanácsolták, és azóta se volt bátorságom az első két (állítólag gyengébb) kötetet kiolvasni. Mindenesetre remek bűntényeket és gondosan kidolgozott karaktereket kapunk itt is, sokszor teljesen beteg, de maximális élethű gonoszokkal. Fel kell készülni, hogy nemegy szeretetre méltó karaktertől brutális módon kell elbúcsúznunk, és hiába derül fény a bűntények megoldására, klasszikus happy end soha nincs Harry Hole sötét világában. Nesbø-nek egyébként vannak önálló kötetei is, ami már-már ritkaság, úgy tűnik a skandináv krimik sorozatként a legnépszerűbbek. Érdemes azonban például A fiú címűt elolvasni, de ugyanígy a Machbeth vagy a Vér a havon is nagyon tetszett a szerzőtől. Mindhárom különleges a maga módján, izgalmas és fordulatos, de egyben mély és elgondolkodtató. Nesbø-re egyébként is jellemző, hogy irodalmi stílusban ír, anélkül hogy hosszúra nyúlnának a leírásai, nagyon erős hangulatfestő tájleírásai vannak például.

Viszonylag friss és fiatal név Stefan Ahnhem, azonban a negyedik Fabian Risk kötet után már ő is ismertnek számít, és sokan nagyon szeretik. Most pont úgy áll a sorozat, hogy az utolsó könyv rengeteg elvarratlan szállal ért véget, és mostanra eleve talán túl sok szál gyűlt össze, de az első három könyv nagyon tetszett, szóval biztosan fogom tovább olvasni, ha lesz mit. Eleve furcsa, hogy a másodikként megjelent könyv időrendben az első előtt következne (szóval szerintem 2-1-3 sorrendben érdemes olvasni), és mivel a történet középpontja, hogy a svéd és a dán rendőrség is főszerepben van, ezért hamar nagyon nagyra (már-már követhetetlenre) duzzad a fontos szereplők száma, akiknek aztán a negyedik részben már nem jut elég hely. Persze nagyon bízom benne, hogy a következő részekben a helyére kerülnek a magánéleti és a szakmai bonyodalmak egyaránt, de egyelőre picit csalódott vagyok az utolsó részben, és inkább azt javaslom, hogy csak az első hármat olvassátok.

Önálló kötetként olvastam a Agnete Friis · Lene Kaaberbøl szerzőpáros Cigányátok című könyvét, ami bár nem életlem meghatározó olvasmánya, de mindenképp különleges volt egy olyan skandináv krimit olvasni, ami egy magyar szállal indul. Az alap konfliktus érdekes felvetés volt, bár a történet elég lassan hömpölygött, és sokszor furcsa volt a magyar dolgokról olvasni, a budapesti jelenetek valahogy nem tűntek igazinak, bár meg kell hagyni, hogy a vidéki cigányságot viszont nagyon szépen bemutatta. Valószínű nem kezdésnek ajánlanám, de többedik könyvnek érdekességképp szerintem remek.

Szintén egykönyves olvasmány Jonny Rogeb-től a Leona - Pókerjátszma című krimi. Nehéz úgy írni róla, hogy ne lőnék már le előre egy-két poént, úh inkább nem sokat árulok el róla, de mindenképp különleges könyv, ráadásul jó stílusban és fordulatos cselekménnyel. Vannak benne szívszorító részek, bár brutális gyilkosságtól (sőt bármilyen gyilkosságtól) mentes, ennek ellenére jókora adagot kapunk nyomozásból és rendőri munkákból, nomeg kidolgozott karakterekben sincs hiány, főleg a főhős (Leona) nagyon összetett bemutatást kap, mind a gondolatain mind a cselekedetein keresztül. Ez a könyv is olvastatja magát rendesen, szóval garantáltan okoz majd egy-két álmos reggelt, de megéri.

Egyelőre ennyi hoztunk, de persze ennél jóval bőségesebb a felhozatal, főleg ha régebbi skandináv krimikhez is visszanyúlunk, akkor meg méginkább főleg, ha nem csak skandinávot olvasunk, de gondoltuk kezdésnek ez jó lesz, kinek-kinek az olvasókája szerint, de egy jódarabig biztos kitart.

Aztán mire kiolvastuk magunkat, reméljük lehet újra maszkmentesen szabadulószobába menni (ami mellett persze nyugodtan olvassunk csak tovább, a krimi örök!) :)

Apropó, az otthon játszható szabadulós / nyomozós kalandok között is már fel-felüti a fejét a skandináv vonal. Az egyik legnépszerűbb Kickstarter projekt volt az Escapages nevű szabadulószoba könyveket forgalmazó cég Flatpak nevű gyermeke, ami a kampány zárultával is megvásárolható, és egy skandináv bútorbolt (nevezzük IKEA-nak?) katalógusának álcázva tartalmaz feladványokat és nyomoznivalót. Illetve az itthon is népszerűnek mondható "kiskártyás" Sherlock sorozatból a Propagation névre hallgató darab Oslo egy laboratóriumában játszódik. (További szabadulós könyvek és otthon játszható angol illetve magyar nyelvű játékok, továbbá print & play és digitális kalandok a korábbi posztjainkban.)

Nemrégiben a Beszarsz szabadulós cég posztolt azzal a szöveggel, hogy "Megalkották a 2020-as esztendőt leginkább jellemző logót". Aki szereti a fanyar humort, nézze meg, bár pont őnáluk nem szabadultunk még, de ha másért nem a mémeikért követjük őket. Ez pedig most különösen találó, valóban az egész év alaposan beintett a szabadulószobáknak (is), mi is most kezdjük csak összeszedni magunkat. De, hogy némiképp pozitívabb vizekre evezzünk, meg kell mondani, hogy szépen látszik, ezt a műfajt kreatív emberek üzemeltetik, akiket a szűkös idők még többre és még jobbra sarkalltak, világméretű tendencia, ami hazánkban is így van, hogy az otthon játszható szabadulós kalandok egyértelműen pozitívan kerültek ki a karanténből. Bővítjük is szorgosan a két otthon játszható posztunkat (angol nyelvű és magyar nyelvű külön van, és persze ne feledkezzünk meg a nyomtasd és játszd kategóriáról sem)! Mindezek mellett viszont szeretnénk most egy merőben új poszttal előrukkolni, az általunk digitális szabadulószobaként elnevezett játékokkal. A dolog lényege természetesen itt is az, hogy feladatokat megoldva teljesítünk egy szabadulószoba-szerű küldetést. Mindezt az otthonunk (vagy tetszőleges helyszín) kényelméből. És ez esetben teljes mértékben digitálisan anélkül, hogy nyomtatnunk kellene, vagy bármi kézzelfoghatót megvásárolnunk. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez a műfaj jelentős leegyszerűsítését jelenti, mégsem erről van szó, bátran állíthatjuk, hogy ami játékokat próbáltunk, bebizonyították, hogy rengeteg lehetőség rejlik az online formátumban. És zárójelben hozzá kell tennem, hogy nem arról van szó, hogy a szabadulószobák visszatérnének a "point & click" stílushoz, amit sokan a jelenség elődjének tekintenek.

Ebben a posztban leginkább a magyar nyelvű játékokra fókuszálunk, de persze rengeteg digitális szabadulószoba érhető el más nyelveken, sok közülük teljesen ingyen; ezekről szép gyűjtemények születtek már máshol. Kiemelnénk az Escape The Roomers "stay home" posztját, ami ugyan csak egy egyszerű felsorolás, de több mint ezer játék szerepel benne szépen egy táblázatba rendezve szempontok szerint (külön fülön találhatók a digitális szabadulószobák). A másik nagyon hasznos az Escape the Review blog írása, ők vették a fáradtságot és az összes (az adott pillanatban) elérhető ingyenes digitális szabadulószobát végigjátszották, és értékelik. Mi pedig lássuk a magyar játékokat!

Elsősorban a családokat célozza a nemzetközi nevű, de 100%ig magyar Game of City cég nyomozós ismeretterjesztő játékaival. Két fő termékcsaládjuk közül választhatunk: vannak városfelfedező (sétálós) küldetéseik, illetve otthonról számítógépen játszható kalandok. Most természetesen a második kategóriára fókuszálunk, de azért is fontos egyben látni a teljes képet, mert a digitális (otthoni) játékok is minden esetben egy adott városrészben játszódnak, és még ha fizikailag nem is megyünk oda, de a játék során a helyszínen "mászkálunk", és mindig az ott található dolgokhoz köthető, ami történik velünk. Szóval ha úgy tetszik ez a városfelfedező játékok téliesített, megfázásbiztos, verziója. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon be se kell mutatnom őket, mert csináltak ők maguk egy rövid bemutatkozó játékot A titokzatos könyvtár címen, ezt teljesen ingyenesen bárki kipróbálhatja, és máris képet alkothat róla, hogy mire is számítson. Érdemes egyébként igyekezni, mert most a normál játékok is akcióban vannak, és például az általunk is játszott Várboszorkány átka küldetés során, hogy mást ne mondjak, elég sürgős segítségre lenne szüksége a világmindenségnek. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek (bár mindenki, aki itt van szereti a rejtélyeket, ugye?), saját tapasztalatunk az volt, hogy nagyon szépen fókuszáltan összeszedett információmorzsákat kapunk a játék során a várban található vagy a korszakhoz kapcsolódó történelmi mindefélékről. Ez van átszőve egy olyan kitalált történettel, ami miatt már kisebb gyerekek figyelmét is jó eséllyel leköti a játék. A feladatok pedig vegyesen vagy olyasmik, amit akár nyomtatásban is el lehetne képzelni (de most képernyőn kapjuk meg), vagy olyasmik, amihez kicsit ki kell lépni a böngészőablakból és más oldalakon is kutakodni. Mindez egy képekkel és videókkal szépen illusztrált játékkörnyezetben.

A Homescape rögtön négy tematikát kínál azoknak, akik szeretnének beruházni egy digitális szabadulószobába, azt hiszem ezzel ők a legtermékenyebb cég a hazai piacon. Az Időgép nevű játékukat kipróbálva pedig mindenkit csak biztatni tudok, hogy tegye ezt. Maximálisan betartják azt az ígéretet, hogy a játék logikai, képes, szöveges, hangalapú és interaktív feladatokat tartalmaz; mondanám, hogy milyen hosszú szórakozást kapunk a pénzünkért, de ránk nem jellemzően kevéssé professzionálisan annyira belemerültünk a játékba, hogy nem mértük az időnket - mindenesetre elvárható hosszúságú volt, csak épp nagyon magával ragadó. Jópár hasonló játék kipróbálása után üdítő volt az általuk választott technikai megoldás, nevezetesen, hogy letölthető formátumban megkapjuk a teljes játékot (tehát a többi hasonló kalandtól eltérően nem szükséges internetkapcsolat), viszont csak lépésről lépésre férünk hozzá a következő helyszínekhez, mivel azokat jelszó védi (ahhoz hasonlóan ahogy a szabadulószobában nyílnak a lakatok). A történetek fent vannak a honlapon, etekintetben a játékok követik a bevett szabadulós sémát: van fáraós, maja birodalmas, elmegyógyintézetes és az általunk próbált időutazós. Igazából semmi rendkívüli, egy már-már megszokott tudós-szerencsétlenség, akinek mi kell, hogy segítsünk elhozni valamit a múltból és a jövőből is. Kellően egyszerű és fejbentartható, hogy végigkísérje a játékot, de igazából az élményt nem a történet fogja megadni, hanem a feladatok. Ahogy jelszóról jelszóra haladunk egyre beljebb a küldetésben találkozhatunk olyan logikai feladványokkal, amit egy szabadulószobában is várnánk (valamilyen képes, két dimenziós üzenet, amit meg lehet fejteni), de nagyon ötletesen csempészték bele a készítők az interaktív elemeket a játékba, nevezetesen olyan fájlokra is bukkanunk a kinyitott mappákban, ahol valamit manipulálnunk kell, hogy előcsalogassuk a megoldást. Egészen meglepő, hogy mennyire "fizikai" érzés egy-egy doc vagy ppt fájlban elmozgatni dolgokat, tényleg már-már mágiaként éltük meg, ahogy előtűnik a megoldás.

OtthoniSzabadulószoba névre hallgat egy másik magyar kezdeményezés, akiket egyébként már a Lockedmein szabadulószoba miatt is ismerhetünk (újabban pedig CityEscape néven városi szabadulós játékot is indítottak). Mi a Kibertámadás fantázianevű kalandjukat próbáltuk, de ha valakinek szimpatikusabb az Elrabolva, akkor most már azt is van lehetősége választani. Nagy általánosságban összefoglalva azt lehet erről a játékról mondani, hogy inkább hasonlít nyomozásra, mint szabadulószobára. Ezzel persze nem árulok el nagy titkot, már a leírásból is látszik, hogy milyen küldetésünk van. Itthon azt hiszem egyedülálló a műfajban a chat-bot használata, ami szerencsés esetben azt az illúziót kelti a játékosban, hogy egy valós személlyel lép kapcsolatba a nyomozás során. Persze ez alatt a "rendes" chat-botot értem, amikor szabadon írhatunk magunk fogalmazta üzenetet, nem azt az egyszerűsített verziót, amikor csak lehetőségek közül választunk. Itt véleményem szerint ezt sikerül kellően valósághűre belőni, hacsak nem megyünk valahol nagyon félre a nyomok felfejtésekor. Óvatos megoldásként a segítségeket nem a chat ablakban kapjuk, hanem egyszerűen a lap aljára kell görgetni értük, az mindenesetre pozitívum, hogy soha nem hagyják elakadni a játékosokat, mindig szépen végig van vezetve mit kell csinálni. A kaland többi része is üdítően valósághű, kutakodnunk kell biztonsági kamera felvételek között épp úgy, mint szociális média platformokon, és végig azt volt az érzésünk, hogy kellő kitartással elérhető a válasz, nincs túlbonyolítva, de azért kihívást jelent. Játszottunk már hasonló mechanikával (igaz csak angol nyelven), és azt kell mondani, ez a küldetés bőven felveszi a versenyt a külföldi konkurenciával. Volt ahol azt éreztük, hogy határozottan a kitartásunkra hajaztak a készítők, de persze bármelyik művelt krimiolvasó előtt ma már klisé, hogy a valódi nyomozások is olykor-olykor tényleg azt igénylik, hogy hosszasan rágjuk át magunkat a rendelkezésre álló anyagokon - ilyen a digitális világ, rengeteg adatot tárolunk, amelyek közül fáradtságos munka kikeresni pont azt, ami kell. Viszont megéri, nem csak azért, mert elháríthattuk a kibertámadást, hanem tényleg ott voltak a kis aha momentumok, amikért a szabadulószoba fanok élnek-halnak, hisz nincs is ennél jobb érzés, mint mikor lágyan kattannak a fogaskerekek, és biztosak vagyunk a megoldásban még mielőtt a honlap megerősítene ebben.

Az Időmágus nevű digitális szabadulószobát a Sweet Escape-nek köszönhetjük, akik szintén számos fronton vannak jelen a piacon, elsők között voltak a szabadulószobák nyitásakor is, és azóta városi játékokat is üzemeltetnek. A Facebook oldalukon posztoltak alapján több mint háromezren játszották végig a küldetést röviddel az indulás után (holott az induló csapatok alig több, mint fele vitte ezt sikerrel véghez). Mindez persze nem csoda, hiszen a játék megjelentekor nem volt még más ilyen itthon, és épp mindenkit nagyon mellbe vágott a karantén az iskolazárral, plusz az Időmágus ráadásul ingyenes. Időközben pedig tovább fejlődött a koncepció: míg kezdetben egy goodle doc platformról üzemelt a játék, mostanra mindez sokkal profibb (de még mindig ingyenes), beépített segítségekkel, jegyzetelési lehetőséggel és úgy összességében maximálisan figyelembe véve a többezer játékos visszajelzését. Szóval ha bárkinek van egy üres órája, az Időmágus jópofa kikapcsolódást nyújt, és az utolsó feladvány kifejezetten kacifántos. Ha pedig ennyi nem elég, akkor immár egy Gladiátor témájú (ezúttal már fizetős) játék is felkerült az új honlapra, ami egy hosszított játékmenet több feladattal és kidolgozottabb történettel, amely során egyszeri és vissza nem térő lehetőségünk adódott, hogy végleg elhagyhassuk az arénát, és elnyerjük szabadságunkat. Érdemes készülni rá, hogy a segítségek itt úgy vannak belőve, hogy a végső megoldást nem árulják el, de hát türelem és összedolgozás, aztán csak meglesz! Az óra ugyan ketyeg, de tudunk a 90 perc lejárta után mínuszba menni, szóval nincs minden veszve. A küldetés határozottan arra törekszik, hogy a fizikai szabadulószobák érzetét keltse, bár mi teszemazt csak egy betű-szám kombinációt írunk be a böngészőbe, azt ezt követően megjelenő szöveg elárulja, hogy a játékban ezzel fizikailag megmozdítottunk egy tárgyat, és ennek hatására nyílt ki valami. További izgalom, hogy több ponton is választanunk kell merre megyünk tovább, és a következő akadály attól függően más és más, hogy mit választottunk (persze az is előfordulhat, hogy vissza kell fordulnunk). Összességében változatosak a feladatok, vannak benne klasszikus logikai képes-szöveges feladványok, és interaktívan klikkelgetősök is. Azok számára is van jó hírünk, akik könnyebb (netán gyerekekkel játszható) digitális küldetésre vágynak a közeljövőben, már előkészületben van két újabb játék, amely Caesar korába illetve a Görög mitológia berkeibe fog elkalauzolni bennünket. Mi azt javasolnánk, hogy kezdjetek az Időmágussal, mert bőven van annyira jó, hogy nem érdemes kihagyni (ráadásul a sikeres teljesítést követően kaptuk egy kedvezménykódot a következő játékra). Utána viszont ne álljatok meg itt, max tartsatok egy nap pihenőt, mert a Gladiátor tényleg még többet ad ebből az élményből.

Még idebiggyesztem a József Attila színház gondozásában készült Trianon Akták nevű interaktív online játékot, ami elég sok reklámot kapott a történelmi évforduló kapcsán, de tőlem annyira távol áll a téma, hogy nem próbáltam. Viszont aki esetleg még nem hallott róla, de szeretné, az bátran megteheti, hiszen ez is egy ingyenes küldetés. Ami véleményt olvasni lehet aszerint nincsen itt se beépített segítség, szóval számítani kell elakadásra. Illetve mivel legfőbb célja az információ-átadás, ezért sok-sok szöveget kell olvasni egy messenger ablakban, miközben többnyire két-három (de gyakran csak egy) választási lehetőség közül klikkelgetünk, hogy merre akarjuk vinni a beszélgetést vagy neten keresünk rá valamire, hogy helyesen tudjunk válaszolni.

Illetve az idei covid-korlátozások következményeként a Kutatók Éjszakája rendezvény is online került megrendezésre, így innen is gazdagodtunk néhány digitális szabadulószobával. Személyes kedvencünk az Ember-etológus kutyák titkos társasága névre hallgató, de aki nem riad vissza a jobban tényanyagon alapuló műfajtól az bátran kipróbálhatja a többit is.

Végezetül pedig a Logirintusról azért írok, hogy kövessétek őket. A szabadtéri Medve-matek rendezvények karantén-kompatibilis formátuma ugyanis meglehetősen szabadulószoba-szerű lett, nem is csoda, hogy több ezren csinálták végig mindkét tavaszi fordulót. Ugyan sajnos nem elérhetők utólag a már lefutott játékok (csak pedagógusok számára oktatási céllal), de várhatóan rendszeres időközönként újabbak következnek. A "matekos" részétől pedig nem kell visszariadni, eddig is számos különböző nehézségi szinttel készültek, már egészen a 8-9 éves gyerekekkel játszható családi verziótól kezdve.

A magyar nyelvű játékok után még muszáj ajánlanom az Alone together nevezetű kooperatív digitális játékot, ami ugyan egy angol cég gyermeke, de véleményem szerint maga a játék inkább nyelvfüggetlen. Ez egy történet nélküli feladatmegoldós kaland, amelynek különlegessége, hogy két embernek / csapatnak külön-külön eszközön kell játszania, és nagyon fontos a megoldásban, hogy lekommunikálják egymással, hogy ki mit lát a saját képernyőjén. Azt mondtam már, hogy full ingyenes? Még mindig itt vagy ahelyett, hogy a linkre kattintottál volna? Hm... Nekem ez a személyes favoritom a karantén alatti kreálmányok közül, nagyon szép és igényes a grafikája, és az összedolgozós jellege miatt különösen élvezetes. Egyetlen hátránya talán, hogy nincsenek hozzá segítségek elakadás ellen, úgyhogy csak egy jó tanács, ne adjátok fel rögtön az elején, picit nehezen indul be, de aztán minden a helyére kerül, általában amit te látsz, az a másiknak fog kelleni, úgyhogy mondjatok el mindent, ami van, és előbb-utóbb bekattan, hogy mit is kell csinálni, utána viszont már csak azt fogjátok bánni, hogy ilyen hamar vége van.

Szintén nem mehetünk el említés nélkül a Potter'Scape névre hallgató Harry Potter témájú (ingyenes) online játék mellett, amit egy amerikai szabadulószobás cég alkotott meg a karantén alatt. Igényes grafika, igényes feladatok, a téma kedvelőinek csak ajánlani tudom. Azóta van egy '80-as évek témájú játékuk is (szintén ingyen).

Viszonylag régi ismerősünk a Cocolisto nevű spanyol cég, akik ugyan szabadulószobát nem üzemeltetnek, de minden egyebet igen, többek között elsők voltak a szabadulószobás könyvek kiadásában, és most Escape Estelar néven digitális szabadulószobákat is hoztak létre. Itt minden esetben úgy néz ki a dolog, hogy hat űrhajós csapatra oszlunk (tehát hat fő az ideális létszám), akik lehetnek fizikailag különböző helyszíneken, de fontos, hogy kommunikáljanak, mert mindenki más-más információkat lát maga előtt. A játék erősen képi és ezért nyelvfüggetlen, szóval elég ha egy ember van a csapatban, aki ért spanyolul, 5 euróért remek szórakozást kapunk, választható nehézségi szinten. Egy másik, ráadásul ingyenes, kezdeményezésük az Escapa en Cadena nevezetű online játék, ahol sorba egymás után kell ajtókat kinyitogatnunk feladványok megoldásával. Jelenleg 30+ rejtvény állja az utunkat, de folyamatosan bővül, ugyanis bárki küldhet be feladatötletet. A nyelvfüggőség változó, de mindig van a lap alján segítség, vagy a megoldást is meglesheti, aki nagyon elakadt.

Hatalmas a külföldi felhozatal már csak ha az ingyenes játékokat nézzük, szóval ez az utóbbi néhány kiemelés tényleg csak a mi szubjektív ízlésünk, aki nem kifejezetten a magyar játékokat szeretné kipróbálni annak érdemes inkább végigböngészni a bevezetőben linket két listát angol, spanyol, német, francia digitális szabadulószobák után.

A smart is the new sexy irányvonalon egyre népszerűbb randihelyszínnek számítanak a szabadulószobák, amelyek többnyire tényleg úgy vannak kialakítva, hogy az ember sikerélménnyel távozhasson és okosnak érezhesse magát mindenképp, de jó eséllyel a párját is. Nos, most összeszedtünk azért néhány szabadulós játékot, ami nem tipikusan az a felvágós elsőrandi-kompatibilis szórakozás, itt inkább összeszokott csapatoknak érdemes próbálkozni, főleg ha úgy egyébként gyakori nálatok a "na innen is kijutottunk fél óra alatt" típusú enyhén fanyar siker.

A Smartroom Posztumusz nevű szobája idén szeptemberben nyitott, és azóta is tartja magát, hogy még senki sem jutott ki belőle a 60 perc lejárta előtt segítség nélkül (szóval adott a kihívás, aki szeret első lenni, és rekordokat döntögetni, itt a lehetőség). A szoba története nekem már a honlapon olvasva is szimpatikus volt, kellően eredeti (nem egy már felfuttatott franchise mesén alapul), ugyanakkor egyszerű és átérezhető: egy szobrász műhelyében kell kutakodnunk, aki sajnos nemrégiben elhalálozott, de valószínűsíthetően még sikerült befejeznie élete nagy művét, amit gyorsan meg kellene találnunk, hogy benevezhessük egy versenybe, mert a nevezési határidő (meglepő módon :P) pont egy óra múlva lejár. A szobába lépve számítsunk rá, hogy első ránézésre nem sokat látunk viszont ebből a történetből, fehér falak vannak és nagyjából hétköznapi bútordarabok, nem állnak ott mindenhol a befejezetlen fafaragványok, és a művész szerszámainak szintén semmi nyoma. Játék közben azért itt-ott visszaköszön a téma egy-egy egyszerűbb műszaki rajz, vagy korábbi fafaragó elismerés formájában. Teljes egészében megkapjuk viszont azt, amit szintén ígér a játék leírása, mégpedig a logikai szobát. Itt előre tudjuk, hogy egy helység van, és kőkemény matekozás. Nem kell titkos átjárókat felfedeznünk, nincsenek elrejtett tárgyak (bár észre veendők igen), elektronikus trükkökkel sem találkozhatunk. 100%-ig klasszikus szobával állunk szemben, ahol lakatok és számkombinációk állják az utunkat. Nincs egyébként kiemelkedően sok lakat (feladat), inkább abban rejlik a szoba nehézsége, hogy mindennek van egy speciális egyedi logikája, amit ha nem találunk el elsőre, akkor elbizonytalanodhatunk a próba-szerencse próbálgatásokban. Érdekes megoldás például, hogy ki van függesztve a falra egyfajta általános utasítás, amiben vannak olyan elemek, amik máshol a játék előtti tájékoztatóban szerepelnek (minthogy semmit ne oldjunk meg fizikai erővel), de olyanok is, amik utalásokat vagy akár konkrét utasítást tartalmaznak egy-egy feladatra vonatkozóan. Meglepően sokat nehezített a dolgunkon, hogy ezek a kis információmorzsák így ömlesztve szerepeltek, és mindig pontosan emlékezni kellett, hogy hova mi lesz releváns. Mint az sejthető volt, kértünk segítséget, és nem jutottunk ki időben a szobából. De volt lehetőségünk befejezni a játékot, és a végére tényleg a helyére került minden, még akkor is ha ott játék közben nemegy akadály olyannyira kifogott rajtunk, hogy erősen frusztrálódtunk tőle. Viszont van a játékban elrejtve egy-két kocka-poén, ami a végén jólesik, és miután erőteljesen homlokon csapjuk magunkat, hogy min hol mentünk félre, akkor azért mégiscsak egy jóízű nevetéssel zárjuk a játékot. Egy szó, mint száz sikerült összeszerelnünk, az egyelőre csak darabokban heverő műremeket, és különösen ötletes volt a játékmenet végén az utolsó csavar.

Egészen hasonló első benyomást tett ránk a BrainMaze nevezetű hely: szintén fehér falak és sok-sok számzáras lakat egy brutál-nehéz szobában. Ez a pálya egyébkénr arra a remek koncepcióra alapoz, hogy egy nagyobb (minimum 4 fős) játékos-csapatot kétfelé osztanak, és a két félnek egy-egy játékmenetében és feladatösszetételében eléggé különböző szobában nagyjából függetlenül kell versenyeznie a kijutásért. A hangsúly pedig a nagyjából-on van, ugyanis a két szobát egy asztalszerű tologatós szerkezet köti össze, és a játék során többször is találunk olyan instrukciókat, amit úgy kell ezen beállítani, hogy közben a szomszéd szobában is azt állítják be, amit mi diktálunk (kommunikáció csak walkie-talkie-n). Emellett pedig van pár információ morzsa, ami fizikailag fellelhető egyik vagy másik szobában (egy-egy kis lapon), de pont a másik csapatnak segít, erről mindenki maga dönt, hogy átadja-e az erre kijelölt kis szerkezetben, vagy hagyja, hogy a nehezebb úton kelljen a másik csapatnak haladnia. És nem meglepő módon mindemellett olyanok is vannak, amikor egyszerűen csak kommunikálni kell a másik féllel, mert pl mindkét szobában csak a periódusos rendszer egyik fele van meg, de olyan elemek vegyjeleire is kölcsönösen szükségünk van, amik a másiknál vannak. Az alapkoncepció nagyon ötletes, és mi mindig örülünk, ha egy nehéz szobával találkozunk, amin nem csak végigszáguldunk, itt amit kicsit lehúzásnak éreztem, hogy kvázi bele van építve a játékba, hogy amikor lejár az idő, akkor 15 percenként meghatározott (2000 Ft-os) felár fizetése mellett van csak lehetőség befejezni a játékot. Úgyhogy be kell vallani, mi végül nem is fejeztük be, mert amit addig láttunk a feladatokból, az viszonylag átlagos. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz, szépen vegyesen vannak a feladatok, és bár a túlnyomó többség valamilyen számzáras lakat kinyitásához vezet (ó, igen, ez az a hely, ahol a két szoba bármelyikébe belépve találunk egy aszalt mindkét oldalán négy-négy lelakatolt fiókkal), azért van egy-két elektronikus megoldás is (köztük egy lézeres feladattal), meg van klasszikus összedolgozós ügyességi is. Ha nem lett volna picit műveltségre alapozó jellege (pl. asszociációs találós kérdések az egyik szobában, vagy anagrammák és kakukktojások a másikban), meg nem tette volna ki a számolás az idő jelentős részét (igen, nem szeretem mikor sokismeretes egyenleteket kell megoldani, pont azért mert egyszerű és unalmas, és sokáig tart és könnyen el lehet rontani, és eleget csináltam általános iskolában), szóval ha nem pont ez lett volna a fő vonal, akkor szerintem az alapkoncepció szuperjó, és nagyon nagy potenciál van benne.

Eléggé más, de nehézségét illetően nagyon is hasonló játék a méltán híres MystiqueRoom Wollongong tornya nevezetű pályája. Mikor megérkeztünk a játékra, akkor az volt kb a köszönés utáni első mondtat, hogy tudjuk-e mire számíthatunk, szándékosan foglaltunk-e pont erre a pályára. Kell ennél több bizonyíték rá, hogy ez a pálya roppantmód nehéz? :) Egyébként kedvesen fel is ajánlották, hogy van más szobájuk ami szabad épp, ha szeretnénk át tudnak foglalni, amit mi (reményeink szerint) szintén kedvesen utasítottunk vissza. Itt is van valamennyi kerettörténet, amely szerint egy árvíz-jelző szirénát kell beindítanunk, ami valami furcsa védelmi rendszernek köszönhetően csak egy rakás (mondhatni torony) feladvány megoldása után lehetséges. Megtudtuk azt is, hogy Wollongong egy a valóságban is létező város, és csak hogy lelőjem a poént, ezen a pályán sikerült (igaz némi segítséggel, de) még időben beindítani a villogó-vijjogót. A felállás itt is  színtiszta egy helység, nincs titkos átjáró, nincs keresgélés, csak a torony van, ami első ránézésre nem ad fogást (egy darab lakatot nem látni rajta...), de aztán szép lassacskán sikerül kinyitogatni, előkerülnek lakatok, elektronikus pötyögők és mindenféle trükkös mechanikus zár. A feladatok nagy része tényleg rendkívül ötletes, és ha merünk a kellő pontokon segítséget kérni, akkor egész jó flow-val végig játszható minden nehézsége ellenére. (Egyébként a játékmester elmondása szerint itt is szoktak plusz időt hagyni a befejezésre.) Max 4 fő tudja kényelmesen körbe állni a tornyot, aki nagyobb csapattal érkezne erre a játékra az a kompetitív módozatot választva két külön szobába párhuzamosan tudja teljesíteni ugyanezt a kihívást.

Szintén minimális történettel rendelkező puzzle room a Mars Mission, ahol egy NASA küldetés egyik felkészülési állomásaként kell mindenféle kis kapszulákba rejtett feladványokat kell megoldanunk. Gyakorlatilag lehetetlen az egész szobát teljesíteni a rendelkezésre álló 90 perc alatt (legalábbis eddig még senkinek nem sikerült), tehát nem úgy mérik a rekordokat, hogy melyik csapat hány perc alatt szabadul ki, hanem hogy melyik csapat hány állomást old meg adott idő alatt – ami már csak azért lényeges, mert így mindenki garantáltam másfél óra szórakozást kap a pénzéért, és nem lesz aki félidőben kiszabadult. A játék úgy indul, hogy csapatunk kap egy „super-high-tech” szkennelőt, amit a terembe lépéskor lecsippantunk, és minden kapszula feltárását követően szintén le tudjuk csippantani, ezzel regisztrálva hogy hány kapszulát és pontosan mikor teljesítettünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyan az egész helyszín, mintha 13 mini-játék lenne benne elhelyezve, amelyeket tetszőleges sorrendben oldhatunk meg; mindeközben pedig más csapatok dolgozhatnak más mini-játékokon velünk versengve vagy tőlünk függetlenül. Így tehát tényleg teljesül az, hogy pl. egy céges csapatépítésen akár 50 fő is együtt játszhasson, hiszen egyszerűen kisebb csapatokra kell bontani a társaságot, csapatonként egy-egy szkennerrel, és már indulhat is a játék. Ugyanez a felállás garantálja, hogy a játék közben többször is lesz azon túlmutató sikerélmény, hogy egy feladatot megoldottunk, hiszen egy-egy kapszula teljesítése nagyon hasonló érzés mintha egy szobát megoldottunk volna, és átjutunk egy másikba, ahol elölről kell kezdeni a kapszula felfedezését. Annyit érdemes még tudni, hogy a feladatokhoz a szöveges instrukció gyakorlatilag minimális, és sok feladatnál nem feltétlen egyértelmű, hogy mit kell csinálni, vagy legalábbis nem biztos hogy mindenkinek az a logika fog beugrani ami az adott feladathoz kell. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy nem érezzük könnyűnek a szobát, és amit viszont magunktól megoldunk az tényleg sikerélmény.

Két szobát tartogatunk még a poszt végére, ami mindkettő kifejezetten nehéz és még kifejezettebben szuper, és ugyan szerepeltek már korábbi posztjainkban, de talán mindennél jobban illenek ide! Az egyik a Play  Hasfelmetsző Jack játéka, ami már csak a téma és történet miatt is 18+ de ettől eltekintve is kifejezetten nehéz. Hosszasan írtunk már róla, hogy milyen lenyűgözően történelem-hű ez a játék, illetve hogy tényleg szépen és igényesen került berendezésre a szoba. Sok-sok egyedit és pozitívat lehetne még elmondani róla, viszont ezen túl, ami miatt idekerült, mert bár 90 perc van a játékra, mégis olyan sok feladat van, hogy igencsak pörgős és összeszokott csapat kell legyen, aki itt sikerre vágyik. Meg van a lehetőség rá, hogy egy nagyobb csapat szétváljon, mert jól elkülöníthető párhuzamos szálak vannak, szóval nem esélytelen a dolog. De főleg mert a segítségkérés is a játékba van beépítve, és morális áldozatot követel, valójában tényleg piszok nehéz dolgunk van. Ez viszont mit se vesz el a flowból, mert nem egy-egy nehéz feladat fogja hosszú perceken át frusztrálni a csapatot, hanem sok agyalás és haladás után egyszerűen véget ér a játszma miközben mi még folytatnánk. Persze szabad visszajönni másodszorra, és megoldani, ami kimaradt.

Szintén a megoldandó feladatok sokasága, meg talán a játékmenet bonyolultsága teszi nehézzé a LogIQ Rooms által épített, de azóta Törökbálinton üzemelő Napuche pályát. A küldetés nehézségét mi sem mutatja jobban, minthogy megnyitása után anno egy jó ideig lehetett "kihívás" módban foglalni, ami azt jelentette, hogy ha egy csapat segítség nélkül teljesítette 60 perc alatt a pályát, akkor a játék teljes árát visszakapta. Nos, akinek ez nem cél, az viszont remekül szórakozhat egy nehéz, ámde látványos játékban, ahol egy-egy jólirányzott walkie-talkie segítséggel szépen minden a helyére kerül, a végjátékot pedig semmiképp sem érdemes kihagyni, mert tényleg felteszi a pontot az i-re.

Aligha van megosztóbb téma a fantasy irodalomban, mint az időutazás, és mivel nem kívánunk darázsfészekbe nyúlni, ezért itt és most nem feszegetnénk sem Einstein felfedezéseit, sem az időutazás paradoxonokat. Azonban azt el kell ismerni, hogy már maga a megosztottság (és az ezzel járó parázs viták) is azt jelzik, hogy népszerű a téma, nem csoda hát hogy Budapest számos szabadulószobája közül nem egy kísérelte meg visszaadni ezt az élményt, melyet senki nem tud milyen is valójában. Ha valaki mégis Einstein-nél szeretné kezdeni, akkor tehet egy próbát a Logixity nagyon nehéznek ígérkező Einstein Unsolved pályáján, amit mi ugyan még nem próbáltunk, de másik két AR küldetésük alapján érdemesnek ítélünk ajánlásra (most ráadásul a szabadulószobák éjszakáján féláron játszható). Ezzel szemben az Escape Zone Vissza a jelenbe pályáján "a" doki fluxuskondenzátorát kell beindítanunk a múltba visszatérve egy üzemen kívüli szovjet erőműben. A vissza a jövőbe című filmhez való egyértelmű kapcsolódás miatt a film alapú posztunkban már írtunk róluk, de nyilván az időutazósból se hiányozhatnak. Ezen kívül a jelenleg a PánIQ-szobánál Az idő harcosai néven üzemelő pályát játszottuk mi még a TRAP idejében Anachronista néven, de magában a szobában és a játékmenetben nem történt változás, így kár lenne kihagyni, mert remek lakatmentes steampunk időutazást kínál. Ami pedig már-már klasszikus a témában az a MystiqueRoom Időgép szobája, ahol szintén egy tudós véletlen balesetét kell helyrehoznunk, hogy újra indítsuk a megállt időt.

Ha a három általunk játszott szobát nézzük, akkor viszonylag egyszerű döntési fát tudunk felrajzolni, hogy kinek hova érdemes menni, mert mindhárom szobát nagyon élveztük, de ugyanakkor mindegyik nagyon más. Az Escape Zone  Vissza a jelenbe pályája kiemelkedik abban, hogy mennyi műszert kell fizikailag machinálni és összedugdosni, aki erre vágyik, ezt máshol nem kapja meg. Cserébe a pálya maga egy "klasszikus" pince a maga poros autentikus valójában, ne feledjük, hogy egy elhagyatott erőműben vagyunk. Elősőre belépve egy néhány évtizeddel ezelőtti sima szobába, kicsit lehangolónak tűnhet a kezdet, de ne hagyjuk magunkat, a dolog nem az, aminek látszik! Érdemes gyorsan pörögni, és továbbjutni az elején, egyrészt mert a küldetés nem könnyű hisz jó sok feladat van, másrészt meg mert tényleg a játék további része tartogatja a javát. Gondolkozni, ügyeskedni, együttműködni, belefeledkezni, időutazni - hajrá!

A MystiqueRoom Időgép pályája szintén a klasszikus vonalat képviseli abban az értelemben, hogy sok-sok lakat van bent, és tipikus szabadulószobás feladatok. Ezt nem rossz értelemben mondjuk, sőt! Nagyon jó kis pálya ez, arról nem is beszélve, hogy gyönyörűen van kialakítva / kidekorálva, a végkifejletként beinduló mechanizmus pedig már önmagában megéri. Tudom, hogy vannak azok a modernvonalas szabadulók, akik nem szeretnek már lakatokat látni, na itt vannak lakatok, és sokan. A feladatokról is azt mondanám, hogy sok olyan elem köszön vissza, ami máshol is megtalálható, de ennek ellenére a pálya nem könnyű, leginkább azért mert szöveges instrukció a legelső meg talán még egy feladatot leszámítva nem nagyon van. Ezen kívül van azért egy-két feladat, ami a tapasztaltabbakat is elgondolkodtatja / félrevezeti, szóval pont az instrukciók hiánya miatt azért nem minden egyértelmű, és szükség van egy kis találgatásra, próbálkozásra is, nem véletlen, hogy segítség nélkül elég kevés csapat jön ki a pályáról. Ami szintén nehezítő körülmény, de a jobbik fajtából, hogy nagyon gazdag a dekoráció, így a játékmenet bizonyos pontjain nehéz lehet kitalálni, hogy akkor hova is nyúljunk, mi az ami jól elrejtett feladat, és mi az ami tisztán csak dísz. A hely egyébként viszonylag szűkös, szóval akármennyire is nehéznek van beharangozva a szoba, négy-öt főnél több már csak egymás lábát taposná mintsem segítene. Szóval kiknek is ajánljuk? Akik szeretik az olyan klasszikus stílusú feladatokat, amelyek szám vagy betűkódot adnak megfejtésként, fontos a szép dekoráció, és nem zavaró, hogy a feladatok függetlenek, és nem viszik előre a történetet.

A PánIQ Idő harcosai szoba a fenti kettővel szemben pont azoknak való, akik lakatmentes élményre vágynak. Nyilván ez annyiban nagyon más, hogy a megoldások nincsenek lekorlátolva egy számkombinációra, hanem gyakorlatilag lehetséges akciók végtelen tárházából kell rájönnünk, hogy pontosan mi az az egy, ami nekünk kell. Ez a szoba is nagyon szépen van berendezve, és talán pont a lakatok hiánya miatt még inkább az az első érzés mikor belépünk, hogy itt aztán tényleg nem látszanak a feladatok, és szó szerint bármihez nyúlhatunk. Aztán szép lassan ahogy felfedezzük a környezetet rájövünk erre-arra, itt is vannak mintázatok, meg kis rejtett utalások. El tudok képzelni olyat, aki nem vágyik a technikai trükkökre, mert igen itt is van olyan, hogy valami nehézkesebben működik; ez nem igazán ennek a szobának kritikája, ahol sok a technológia, ott óhatatlanul kopnak a dolgok (amit persze cserélnek, de mégis mindig van valami)... speciel engem is frusztrál az ilyesmi. Ennek ellenére az élmény nagyon nagy, szóval aki a szép környezet mellett valami újra is vágyik, annak ez egy jó választás lehet. Annyit árulunk még el, hogy a játék befejezése szintén nagyon látványos!

És, hogy más élmény-e egy időutazós szabadulószoba, mint bármilyen más? Nem, nem gondolnám, a lényeg inkább az, hogy azok ott fent mindhárman klassz szobák... valahol minden szabadulószoba egy időutazás, pont ez a flow élmény lényege, hogy elszakadunk a hétköznapi jelentől. És ugyanakkor mégis... van valami bizsergető ebben, és pont a flow miatt olyan hihető az egész, hiszen akár vissza is mehettem a múltba (hisz visszajöttem, és most itt vagyok a jelenben, bárki láthatja!), akár meg is állhatott az idő (hisz nézzetek rám, egy percet se öregedtem az elmúlt órában!), szóval mi van, ha tényleg...? Szerintetek? :)

Egy kattintás, nyomtat... és lehet játszani! Meglehetősen népszerű ez a rendkívül egyszerű PnP (Print and Play, avagy nyomtasd és játssz) módja a társasjátékozásnak (olyannyira, hogy többezer fős nemzetközi közösségi csoportok épülnek köré), nem meglepő tehát, hogy a szabadulós társasjátékokat is utolérte a trend, egyre több viszonylag olcsón (sőt akár ingyen) hozzáférhető digitális anyagot lelhetünk fel internet szerte, hogy még a vásárlás erejéig se kelljen kimozdulnunk otthonunk kényelméből, és rövid előkészületek után már indulhat is a szabadulás egy egyiptomi sírkamrából, titokzatos mágikus átok elől vagy épp a kalózok fogságából. Amit felleltünk internet-szerte azok mind angol nyelvű játékok, ebből viszont tényleg szédítően széles a választék, köztük számos inkább felnőtteknek való és sok-sok gyerekzsúrra ajánlott.

A Burger Queenie egy EscapeDecks nevű cég első játéka, amely eredetileg egy KS kampányra készült, de mivel nem sikerült elég támogatót szerezniük, most ingyenesen elérhetővé tették (van nyomtatható és online játszható verzió is). Egy kártyajátékról van szó, ami lehet inkább jobban illene a társasjátékokat bemutató posztunkba, de mivel mégiscsak egy csak PnP formában létező játékról van szó, inkább idevesszük. A játék mechanikája nekünk erősen hasonlított a piac nagyjaihoz (úgymint Unlock és Exit), de azért némileg mégis más; a feladatok, a történet és a dizájn pedig teljesen egyedi. Mivel ráadásul a tizenegy A4 lap nyomtatási költségénél nagyobb anyagi kockázatot sem kell vállalnunk, nem nagyon látjuk okát, hogy miért ne próbálná ki bárki.

Első látásra belopta magát a szívünkbe a Lock Paper Escape etsy boltja, játszottunk egyet karácsonyra (Christmas), aztán játszottunk egy csak úgy (Chocolate Factory), és imádtuk mindkétszer. Szóval nem véletlen hoztuk őket előre, bár nagyon szeretnénk, hogy mindenki az utolsó betűig végig olvassa ezt a posztot, ha most rögtön klikkelsz és vásárolsz, akkor sem lőttél nagyon mellé. Húsvéti és Valentin napi tematikájuk is van, nomeg sírrablós és varázslós. Nagyon tetszetős a grafikai kivitelezés, és ugyan ez egyúttal sok kis mütyűr aprólékos kivágásával jár, de garantáltan feldobja a partyt. A feladatok nehézségi szintje pontjól közepes, és kellően változatos is. Egy pillanatig sem éreztük azt, hogy egy rejtvénymagazin kitépett lapjai vannak előttünk, van feladat ahol rajzolni kell, van ahol vágni-hajtani, mindig van valami 3D elem, akár egy kódfejtő tekercs, vagy varázslósüveg, netán papírkockák. Az egyetlen, amit talán hiányoltunk az egy történet, ami halad előre játék közben, itt a feladatok teljesen függetlenek (és tetszőleges sorrendben megoldhatók), ami mondjuk egy nagyobb társaságnak pont ideális, de nem enged több beleélést, mint hogy van egy cél-küldetés, oldd meg a feladatokat! Egyébként mivel maguk a feladatok szépen illettek a tematikába, és az illusztrációk is segítettek, nem volt igazán ezzel se bajunk, jól szórakoztunk a kis részek ide-oda pakolásával.

Nyílt titok, hogy kis csapatunk nagy megszállottja a Harry Potter univerzumnak (a Budapesten fellelhető összes ilyen témájú szabadulószobát végig jártuk), így mi sem volt természetesebb, minthogy a Queen of Theme Party  szó szerint több ezres nagyságrendű PNP szabadulós játék kínálatából a Harry Potter Trivia Treasure Hunt-ra esett a választásunk. A szerencsésebbeknek talán rendszeresen része volt szülinapi bulikon, és hasonló összejöveteleken kincskereső játékokban, ahol feladatról feladatra jutunk el a végső célig. Leginkább ehhez a formátumhoz nyúlnak vissza a szabaduló szobákat otthoni játékká alakító PnP-k is. Ebben a konkrét esetben a téma természetesen Harry Potter, ehhez illeszkedik a grafikai megjelenés és maguk a feladatok is. Két dologban mások, mint a bemutatásban soron következők: nevéhez híven "trivia" azaz tárgyi tudást igénylő feladatokat is tartalmaz (természetesen a mágikus HP világból), illetve számos átok kártya is elrejtésre került, így a rossz válaszoknak vicces következménye van. Ez utóbbi egyébként több szempontból is egy rendkívül ötletes megoldás. Egyrészt tényleg vicces úgy kincset keresni, hogy pl nem hajlíthatod be a térded, vagy hogy éppen csirkévé változtál. Másrészt az átkok nagy része nem az egész csapatot érinti, csak azt a játékost, aki először megérinti (kiszedi az átok kártyát a rejtekhelyről). Bár elsőre nem tűnhet fontosnak, de főleg egy nagyobb létszámú gyerekcsapatnál ez az átkosdi így egyúttal kiegyenlítő szerepet is szolgál, hiszen nyilván a legaktívabb, legrámenősebb játékos fogja elsőre megkaparintani a rejtekhely tartalmát, azonban ha elátkozódik, akkor szerez némi hátrányt, ami következtében néhány körön keresztük a félénkebb játékosoknak jut több szerep. A feladatok egyébként vegyesen könnyebbek és nehezebbek, volt azért olyan főként a trivia kérdések között, ami jó eséllyel előidéz hibázást, így tényleg játékba kerülnek az átok kártyák, nem csak végigrohan a csapat a pályán. Mivel bőségesen van hova lejjebb görgetni a posztban, ennél az első bemutatónál érdemes megjegyezni, hogy az árát tekintve az olcsóbban közül való, ennek megfelelően a grafikai megjelenése kevésbé kidolgozott. A feladatok és a remekül eltalált (elátkozott) kiegyenlítő mechanizmus azonban önmagában elegendő volt ahhoz, hogy elnyerje a tetszésünket.

Szintén a HP vonalon került a látókörünkbe Maura Starrah etsy-je, aki nagyrészt nyomtatható dekorációkat árul, többek között Dumbledore és más híres varázslók idézeteivel. Emellett azonban van a kínálatában egy mágikus kincskereső játék is, amit nagy lelkesedéssel próbáltunk ki. A játék hozza azt a letisztult stílust, ami elvárható egy dekorációkat gyártó portáltól, minden napon egy egyedi rajz van és egy kis verses szöveg, ami elvezet a következő nyomhoz. Ez teljesen a klasszikus kincskereső vonal, nincsenek szabadulószobás logikai / ügyességi feladványok, de a maga nemében nagyon jópofa bevezetője lehet pl. egy szülinapi bulinak vagy bármi olyan alkalomnak, amikor nem ez a fő attrakció, csak egy kis könnyed keresgélésre van igény.

A Clever Kids Mysteries egy kis családi vállalkozás, saját gyerekeiken tesztelték a játékokat, majd az otthoni sikeren felbuzdulva nyitottak a nagyvilág felé. A játékok eredendően nem PnP-nek indultak, ez egy viszonylag friss újítás, de a Mystery at the Lux Museum című küldetés már etsy-ről is elérhető ilyen letölthető és nyomtatható módon. A célközönség elsősorban kisiskolások (olvasni tudni kell hozzá), de felnőttként is nagyon jól be lehet vonódni. Több dolog is van, ami nagyon tetszett nekünk ebben a kalandban, talán ami a leginkább megfogott az a történet. A Lux család múzeumában járunk teremről teremre megcsodálva a kiállítást, amikor egy elrejtett papírcetlire akadunk, amin egy különös vers van. Innen indul a küldetés, minden egyes versszakot meg kell fejteni a kiállítási tárgyak, illetve a múzeumboltban beszerzettek segítségével; majd ha sikerrel jártunk, akkor felgöngyölíthetünk egy elfeledett történetet a Lux család múltjából, ugyanis az egyikük tolvaj volt, aki ellopott egy értékes műtárgyat, a verset pedig egy másik családtag írta, akinek ez a tudtára jutott. Igazán üdítő volt egy ilyen egyszerű, de mégis eredeti történettel kezdeni a játékot, amelynek a legnagyobb pozitívuma a szememben, hogy egy teljesen hétköznapi eseményből indul ki, és bár kellően kalandos, mégis végig a realitás talaján marad. Összesen kilenc feladatot kellett megoldani, többségében színvonalasnak mondhatók, és kellően változatosak. Nagyon tetszetős, hogy vittek bele olyan 3D papírelemeket, amelyeket minimál előkészületekkel is elő tudunk állítani, a játékélményt viszont jelentősen megdobják. A képi anyag kellemes ötvözete a nyomtatóbarátságnak (nincsenek feleslegesen színek ott ahol csak szöveg van, és nem lenne szerepe) és az igényes kidolgozottságnak (a múzeum termei egységes grafikus megjelenést kaptak, szépek és nyomokat rejtenek). A nyomtatáson kívül olló kell (és 10-15 perc vagdicsálás), valamint némi cellux és kettő db miltonkapocs (tárcsákat előállítani), illetve a játékhoz szükséges még egy zseblámpa. A szövegezés egyszerű, a feladatok többnyire nyelvfüggetlenek, én nagyon tudom ezt ajánlani angolul tanuló általános iskolásoknak.

A Treasure Hunt 4 Kids-nél is kifejezetten gyerekek (4-10 éves korosztály) számára készült kalandokat találhatunk, van szabadulószoba, vagy kincskeresés, sőt még a nyomozós kalandok gyerek verziója is felbukkan. A maga 10 eurós árával ez is nagyon baráti, és ráadásul rengeteg téma közül választhatunk az angol mellett akár franciául is. Mi két játékukat próbáltuk, és nagyon meg voltunk elégedve. Egyszerű az előkészítés, hiszen csak kinyomtatjuk és elrejtjük az egyes feladatokat; utána egyszerű maga a játék is, de valójában 8-10 éves gyerekeknek nem is feltétlen kell több, nagyon tudnak élvezni egy titkosírást vagy egy sodokut, akkor is ha az ínyenc szabadulószoba fanoknak ez már uncsi. És minden egyszerűsége ellenére szép letisztult játékot kapunk, grafikailag egységes, a szép részletes borítókép elemei köszönnek vissza a feladatlapokon. Rengeteg tematika közül választhatunk, szóval szinte kizárt, hogy ne találnánk olyat, ami pont a mi gyerekünknek tetszik, legyen épp focis vagy királylányos korszaka; persze vannak indiánok, kalózok és lovagok is, de varázsolhatunk otthonunkból könyvtárat, szavannát vagy épp cirkuszt is. A játékok pedig be vannak kategorizálva, hogy mi az ami már 4-5 éves kortól játszható, és mi az, ami inkább akár 8-10 éveseknek; persze van átfedés, nem véletlen, hogy az egyes témák több korosztályra is elérhetőek, a teljes képi anyag, és a feladatok jó része újrahasznosul (az egyes feladatok valójában tematikák között is visszaköszönnek, bár nyilván kisebb-nagyobb módosításokkal). Úgyhogy én azt mondom, hogy az egyszerű megoldások kedvelőinek ez egy kitűnő választás akár szülinapi bulinak is, de egyébként pedig akár egy hétvégi programot is olcsóbban megúszunk vele, szinte mint ha bárhova megyünk családostul. Érdemes szétnézni a freeby szekciójukban is, ugyan nem teljes játékokat, de jópofa foglalkoztató lapokat pl találhatunk itt (vagy épp tematikus party meghívókat). Illetve vasárnapig még pont fut nyereményjátékuk közösségi oldalon!

Nemes egyszerűséggel Escape Kit néven hirdeti magát egy másik PnP szabadulós játék portál, ahol szintén rendkívül színvonalas letölthető játékokra bukkantam. Itt négy küldetés közül választhatunk, felnőtteknek való a  Panic in Space és Mysterious Murder, míg a Sleeping Curse és Cursed Treasure gyerekeknek ajánlott. Mind a négy játék igényesen végig gondolt, bár nekem speciel a grafikai megjelenését tekintve a két gyerekjáték tetszett jobban; azok tényleg kiemelkedően szépek. Szóval ha nem riadunk vissza attól, hogy házigazdaként nekünk kell körbe vágni mindent (sokszor apró kis mütyűr alkatrészeket is), akkor ez egy remek választás lehet gyerek csapatnak. Mondjuk a felnőtt játékok is jók, a Mysterious Murder-ben volt az egyik kedvenc feladatom, ahol pár vágással és kis ragasztással egy olyan 3D játékelemet kaptunk, ami a valóságban elektromossággal működne, és ráadásul még rendeltetés szerűen használhattuk is a játékban. A Panic in Space pedig a leggyorsabban előkészíthető a négy közül, itt a játéknak fehér a háttere, így akkor is jól mutat ha nem vágunk minden lapot körbe. Az árak viszont ezen az oldalon már viszonylag magasak, őszintén szólva szerintem csak a négy játékot tartalmazó csomag (59 USD) jöhet érdemben szóba, a 20 USD / játék az én ízlésemnek már sok.

A Game Gal nevezetű portál is remek játékokat kínál, bár az ára még feljebb van, de itt is érdemes lehet a nagy csomagba beruházni, akkor 75 USD-ért megkapunk mindent. Ez összesen négy küldetést jelent, egytől egyig szépek és jók: Space Pirate, Science Lab, Seafloor; Color Crisis. Itt is szép egységes a grafika, bár talán annyira nem kiemelkedő, és tényleg nagyon élvezhetők a játékok, jópofa feladatokkal. Ami kinek előny, kinek hátrány, hogy ez a játékcsalád számít arra, hogy az előkészületek részeként mindenfélét beszerezzünk (a magától értetődő papír, ceruza, esetleg olló, ragasztó kombón felül): lufikat, edényeket, szívószálakat (egy külön oldal tartalmazza a beszerzendők listáját minden játékhoz...) semmi rendkívüli, sok akár lesz is otthon; kis plusz utánajárás, a játék meg kézzelfoghatóbb lesz. Kiemelném még, hogy ezeknek a küldetéseknek nagyon szépen végigvezetett játékvezetői leírása van, ami az utolsó részletig mindenre add tippeket a szoba berendezésétől a dekorációig, szóval csak ismételni tudom a fentieket, aki rá tud szánni pénzt és időt, az itt nyugodtan kutakodhat egy nagyszerű játékért.

MysteryLocks néven létezik egy etsy portál, ahol több mint 20 szabadulós játék érhető el azonnal nyomtatható formában. Az ára közepes, és a blogunk olvasóinak felajánlottak 10% kedvezményt három küldetés vásárlása esetén a PACKAGE10 kuponkóddal. Mi a Mystic Mansion és a  Serial Killer névre hallgató játékaikat próbáltuk, és nagyon elégedettek voltunk vele. Mindkét játék tökéletesen kivitelezhető akár egy munkanap estén, mert nagyon rövid előkészületeket igényel csak: nyomtatás után pár vágás és készen vagyunk. Cserébe a végeredmény nem olyan szép, de a funkcióját tökéletesen betölti a dizájn. A Mystic Mansion egy lineáris játék, ahol feladatról feladatra jutunk el a kijutásig (minden kódot egy internetes honlapra kell beírni); ezzel szemben a Serial Killer pont az a fajta, hogy minden nyom egyszerre előttünk van, és majd csak a végeredményül kapott nyolc számot kell neten beadni. A feladatok között vannak egyszerűbbek és kreatívabbak is, összességében jól szórakoztunk velük.

A Blood Hund Mysteries nevű etsy shop jelenleg egy nekünk való terméket kínál, Case #1: The Lost Lam néven. Ahogy a neve is mutatja, ez egy (inkább felnőtteknek való) nyomozós küldetés, benne teljesen hétköznapi és így valósan igazinak tűnő nyomokkal, mint például egy e-mail vagy egy étterem menüje. Interneten vannak hozzá segítségek, illetve itt lehet a megoldást is ellenőrizni. Ezt a darabot is az egyszerűbb játékok kedvelőinek ajánljuk, mindössze 15 oldalt kell kinyomtatni, és különösebb előkészületek után már bele is vághatunk akár egy fáradt hétköznap este is.

Pam Party Printables néven egy meglehetősen széles kínálatú etsy shop-ot találunk, ahol aztán tényleg kedvünkre válogathatunk csemeténk szülinapi vagy más egyéb alkalomra megrendezett bulijához. Néhány szabadulós játék is szerepel a felhozatalban, ezek közül mi a Kitchen Kapers & Cream Cheese Cupcakes névre hallgatót próbáltuk ki nagy megelégedésünkre. A történet egyszerű: úgy esett az eset, hogy sürgősen fel kell kutatni egy titkos receptet, ami alapján egy különösen finom muffin-t süthetünk. Amit a pénzünkért kapunk az itt is nyilván egy digitális letöltés, ebben benne van a teljes játékmenet és egy kellemesen részletes játékvezetői leírás. Nekünk kell gondoskodnunk a hozzávalókról (hiszen a játékban szereplő recept tényleg elkészíthető, és a hozzávalókat felhasználjuk a feladatokhoz, pl. a lisztbe kell elrejteni egy kulcsot), illetve nekünk kell gondoskodnunk lakatokról, amiket majd ki lehet nyitni a helyes megfejtéssel. Ezen kívül kapunk szép színes papír-muffinokat meg mindenféle feladatokat, amiket kinyomtatva meg is van a feladványok java. A dizájn elég csajos (ahogy az már az előzetesből is látszik), de ha ezen túllépünk akkor tényleg szépen és egységesen van megalkotva az egész. Érdemes rászánni az előkészületekre az időt, kis kuktáink biztosan élvezni fogják, sőt jó eséllyel pont a feladványok és az előkészületek miatt mi is jobban ráhangolódunk a közös főzőcskézésre, és ez egyszer nem a hajunkat tépve idegeskedünk, hogy mi fog odaégni a konyhában, hanem élvezzük a minőségi együtt-időt.

A Plan4UParties Viking Library játéka van még a listánkon, ami egy különleges téma, és a Hogyan neveld a sárkányodat könyvek/filmek rajongóinak szinte kötelező. Az ára picit magas ahhoz képest, hogy a tartalma viszonylag egyszerű (illetve itt is nekünk kell beszerezni lakatokat és miegymást a teljes élmény érdekében), de összességében egy szép egységesen összerakott küldetésről van szó. Kezdődik azzal, hogy a rendelkezésünkre álló viking abc-re van szükség ahhoz, hogy egyáltalán el tudjuk olvasni a szövegeket, és bizony számos feladványon állja az utunkat.

A Dutch Wolf Games egy sikeres Kickstarter projekt után hozott létre célzottan olcsó otthon nyomtatható szabadulós játékokat. Bár a KS már rég elmúlt, de e-mailben még lehet rendelni. Mi az Escape the Temple nevezetűt játszottuk, és tényleg azt kell mondani, hogy 7 EUR-t megér a dolog, még akkor is ha nyilván nem a legprofibb grafikával van kivitelezve, de egységesen jó szórakozást nyújt a feladványok megoldása.

Ugyan még csak nyár van, de mind tudjuk, hogy milyen hirtelen tud jönni a Karácsony, szóval hozunk erre a témára is két játékot. Party Locker Games-től a Christmas Lockout egy könnyed kis puzzle-hunt egyszerű dizájnnal és piros-zöld betűkkel. Ezen felül persze a karácsony témájú filmek vagy éppen az ajándék szétosztós logikai feladat is erősen témába vág; a maga egyszerűségében nagyon jól szórakoztunk ezzel a játékkal. Arra érdemes készülni, hogy elég sok szójáték van benne (képekből szavakat összerakni), nem elég hozzá kezdő angol.

Prettiful Designs-tól a Ghost of Christmas első ránézésre nagyon megtetszett, nagyon elegáns minimalista kivitelezés, egyszerű de gyönyörű kis festésekkel és egységes stílusban készült igényes feladatokkal. Vagdosni itt nem kell, egyszerűen a 14 kinyomtatott oldalt kell megfejtenünk. Van egy kis történet is hozzá, és minden feladványhoz vannak segítségek (amiket szintén dekódolni kell), ha nem játszottuk volna le most nyár közepén, akkor tuti ezt akarnám csinálni a karácsonyfa alatt.

Most pedig jöjjön az a (rövidke) felsorolás, amit ugyan nem próbáltunk, de kellően témába vág ahhoz, hogy itt szerepeljen. GrinandPrint néven van egy egyébként rengeteg mindenfélét áruló etsy, aki egész ígéretes kincsvadász (scavanger hunt) játékokat is forgalmaz, többek között apák napja (Father's Day) alkalmából, ránézésre jópofának tűnik. Az Adventure Parties egy viszonylag frissen nyitott etsy shop, jelenleg két szabadulós játékuk van: egy Egyiptom témájú, és egy Sherlockos, szintén nincs róla tapasztalatunk, de két népszerű téma és jókat ígér.

És, mint mindig, most is szeretnénk felhívni rá a figyelmet, hogy ingyenes PnP szabadulós játékok is fellelhetők az internet bugyraiban. Többek között az egyébként fizetős Mission Unboxable is létrehozott egyet, amit bárki szabadon letölthet itt. A Legacy Escape Box három teljesen ingyenes szabadulós játékot alkotott: Aviary, Cold War, Sherlock. Hasonlóképpen a Parker Peevy House honlapjáról is ingyen juthatunk hozzá egy szabadulós játék pdf-jéhez, The Echo Room néven; ránézésre viszonylag egyszerűbb, és minimalista dizájn, de mindenesetre bárkinek elérhető. A Time's Up  egy szabadulós cég, akinek a honlapján egyrészt működik egy messenger bot, ami feladványokat küld nekünk, másrészt, le is lehet tölteni két otthon nyomtatható szabadulós játékot. A welcometonanas pedig egy nagymama blog mindenféle ezzel-azzal, ami miatt még idecsapjuk a sor végére, mert ő is csinált egy szabadulószobát, amihez ingyen elérhetővé tette a teljes leírást. Kellenek hozzá mindenféle jó eséllyel otthon alapból fellelhető tárgyak (pl Scrabble, hátizsák, lakat, nerf pisztoly), és mi ugyan nem próbáltuk, de érdemes lehet ránézni, mert szép részletes a leírása és elsőre jó kompaktnak tűnik. Hivatalosan a hírlevél feliratkozók jutalma a szabadulós játék, de itt a direkt link (jelszó: treasuremapfun).

A kis cégek után még hoznék ide két nagyobbat / népszerűbbet, akik szintén otthon nyomtatható szabadulós játékokat árulnak, és véleményünk szerint meglehetősen jók is a műfajban.

Az iDventure egy saját applikációval működik, elég komolyan össze van rakva mind az app, mind a nyomtatandó anyag (ha nem akarunk mi nyomtatni, akkor amazon-ról pl. be lehet szerezni már nyomtatottat); ennek megfelelően ez egy viszonylag drága kategóriás játék, viszont az ötletes feladatok mellé egy szép dizájnt is kapunk. Mi az Unfinished Case of Holmes játékkal kezdtünk, de van még más is a kínálatukban ha valaki nagyon belelendül és/vagy ez a tematika nem szimpatikus. Ebből kettő inkább gyerekek / családok számára készült (Alice in Wonderland, The Island of Five Captains), egy pedig romantikus meglepetés (Operation Day V) pl. Valentin napra, de bármely más alkalomra. A gyerekes játékokat értelem szerűen előkészíteni és vezetni kell, de egyébként utána akár részt is vehetünk a fejtörők megoldásában; a romantikus kaland lényege pedig, hogy személyre szabható (online szerkeszthető), így akár egy tényleges fizikai helyszínre is elvezethet (pl. egy romantikus vacsorára). Bár elsőre soknak tűnhet amennyit egy otthon nyomtatós játékért elkérnek, de mi nem csalódtunk benne, a Sherlock játékot kifejezetten tudjuk ajánlani felnőtt csapatoknak is. Némi kis vágás és ragasztás után egy nagyon szép pakkot raktunk össze magunknak (a játék összeállítása semmit nem spoilerezett el), és kellemesen vegyült a játék során a logikázós meg az apró darabkákat tologatós. Mindehez egy saját app van még, ez egyrészt a történethez járul hozzá, másrészt ide tudjuk beírni a válaszokat, és idővesztés terhe mellett segítséget is kaphatunk minden egyes feladathoz. A játék egyébként nagyon didaktikusan van felépítve, tehát például az összetettebb feladatoknál az app-ba előbb a részeredményeket kell beírni, és csak akkor enged tovább. Viszont pont emiatt, hogy az app vezet végig a sztorin, hiába van egyszerre előttünk minden, mégis lineáris a játék, egyszerre egy dolgot tudunk megoldani, és ez meg is van mindig mondva, hogy melyik az. Az viszont nagy pozitívum más játékokhoz képest, hogy a válaszokat tekintve rugalmas az app, tehát elfogadja a megoldásokat kisbetűvel, nagybetűvel, sokszor a szó különböző alakjaiban is; ez apróságnak tűnhet, de a játékélményből nekem legalábbis sokat ki tud venni ha figyelnem kell írásmódra vagy bármi plusz szabályra ahhoz, hogy bevegye a játék a megoldást. Szóval összességében ez egy nagyon klassz kis párban játszható történet, ha meg többen vagyunk akkor lehet érdemes több szettet nyomtatni, mert egyébként a játék bár ötletes, de nem nehéz.
A játékcsalád eredeti nyelve a német, így ha valakinek az a preferenciája, akkor bármelyik küldetést beszerezheti ezen a nyelven is. Illetve a legújabb, Das Versteck des Goldgräbers  névre hallgató, küldetésük még csak németül érhető el, itt egy kis aranyásó faluba utazunk, ahol a seriff bőrébe bújva kell két titokzatos gyilkosság nyomába erednünk, és feltárnunk, hogy közük van-e egy nagy arany lelőhelyhez. A nyomtatható küldetések mellett van egyébként az iDventure-nek postán érkező termékcsaládja is Detective Stories néven, németül tudók ezzel is próbálkozhatnak, mi ezt nem játszottuk (még), de hasonló rejtély megoldós nyomozós élményt ígér, mint a többi játékuk. Illetve ha már ennyi német játékot csempésztünk be az angol nyelvű posztba, akkor muszáj megemlítenem a Berlin City Games nevű játékot, ami a városnézős fajta szabadulós társasjáték.

A Lock Paper Scissors már inkább az a fajta party játék, ahol külön házigazda szerep van, főleg a gyerekeknek szánt játékokban, itt többször mesélőként kell részt venni és/vagy az egyes feladatok megoldása után az újabb és újabb feladványokat, nyomokat átadni. Ebbe a kifejezetten gyerek-zsúrra szánt kategóriába esik a The Lost Mummy,  amit a magyar posztunkban is említettünk, és örömmel jelenthetjük, hogy azóta el is készült a nyers magyar fordítás, szóval remélhetőleg hamarosan játszható lesz. Szintén gyerekeknek készült (és felnőtt házigazdát igényel) az Escape Quest. Ha pedig mi magunk is részt szeretnénk venni a játékban, és nem "csak" házigazdáskodni, akkor választhatjuk akár rögtön a legnehezebb Escape Room Z küldetést, vagy a két közepes nehézségű (gyerek-felnőtt vegyesen játszhat) Mr. George-ot vagy a Rebel Revolt-ot. Eléggé másak (másként jók) tudnak lenni a játékaik, úh érdemes megfontolni kinek melyik tetszik leginkább. Az Escape Quest, a Rebel Revolt és az Escape Room Z alapvetően kártya alapú, tehát talán ezek hasonlítanak leginkább a szabadulós társasjátékokra (bár a gyerekzsúrra szánt Escape Quest esetében nem egyszerűen haladunk végig a paklin, hanem annak bizonyos elemeit különböző helyekre kell rejteni, hogy a gyerekek megtalálják). A Mr. George és a The Lost Mummy ezzel szemben nem kártyákon alapul, hanem mindenféle kis lapok, és a múmiás esetében 3D-ben is manipulálandó mütyürök alkotják a fő részét. A feladatok egy jelentős részét máshonnan is ismerős sémák alapján alkották meg, sokszor pl össze kell rakni darabokat, de vannak nagyon jópofa megoldások is, és a grafikai megjelenés is igényes és egyedi. Ezen kívül a Revel Revolt-ban jött szembe egy jópofa feladat, amit egy kártyajátéktól nem várt módon megmozgatta a csapatot.
Van még ezen a műfajon belül egy elég különleges (de véleményem szerint nagyon ígéretes) alcsoport, mégpedig az oktatási célra tervezett játékok. A legismertebb talán a BreakOutEdu, ahol ingyenes regisztrációt követően megszámlálhatatlan játék közül válogathatunk (akkor is ha csak az ingyen letölthetőket nézzük), és mindössze néhány lakat meg pár doboz kell, hogy egy osztálytermet szabadulószobává varázsoljunk szó szerint bármilyen tanóra keretében. Hasonló platform a Teachers Pay Teachers, ahová tanárok rakják fel a saját maguk által elkészített anyagokat, itt nem csak szabadulós játékok vannak, hanem sok egyéb is, az ingyen elérhetők viszonylag korlátozott számúak, de azért érdemes körülnézni. Aztán ott van még az Escape Classroom nevezetű, amelyik kifejezetten profit orientált, ellenben rengeteg anyag van fent minden tárgyhoz, és ha a teljes pakkra befizetünk akkor arányaiban nem annyira horror; itt is van egy demó pakk, amit ingyen letölthetünk (belépéshez jelszó:  22EC41 ), ez ugyan nem választható módon a kerület és terület számoláshoz kapcsolódó három játékból áll, de ízelítőnek nem rossz. Történelmi témákra specializálódik az Active History nevű portál, itt is van ingyen elérhető szabadulós játék, amit letölthetünk, aztán eldöntjük, hogy megéri-e fizetni a többiért.
Ha mindez nem lenne elég, vagy egyszerűen csak kicsit másra vágynánk, akkor szintén nagyon széles választék lelhető fel otthon nyomtatható gyilkos-vacsora típusú logikai játékokból. A viszonylag olcsótól az egészen húzósig találhatunk árakat, ha végig nézzük az erre specializálódott cégeket.

A Red Herring cég Crime Time játékcsaládja segítségével a saját otthonunkban rendezhetünk vacsora gyilkosságokat. Több, mint 30 különböző téma közül lehet választani a honlapjukon, mi A mysterious mayan murder és a Murder on the disoriented express mellett döntöttünk. Kezdenék azzal, ami ingyenes. Először is van fent a honlapjukon egy demo játék, ahol a többiekhez hasonlóan online kell egy gyilkosság ügyében nyomozni, azonban itt kiemelném, hogy tényleg nagyon profin interaktívra csinálták a játékot, szóval ha nem is tervezünk náluk többet, ezt érdemes kipróbálni. A másik remek lehetőség, hogy a Social Ladder nevű applikációban létezik egy ambassador programjuk, amire regisztrálva kapunk különböző feladatokat (pl. Facebook / Twitter / Instagram posztokat kell megosztani, kommentelni stb), amiért cserébe pontokat gyűjtünk, ezek pedig kedvezményre vagy akár ingyenes játékra is beválthatóak; akit érdekel, meghívó itt! A Red Herring  egyébként a krimiírástól jutott az interaktív gyilkossági nyomozós játékokig, és a most bemutatandó otthonjátszós gyilkos-vacsorák mellett van előfizetéses-postázós szolgáltatásuk is, és rendezvényeket is szerveznek (igaz, ez utóbbit csak az USA élvezheti). Az írói indíttatás egyébként a Crime Time játékokon is érződött, alaposan kidolgozott történetet kaptunk, a teljes pakkban akár 200 oldalnyi olvasnivaló is lehet - de senki ne ijedjen meg, ezt nem kell mind felolvasni egy este alatt, mert a dolog úgy néz ki, hogy az a 6-12 fő aki részt vesz a vacsorán mind kap egy-egy kis füzetet (kb. átlag társasjáték szabályfüzet hossz), amit a játék elején át kell néznie, ebben van benne az ő háttértörténete, meg olyasmi, hogy miket kell majd mondani az irányított beszélgetés bizonyos pontjain. Persze épp attól izgalmas a dolog, hogy nem egyszerűen fel kell olvasni amink van, hanem pont hogy egy kis szerepjátékot kell belekeverni, és a saját szavainkkal átadni az infókat. De fontos, hogy nem hazudhatunk, hiszen akkor lehetetlen lenne kideríteni ki a gyilkos. A történet-füzeteken kívül még számos apróság tartozik egy csomaghoz, pl. feladványok / plusz információk, amelyekre szükség lesz a rejtély felderítéséhez, de receptek is ha valakinek nincs ötlete mi olyat főzzön vacsorára, amit témába illő, meg természetesen party meghívók is. Szóval bíztatok mindenki, ha már kipróbálta az itthon elérhető vacsora-gyilkosságokat és/vagy az otthonában szeretne ilyet rendezni, akkor ez egy jó választás lehet, feltéve ha az angol nyelv nem akadály; és a fent linkelt ambassador meghívó segítségével kb két hét alatt napi pár kattintással egy ingyen játékhoz is hozzá lehet jutni.

Lehet azonban direktbe tökingyen is hozzájutni ilyesmikhez, és egynémelyik van annyira profin kidolgozott mint amit pénzért vennénk, pl a Freeform games (aki egyébként pénzért árul ilyen játékokat) egy nagyon színvonalas demót rakott össze Way Out West néven, ráadásul nemrégiben megjelentek a játékaik magyar fordításban is, és a Vad Nyugat szintén ingyenes. Továbbiak ingyen és bérmentve: The Romanian Uranium Mystery, Sour Grapes of Wrath, Murder Mystery Game for Tweens, Jazz Age Jeopardy, Murder Mystery (Casino theme), The business of Murder, Little Engine That Could Kill, és ráadásnak egy kis egyszerű lapocska amivel izgalmasabbá tehető a Netflix előfizetés: Murder, She Wrote. Ha pedig már fent emlegettük a Teachers Pay Teachers oldalt, a szabadulós játékok (és sok miegyéb) mellett vannak ilyen gyilkosos cuccok is, kiemelnénk két direkt linket, ami ingyenes: Murder at the Ugly Sweater Party, Crack the Codes - A Murder Mystery.

Jó nyomozást mindenkinek!

Egyre jobb helyzetben vannak azon szabadulós játék fanok, akik inkább az otthonülő típusba tartoznak, tényleg szinte hétről hétre jön ki valamilyen újdonság az otthon játszható vonalon. Ezen belül külön ágazatot képeznek az immáron szép számban jelenlévő szabadulószoba-alapú könyvek. A poszt eredeti megjelenése óta magyar nyelven is egyre több és több ilyen móka jelenik meg (főként fordításban), amelyekről egy külön posztban írunk, de ezen felül más nyelveken is bőven van választék (pl angolul meg speciel németül, franciául, spanyolul…). Most pedig mindenféle rendszer nélkül szép sorban bemutatjuk, amihez eddig volt szerencsénk vagy csak úgy szembejött.

Jöjjön akkor a talán sokak által ismert Journal 29 ami a műfaj úttörője volt. Az "irányvonal" jellemzője, hogy van ugyan egy keret történet, de alapvetően a feladatokról szól a könyv, nem halad a sztori lapról lapra, csak kulcsszavakat gyűjtünk, és ezek felhasználásával oldjuk meg a soron következőt. Maga a Journal 29 ezen a téren egy nagyon kellemes olvasmány, érdekesek a feladványok, vannak könnyebbek és nehezebbek, persze van olyan is ami nemá', de összességében egy jó kis gondolkodtatós. Érdemes tudni, hogy külső ismereteket is elvár, amit vagy tudunk, vagy netről kikeresünk. Illetve a megoldásokat is egy internetes oldalra kell beírni, és onnan kapjuk a kulcsszavakat is. Ha pedig elakadunk, akkor a segítségek is egy internetes fórumban lelhetők fel. Ez a Journal 29 esetében már nagyon jól működik, kellően régi a könyv ahhoz, hogy tényleg minden feladathoz ott van elég segítség, kicsit keresgélni kell, meg átlapozni a frusztrált userek segélykérésein, hogy napok óta nem tudja megoldani, valaki légyszi, légyszi. A második könyvhöz is volt nemrég szerencsém, ez Journal 29 Revelation néven jött ki, és kb ugyanazt tudja mint az első, szóval aki a feladatokat szereti, az nagyon nem lőhet mellé.

A Codex Enigmatum egy sikeres Kickstarter kampány után most már bárki számára elérhető. Szintén minimális kerettörténettel bíró és erősen feladat-orientált könyv, cserébe tényleg gyönyörű illusztrációkkal és változatos fejtörőkkel. Itt kis segítségeket, illetve a tényleges megoldást is megkapjuk a könyv végén, szóval internetkapcsolat nélkül lehet megoldani az egészet. Időközben Codex Mysterium néven érkezett folytatás, hasonló színvonalon. Mi mindkettőt nagyon élveztük így történet nélkül is, jók a feladványok és tényleg szép is a grafika.

Ezzel szemben valós történelmi eseményeken alapul, és tényleg igazinak hat az Extraordinary Investigations névre hallgató viszonylag friss megjelenésű könyvecske. Mielőtt bármit mondanék róla, röviden a véleményem, hogy ezt vedd meg! De tényleg! Erősen gondolkoztam rajta, hogy felviszem a lap tetejére, hogy mindenkinek ez szúrjon szemet - végül mint látható, nem tettem meg. Persze bíztatok mindenkit, hogy olvasson tovább, számos jó könyv van még a műfajban, de az Extraordinai Investigations tényleg kihagyhatatlan. Még akkor is megéri, ha beleszámolom, hogy lesz akinek előtte meg kell tanulni angolul. Azt hiszem itt az ideje, hogy egy ilyen erős véleményt meg is indokoljak. Egyrészt eddig bárkivel beszéltem, bármilyen fórumot olvastam, mindenhol csak és kizárólag pozitív vélemények jöttek szembe erről a könyvről. Szóval azt hiszem bátran mondhatom, nem csak nekem tetszett. (Én a magam részéről szinte kivétel nélkül minden szabadulós játékot / könyvet tovább adok miután végeztem - na ezt nem! Ez akkora kincs, hogy igenis otthon a polcon van a helye, mert ha ki se nyitom, csak látom a gerincét, akkor is hosszú esték fejtegetéseinek nagyon kellemes emlékei fűződnek hozzá.) Oké, ez eddig mind szubjektív, mit tud ez a nagyon jó könyv? Második világháborús témánál vagyunk, és mindenféle zűrös ügyek és kincsek után kutakodunk. Az illusztrációk (fényképek, újságkivágások, feljegyzések) igényesek és élethűek. Tényleg az egész könyv valós eseményeken alapszik. A feladványok nagyon változatosak, néha egész haladós a dolog, máskor hosszabban megakadunk. (A könyv hátuljában van segítség, de a tényleges megoldásra nekünk kell rájönni. Ha tényleg-tényleg és egyáltalán nem sikerül valamelyik, akkor a szerző néhány órán belül válaszol e-mailre.) Amire készülni kell, hogy a megoldáshoz alaposan fel kell túrni az internetet. Sok szabadulószoba könyv (bár messze nem az össze) tartja magát ahhoz, hogy minden a könyvön belül legyen, hiszen a szabadulószobákban is (többnyire) ez az elvárás, hogy külső tudás nélkül megoldható legyen. Abban, és csakis abban az esetben, ha valaki szigorúan ehhez a formátumhoz ragaszkodik, akkor lehet mégse neki való ez a könyv, mert itt a nyomozás és rejtély-fejtés komoly része a Google. Viszont aki nem riad ettől vissza, annak olyan aha élményekben lesz része, ami nem nagyon hasonlítható máshoz. (Hát igen, esélyes, hogy némi alvásdeficit, hajnalban új ötletekre felriadás és hasonló mellékhatások jelentkeznek.) Szóval igen, akármennyire próbálkozok minél pozitívabban írni, ez valójában meg se közelíti a tényleges játékélményt, szóval mindenkinek irány inkább játszani. Aztán ha végeztetek a könyvecskével, gyertek azért vissza a poszt többi részét is megnézni.

A műfajon belül meglehetősen történet-erős az (általunk angolul játszott) Escape Room Puzzles című könyv, ami időközben Szabadulószobás fejtörők néven magyarul is kapható. Éppen a történeterősség miatt picit megtévesztő a "puzzles" szó a címben, mert messze nem arról van szó, hogy feladatok vannak egymás után, hanem a könyv tíz egymásra épülő szabadulószobát tartalmaz, amelyek végig járásával és megoldásával folyamatosan haladunk előre egy izgalmas történetben. Kiemelendő még, hogy ez egy színes könyv (míg a műfaj többi tagja zömében fekete-fehér, ahogy a könyvek márcsak lenni szoktak), és tényleg tele van képekkel, illusztrációkkal. Időközben a sorozat második része is megjelent (ezt már magyarul játszottuk), ez egy Sherlock Holmes tematikájú könyv, az elsőhöz nagyon hasonló felépítésben.

Az EscaPages egy kicsiny, ám rendkívül produktív angol cég, ők a magyar posztban is felbukkannak egy fordítás révén. Jelenleg hat könyvük van forgalomban amit az amazonról rendelhetünk meg, de persze tervezik a folytatást. Az első, Prisoner 7 című, kötetük a bevett "feladatot megoldani, majd egy honlapról a megoldásért kulcsszavakat begyűjteni elven működik. A játék során VIII. Henrik korában kell egy ismeretlen fogoly nyomába erednünk. Nekem személy szerint nagyon szimpatikus volt, hogy bár a feladatokon volt a hangsúly, mégis egy eredeti és érdekes történetet raktak a játék mögé, így az ismeretlenből nagyon kellemes meglepetést okozott. Egyébként nemrég indult magánakcióban egy másik oldal, ahol a szerző feltett szándéka minél több szabadulós játékhoz megfelelő fokozatos segítségeket (majd a megoldást) feltölteni, és épp a Prisoner 7-tel kezdett, szóval aki azon matat, és netán a fórum nem elegendő, érdemes lehet bekukkantani. Ezen kívül Vica versa néven adtak ki két kis vékony könyvecskét, ahol a koncepció picit más, picit hasonló, mint a fent bemutatott kettü esetében. Azért tartozik két könyvecske egybe, mert az egyik a Heads Edition, a másik a Tails Edition (tudjátok, mint fej meg írás), és ezek nevükhöz híven összetartoznak. Tehát ugyanaz a történet (két ismeretlen találkozása) két külön szemszögből van megírva a két könyvecskében, a bennük lévő feladatok pedig összetartoznak, azaz csak úgy lehet megoldani, ha a két könyvben lévő infókat összerakjuk. Az ötlet rendkívül szimpi, és ideális például olyan esetekre ha két fizikailag távol élő barát szeretne együtt játszani (Amazonról külön-külön is rendelhető a két könyv). A feladatok hozzák kb ugyanazt a színvonalat, amit az első két könyvben megszokhattunk, és szintén megmaradtak annál, hogy a könyv végén a kapott kulcsszavakból kell összerakni a történet lezárását.
Ugyanez a koncepció az Escape the Compound, ahol egy Heads és egy Tails könyv tartozik össze, és közösen kell megoldani a feladatokat. A történet lényege, hogy egy börtönlétesítmény (angolul "compound") környékén játszódik a dolog, az egyik szereplő ki szeretne jutni, a másik pedig be. Extra csavar a dologban, hogy a közösen megoldott feladatok minden esetben egy összetett szót (angolul: compound word) adnak ki. A koncepció szerintem zseniális, de érdemes számítani rá, hogy hasonló mértékű nyelvi játékok szövik át az egész könyvet, szóval elég magas szintű angol nyelvtudás kell hozzá, hogy élvezni is lehessen.
Az Arrival nevű (szintén vékony és olcsó) könyvecske viszont megintcsak egy egyszerűbb kihívás, visszatér az első kötetek stílusához, és egy könyvben van benne minden megoldandó. A dolog különlegessége, hogy (szándékosan) 24 feladvány van benne, így adventi naptárként is használható. Viszont nem kifejezetten karácsonyi maga a játék témája, így az év bármely szakában jó szórakozást nyújthat.
Ezután a pont tuán pedig elkapta a Kickstarter gépszíj a céget, és ugrottak egy nagyságrendet bonyolultságban. Így jött létre a Flatpak, ami ha lehet hinni a híreszteléseknek, minden idők 5. legsikeresebb Kickstarter projektje volt, de szerencsére a kampány után is kapható közvetlenül a kiadótól. Az ötlet ismét zseniális: egy IKEA katalógus (legalábbis stílusra), benne elrejtett feladványok. Ez már egy vastagabb könyv, teljes egészében színes és gyönyörű, viszont nehéz is, mármint a megoldása. Aztán később készült kiegészítésképp 2021-es naptár, ami ugyan aktualitását fogja veszíteni, de a benne található feladvány örök.
Escape from the Room címen négy könyv került eddig forgalomba, az egyébként szabadulószobákat üzemeltető Nathen Newark-től (Amazonról rendelhető: The Curse of Old Maid Milly, Murder in the Village). Mi először az Old Maid Milly-t játszottuk, és itt ismét viszonylag sok olvasnivaló akadt. Ezen kívül ami még kiemelkedik az a keresgetés, tehát kapunk egy szobarajzot, benne tárgyakkal, és adott oldalakra lapozva megnézhetjük, hogy milyen információt rejtenek a számunkra. A feladványok megoldásából minden esetben egy oldalszámot kapunk ahová lapoznunk kell (itt van egy beépített önellenőrző mechanizmus, hogy minden oldalra érkezéskor először azt látjuk, hogy melyik oldalról kellett érkeznünk). Annyi csavar van még a dologban, hogy sokszor szavakat vagy irányokat kapunk megoldásul, és akkor ezeket nekünk kell számokká átváltani egy mellékelt táblázat szerint. A Murder in the Village nagyon hasonló élményt nyújtott, a játékmenet technikai része picit didaktikusabban van végigvezetve (szóval érdemes lehet ezzel kezdeni), illetve nevéhez híven gyanusítottakról és gyilkos fegyverekről kell jegyzetelni és következtetéseket levonni, de a lapozós keresős feladatmegoldós alapkoncepció teljesen ugyanaz. A két újabb könyvet (még) nem játszottuk, The Challenge Chamber néven jelent meg tavaly a harmadik könyv, illetve idén év elején egy ebook formátumú verzió Murder on the Enigma Express címen.
The Escape Book néven, Can you escape this book? alcímmel is több kötet jelent már meg (szerző: Ivan Tapia, amazonról), ezek eredetileg spanyol nyelvűek, egy már elérhető angolul, de a nagy sikerre való tekintettel sorban fordítják a többit is (a teljes eredeti repertoár a cocolisto oldalán lelhető fel). Itt is viszonylag sok olvasnivaló történet kísér végig minket feladatról feladatra, és az igazat megvallva az írói stílust elég gyengének találtam (bár a fairség jegyében tervezem beszerezni eredeti nyelven is, mert a nyelvi döcögés könnyen lehet, hogy csak a fordításból adódik). Annyi plusz van még, ami esetleg szabadulószoba rajongóknak fontos lehet, hogy ebben a könyvben az idői nyomás is érezhetően megjelenik az oldalakon, bár picit fura, hogy minden előre meg van írva, nekünk semmi ráhatásunk nincs, hogy a történet szerint hogy telik az idő. A grafikáját tekintve ez a kötet kicsit egyszerűbb, bár a fekete-fehér mellé bevittek egy kis színt, és egyébként a papír is jó minőségű, szóval összességében igényesnek mondható a kiadás. A rejtvények is elég változatosak, érdekes volt benne látni néhány illúzióra / percepciós problémára hajazó feladványt, de klasszikusabb logikai darabok is vannak. Szóval összességében érdemes ebbe is belevágni, főleg mivel az olcsóbbak közül való, és internet nélkül is teljesíthető pl egy kellemes tóparti nyugágyban.
Az Escape Book sorozat után / mellett az Ivan Tapia nevével fémjelzett Cocolisto belevágott más szabaduló könyves projektekbe is. Ezek közül a "Casa de papel" névre hallgató tévés sorozat alapján készült kötet magyarul is megjelent A nagy pénzrablás címen, és bár nem volt még szerencsénk hozzá, de annyi látszik belőle, hogy valóban Sergio Marquina, azaz A Professzor, történetét dolgozza fel, feladványokkal tűzdelve. Ezen kívül mindenképp érdemes még említeni az Escape Book Junior sorozatot, ami tudomásunk szerint két megjelent kötetnél tart, és nevéhez híven a fiatalabb közönségnek készült, de nekünk felnőttként is kellemes élmény volt, egyébként akár kifejezetten nyelvtanulás céljából is jó szívvel ajánljuk egyszerűbb szövegekre / szókincsre vágyóknak. Ezen kívül egy Mystery Book és egy Do it yourself szabadulós könyv megérkezésére várok még tőlük, hogy beszámolhassak róla. Amiről viszont már tudok írni, az a Social book névre keresztelt könyv-pár. A dolog lényege, hogy két kicsiny könyvecskét kapunk, így két csapatra oszolva kell dolgoznunk rajta, hogy megfejtsük a kódokat. A küldetés pedig nem kevesebb, mint hogy bombákat deaktiváljunk, természetesen az általunk megfejtett kódokkal. Az első könyvben nem tetszett a történet, nos itt legnagyobb megelégedésemre, gyakorlatilag nincs történet, minden bomba előtt csak egy rövid buzdító szöveget olvashatunk, és kész, indulhat a kódfejtés! A feladatunk természetesen egyre nehezedik ahogy haladunk előre, és tényleg izgalmas új dimenziót visz bele a játékba, hogy nem láthatjuk mi van a másik csapatnál. Amit még kiemelnék, hogy bár a könyv (egyelőre) spanyolul kerül a piacra, bőven elég ha egy ember bírja egy kicsit a nyelvet, mert a feladatok gyakorlatilag teljesen nyelvfüggetlenek, csak a logikánkra, meg a két csapat közötti kommunikációra van szükség.
A Paper Escape egy könnyedebb könyvecske, ahol 60 percünk van a küldetés teljesítésére, tehát ez a könyv nagyjából egy szabadulószobányi szórakozást nyújt (szemben a fentiekkel, amelyek végig játszása mind jelentősen több időt vett igénybe). Mi a Survive the F5 címűt próbáltuk a sorozatból, ez a második a sorozatban, de független történetek. A lapokat sokszor ki kell vágni és úgy machinálni, ami mindig kettős dolog, egyrészt tök jó amikor fizikailag csinálni kell valamit, másrészt azért én is inkább fénymásoltam, mert egy könyve belevágni mégis milyen. De egyébként kellemes szórakozás volt.
A Dubious Documents névre hallgató boríték alapú, de talán mégis inkább könyv első nagy előnye, hogy itthon is kapható a bookline forgalmazásában. A grafikája kiemelkedő, mind a borítékok, mind a benne rejlő dokumentumok gyönyörű színes illusztrációk. Minden egyes boríték egy feladványt rejt, amelynek a megfejtése egy-egy szó, így áll össze a játék végére a 16 szóból egy mondat, amely a könyv elején olvasható történettel nyer értelmet. Sok helyen olvastam, hogy ez túl egyszerű volt, nekem egyáltalán nem tűnt annak, nemegy feladat volt, aminek többször is neki kellett futni. Az mondjuk igaz, hogy az illusztráció nagy része csak illusztráció, de talán pont emiatt még cselesebb kiválasztani azt a részletet, ami viszont a feladványt tartalmazza. A könyveben vannak segítségek mindegyik borítékhoz, de ezekre inkább instrukcióként érdemes tekinteni, mert nélkülük gyakorlatilag lehetetlen lenne rájönni, hogy mit keressen az ember. És bár kevés a szöveg, pont ezeknek a tömörsége miatt hangsúlyosan szükséges az angol nyelvtudás, mert minden részlet fontos.
Montague Island Mysteries néven megint egy picit mást kapunk (leginkább amazonról), ez inkább kicsit nyomozós és logikai feladványos, jól jellemzi a rövidke kötetet, hogy egy rejtvénymagazin szerkesztője állította össze.
Az Almanaq egy másik sorozat, egyelőre két kötettel: a Librarian's Almanaq és a Conjurer's Almanaq, mindkettő a feladatmegoldós kategóriában (szerző/szerkesztő rejtvénymagazinos múlttal). Mielőtt bárki megvenné ezt a könyvet fontolja meg, hogy képes lenne-e egy könyvből lapokat kitépni... komolyan, elég erős fizikai gát, hogy az ember egyik kezébe fogja a könyvet, a másikkal pedig egy nagyot ránt az egyik lapon. De ha ez megvan, akkor utána egész érdekesen alakítja a játékot, hogy a feladatok előrehaladtával, a megfelelő lapokat kitépve, olyan oldalak kerülnek egymás mellé, amik eddig távol voltak, és így ténylegesen fizikailag halad a játék. Ezen a koncepción túl maguk a feladatok is egész ötletesek (nekem speciel a varázsló téma jobban bejött). Ami viszont kivetni-való az a könyv igényessége. Már maga a képi anyag sem túl szép (ez a mass market edition, nem tudom, hogy a KS-re készül színes szebb-e... de az már úgyse beszerezhető), az pedig nagyon zavart, hogy a papír olyan silány minőség, hogy átlátszanak az oldalak... oké, hogy kitépkedni van, de akkor is. Viszont ha ezen felül lendülünk, akkor nagyon jó (és rendkívül hosszas) szórakozást nyújt mindkét darab. Érdemes tudni, hogy megoldások nincsenek a könyvben, az első kötethez (Librarian) van egy hint honlap, de ott is csak rávezetés van, tényleges megoldás nincs; a második könyvhöz még ez sincs (elvileg majd lesz), csak arra van lehetőség, hogy a választ ellenőrizzük.

A Trip 1907 talán megint picit ismertebb, szintén egy honlapra megoldást beírós kötet, ami bevallottan inspirálódott a Jornal 29 megjelenéséből. Ennek ellenére nagyon más élmény volt, mint a töményen feladatmegoldós J29, itt meglehetősen hangsúlyos szerepet kap a sztori, amit feladatról feladatra kapunk meg a honlapon mintegy a jó megoldás jutalmaként. A könyveben magában is olvasható kivonatolva pár kiragadott mondat a történetből, de főleg mivel elég nehezen olvasható a kézírás, szinte az elejétől fogva már csak a honlapra hagyatkoztunk. Bár nagyon tetszetős volt, hogy a feladványok kontextusba vannak helyezve, és halad is előre a sztori, ennek a formátumnak megvan az a nagy hátránya, hogy ha egy feladatot nem tudunk megoldani akkor elakadunk, nincs lehetőség továbblapozni, és mást megoldani, majd visszatérni, mindenképpen lineárisan kell haladni. Van a honlapon két segítség, változó, hogy ezek mikor mennyire segítenek, a megoldást soha nem kapjuk meg, így ha nem elég a hint, akkor jön a frusztráló elajadás és fórumba írkálás. Még ami nagyon erős a könyvben az a grafika, tényleg gyönyörű rajzok vannak minden oldalpáron. Picit sajnálatos, hogy ezek nincsenek kihasználva a feladatokban, nemegyszer úgy kapjuk meg a megoldást, hogy ahhoz nincs is szükség a könyvre, az inkább csak illusztráció és nekünk a honlap adja az érdemi infót. Összességében kellemes időtöltés volt, és szép igényes könyv, minden hátránya ellenére el lehet mondani, hogy tényleg jól vegyítette a történetet és a feladványokat.
Nemrégiben sikeresen zárult a második kötet (Forbidden Mine) Kickstarter kampánya, így várható a folytatás.

A Sealed Book Project egy e-book kezdeményezés, amihez egy app letöltésével férhetünk hozzá, nagy előnye, hogy a teljes tartalom ingyenesen élvezhető. Egyelőre a Praeludium nevű első történet készült el, ez így nagyjából egy könnyed nyár esti olvasmánynak jó, se a történet, se a feladatok nem ragadtak igazán magával, de nincs vesztenivaló alapon azért valahol ajánlom mégis mindenkinek. A kezdeményezés nagyon szimpatikus, egy bolgár család, akik szabadulószobát üzemeltetnek, kezdett bele, és egy nyomozós történetben kell a főhősök elé táruló feladatokat sorban megoldanunk. Tehát kb mintha egy gyengébb krimit olvasnánk, csak bizonyos pontokon meg van szakítva a történet, és nekünk be kell írni a választ. Ha nem jövünk rá a válaszra, akkor haladhatunk tovább (itt vagy befizetünk egy csekélyebb összeget, vagy megnézünk egy reklámot), és a segítséget is történetbe illően kapjuk, tehát a főhősök gondolkoznak tovább. Négy ilyen segítség után elárulja a könyv a megoldást is, szóval ha nagyon nem boldogulunk, akkor is tovább tudunk olvasni. Maga a koncepció szerintem nagyon jól ki van találva, bízunk benne, hogy a történet és a feladatok is fejlődni fognak.

Szintén e-book a  Stop a Murder, amit amazonról egész jutányos áron be lehet szerezni. Mikor először beleolvastam (amennyit a demó verzió engedett), nem ragadott különösebben magával, de végül csak megvettem, és most a második rész elején járva egészen élvezem.

Puzzle Tales is egy e-book, de itt csak az első néhány fejezetet érhetjük el ingyenesen, ha megtetszik a dolog, akkor a végig olvasáshoz már fizetni kell.

Az Omniverse egy nemrég lezárult Kickstarter projekt, ami még a klasszikusabb, döntéseink alapján ide-oda lapozós (Choose Your Own Adventure) könyvekre emlékeztet, de azért jópár csavarral, és számos extra elemmel, amit a szintén klasszikus kattintgatós (point and click) szabadulós játékokból vett át. A teljes könyv még nincs kész, de már kellő támogatottságot szerzett, így bizonyosan megvalósul, egyelőre egy rövid előnézet áll rendelkezésre a dologgal ismerkedni, illetve mi kaptunk egy teljes fejezetet az ismertető céljából. Az már a publikus leírásból is kiderül, hogy ez egy erősen sztori-központú mű lesz, ahol sokat olvasunk, és részletes hangulatkeltő leírásokat kapunk. Nagyon szimpatikus koncepció, hogy a helyszíneken mindig van lehetőségünk 360°-ban körbe nézni, amit úgy érnek el, hogy a lapok jobb és bal oldalán lévő számoknak megfelelő oldalt felkereshetjük, és elolvashatjuk, hogy abba az irányba mit látunk (és természetesen ott is fordulhatunk jobbra/balra, az egyik a visszafordulás lesz, a másik az eredeti nézőpont háta mögötti rész). Előre haladni többnyire úgy tudunk ha egy feladatot megoldunk. Ezek lehetnek különféle feladványok, míg máskor az utunk során talált tárgyak segítségével (a hozzájuk tartozó számokat összekombinálva) kaphatjuk meg az előre utat leíró oldalszámot. Nagyon ötletes a beépített ellenőrző mechanizmus, ami megmondja, hogy a válaszul kapott kód mely esetekben érvényes (azaz jó), a tárgyak együttes használatánál például az a kritérium, hogy a négy számjegy különböző legyen, és a legutolsó kisebb, mint 5; ha ez megvan, akkor egyszerűen fellapozzuk az utolsó három számjegy által jelzett oldalt. A magam részéről ígéretesnek tartom a dolgot, és örülök, hogy megvalósul, kíváncsian várom a végleges könyvet.

A Puzzaz egy rejtvénykönyves e-book oldal / app, amit azért hozunk ide, mert ugyan a legtöbb itt fellelhető iromány sodoku és klasszikus rejtvény magazin, találtunk egyet The Case of the Missing Mask címmel, amiben történet is van a rejtvények mellé. Ha bárkit érdekel, egy sima google bejelentkezés után itt használja a Lincoln kuponkódot, és akkor ingyen letöltheti (ezt, vagy bármelyik másik 3 dollárnál olcsóbbat); aztán ha netán más is felkelti az érdeklődését az már fizetős.
A Wizard Pickles-t hoznánk még ide, ami alapvetően egy gyerek könyv pici történettel és gyönyörűen részletes rajzokkal. Leginkább ahhoz a műfajhoz hasonlít, amikor egy zsúfolt képen kell kis részleteket megtalálni, ezt alakították úgy, hogy közben egy összefüggő történet halad előre, és az egyes oldalakon is plusz feladatok vannak.

A sorhoz tartozik még, de nem volt szerencsénk próbálni az Initiation nevű interactive puzzle book-t, valamint a The Master Theorem - A Book of Puzzles, Intrigue and Wit-t sem. Van még a Book Scavanger sorozat, ebből van mindhárom könyvből fent ízelítő google books-on, és nem feladatmegoldós, hanem szöveges, inkább egy ifjúsági regény, amiben a feladatmegoldós kincsvadászat a téma (viszont egy korábbi rendezvényükhöz kiadott ingyenes gyerek feladat-könyv most is elérhető-letölthető). Illetve Escape the Book néven létezik még egy sikertelenül zárult (így nem megvalósult) Kickstarter projekt, amit csak azért említünk, mert a kampány részeként online elérhetővé tettek egy 18 oldalas demo mini-könyvet Alice in Puzzleland néven, ezt jó szívvel tudjuk ajánlani, mert kellemesen színvonalas. A sorhoz csatlakozik még a 404: Interactive Puzzle Book Kickstartere, amely elkészültét az a Dr Gareth Moore vezényli, aki számtalan (mind felnőtteknek, mind gyerekeknek szóló) nagysikerű rejtvénykönyv szerzőjeként, most egy ilyen rendhagyó projektbe vágott bele; érdemes a Kickstarter oldalon az update fület annak is megnézni aki a projektről lemaradt, ugyanis ide már felkerült egy minta feladvány a könyvből. A sor végére pedig idetennénk az S. című könyvet, mellyel nagyon szemezünk.

Ha a szabadulószobák, mint jelenség szóba kerülnek, akkor Magyarország (főként Budapest) szinte kivétel nélkül meg lesz említve. Legyen szó tizenezres tagszámú nemzetközi Facebook csoportról, többszáz szobát megjárt amerikai sztár-bloggerekről, vagy neves nyugati egyetemeken íródott szakdolgozatokról, senki nem vitatja kicsiny hazánk szerepét a szabadulószobák világméretű elterjedésében. Leggyakrabban a ParaPark kerül említésre, aki így is hirdeti magát, mint a "galaxis első szabadulószobája". Habár lehet olvasni elméleteket, hogy velük egy időben (talán egy hajszálnyival még előbb is) nyitott a japán SCRAP egy szabadulószobát Tokióban, az bizonyosan tény, hogy itthon az azóta nemzetközi hírnevű Gyurkovics Attila ParaParkja volt az első 2011-ben. A sors furcsa fintora, hogy a blogunkon csak ilyen későn kerülnek terítékre, most azonban bemutatjuk mindhárom jelenleg üzemelő szobájukat is. Bár a szobák és a játékmenetek már lecserélődtek, továbbra is az eredeti helyszínen, és hamisítatlan pince-romos hangulatban vár minket a ParaPark.
A másodikként nyitott szabadulószoba a PánIQ érdeme, és Koltai Balázs nevéhez fűződik, aki nagyon hamar felismerte az ágazatban rejlő potenciált, és 2012-ben már nyitott is. Nekik több szobájukról is írtunk már különböző posztok kapcsán, most itt idéznék a tulajdonos egy néhány évvel ezelőtti interjújából, ami véleményünk szerint jól leírja, hogy merre tartanak: "A pályafejlesztés nagyon fontos, mert a piac megelőzi az adott vállalkozást, ha az nem fejleszt. Ha az első pálya színvonalához hű pályát építenénk most, az nem lenne versenyképes. Az első verziók még a lakatokra és kulcsokra alapoztak, most már sokkal inkább szükség van elektronikai eszközökre. Ezek már második-harmadik generációs szobák."
Rajtuk kívül még két szabadulószobás cég van, akik 2012-ben nyitottak. A Szobafogság saját bevallása szerint azév április 2-án, a TRAP pedig április 11-én indult. Mindkét helyről írtunk már egy-egy alkalommal, most ismét ellátogattunk hozzájuk, hogy az Elsők közé új élményekről is beszámoljunk.

A 2013-ban nyitott szobákról most itt nem fogok részletekbe menni, de mivel szinte mindegyikük szerepel a blogon, felsorolom őket, hogy ha valaki szeretné időrendi sorrendben járni a dolgokat, akkor itt folytassa: Sweet Escape, Időcsapda, Escape Zones, Logic Arena, Kalózbarlang, Claustrophilia, TRAP Factory. Aztán persze folytatódott a boom 2014-ben, és azóta is évről évre nyitnak az újabb és újabb szobák Budapest-szerte, ország-szerte, világ-szerte.

Kezdjük akkor ahol kezdődött: ParaPark! Mondanám, hogy milyen fura, hogy így 80 szabaduláson túl jött el nekem az a pillanat, amikor a Galaxis első szabadulószobájába ellátogattam, de ezt már mondták előttem; valahol röhej, úh muszáj megosztanom, az általunk nagyra értékelt esc-apes blog szintén ezzel a mondattal nyit, amikor a ParaPark (azóta már bezárt) 9-es átjáró szobájáról ír. Egyébként a helyszín továbbra is az az igazi nyóckeres pince romkocsma alatt, ahol immáron nyolc éve, hogy elkezdődött. A pályák újak (jelenleg hárman vannak), de azok is őrzik az eredeti hangulatot mindenféle lakatok és elektronikus szerkezetek jó vegyesen, és fancy díszletek és berendezések helyett, az a hagyományos lomtalanítás hangulat uralkodik inkább. Én a magam nevében erre nagyon jó szívvel tekintek, tényleg a ParaPark már történelem, és hihetetlen jó ezt élőben megtapasztani. Az eredeti Flow elméletre alapuló játékmenet koncepcióján pedig nem is lenne értelme változtatni. Elsőként a kísérleti kockaüzemet teljesítettük; a nagy szocialista termelési tervek pont az a korszak, ami valakinek már történelem, van akinek a gyerekkora, mindenesetre tényleg remekül passzol a retro lelakott bútorokhoz, és a pálya jól kihasználja a kocka különböző felhasználási módjai által nyújtott lehetőségeket. Szóval az egyszerű eszközök ellenére remek feladványokkal találkoztunk, volt hogy a homlokunkat csapkodtuk egy-egy félrenézett feladat után, volt hogy saját vállainkat veregettük mikor jól összeraktunk valamit. A velünk tartó tizenkét éves pedig egyenesen odáig volt meg vissza. Második látogatásra halasztottuk (immár csak két felnőttként) a Tetthelyet és a Kódtörő kiképzést. Az előbbi az, amit ígér, nyomozni kell, és ahogy mind a négy nyomot megtaláljuk, megfejtjük és felhasználjuk, úgy folyamatosan nyílnak meg a rejtett rétegek. Először az utcán vagyunk, és úgy indul a dolog, hogy be kell jutnunk a kertbe, majd a házba, ahol a gyilkosság történt, ott pedig fel kell fedezni amit csak lehet, és végül ha minden megvan, akkor győzedelmesen elhagyhatjuk a helyszínt. Közben jó sokat kutakodunk, nézzük, hogy mi passzol mihez, szerelünk és ügyeskedünk, és logikázunk, és behelyettesítünk. Ugyan az várható, hogy számot utómunka maradt a kollégákra (hiszen mi csak begyűjtjük a bizonyítékokat, nem derül ki, hogy mi történt), azért elmondható, hogy szép keret a történet, a flow pedig folyamatos, jó haladós érzése van az egésznek. A Kódtörő Kiképzés, ami a legnehezebb pálya, itt leginkább abban áll a nehézség, hogy mindössze 45 perc van kb ugyanannyi feladatra, amennyi a 60 perces szobákban is van. Nekünk segítség nélkül nem sikerült volna, de aki szereti a kihívást, az bevállalhatja a nehezített verziót, max öt segítségkéréssel és minden konkrét segítségért mínusz ez perccel. Itt különösebb történet nincs, minthogy fel kell törni a kódot, és ki kell jutni, mindehhez kapunk egy nagy-lebernyeg lapot, rajta a kódrendszerekkel, amit meg kell fejteni, hogy fel tudjunk használni ahogy haladunk előre. A legtöbb feladat arra a logikára épül, hogy meg kell találni valamit, ami illik valamihez (ami szintén illik valamihez, és jó eséllyel még valamihez), ebben persze rengeteg variáció van, hogy mi a valami és hogyan illik, de a lényeg, hogy a nehézség a feladatok sokaságán kívül inkább abban van, hogy nem csak két dolgot kell összekapcsolni, hanem sokszor inkább hármat-négyet, de nincsenek logikai ugrások, minden tökéletesen passzol. A flow itt is kifogástalan, nyílnak sorba a dolgok és kellemesen kattognak agyunk fogaskerekei. Nehéz lenne választani, hogy a három szobából melyik a legjobb, szerintem érdemes akár mindet végig próbálni, vagy ki-ki válasszon téma szerint.

A PánIQ-szoba több posztunkban is szerepelt már, és ugyan ők is a hőskorban indultak, viszont szánt szándékkal nagy hangsúlyt fektetnek a modernizálásra. Ennek ellenére vannak még klasszikus pályáik, ahol lakatokkal és számkombinációkkal találkozhatunk, talán leginkább az általunk a filmes posztban bemutatott Fűrész szobájuk ismert, ami szintén pince, és az a klasszikus hangulatú. Speciel nekem azt hiszem ez a kedvencem tőlük a Sherlock szoba mellett, ami szintén soklakatos szoba. De az újabb szobáik már lakatmentesre készülnek, mi pl a Keresztapában jártunk, jópofa volt az is. A Láthatatlan Erdő pedig azért különleges, mert végig teljes sötétben kell játszani. De ezen kívül is van még bőven mit próbálni náluk, mi ugyan nem voltunk, de Helyszínelők is van, aki arra vágyik, vagy most nagyon aktuális a Trónok Harca.

A Szobafogság szintén egy romkocsma helyszín, ami megmaradt az eredeti koncepciónál. A varázslós szobájukkal nem voltunk igazán kibékülve (valahogy a mágia téma nem passzolt igazán a lakatokhoz), de most tettünk egy újabb próbát, és a James Bont (Rázva, nem keverve) szoba egész jópofa volt. Eleve jól indult a dolog azzal, hogy az egyik ügynököt bezárták egy sötét szobába, és a többieknek kellett kiszabadítani (mondjuk annak örülök, h nem én lettem bezárva, mert végül bent sajnos nem nagyon volt mit csinálni, vagy az optimálisnál legalábbis jóval kevesebbet, míg kintről megérkezett a segítség). Külön pacsi a helyszínnek, amiért a szobába beengedés után az egyik leghangsúlyosabb mondat a pánik-doboz volt; ugyan bármilyen neadjisten vészhelyzetben egy kulcsot elővenni és rendeltetésszerűen használni nem teljesen triviális, de mindenképp üdvözlendő, hogy egy régi technológiás szobában (ahol nem opció a magától nyíló mágneszár) gondoltak erre, és kihozták a maximumot. A feladatok vegyesen voltak jók és kevésbé jók, a jók között azért voltak tényleg újszerűek és aha és érdekes, meg a kellékek között is akadtak menő fegyverek és miegymás, szóval ha valaki arra jár, és retro romos igazi elsők között nyitott szobára vágyik, akkor egy próbát megér. Ezen kívül egy Párttitkár irodája van még ugyanezen a helyszínen, azt nem próbáltuk, de fent látható róla kép.

A TRAP-től az Egyiptom témájú poszthoz teszteltünk szobát, speciel pont az a szoba azóta átlényegült Indiana Jones-á (elveszett piramis), és a PánIQ-szoba gondozásába került. Szóval a TRAP jelenleg két újgenerációs szobával van jelen; mi az Anachronistát választottuk. Na, ez tényleg az a helyszín, hogy senkinek nem jutna eszébe, hogy hét évvel ezelőttről maradt itt; fullmodern berendezés, és klassznál klasszabb elektronikus megoldások, tipikusan az a szoba, ahová belépsz és azt sem tudod mihez nyúlj, mert semmi nem néz ki úgy mint egy feladat... aztán idővel felfedezed a szobát, és rájössz, hogy minden egyes díszletelem valahogyan feladat. Volt egy eszköz, ami nem működött tökéletesen, de mondta a játékmester, hogy tudnak erről, szóval reméljük hamarosan cserélik, mert mivel pont eléggé a vége-felé van nagyon bosszantó volt akkor ilyesmin megakadni mikor már fogytán az idő. Egyébként szépen párhuzamosan indul a játék, szóval kb véletlenszerű, hogy kinek mi fog szemet szúrni, ahol elindul, a végjátékra pedig lineárissá válik, és egy nagyon klassz effekttel zárul. Nem mondom, hogy ez volt életünk kedvence, leginkább az hiányzott, hogy történet ugyan volt, de a feladatok csak tematikusan illeszkedtek, nem volt meg az előrehaladás érzése. Az viszont tény, hogy rengeteg különleges megoldás volt benne, és egy nagyon igényes helyszínt alakítottak ki, szóval aki úgy szeretné a történelmi cégeket járni, hogy modern játékot kapjon, annak ez való.

Most ennyit hoztunk kis dicsőséglistának, mindenki nyugodtan gondoljon bele, hogy miket csinált hét-nyolc évvel ezelőtt, ezek a cégek már akkor is szabadulószobát üzemeltettek, és szerintem le a kalappal, hogy a mai világban ennyi ideig talpon vannak! Persze ha van aki már akkor is a szabadulószobákat járta, akkor itt lenne a helye a korai nosztalgikus kommenteknek, mi hozzájuk képest újoncok vagyunk a szakmában, és örömmel okulunk!