A Városismereti kalandokat összefogó gyűjteményünk oly hosszúra sikerült, hogy kénytelenek voltunk két részre szétbontani a posztot. Így tehát, akinek tetszett a Városismereti Kaland (1. rész), az most folytathatja az olvasgatást, és természetesen a saját kalandjának megtervezését! Ráadásul időközben indult még jópár ebbe a kategóriába tartozó játék. Legfrissebb élményünk a CityEscape, akik egy részben telefonos applikációval, részben fizikailag létezeő tárgyak használatával operáló James Bond kalandot alkottak. A Street Escape különlegessége, hogy a Ferencváros belterületén játszódó nyomozás közben végig jelen van két célszemély, akik közül az egyik a segítő / informátor, a másik pedig egy ártó szándékú bérgyilkos; az ő aktuális tartózkodási helyüket egy mozgó térképen követhetjük. Az legutóbbi (hatodik) szabadulószobák éjszakájára pedig egy családi újítással rukkoltak elő: a Tolvaj a varázserdőben úgy lett tervezve, hogy már 4-5 éves kortól élvezhessék a gyerekek, miközben persze az Orczy kertben zajló kincskeresést a nagyobb gyerekek, sőt a felnőttek is imádni fogják. Szintén újabb kezdeményezés a Logixity (angolul és magyarul is elérhető) AR (augmented reality) játékcsaládja, ahol induláskor egy kellékekkel telipakolt táskán kívül még egy iPad-ot is kapunk, hogy életre kelljen a varázslat. Ezen kívül a Landventure és a Secret City Trails telefonról működő városi kincskereséseit volt még szerencsénk nemrégiben kipróbálni, illetve a "régi motoros" Rejtélyek Háza szintén újított egy telefonos applikációval. Kezdjük is rögtön a legfrissebb élménnyel!

Idén ősszel új és némiképp újító játékkal rukkolt elő a Rejtélyek Háza. Már eddig is meglehetősen színes volt a cég palettája, a városismereti kalandokról szóló első posztban bemutattuk a hagyományos játékaikat, ahol papírokkal a kezünkben a környezetet megfigyelve lehetett rejtvényeket megfejteni, most ennek a mondhatni modernizált változatát alkották meg (lejjebb görgetve pedig egy megint más koncepcióról, konkrétan kocsmatúra-nyomozásról olvashattok szintén a Rejtélyek Házától). Az új játék Black Jack néven foglalható, és több rejtélyes városban is elérhető (mi a budapesti Városligetben játszottuk). Az alap felállás nagyon hasonló a már megszokotthoz, kapunk egy mutatós kis mappát, benne néhány papírossal, és egy kellemes séta során kell adott pontokat felkeresni, hogy megoldhassuk a feladatokat. Ami viszont újítás, hogy le kell tölteni a külön erre a célra fejlesztett applikációt, amely egyrészt arra fog szolgálni, hogy minden feladat megoldását ide tudjuk beírni, másrészt GPS alapján ellenőrzi, hogy jó helyen vagyunk-e, és csak akkor mutatja a feladatokat. Ami miatt szerintünk ez nagyon megdobta a játékélményt az egyrészt, hogy nem kellett feleslegesen mászkálni ide-oda, a térkép mindig pontosan jelezte, hogy honnan hova tartunk. (Persze aki meg pont hogy szereti a rejtélyes iránymutatásokat, az még mindig választhatja a hagyományos játékok valamelyikét.) Plusz minden kérdés után volt visszajelzésünk, hogy jó választ adtunk-e, nem volt semmi bizonytalanság menet közben, hogy vajon jóra gondoltunk-e vagy majd később kell korrigálni. Illetve segítséget is nagyon könnyen tudunk kérni az applikációból, ha bárhol elakadnánk. Érdemes még tudni, hogy ebben a játékban csak a kapott papírokra és a telefonos applikációra lesz szükségünk, tehát a korábbi "sétálós" játékokkal ellentétben a környezet megfigyelése, dolgok megtalálása, megszámolása stb nem része a küldetésnek. Leginkább azért sétálunk, mert az applikáció csak adott ponton engedi, hogy továbblépjünk a következő feladatra; meg azért elárulom, lesz egy jópofa csavar, ahol még vissza kell tekinteni a lesétált távra, és úgy egyébként is a Városligetben sétálgatni mindig jó. Ha valaki biciklivel érkezik a helyszínre, akkor azzal is eltekerhet egyik ponttól a másikig, és borítékolhatom, hogy aki biciklizik, az jót fog nevetni a cirkusz előtt :) A játék lezárása szintén az applikációban történik, nem kell visszamenni a kiindulási helyszínre ládát nyitni, hanem a történet felderítése után telefonon kell megválaszolni néhány kérdést (ezekhez már nem jár beépített segítség, és picit agyalni kell, mire a végső csavar is a helyére kerül, de megéri). Úgy általánosságban is elmondható, hogy jópofa a történet, és igényesen van megszövegezve, olyasmi élmény volt állomásról állomásra olvasni, mintha ténylegesen egy krimi-novella lenne. Határozottan többet kapunk mint egy egyszerű "van egy bűnös, találd ki ki az" sablont, vannak a szereplőknek motivációi és titkai. Összességében azt kell mondjam, jó egyensúlyban vannak a játék különböző komponensei, egymásra épülnek a dolgok, és élvezetes ahogy végig gyűjtögetjük az információmorzsákat a központi fő feladathoz. Szóval egy nagyon kellemes, akár családdal is teljesíthető könnyed sétálós nyomozásról van szó, nem fog csalódást okozni.

Kifejezetten városnézés céljából jött létre a Secret City Trails, akik egy portugál cég, és Európa-szerte számos nagyvárosban érhetők el a kincskereső útvonalaik. Budapesten is van immáron négy ilyen útvonal, amelyek magyarul és angolul is játszhatóak. Legfrissebb élményünk a Gellért hegy rejtélyei játék, ami másfélszer olyan hosszú, mint a többi budapesti pálya (cserébe az ára is magasabb, de szerintünk megéri!). Valószínűleg mondhatjuk, hogy ez egyben a legnehezebb küldetés is, de semmiképp nem az elrettentő értelemben (hiszen a Secret City Trails-nek sajátja, hogy rendkívül gördülékeny a telefonos felület, és nagyon jól bánik a segítségekkel, soha nincs frusztráló elakadás). Szóval inkább azt mondanánk, hogy ez a Gellért hegyi az a játék, ahol a legkevésbé sem annyiból fog állni a városi kincskeresés, hogy haladunk egyik helyszínről a másikig, és megválaszoljuk, hogy mit találtunk ott. Minden ponton egy-egy elmés feladványt találunk, ami megdolgoztatja az agytekervényeinket, de cserébe nagyon büszkék lehetünk magunkra ha megfejtettük. Hozzá kell tenni, hogy a helyszín egy "hegy", amire fel kell mászni, tehát érdemes nem magassarkúban nekiindulni, és ne lepődjünk meg ha egyes szakaszokon felfelé kell menni. Még ami nekünk kiemelkedő élmény volt, az a feladványok egyfajta egymásra épülése, azaz hogy az egyik feladvány megoldása szinte mindig része volt magának a következő feladványnak. A játékban két beépített szünet van, de valójában teljesen a magunk tempójában haladhatunk, szóval tényleg ideális időtöltés hétvégére családdal, vagy baráti társaságoknak, netán randi-programnak, a Gellért hegy varázsa garantált.
Ha az időrendi sorrendet követjük, akkor az első, és inkább külföldi turistákat célzó, budapesti Secret City Trail  a váron vezet végig. Aztán tavaly év végén megjelent egy az V. kerület szobrait bemutató pálya, ami tényleg helyi lakosként is kifejezetten érdekes útvonal. Ezt követte a fent bemutatott Gellért hegy, majd röviddel utána a Duna-part. Az egész koncepcióra jellemző, hogy miközben állomásról állomásra érdekes kis történeteket olvashatunk a látottakról, még egy-egy kis feladványt is meg kell oldanunk, ahhoz, hogy megtudjuk merre tovább. A Gellért hegyet leszámítva, a másik három budapesti küldetésre igaz, hogy a feladatok kevésbé csavarosak, inkább arról van szó, hogy jól nézzünk szét, és figyeljünk meg mindent, de azért van benne mondjuk egy anagram vagy hogy számolni kell. Persze ha bárki bárhol elakad, akkor ahogy írtuk van lehetőség segítséget kérni, vagy akár át is ugorhatunk állomásokat.
Szintén nagy kedvencünk, az ötödik kerületen végig kalauzoló szobrászati utazás, ami Dániel munkáját dicséri, aki a méltán népszerű @statuesofbudapest Instagram oldal atyja is. Tíz rejtvény, tíz szobor, vegyesen kicsik és nagyok, ismertek és kevésbé ismertek. Persze a Parlamentet meg a Bazilikát már láttam máskor is, de speciel bármikor szívesen sétálok a Duna ezen szakaszán, és a megválaszolandó rejtélyek pedig be kell vallani olyanok voltak, hogy hiába láttam már többször egyik-másik megvizsgálandó szobrot, mégis szét kellett most újra néznem. Ugyanígy remek érzékkel lettek megírva azok a pár soros kísérő szövegek, amik egyrészt átvezetnek egyik állomásról a másikra, másrészt kicsit mesélnek arról, hogy mit látunk: megkapjuk röviden a leglényegesebb infókat, amikre az kíváncsi, aki életében először jár a városban, de mindig jár mellé valami extra, ami a helyi lakosnak is új. Nem tudom például hányan tippelnék meg, hogy mi köti össze (persze képletesen) a fent nevezett Parlamentet és a Bazilikát.
A Duna-parton végigvezető "Halott mókus" fantázianevű pályát is nemrég próbáltuk, köszönjük Greg-nek, aki mindezt megálmodta! Ennek a különlegessége (legalábbis a másik három Secret City Trails játékhoz képest), hogy a városismereti információk mellett egy kitalált történet is végigkísér minket. A Margit híd pesti hídfőjétől indulunk (egész konkrétan a Colombo szobortól), ahol nocsak-nocsak van egy mini-szobor, ami egy halott mókust ábrázol. (Érdekesség, hogy az 5. kerületi játék is pont ugyaninnen indul, és ha ezt játsszuk először, valószínű teljesen más választ adunk az első kérdésre ;-).) Az útvonal nagy része a budai Duna-parton vezet, mert az első rejtvény után rögtön át kell menni a hídon, és ennél az útvonalnál éreztük leginkább azt, hogy "csak" követni kell az iránymutatást egyik helyszíntől a másikig, és ott elég direkten rákérdez a feladvány, hogy mit látunk. Még a történetről szeretnék annyit mondani (anélkül, hogy bármilyen poént lelőnék), hogy nagyon kellemes stílusban íródott, és senkit ne tévesszenek meg a kitalált elemek, amiket a játék a meglátogatott helyszínekről elárul, azok tényleg igazak! Maga a kitaláció egyébként elég kurtán-furcsán ér véget, persze biztos van, akit ez nem zavar, én szerettem volna, ha van egy kielégítő lezárása a halott mókus vonalnak, ami egyébként kb a játék kétharmadáig szépen végig is vonul, csak valahogy a vége hiányzik. Ennek ellenére remekül szórakoztunk, szóval bárki, aki szereti ha egy kis fikció keveredik a városismeretbe, az bátran vágjon bele, szép helyszíneket fog végigjárni!
A Castle Hill Dóra & Ádám gyermeke, akik budapesti lakosként egy amszterdami nyaralás során próbálták a Secret City Trails-t, és ezt követően rögtön elhatározták, hogy egy ilyet csinálnak az otthonukban is. Így született tehát a méltán híres várnegyed apró-cseprő titkait bemutató útvonal. Érdemes lehet akár budapesti lakosként is végigjárni, mert szándékosan kis eldugott helyekre kalauzolnak minket, ami újdonság lehet akkor is ha már csukott szemmel mászunk fel a Halászbástyáig. De talán még ennél is inkább érdemes szétnézni a Secret City Trails webshopjában, ha nyaralni valamelyik európai nagyvárosba készülünk (bár azok a játékok csak angolul érhetőek el). Mi még pár évvel ezelőtt Bécsben jártuk végig az ottani Secret City Trails útvonalat, és annak ellenére hatalmas élmény volt, hogy bőven nem először jártunk az osztrák fővárosban. Konkrétan ennek a pályának a sajátossága, hogy a Mielőtt a nap felkel (Before Sunrise) című filmhez kapcsolódik, és annak a helyszínenin kalauzol végig, de ettől eltekintve is nagyon különleges élmény volt, épp csak pár lépést távolodni a legismertebb helyszínektől, és nevetve rácsodálkozni rejtett gyöngyszemekre. Azt hiszem nem ez volt az utolsó ilyen játékunk, már most nézem, hogy a jövő évi nyaralásom helyszínén legyen Secret City Trail! (Jelenleg egészen pontosan kerek 50 város közül lehet válogatni.) A budapesti játékokhoz pedig használjátok a 10% kedvezményre jogosító szabadulos kuponkódot!

James Bond – A Megbízás névre hallgat a CityEscape első szabadtéri nyomozása (ők állnak egyébként a Lockedmein szabadulószobák mögött, az Otthoni Szabadulószoba kezdményezésükről pedig a digitális posztunkban írtunk, szóval tapasztalt tervező-csapatról van szó). A honlapon olvasható a küldetés története, miszerint a 007-es ügynök egy a '70-es években létrehozott titkos fegyver nyomába eredt, a nyomok pedig egészen a Gellért hegyig vezettek. Nincs is másra szükség, csak egy szuper csapatra (azaz Rátok), és már indulhat is a küldetés! Ja, hát igen, ugyan James Bond az, aki segítséget kér, de nekünk kell fizetni érte, mondjuk most épp nyári akció van, ennyit csak megér, hogy megmentsük az emberiséget :) Amire játékosként számíthatunk az először is egy vaskos boríték tele mindenféle játékelemekkel (és nem csak nyomtatott papírok, van ott másegyéb is, ez nekem személy szerint mindig örömteli). Aztán van még egy applikáció, ami segít életre kelteni rejtett nyomokat, nomeg egy chatbot ügynök, akivel a játék során kapcsolatba kell lépnünk. Maga a küldetés hozza mindazt, amit csak várhatunk, minden állomáson keresgélni kell, aztán hoszabb-rövidebb gondolkozás árán rá tudunk jönni a helyszínen a megoldásra. Ezek a megkapott válaszok pedig lépésről lépésre segítik a beépített ügynököt (akivel természetesen kapcsolatban vagyunk), hogy egy szupertitkos számítógép védelmi rendszerét feltörje, ami ahhoz szükséges, hogy a küldetés középpontjában álló világ-pusztító csoda-fegyvert leállítsuk. A digitális és kézzelfogható elemek kombinálásának köszönhetően kellemesen változatos a játék, mindez kiegészül a Gellért hegy zöldjében tett sétával, és a készítők még arra is gondoltak, hogy lehet lesz, aki könnyedebb sétára vágyik, így nem kötelező felmászni a hegy tetejére, van alternatív lehetőség a küldetés teljesítésére. A történet végére még egy csavar is jut a dologba, amit persze nem fogok itt felfedni, és speciel nem is olyan hű de nagy izé, de azért jobb, hogy van, mintha nem lenne. Összességében azt mondom, hogy egy jól összerakott játékról van szó, van benne sok egyedi ötlet, és a legkevésbé sem egysíkú, szóval bátran tudom ajánlani annak, akit vonz a James Bond és a szuper-fegyver téma és/vagy szívesen mászkálna a közkedvelt Gellért hegyen miközben feladványokat old meg. A küldetéshez tartozik egyébként egy ingyenes mini-játék, ami a történet előzménye, ugyan csak 15-20 perc, de érdemes ráhangolódásképp lejátszani (otthonról) mielőtt útnak indulunk, mert ez is jópofa, és pont ott lesz vége ahonnan aztán indulunk.

A végeredmény egy kakaó-bajusza alatt vigyorgó ifjú nyomozó és két felnőtt, akik annyi forrócsokit töltöttek magukba, hogy szintén jóllakott óvodásnak érzik magukat. A Sweet Escape / Street Escape legújabb családi kincskereső játéka ugyanis három fős minimál-csapattal is tökéletesen teljesíthető, és nagyon élvezetes, utána pedig megkaptuk a teljes kancsó forrócsokit a MyCaffe-ban. A kincskeresés egyébként az, aminek nagyjából bárki elképzelheti, kapunk egy térképet (na jó, valójában már itt több, mint aminek elképzeltük, a saját rajzolású térkép egyenesen tökéletes, megfelel a funkciójának az utak pontos jelölésével, a rajta lévő rajzok pedig pont annyira cucik, hogy ne legyen sok, és természetesen leginkább akkor nyernek értelmet ha már a helyszínen vagyunk). Szóval egy térkép és mellé egy rövid leírás meg a varázstárgyak rajzai, amit keresünk. A csapat felosztása viszonylag egyszerű, felnőtt kezeli a térképet, gyerek rohan előre a megadott helyre, és a próbálja megtalálni, hogy melyik lehet hol. A park tényleg nagyon szép, kellemes séta adódik benne, mi beiktattunk egy kis kitérőt, hogy megnézzük a lovakat, pont kellemesen lefárad a csemete mire végig érünk, és maximálisan megédemeltnek érezzük a végére a csokit. A varázstárgyak felkutatása után még akad némi dolgunk, ami gyerekfüggő, hogy kit mennyire fog érdekelni, felnőttként nekünk ez volt a játék legötletesebb eleme, valószínű nagyobb gyerekeknek hozzánk hasonlóan felcsillan ezen a ponton a szeme. Az óvodással mi speciel visszakanyarodtunk a végén játszótérre, és amíg apa meg anya elmolyolt a kódfűzéssel, addig a csemete kiélte a mászókázási hajlamát. Amire számítani lehet az a rengeteg "miért" kérdés, hálásak lettünk volna ha mellékelnek a szülőknek egy útmutatót vagy részletes és konzisztens történetet, mert elég sokat improvizáltunk, hogy akkor most ezek miért varázstárgyak, és miért lopták el, és miért nem lehet megfogni és megnézni a kardot, amit találtunk, és az miért nem igazi hajó, és Kossuth Lajosnak miért nincs puskája... na ja, a gyermeki miértek kifogyhatatlanok, asszem túl hosszú lenne egy ilyen melléklet. Van egyébként egy link, ahol segítséget találhatunk elakadás esetére, bár speciel kis türelemmel tényleg minden egyértelműen beazonosítható. A végén pedig természetesen nem maradhat el a lakat- és láda nyitogatás, visszatérünk a kávézóba, és a mesterdetektív oklevél mellé bezsebeljük az általunk választott frissítőt. Bízom benne, hogy tart még ez a szép őszies jóidő, bár speciel mind a "terep", mind a játék olyan, hogy egy-egy szebb téli napon is tökéletesen érezheti magát a kimozdulásra vágyó család.
Időközben itt is tovább bővült a családi kincskeresők tárháza, ráadásul a Múzeumkerti nyomozás ingyenesen játszható, szóval a tavasz közeledtével semmi nem állhat az utunkba, hogy kipróbáljuk! A Királyerdő kincsei egyelőre még előkészületben, érdemes időnként felkeresni a családi kincskeresők gyűjtőoldalát itt.

Landventurenél jelenleg három küldetés közül lehet választani (de legnagyobb örömünkre, készülnek még többel!), mi Az Örökség nevezetűvel kezdtünk, ahol a várban kell egy kellemes sétát tennünk. A történet szerint egy örökös nélkül elhúnyt milliárdos teljes vagyonát arra hagyja, aki megoldja a rejtvényeit, és ezáltal méltó a jókora vagyonra. Jópár szabadtéri nyomozós játék után is tartogatott meglepetéseket ez a játék, tényleg remekük éreztük magunkat. Igazán klasszul vegyültek a sétaútvonalon felfedezni-való számok és egyebek a telefonos játékokhoz hasonlító feladatokkal. Mindeközben pedig egyre többet tudtunk meg a történetből, és bizony szükségünk is volt rá, hogy megismerjük ezt a különös öregurat (nomeg Brúnó nevű németjuhászát), hiszen ezekből az információ morzsákból is jócskán kellett dolgokat összerakni ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Nekem személyszerint külön pozitívum, hogy beépített dolgokkal is találkoztunk, az mindig nagyot dob egy ilyen játékon ha azt látjuk, hogy valami csak a mi kedvünkért (jobban mondva a játék kedvéért) lett odarakva. A várat szerintem nem lehet megunni, és ez megint az a játék ahol nem kell időpontot foglalni, egyszerűen nekiindulunk, amikor nekünk kényelmes – szóval kalandra fel!

Ha szeretnénk a sétálós élményt hangsúlyosabban feladványokkal vegyíteni, akkor jó választás lehet a Logixity új AR küldetései között szétnézni. Itt is van tabletünk, és telefonos játék szerű élményünk, de mégis a maga sajátos módján. Mi elsőként a Magic Portal névre hallgató küldetést próbáltuk ki, ami leginkább gyerekes családok számára készült, de speciel felnőttként is élvezhető, főleg ha valakinek még nem volt dolga komolyabb AR játékokkal (mert igen, mind ismerjük legalább hírből a PokemonGO-t, meg az új Wizards Unite verziót, de azért nagyon más élmény, mikor 3D-ben körbejárható, minden oldalról vizsgálható és manipulálható tárgyakat kapunk). A játék célja, hogy a térképen jelölt pontokat felkeressük, és az adott pontokhoz tartozó feladatok megoldásáért bezsebeljük a kristályokat, illetve gyorsan és segítség / hibázás nélkül végrehajtva mindezt minél több kobold aranyat gyűjtsünk. Alapvetően három-négy féle feladat típusra számíthatunk. Van, amikor az iPad-on jelenik meg egy AR elem, amit minden oldalról körbejárva ki kell találni, hogy miként is lehet kinyílásra / működésre bírni. Van amikor a táskánkban lapuló tárgyak (tükör, UV lámpa, betű tárcsa) segítségével kell megoldani az app-ban megjelenő feladatot; vagy önmagában az app-ban megoldható feladat is van pár, amikor kicsit telefonos játék szerűen kell kilogikázni a dolgokat. És van pár olyan eset is, amikor a helyszínen kell kutakodni annak érdekében, hogy megtaláljuk a megoldást. A játék erőssége egyértelműen az AR rész, és a szépen kidolgozott grafika. Még ha egy-egy forgalmasabb ponton furán is néztek rám ahogy körbejártam a hétköznapi járókelők számára láthatatlan ezt-azt, nekem mindenképp nagy élmény volt. Aki a klasszikusabb feladványokat és a kütyü nélküli kimozdulást szereti, annak ez talán kevésbé való, de egyébként érdekes új élmény, és vannak a cégnél nehezebb AR küldetések is ha valaki egyből ott kezdené. A séta hossza pont kellemes, és örömmel jelenthetem, hogy a legnagyobb 40 fokos melegben is sikerült viszonylag árnyas helyeken mennünk; az meg már csak extra ráadás, hogy úgy indult a kaland, hogy hideg palackos ásványvízzel kínáltak, azért az ilyen apróságokból is érződik mennyire törődnek a játékosokkal!
Az Operation Mindfall a nehezebb játékuk a műfajban, de ha valaki nem kisgyerekes csapatként érkezik, akkor ebbe is nyugodtan bele lehet vágni, még ha nem is garantált, hogy minden elsőre menni fog, jó a hint rendszer hozzá. Az alapfelállás itt is ugyanaz: van egy történet (most éppen titkosügynökök próbálnak egy szervezetet leleplezni, és elkerülni a világméretű katasztrófát - nemvárt utóhatásként másnap újranéztem egy teljes 24 évadot...), és a küldetés során térképen jelölt pontokat járunk be, ahol az utasítás szerint vagy ott helyben kell valamit megfigyelni és ez alapján válaszolni vagy a táskában lévő tárgyakat kell valahogy használni, netán a kapott tableten matatni valamit. Az az igazság, hogy minket ez a küldetés teljesen beszippantott, annyira ötletesek voltak a beépített helyszínek és emberek, az utcán kihelyezett kis megtalálandó dolgok és ahogy mindezt a táska tartalmával kellett kombinálni. És minden, de tényleg minden passzolt a történethez, az pedig már csak hab a tortán, hogy a beépülés részeként még sörözni is kellett persze a cég számlájára.

Ha valaki szeretné erősíteni a sörözés / kocsmázás vonalat, de persze anélkül, hogy az agyafúrt feladványok elmaradnának, akkor nagyon jó választás lehet a Rejtélyek Háza tavaly indított Másnapos sztori névre hallgató programja. Az alapkoncepció egyszerű: adott egy maffia-sztori, amit nekünk kell felgöngyölítenünk, és ennek érdekében összesen négy kocsmát látogatunk végig; mindenhol kikérünk egy kör italt, és mellé kapunk egy dobozt, amit ki kell nyitni, az induláskor kapott feladványok megoldásával. Véleményünk szerint nagyon jól eltalálták ezt a játékot, míg az 1. részben bemutatott Legnagyobb magyar nyomában esetében az útvonal során található műemlékekről egy verses útmutató alapján kellett dolgokat megszámolni, leolvasni, addig itt a teljes játék beépített helyszínekre alapozott. Induláskor kaptunk egy háttértörténetet, ami már önmagában három különböző feladvány megoldását rejtette (és hogy hogyan, arra az egyes helyszíneket kapott ládák tetején található rejtjelekből kellett rájönni). Az első feladvány kibogozása után nyílt a számzár, a ládában pedig az egyik gengszter vallomását találtuk, meg még valami kódolt üzenetet. Aztán jött a második és a harmadik állomás, ahol ugyanez volt a felállás, így mire a negyedik állomásra értünk, már minden a birtokunkban volt, hogy megfejtsük a ládákból származó kódokat, és kinyissuk a legutolsó lakatot. Ezzel azonban még nem ért véget a móka, a negyedik gengszter vallomás birtokában kellett kilogikázni, hogy ki kicsoda, milyen ruhája, milyen fegyvere, milyen itala van, mert csak így tudhatjuk meg, hogy ki lépett meg a pénzünkkel. A rejtélyt megoldottuk, de mire rájöttünk ki a tettes, már csak a csapos hölgy állt a pult mögött, a gengszer lelépett a pénzünkkel. Erre érdemes számítani, a játékba bennefoglaltatik a sikerélmény, de pénzt namigen fog más se találni. Mi mindenesetre nagyon lelkesek lettünk a végére, persze benne van, hogy ritkán járunk kocsmázni, de mindegyik hely tényleg nagyon hangulatos volt, a feladványok pedig pont jó nehézségűek. Kicsit sétáltunk, pont hogy kiszellőzzön a fejünk, és jöhetett a következő kör, amíg a végére nem jártunk mindennek. Már csak az a kérdésünk mikor nyit a következő ilyen attrakció?

A Street Escape-t először a tavalyi Szabadulószobák Éjszakáján rendezték meg, de idén friss tavaszi lendülettel rendszeresen újabb alkalmak vannak meghirdetve. Ezek között van továbbra is az első bevetés (A Vacsora), de időközben bővült a repertoár még két független helyszínnel (zónával) és játékmenettel (A Jelmezbál és A Meglepetés). A három küldetés tetszőleges sorrendben játszható, mert mind a történet mind a feladatok önállóak, viszont a játék jellegéből adódóan (élőszereplős célszemélyek, illetve a résztvevő csapatok egymás ellen versenyeznek értékes fődíjért), a meghirdetett időpontokra kell jelentkezni, nem tudunk csak úgy egy nekünk tetsző pillanatban nekiindulni. És érdemes is időben jelentkezni, egyrészt mert a korai regisztrálók árkedvezményt kapnak (7900 Ft / 2-6 fős csapat egy hónappal előre fizetve a 9900 Ft helyett), másrészt max 15 csapat tud egy alkalommal részt venni a játékon, és be is telnek a helyek - mi is egy teltházas alkalom egyik utolsó helyét csíptük meg. Ami minket illet egy minimálprogramos két fős csapattal vágtunk neki a kém-küldetésnek, és jócskán le is maradtunk a győztes csapattól, úgyhogy egyszerre bizonyítottuk, hogy igen, érdemes hat fővel nekivágni (tizenegy aranyérményit vertek ránk ;-)), de talán még ennél is fontosabb, hogy bár nem oldottunk meg mindent, és nem is voltunk a legjobbak között így is szuperül éreztük magunkat. A városi kalandjátékok (akár az 1. posztban, akár majd itt lentebb), mind jóval kevésbé kompetitívek, mint egy átlag szabadulószoba, hiszen szoros időbeosztás híján nincs annyira idői nyomás, és a rekordokat sem látjuk magunk előtt a falon. Ezzel szemben a Street Escape újra behozta a versenyszellemet azáltal, hogy a csapatok egyszerre indulnak, és van egy közös befutó (nomeg eredményhirdetés). Én biztos vagyok benne, hogy ez sok szabadulós veteránnak elég adrenalin, de legalább ennyire fontos, hogy a gyerekkel érkezőknek vagy azoknak akik egyszerűen csak szeretik lazábban venni a dolgot, ugyanolyan kellemes kikapcsolódást jelent a program (jó, oké, fagyizni majd inkább utána, de az tényleg lazán belefér, hogy a csapat minden tagja bekukucskáljon oda ahova kell, és saját szemével győződjön meg a válaszról). A Jelmezbál  küldetés esetében konkrétan egy csapda hadműveletbe csöppentünk, ahol a maffiafőnök aktatáskájának ellopott kulcsát kellett visszaszerezni, és ezzel párhuzamosan leleplezni azokat a maffia tagokat, akik benne voltak a rablásban. A játék kezdetén kaptunk egy linket, ahol be kellett azonosítani a bérgyilkos folyamatosan frissülő helyzetét (és messze elkerülni őt), illetve a térkép szintén jelezte az informátor helyzetét, akit viszont minél gyorsabban meg kellett találni, hogy átvehessük a kémcsomagunkat, és kezdetét vehesse a jelmezbál. Összesen nyolc ún. akció lapot kaptunk, ezek mindegyikén egy-egy logikai feladvány szerepelt, amiket ha megoldottunk akkor elvezettek a kijelölt játék-zónán belül egy-egy helyre (többnyire utca és házszám volt a megfejtés, de azért nem mindig); ezeken a helyeken pedig meg tudtuk válaszolni az adott akció lapon szereplő kérdést (minden esetben ott a helyszínen kellett észre venni valamit, ami hol könnyebb volt, hol kacifántosabb); ha ez megvolt, akkor pedig a gengszer lapon található leírások alapján felfedhettük az egyik árulót (pl. ha az adott helyhez tartozó kérdésre az volt a választ, hogy egy "aranymíves" lakott az adott házban, a gengszterek között pedig volt egy, akinek Arany János a kedvenc költője, akkor máris lebukott). Így haladtunk akciólapról akciólapra, és minden helyes feladványért (jól beazonosított helyszínért), minden helyes válaszért (a helyszíni kérdésre), valamint minden leleplezett gengszterért aranyérmék jártak a végső elszámolásban. Érméket természetesen veszíteni / elkölteni is lehetett; alapból nyolc aranyérmét kaptunk meg egy kis zsákban, és az informátortól bármikor vásárolhattunk segítséget; valamint ha a bérgyilkos lövéstávolságába kerültünk (lefényképezte a csapatot), akkor is érméket veszítettünk. Ja, és persze az egész jelmezbál ugyebár a maffia főnök aktatáska-kulcsáról szólt, szóval az utcákat járva nyitva kellett tartani a szemünket, mert több helyen is Street Escape kulcsok voltak elrejtve, ezek is plusz érméket értek, ráadásul az egyik nyitotta azt a bizonyos aktatáskát. Szóval a játék mechanikája elég komplex, maguk a feladványok sem egyszerűek, nagyon jó egyensúly van aközött, hogy ne legyen senki max pontos, de mindenkinek jusson sikerélmény. Engem személy szerint már maguk a feladatok meggyőztek: változatosak, gondolkodtatóak, de mégis az a fair kategória, hogy bárkinek beugorhat, hogy hoppá mit is kell itt csinálni, és akkor viszont garantált a fültől fülig vigyor. A helyszínen is olyanok a kérdések, hogy jobban vagy kevésbé, de kutakodni kell hozzá, nem lehet google maps vagy wikipedia alapján válaszokat találni, oda kell menni, meg kell nézni (talán aki pont a szomszéd utcában lakik, az tudná fejből a választ, de egyébként elég agyafúrtak, és messze nem egy sémára mennek). Amire számítani kell, hogy két és fél órán keresztül mozgásban lesztek, ahogy a szervezők fogalmaztak "nem futóverseny", de azért igenis sietni kell és menni-menni, szóval kisebb gyereket csak az hozzon aki tuti-biztos kellően türelmes hozzá, és nem kapja el a verseny-hév. Szintén jó tudni, hogy mivel azért ez nem egy őrült nagy zóna (tehát igen, nyugodtan a kevésbé sportosak is vágjanak neki, nem fáj ;-)), a többi csapattal össze fogunk futni a játék során. Ez egyfelől jó, mert legalább érezni az egész hangulatát, és hogy tényleg nem egyedül vagyunk, másfelől azért a játékpontokon ha torlódás van az bosszantó lehet. Persze valójában 2-3 perc várakozás egy ilyen hosszú játékban nem oszt, nem szoroz, szóval nem tényleges bosszúságról van szó, de érdemes számolni vele. Összességében nem tudok mást mondani, mint hogy mindenki próbálja ki maga, nagyon megéri!

A régebb óta piacon lévő opciók közül a Miratia ismét egy Alkalmazás, amely segítségével a nekünk szimpatikus kaland letöltését követően bármikor (időpont foglalás nélkül) nekivághatunk a városi kincsvadászatnak. Érdemes tudni, hogy a legtöbb játékuknál egyáltalán nem az ismeret átadása a cél, a városnézés pusztán annyiból áll, hogy egy teljesen független történet végig játszása közben a városban sétálunk, és mindenféle szépet láthatunk. A játék alapvetően fizetős, de nem vérszomjas a társaság, teljesen reálisak az áraik (250 ún. Florin a normál 60-90 perces játékok darabja, 100 Florin-t vehetünk 1.490 Ft-ért, de pl. ha meghívunk barátokat azért kapunk 50 Florin-t). Miután letöltöttük az (ingyenes) applikációt, lehetőségünk van kipróbálni, hogy hogy is működik a dolog, ugyanis három kis rövid demo történet ingyenesen elérhető, és pont erre szolgál, hogy ismerkedjünk a dologgal, és kitaláljuk tetszik-e nekünk. Az első (legalábbis, amit első kipróbálásra ajánlanak) egy beltéri (értsd bárhol játszató, nem helyhez kötött) kaland, ami mindössze nyolc perces, és arra szolgál, hogy ellenőrizhessük minden funkció megfelelően működik-e a telefonunkon; no meg nemmellesleg mindeközben megmentünk egy cuki törpeűrmalacot – kis esti „kattintgatok párat”-nak pont jó volt. Ezen kívül a Mentsetek meg egy lelket és Merénylet játék az, ami ingyen elérhető, az előbbi a Bazilika előtt indul, az utóbbi Óbudán a Graphisoft parkban. A két játék nagyon hasonló, mindkét esetben ugyanúgy egy elkövetendő gyilkosságot kell megakadályozni, és ugyanazzal a kódolt üzenettel indul, amiből megtudjuk a (leendő) elkövető személyazonosságát – amely természetesen mindkét esetben ugyanaz. Kis fejtegetős játékkal indul, kapunk instrukciót, hogy merre induljunk (mondjuk a helyszín nyilván más a két esetben, és némiképp másképp is hozzák a tudtunkra), aztán lehetőségünk nyílik kipróbálni a játék különböző funkcióit: a megfelelő ponton pottyan valami a Miratia hátizsákunkba, ami segít megoldani a feladatot, majd a fényképezés-t vagy a QR kód leolvasás-t kell használni, és már haladhatunk is tovább egyenesen a célállomásra. Ha elakadunk van beépített segítség, ez itt nem „help”, hanem „cheat”, és ennek megfelelően pénzbe (Florin-ba) kerül, de szintén nem tűnik lenyúlósnak, az első segítség ingyenes, a második játékban tőlem 10 Florin-t kért el a rendszer (úgy hogy alapból kapunk 50 Florin kezdőtőkét mikor a játékot letöltjük), ezért cserébe egy kis varázsiránytű kalauzol többé-kevésbé a következő állomás irányába. Összeségében nekem a demo játékok alapján ez is az aranyos kategória, túl azon, hogy szép a grafikája, és jók a plusz funkciók (hogy a hátizsákunkban vannak dolgok, meg tudunk fényképezni, jegyzetelni magában az applikáción belül), nem igazán nagyobb élmény, mint a Mistory, ami viszont ingyenes. De ha ott kifogyunk a történetekből és/vagy pont hogy nem vágyunk rá, hogy mindenféle városismereti információkhoz jussunk játék közben, akkor ez is egy jó alternatíva. Szerencsére a kezdeti játékok után ők is elindultak abba az irányba, hogy ezzel az applikációval fedezzenek fel a játékosok különböző helyszíneket, és ebben a kategóriában ismét számos ingyenes játékot találunk. Például bebarangolhatjuk a Budapesti Corvinus Egyetemet, de számos vidéki helyszínre is ellátogathatunk: Gyöngyösön vak Bottyán nyomába eredhetünk, Alsómocsádon a Lángoló tófenék nevezetű kaland vár ránk, Mórhalom városában pedig egy aranytallérokkal kecsegtető népmesébe csöppenünk (és akkor még nem említettük azt a jópár vidéki játékot, ahol 100 Florinért cserébe csinálhatunk végig egy normál hosszú kalandot).

Úgy alakult, hogy az eredeti poszt írásakor időrendben a legvégén próbáltuk ki a BudaStep Gellért hegyi pályáját (apró adalék, hogy előtte a cég egyik ingyenes vezetett sétájába is bepillantottam a Barabási villában). Ez is az a játék, amikor egy napló segítségével (de egyéb kellékek és/vagy telefonos applikáció nélkül) van lehetőségünk nevezetes helyeket végig járni, és ott információkat begyűjteni, ami közelebb visz egy rejtélyes gyilkosság megoldásához. Egy igényes kis papírzacskót kaptunk, benne egy szép színes fényeslapos naplóval, és már indulhatott is a kaland! Engem már rögtön az elején átlapozva a naplót elbűvölt a történet, tökéletesen bele tudtam élni magam az író emlékeibe, maximálisan hihetően és reálisan hatott minden, beleértve ebbe azt is, mikor rá kellett jönni egy feladat megoldására, akkor az sem csak egy ad hoc megoldás volt, hanem tökéletesen úgy volt tálalva, hogy a naplóíró csapongó gondolatait kövesse, és logikusan illeszkedjek az összképbe. A feladatok itt is csak arról szóltak, hogy a látottakat meg kellett nézni, és nem volt semmi olyan a pályán, ami csak a mi kedvünkért került volna oda, de ennek ellenére nagyon változatos volt, hogy mikor mit kellett keresni, és főleg, hogy a találtakkal mit kellett kezdeni. És bár valahol persze szereti az ember ha mindenféle kis kellékek vannak a kezében amivel ügyködnie kell, itt pedig az a végtelenül praktikus, hogy összesen csak egy kis füzetkénk van, semmi ami szétszóródhatna, elkallódhatna. Persze még élőbb lett volna a dolog, ha a naplóban leírtakat élő beépített emberek egészítik ki, és mi magunk kérdezzük ki őket a nyomozás során, de ez már csak az én egyéni ízlésem, mint írtam enélkül is tökéletesen beleélhetjük magunkat a kalandba. A BudaStep Budai nyomozása valamivel rövidebb, mint a másik két „prémium” városismereti kaland, az UrbanGO és a Scavenger Városi kincsvadászat, cserébe csak feleannyiba kerül, szóval aki nem egy 2-3 fős minél olcsóbb Rejtélyek Városára akar benevezni, annak pl. 4-5 fővel ideális lehet ez az igényesebb kiadású, de még mindig árban viszonylag elérhető BudaStep játék. Nagyobb csoportokban (6 fő vagy fölötte), már nem feltétlen ideális, de kis-közepes csapatoknak egy nagyon kellemes séta, ami közben figyelnünk kell a környezetet, és tornáztatnunk az agyunkat, hogy segíthessünk egy szimpatikus úriembernek, aki a történet kibontakozásával egyre közelebb kerül hozzánk.

A Detective Trails csak a poszt megjelenése után érkezett Budapestre, de ekkor egyből felkeltették a figyelmünket, így ők sem maradhatnak ki a sorból! Azt tudni kell, hogy a játék a MyCityHighlight városnéző cég terméke, így a kincsvadászat fő célja érezhetően az (természetesen azon túl, hogy jól érezzük magunkat), hogy új információkat tudjunk meg arról a helyszínről, amit bejárunk. Ez egyébként véleményünk szerint nagyon jól sikerült. A Magyar Állami Operaháztól indulunk, és egy kijelölt útvonalat járunk be (ebben egy térkép is segít minket), és minden állomáshoz találunk valami kis infót a játékleírásban, amely infók egyébként még egy helyi lakosnak is érdekesek. Ezen felül ott az állomások helyszínén kell valami feladatot elvégeznünk (pl. megszámolni bizonyos dolgokat, vagy elolvasni emléktáblákat), és a kapott eredményeket feljegyezve tudjuk kiszámolni a végső megoldást. A játék végén pedig nyálcsorgató meglepetésben lesz részünk! Szintén érdemes tudni, hogy Budapesten kívül több európai nagyvárosban is üzemel Detective Trails kincsvadászat, így aki hozzánk hasonlóan jól szórakozik az útvonal végig járása során, az a következő vakáció során akár ezt a programot is beiktathatja.

Két vidéki helyszín bebarangolására invitál a NyomozzVelünk kiterjesztett valóság elemekkel operáló mobil nyomozós játéka. A Badacsonyban az Egy rejtélyes levél nyomában küldetés vár ránk (kedvcsináló itt), Tapolcán pedig A Kiskirálylány kalandjai. Bár mindkét helyszín nagyon csábító, magáról a játékról nem is beszélve, egyelőre nem jutottunk el a kipróbálásig, csak a demo-t tudtuk megnézni, kezdetnek ez is elég ígéretes! Ráadásul már zajlik a tesztelése a Budai várban játszódó Sissi témájú küldetésnek (amit viszont volt szerencsénk kipróbálni még beta módban). A pálya során a telefonos városi játékok teljes lehetséges eszköztárát felvonultatták a készítők a különböző kérdés- és választípusoktól kezdve a hely-alapú validáláson át a kamerával beolvasós AR elemekig. Ami leginkább eltér más hasonló játékoktól, hogy itt bődületes mennyiségű energiát fektettek a történelmi háttér hiteles felkutatásába és bemutatásába. Szóval egyrészt számítani kell rá, hogy rengeteget fog kelleni olvasni a képernyőn játék közben, másrészt viszont gyakorlatilag egy teljes múzeumi tárlatvezetést megkapunk a várnegyed bebarangolása közben.

Úgyszint vidéki (Balatonfüred) játékokkal nyitott a Stay in Play névre keresztelt mobilalkalmazás (letölthető Google Play-ről és AppStore-ból is), de immár örömmel jelenthetjük, hogy a budapesti Wekerle telepen is megjelent két játék. Van egy 6+-os gyerek küldetés, és egy másik felnőtteknek szóló (13+), mindkettő esetében a telefonunkról olvassuk fel a történetet, és helyismereti szempontból fontos pontokon vannak kis fém táblákra kihelyezett QR kódok, amiket beolvasva lehet a játékban haladni. Mindez pedig teljesen ingyenes, szóval érdemes nekivágni amíg még tart a jóidő. Mi a felnőtt verzió első három feladványáig jutottunk (amikoris defekt érte a biciklimet, és elfogyott a jókedvünk - ami persze távolról sem a játék hibája!). Mindenesetre amíg tartott a jókedvünk addig jól szórakoztunk azzal az első három feladvánnyal. Az app egyszerűen kezelhető és letisztult megjelenésű, a megkeresendő QR kódok helyzetét centire pontosan jelzi a térkép, ha eléggé belenagyítunk (de azért kis keresgélésre is számíthatunk), a feladványok (legalábbis az első három) semmi különösebben ördöngöset nem tartalmaztak, de jópofa volt, és még valamiféle sztori is járt hozzá. Szóval még ha nem is érdemes pont emiatt a város másik végébe tekerni (ahogy mi tettük), de aki a környéken lakik, vagy valamiért arra jár, az csekkolja le bátran.

Még egy mindenképp ajánlós javaslatunk a Hidden Secrets app, ami szintén egy ingyenesen letölthető telefonos alkalmazás, és bárhol a világban működik. Ennek megfelelően helyismereti információkkal nem szolgál, de nagyon jó móka, ha egy kis napi szintű kincskeresésre és feladatmegoldásra vágyunk. Jelenleg a Prelude nevezetű beta játék fut rajta, de tervben van folyamatosan újabb küldetések publikálása. A dolog alapkoncepciója, hogy egy napló széttépett lapjait kell összeraknunk, majd a rajtuk lévő feladványokat megfejtenünk. Ennek megfelelően a térképen kapunk öt pontot, amit fel kell keresnünk, itt van egy-egy napló darab. A helyszíneken egy-egy mini-játékot kell teljesítenünk, ezek napról napra ugyanazok, de nehezednek: labirintusban navigálni a telefon mozgatásával, a környezetben keresni egy AR effektet, kockákat mozgatni a megfelelő cél eléréséhez stb. Ha ez megvan, akkor elkaptuk a napló darabot, az öt darabot pedig puzzle-ként kell kirakni. A feladványok megoldásához vannak hintek, cserébe aranytallérral fizetünk, ami vagy pénzért vehető, vagy reklámnézéssel, ezt leszámítva viszont minden full ingyen van. Kíváncsian várjuk, hogy hova fut ki a dolog.

Illetve a teljesség igénye megköveteli, hogy idebiggyesszem a végére a Crazy Pub Tour nevű lehetőséget. Létezik egy nyomozós kocsmatúrájuk, az Elnök fiának elrablása címen, ami a belvárosban játszódik (Dohány utcától indulva). Három kocsmahelyszín van, akik be vannak építve a játékba (az első két helyszínen egy-egy "sima" nyomtatott A4 lapot kapunk, az utolsó helyszínen szóbeli információt), ezen kívül egy honlapra kell beírogatni a megoldásokat. Arra szeretnénk mindenkit figyelmeztetni, hogy a honlapon feltüntetett "nincs kötelező fogyasztás" kijelentéssel szemben konkrétan be van építve a játékba, hogy addig nem enged tovább, amíg ki nem kér a csapat egy-egy kör italt a helyszínen. Ami persze nem feltétlen hátrány, nekünk teljesen természetesen jött, hogy egy kocsmatúrán inni kell, épp csak nem értettük miért van akkor kiírva, hogy nem. A feladványok pedig inkább abból állnak, hogy közepesen kusza iránymutatásokat kell követni, hogy egyik helyszínről eltaláljunk a másikig. Van azért a három kocsma között még pár állomás, le kell olvasni tábláról évszámot, meg a papíron lévő kódok alapján behelyettesíteni betűket, számokat. A honlap is viszonylag nehézkes volt, csak egyféle formátumban fogadja el a választ, ami nem mindig feltétlen egyértelmű. Ugyanennek a kocsma (és beépített ember) nélküli változata a Margitszigeti merénylő, ebbe így a negyedórás kényszerpihenők nélkül több fért bele, mondjuk ugyanúgy csak megtalálni és leolvasni kell dolgokat, és a történet sem igazán életszerű itt sem. Ennek ellenére az látszik, hogy a Facebook oldalukon szinte csak pozitív vélemény van, szóval hacsak nem mindenki haveri alapon ajánlja őket, akkor azért tényleg azt lehet mondani, hogy sokaknak élvezetes ez a játék. Valószínű az a baj, hogy mi játszottunk sok mást, és összehasonlítva azok jobbak, de ha valaki még most elsőre választ, vagy valami miatt pont ez a sztori szimpatikus, akkor nem akarjuk feltétlen lebeszélni róla.

Plusz nemrégiben jött szembe egy WofA (World of Adventures) nevű kezdeményezés, ami a saját leírásuk alapján egy telefonos applikáció által vezényelt geocaching és szabadulószoba elemeket tartalmazó kirándulás.

Szintén épp csak a honlapját linkelnénk ide a dombfalvai Erdei Kincskereső Túrának, mi sem tudunk róla többet, de mindenképpen szimpatikus, hogy egy alapítvány támogatására költik a játékból befolyt pénzt, illetve maga a koncepció is izgalmasnak tűnik, játékvezetői indítással és fizikailag létező kellékekkel.