Ezzel szemben az Escape Zone esetében kapunk egy halálpontos visszaszámlálót a játéktérbe, és ha lejár a 60 perc, akkor vége a játéknak (még pedig elég látványosan ;-)). Ezzel összefügg, hogy ez a szoba teljes mértékben automatizált számítógép vezérlésű high-tech, és azt kell mondjam le a kapalappal, teljesen bakimentesen megoldották a dolgot, tényleg egy űrhajó fedélzetén érezhetik magukat a játékosok. Hozzá kell tenni, hogy nem csak a 60 perc lejártával "elvesztett" játék esetében jár a "grand finale", amint sikeresen teljesítettük a küldetést, máris beindulnak azok az effektek, amik felejthetetlenné teszik a győzelmünket. Azt kell mondjam, hogy ez az a "történik valami", amit csak nagyon kevés szabadulószobában látunk; itt nem azzal ér véget a játék, hogy megvan az utolsó kulcs, és hidegzuhanyként kilépünk a játékmesterhez az előtérbe, hanem tényleg úgy érezhetik a játékosok, hogy megérte az elmúlt egy órát végigdolgozniuk – de elég erről ennyi, mindenki menjen el, és tapasztalja meg mit kap a küldetés végén! Ha már a küldetésnél tartunk, akkor az is maximálisan pozitívum, hogy a szobának olyan története van, ami tökéletesen illeszkedik a Star Wars világába (mindezt egy nagyon hangulatos kis filmen tekinthetjük meg a játék kezdetekor), és magában a szobában is minden a helyén van, a fegyverek elnevezési, a felhasznált szimbólumok, stb.

A történet egyébként a Magic Rooms esetében is a helyén van, igazából azt mondhatni, hogy ez egy egyszerűbb sztori (ami olyan szempontból előnyös, hogy könnyű fejben tartani), amit a játékmester mond el kalandunk kezdetén. Itt is szépen végigvonul a történet az egész játékon (bár a szobában is bent van minden ami szükséges a haladáshoz, szóval nem kell igazából fejben tartani, hogy miért is vagyunk itt). Bár nekem a kettő közül ez volt a kevésbé hatásos, azért nagyon jól megállja a helyét. Itt külön kiemelném, hogy a szoba teljesítése után a játékosoknak lehetőségük van részt venni egy sötét küldetésben (némi felár megfizetéséért cserébe), amely során átállnak a sötét oldalra és kinyílik előttük egy plusz szoba ahonnan kiindulva még egy rövidebb játékot teljesíthetnek. Ez szerintem egy remek kis extra, és az a feladat amelyikben C3PO van a segítségünkre, már önmagában is megéri.

El is érkeztünk a feladatokhoz. Mindkét szobának más és más az erőssége. Egyik szoba sem mondható könnyűnek, különösen a Magic Rooms pályája azért elég erős kihívás. Ezt nem elijesztésnek szánom, sőt! Bármelyik pályát örömmel ajánlom, egyedül annyit érdemes előre tudni, hogy nem egy "végigrohanós" szoba lesz, hanem sokat kell ácsorogni és gondolkodni, meg akár segítséget kérni (bár mindkét szobában bent van minden ami kell, és mindkettőre érvényes, hogy érdemes többször körülnézni, olyan dolgokat is megnézni, amikről azt hittük hogy már láttuk - garantált hogy amit megfejtünk az nagy "aha" lesz és büszkék leszünk magunkra). Nekem az Escape Zone volt az ahol az eleje elég nehezen indult be és sokáig matattam tanácstalananul nem tudva mi a feladat, de az is tény, hogy utána csapkodtam a homlokomat, hogy ezt hogy nem vettem észre ;-) A Magic Rooms-ban csak a logikánkra lesz szükség, nincsenek random elrejtett tárgyak (szóval nem, nem kell lebontani a berendezést), és nincsenek ügyességi feladatok sem. A pálya különlegessége, hogy egy darab számzáras vagy kulcsos lakattal sem találkozhatunk, minden elektronikusan nyílik, ami remekül illik a tematikához. A feladatok azért annak ellenére változatosak, hogy mindegyik logikára épül, vannak közte egész egyértelműek, de a legtöbbjük elég sok fejtörést (és/vagy játékmesteri segítséget) igényel, hogy rájöjjünk mit kell tenni. Másik nehézség, hogy nem lehet mindig tudni pontosan hány számjegyet vagy mit keresünk, és hogy amit találtunk az hova is illik. Szóval nyugodtan lehet bátran próbálkozni, és az biztos, hogy utólag visszanézve mikor már minden a helyén van, akkor az egész nagyon logikus! Külön kiemelném, hogy itt a fő feladat az első szoba megoldása (utána már jóformán kész vagyunk), és ez a főszobai finálé egy remekre sikerült fejtörő abban az értelemben, hogy több helyről is ide futnak be a szálak, hogy összeálljon a kép és megkapjuk a kódot. Ez a fajta nagy feladat, amihez innen-onnan kell infó az Escape Zone-ban is megvan, annyi különbséggel, hogy ott tényleg mindhárom helységet végig kell járnunk, hogy végül meglegyen mit hova kell dugdosni és a szükséges kód birtokában teljesítsük a küldetést. Ha már a helységeket említem, akkor annyit még kiemelnék, hogy az Escapes Zone esetében nem a hagyományos fizikai értelemben kell az ajtókat kinyitni, hanem lézerkapukat kell hatástalanítani, tehát mindig átláthatunk a soron következő helységbe, és mindig egyértelmű hogy merre vezet az út tovább. Azonban ha belelépünk a lézerkapuba anélkül, hogy hatástalanítottuk volna, akkor beindul a riasztás, és csak egy extra feladat teljesítésével tudjuk visszaállítani a normál rendet, hogy folytathassuk a küldetést. A feladatok egyébként itt is nagyon változatosak, jó sokat kell logikázni, de azért van feladat amihez keresni is kell, és ügyességi feladatok is vannak (ki ne szeretne lézerrel lőni egy Star Wars szobában?). Itt is az elektromosan működő megoldások vannak túlnyomó többségben, de azért két lelakatolt szekrénnyel is találkozhatunk (mondjuk ne egy öreg pince-lakatot képzeljünk el, hanem a modern digitálisat), és külön kiemelném, hogy több olyan feladat is van, amihez legalább két ember együttműködése szükséges.

Szóval összességében azt kell mondjam két remek szabadulószobával lettek gazdagabbak a Star Wars rajongók, aki teheti próbálja ki mind a kettőt, aki meg csak egyet akar, az így járt, megkísérelheti kibogarászni a fentiekből, hogy szerinte melyik az inkább nekivaló szoba ;-) Annyit azért még hozzátennék, hogy tényleg jobb az élmény ha ismeri az ember a Star Wars-t, meg lehet oldani külső ismeret (és fanatikus rajongás) nélkül, de azért igazán nagy élmény mégis úgy lesz.

A sorhoz csatlakozik még egy otthon játszható szabadulószoba az Unlock! nevével fémjelezve, akik méltán az egyik legismertebb márka a műfajban. Ugyan még nem volt érkezésünk kipróbálni, hogy milyen is ez a 3+1 küldetés, amit rejt a doboz, de örömmel osztjuk meg a hírt, hogy itt van és kapható (legkedvezőbb áron a Metagamenél).

Az Escape Zone Vissza a jelenbe szobája kapta még az összesítő táblázatunk szerint a legmagasabb pontszámot (a Star Wars mellett), folytassuk ezzel. Itt a közismert "Vissza a jövőbe" című film alaptörténetébe csöppenünk, és egy félresikerült időutazást követően Marty-ként kell visszajutunk a jelenbe Dr. Emmett Brown titkos atomreaktorának beindításával. Véleményem szerint a hely tökéletesen visszaadja a film hangulatát, viszont itt azt mondanám, hogy nem is kell hogy bárki szeresse vagy egyáltalán csak ismerje az eredeti filmet, úgy is nagy élmény tud lenni a játék (időutazás, atomreaktor – ki-ki rakja össze ;-)). A díszlet már csak a történetből adódóan sem annyira szép mint a Star Wars szobákban, itt ne számítsunk mesés falfestményekre, ez kőkemény üzemi terület. És bár ahogy írtam a történet és a helyszín is teljesen rendben van, a feladatok azok, amik mindent visznek! Én azt hiszem sehol nem láttam még olyan szobát, ami ennyire (nincs rá jobb szavam) fizikai lenne. Hogy konkrétan nekem kell összedugdosni, beállítani a dolgokat, és teljesen az az érzés, hogy akkor most sorra gyúlnak ki a zöld fények, úristen mindjárt beindítok egy atomreaktort, tényleg képes vagyok rá...?! Bőven szükség van logikára, sőt igazából az a leghangsúlyosabb, ügyességi feladatokat inkább úgy látunk, hogy a logikánk mi sem ér ha nem tudjuk kiügyeskedni azt a beállítást amit kell. Egy kis keresés is befigyel, csak hogy még több dolgunk legyen :) és itt aztán minden van: számzárak, kulcsok, nyomkodós panelek, számítógépes feladatok, ami kell. Az időmérés sem szokványosan zajlik, egy kijelzőn három dátumot és időt látunk, ebből a megfelelőket nézve ahogy azok egyre közelednek egymáshoz úgy fogy a 60 percünk. A szoba nehéz besorolást kapott, ami olyan szempontból igaz, hogy jó sok feladat van, és többnyire összetettek és sok közülük alapos átgondolást igényel. Szóval érdemes tényleg három fős csapatot gyűjteni, mint ahogy az alsó létszámlimit javasolja, mondjuk én a 10-es max létszámot soknak tartom, bár elég párhuzamos a játék, tehát van több feladat egyszerre amit lehet csinálni, azért szűkös tud lenni a hely. De egy 3-5 fős csapattal viszont már komoly esély van a sikerre, kis fejvakarás, és át lehet látni a rendszert; hibátlanul jelölve van hogy melyik rávezetés melyik feladathoz kell, ha meg valami mégsem megy, itt is lehet segítséget kérni. Ezt a szobát tényleg tudom bárkinek ajánlani (talán kivéve ha valaki makulátlan tiszta játéktérre vágyik, mert ez nem az), aki szereti vagy az eredeti filmet vagy ha affinitást érez kicsit barkácsolni akkor menjen csak!

Következzék a Magic Rooms Másnaposok szobája, és kezdenék egyből az előző szoba "segítséget kérni" végszavával, ugyanis ez a szoba nagy örömömre azon (sajnos) ritka esetek egyike, amikor a játékba van beépítve a segítségkérés, és nem walkie-talkie-n vagy egyéb a játékmenetet megtörő módon kell kis ráutalásokat kapnunk ha elakadtunk. Ki látta a filmet? :) Egy Los Angeles-i hotelszobában vagyunk egy fergeteges legénybúcsút követően, nos mint ilyen, a hotelszobában van egy telefon, szóval ha bármi kell, csak hívjuk a recepciót - egyszerű, de nagyszerű! Ráadásul a feladatok között van is egy olyan, ami úgy van kitalálva, hogy telefonálni kelljen hozzá. Ezt csak azért említem meg, mert amúgy sajnálatos lenne ha egy csapat kijut segítség nélkül, így nem próbálhatják ki a telefont (volt már ilyen élményünk más szobában, ahol utólag bántuk, hogy nem kértünk segítséget), itt viszont nem kell ettől tartani, ha eljön az ideje, hívjuk bátran a recepciót! Egyébként azt kell mondjam a történetválasztás is zseniális. Gyakorlatilag bármelyik szabadulószobában felmerül a probléma, hogy akkor én most hogy kerültem ide, miért most kell felfedeznem a terepet, miért nincsenek meg bizonyos információim, stb. Itt nincs ilyen gond, akkora volt a buli, hogy másnap semmire sem emlékszünk, nem lepődünk meg semmin, még azon sem, hogy egy profi boxoló tigrisének eltulajdonításával vádolnak minket. Szóval nyugodtan csodálkozzunk rá a luxuslakosztályunkra, élvezzük a kilátást, vagy a poker asztal mögötti csodás falfestményt, és próbáljunk a végére járni a dolgoknak még mielőtt késő. Utunkat remek témába illő és változatos feladatok állják, itt is a logikáé a fő szerep, bár azért nem egy olyan feladat van, ahol észre is kell venni dolgokat. Van itt mindenféle lakat: kulcsok, irányok, szám és betűkombinációk forgatva, tekerve, nomeg nemegy elektronikus trükk. Hozzá kell tenni, hogy jó vígjátékhoz híven a szoba kétszer is megnevettetett a szó szoros értelmében, lehet számítani "klasszikus" poénra és a filmhez kapcsolódóra is. A feladatok nem könnyűek, a rávezetés kevés (de hát filmet nézünk, ki akarna olvasni?), viszont a szobaszervíz készséges és bármikor segít. Erre nekem szükségem is volt, mert mint minden tisztességes luxus lakosztályban itt is van egy hatalmas plazma tv, de valahogy az istennek nem akart engedelmeskedni a távirányító, de hát valahol életszerű hogy az embernek másnaposan gondjai akadnak az ilyesmivel. A Másnaposok film ismerete egyébként szerintem nem szükséges, a történet egyszerűsége és a játék gördülékenysége miatt anélkül is tökéletesen bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe. Illetve bár van olyan feladat amihez nem jön rosszul ha valaki a csapatból játszott már pókert életében, valójában ilyen jellegű külső információra sincs szükség, mert minden ami kell bent van a szobában.

Másnaposok rajongóknak egyébként még jó szívvel tudjuk ajánlani a Gellért Escape Másnapos históriáját, ami gyaníthatóan szándékosan saját sztorira épül, és nem kimondottam a Másnaposok filmre, de a lényeg ugyanaz, csak éppen Budapest bulinegyedében vagyunk, itt követtünk el valamit, amire nem emlékszünk. Ötletes és technikailag jól kivitelezett feladatok vannak ebben a szobarendszerben is, pici döccenővel szinte hibátlanul logikus minden bent lévő kihívás.

Sherlock Holmes a következő témánk, ami ugyan eredetileg könyv volt és nem film, de azért főleg a modern adaptációja óta legalább annyire filmként is ismert mint könyvként. Tudtommal két helyen nyílik lehetősége a szabadulás szerelmeseinek eme híres mesterdetektív világába csöppenniük: mi először a PánIQ-szoba Sherlock szobáját próbáltuk ki legnagyobb megelégedésünkre, ezen kívül a Moviescape pályái között találunk még egy Sherlock Holmes nyomában nevezetűt. Amit mi a PánIQ-szobában tapasztaltunk az egy remek történet, amely szerint egy szabad csapat tagjaiként (magyarán utcagyerekekként) Dr. Watson megbízásából el kell mennünk Sherlock Baker Street 221/B alatti lakásába, hogy bizonyítékokat gyűjtsünk, amelyek felmentik a vád alól miszerint meggyilkolt valakit. A történetet egy rendkívül hatásos videó formájában ismerhettük meg, és ugyan a mi játékmesterünk nem maga Dr. Watson volt, hanem a felesége :) így is pompásan bele tudtuk élni magunkat a játékba, és az sem zökkentett ki mikor a hölgy segítségére szorultunk, hiszen a szobából egy korhű telefonon keresztül hívhattuk. A szoba szépen tükrözte a helyszínt, amelyet megjeleníteni hivatott, semmi extra, de nem kellett különösebb fantázia hogy beleképzeljük magunkat, még egy-két Sherlockra utaló tárggyal is találkozhattunk. A feladatok változatosak, van közte logikai, ügyességi, érzékszervi és keresős is. Bár van több 'standard' szabadulószobás feladat is köztük, azért akad nemegy igen eredeti megoldás. Az egyetlen negatívum, hogy az egyik leglátványosabbra tervezett feladat nem resetelhető, szóval ha valaki egyszer elrontja, akkor már csak Mr. / Mrs. Watson telefonos segítsége húzhatja ki a bajból. Illetve nehezíti a dolgunkat, hogy mindenfelé három számból álló lakatok vannak, szóval ha megkapunk egy háromjegyű kódot, akkor végig kell próbálgatni az összeset, mert lehetetlen megmondani, hogy épp melyik lakathoz is tartozik a megoldásunk (na jó, kivétel egy eset, ahol mi legalábbis beleláttuk a tematikus szálat). Ami még említésre méltó (aztán gondolom kinek nagyon tetszik, kinek kevésbé), hogy nem ér véget annyival a játék, hogy megtaláljuk a kijárat kulcsát (bár már ez is részsiker, hiszen legalább nem bukunk le mikor jön a rendőrség), hanem még a játék során talált bizonyítékokat felhasználva ki is kell találni, hogy miért nem lehetett Sherlock a gyilkos abban az ügyben, amiben vádolják. Összességében ez egy remek kis nyomozós-agyalós pálya, nagyon is jól megállja a helyét Sherlock szobaként, bárkinek tudom ajánlani.

A Moviescapehez egy kellemesen hűvös őszi este látogattunk el, és nagyon melegünk volt a központi fűtéses ház pincéjében (persze, mi nem voltunk olyan felkészültek, mint a játékmesterünk, aki ujjatlan pólóban izzadt – állítása szerint télen nagy áldás ez a meleg). Az itteni Baker street 221/b alatt nem volt olyan szép tapéta, mint vártuk (de egy saroknyira volt egy klassz kis angol pub, ahol viszont volt tapéta – lévén, hogy a Moviescape-nél nincs vendégek számára mellékhelység, így a pubba is volt szerencsénk betérni ;-)). Az első benyomás része volt még egyébként a rendkívül kedves játékmester hölgy, és azt kell mondani, hogy az este további része is rendkívül kellemes volt. A szobában a minimál dekoráció ellenére is több dolog utalt a Sherlock Holmes témára, a feladatok pedig jól épülte egymásra, pont annyi párhuzamossággal, hogy mindenkinek legyen mit csinálnia. Az mondjuk vicces volt, mikor kinyitottuk a legutolsó fiókot, és ott minden megoldással a kezünkben lefagytunk, hogy akkor most miért is vagyunk itt, emlékszik-e valaki rá, hogy kaptunk-e küldetést / történetet. És nem, nem kaptunk, utólag a honlapot is visszanéztem, csak annyi a játék, hogy az 1880-as évekbe repülünk, és Sherlock otthonából kell kijutnunk. Hogy miért, azt nem tudjuk, de ennek ellenére jól éreztük magunkat, különösen tetszett, hogy volt egy dedukciós feladat, ahol kicsit sherlocki logikával kellett dolgokat kitalálni, a szoba berendezése alapján. Még pozitívum, hogy 75 perces a játék, ami bőségesen elég a sikerélményhez, és kellően tágas a játéktér nagyobb csapatoknak is, plusz van is olyan feladat, amihez két ember legalább kell, de akár több is jól jön.

Végül, de nem utolsó sorban pedig említeném a Fűrészt, ami szintén egy olyan téma, hogy ennél találóbb szabadulószobába nem nagyon kell: a fejünkre maszkot / zsákot húznak, és vakon bebotorkálunk valahová, ahol aztán a falhoz leszünk láncolva, majd magunkra hagynak minket. Aki erre vágyik, az két helyen is próbálkozhat: a PánIQ-szoba már jó ideje kínál ilyen szórakozást, míg nemrégiben megnyitott a Horror Factory szintén egy Fűrész témájú pályával (sőt görgessetek lejjebb, és ott olvashattok a következő Fűrész szobájukról, amit a Fűrész 2 filmre alapoztak). Azt előre bocsájtanám, hogy a két játék, bár hivatalosan független egymástól, mégis nagyon-nagyon hasonló, legalábbis ami a szobák kinézetét illeti: ugyanaz a fehér csempe és wc-k és tükrök, ami a Fűrész filmből is ismerős lehet (a PánIQ-osok még külön mondták is, hogy konkrétan leszámolták a filmben, hogy hány csempe van a falon, és ilyen szintig pontosan reprodukálták a részleteket ;-)). Én személy szerint úgy éreztem, hogy a feladatokat illetően bár van átfedés, azért egymás után is élvezhető a két pálya, szóval az igazi Fűrész rajongók mehetnek nyugodtan mindkettőbe (Horror Factory említette, hogy ők a PlayStation Fűrész játékából is vettek át elemeket, szóval aki azt ismeri annak lehet lesz ami visszaköszön). Aki pedig úgy érzi, hogy egyszer elég neki a Fűrész élmény, annak próbálok támpontokat adni, hogy mi alapján választhat. Akárhogy is  garantáltan nagy élményben lesz részünk: onnantól kezdve hogy rögtön azzal a sürgető érzéssel indulunk, hogy meg kéne szabadulni a láncainktól, egészen az utolsó mozzanatig ötletes és változatos feladatok állják az utunkat mindkét helyszínen. A PánIQ-szobában végig az volt az érzésem, hogy minden már-már szokatlanul zökkenőmentes logika mentén van felfűzve, tényleg talán csak egy pont volt ahol nekem legalábbis nem volt tiszta, hogy mit merre. Külön szimpatikus volt, hogy bár mindig egyértelműen jelölve van, hogy melyik lakathoz melyik feladat tartozik (ezt alapból szeretem ;-)), ez nem a szokásos módon kis rajzokkal történik, hanem még ebben is van egy "kirakós" csavar. Vegyesen vannak ügyességi, logikai és keresős feladatok (sokszor egy feladaton belül is vegyítve ezeket az elemeket), és jól jön ha van a csapatban akinek még a játék vége felé sem remeg a keze. Vannak egészen egyedi megoldások, amik főleg elektronikus trükkökben nyilvánulnak meg, ezek között tényleg volt egy olyan, amin csak tátottam a számat. A Horror Factory kizárólag logikai feladatokra és keresésre épít, aki esetleg gyengébb az ügyességi feladatokban az itt fellélegezhet, aki meg pont hogy szeretné őket, az így járt. A szobáról érdemes tudni, hogy a tulajdonosok szó szerint az utolsó szögig maguk építették kis családi vállalkozásban. Ugyan nincsenek látványos elektronikus feladatok, azért az első generációs feladványok teljesen rendben vannak, és le a kalappal, hogy ezt így önerőből. Míg a PánIQ-szobában inkább az volt az érzésem, hogy egyszerre több dologhoz is nyúlhatok, és tudok picit előre dolgozni, addig a Horror Factory sokkal inkább lineáris – ezt mondták is a tulajok, hogy a 7 fős csapatok se jönnek ki előbb mint a 2-3 fősek, mert ugyanazt a fix feladatsorrendet kell követni. Ami még eltérés, hogy a Horror Factory-ban minden feladathoz szöveges utalások / rávezetések / utasítások vannak (meg egy-két helyen a filmből ismert fényképekhez hasonlók), és ezeket kell követni, ami véleményem szerint elég más élmény, mint a PánIQ-szoba "kirakós" megoldása, és inkább nehezíti, mint könnyíti a kihívást, hogy alaposan végig kell olvasni mindent, és rájönni a sorok között megbúvó üzenetre (szóval javaslom: tényleg alaposan olvassatok el mindent!). A két Fűrész szoba közül egyik hangulata sem igazán horror, jó a képek alapján is látszik, hogy nem egy mesebeli helyszín, és a filmzene is elég nyomasztó, de azért gyengébb idegzetűek is játszhatják, konkrétan rémisztő dolgokra nem kell számítani. A Horror Factory az, ahol az előteret is horrorosra alakították, itt tényleg nagyon hangulatos a dekoráció, és jól megalapozza a játékot. A PánIQ-szoba lévén, hogy egy nagyobb cég, nem kifejezetten a Fűrészre specializálódott (bár pont ezt a pályájukat két identikus példányban is megépítették, hogy akár független csapatok versenyezhessenek rajta, és igen van az előtérben ide kapcsolódó falfestmény), de egyébként a várótér is teljesen semleges. Amit talán ehhez érdemes hozzáfűzni, hogy a PánIQ-szobában értelemszerűen nagyobb a nyüzsgés, jó eséllyel nem mi leszünk az egyetlen csapat a váróteremben, míg a Horror Factory esetében nagy valószínűséggel mienk az összes figyelem (bár mióta megnyitott a második pálya, azóta szerepel a játék előtti tájékoztatóban, hogy ne hangoskodjunk túlzottan, mert áthallatszik a másik játéktérbe. Egyébként a film ismerete nélkül is pompásan végig lehet csinálni mindkét Fűrész szobában az összes feladatot, ugyan nem csak a történet kapcsolódik oda, hanem a feladatokban is van egy-egy rejtett utalás, de ezek felismerése nélkül is remek kihívás már önmagában az a helyzet, hogy egy őrült fogságában láncra verve megpróbáljuk túlélni. És az mindkét szobában igaz, hogy kezdő lépésnek a láncra vert játékosoknak együtt kell működniük, hogy egymást kiszabadítsák – szóval jól gondoljátok meg kit visztek magatokkal, mert egymásra lesztek utalva! A PánIQ-szobában ráadásul még a későbbiek során is lesz olyan feladat ahol a csapattagoknak együtt kell működniük, szóval tényleg fontos az összjáték! A Horror Factory-ban a kezdő lépések után már nincs együttműködős feladat, egy-egy csapattag ha nekiáll, akkor meg tudja csinálni; itt amire érdemes figyelni, hogy jegyezzétek meg milyen sorrendben találjátok a dolgokat, mert a legtöbb szabadulószobától eltérően a végén szükség lesz ezekre a memórianyomokra. Nem tudom megkönnyítettem-e a döntést, menjetek csak bátran mindkét helyre, zárásnak pedig itt vannak a kedvcsináló videóik: PánIQ-szoba, Horror Factory. Akinek pedig még ez sem elég az mehet még Győrbe is, ahol a Szabadulós pince szintén üzemeltet Fűrész pályát; és Kiskunlacházára is, ahol a Szabadulós nevű cég Leláncolva nevű pályája alapul a Fűrész filmeken.

Az igazi Fűrész ínyencek, ha arra vágynak, hogy a filmekhez hasonlóan a szabadulószobák is folytassák a sorozatot, akkor a Horror Factory teljesítette a vágyuk. Hiszen itt már lehetőségük van a Fűrész II. átélésére is, ahol valóban a második filmre alapul a játék. Tehát teljesen más a hangulat, mások a csapdák. Viszont a szórakozás nagyon hasonló, mi legalábbis remekül éreztük magunkat. Ezúttal is láncra verve indulunk, ráadásul most mindenki egy láncon van, csuklónál megkötözve. A bevezető videónál van egy pont, ahol megugrottunk, de ettől eltekintve semmi ijesztés nincs, végig a játékról és a logikáról szól a dolog. A láncok hamar lekerülnek, nem kell megkötözött kézzel ügyeskedni, és rögtön az első lépésben fényhez is jutunk, szóval tényleg teljesen horror-mentes hangulatban csinálhatjuk végig a pályát. A feladatok eléggé más logikát igényelnek mint az első játékukban, de nem kirívóan különlegesek úgy általában a szabadulószobás felhozatalhoz képest. Vannak viszont benne logikai (dupla) csavarok, szóval egyáltalán nem könnyű a dolgunk, mi segítségkéréssel is csak épp két perccel azelőtt jutottunk ki, hogy a képzeletbeli idegméreg végképp legyűrt volna minket. Vakon keresni nem kell (ez speciel nekem mindig pozitívum), bármi ami el van rejtve, arra lesz utalás, hogy merre kutakodjunk (pedig a berendezés csábít arra, hogy átkutassuk, pont mert nincs túlzsúfolva, úgyhogy azt hinné az ember, hogy az a kevés dolog ami bent van, azt forgassuk fel). A feladatok kellemesen változatosak, van közte olyan ami együttműködésre ösztönöz, van amihez kis bátorság kell, van ahová meg jó megfigyelőképesség. A filmből ismert csapdák egy híján visszaköszönnek, ennek ellenére ez a pálya is tökéletesen élvezhető a Fűrész II ismerete nélkül, szóval akit önmagában az csábít, hogy egy őrült fogságából szabaduljon, az is bátran belevághat. Tényleg csak ajánlani tudjuk, és már nagyon várjuk a beharangozott folytatást, ami egyben (legalábbis a Horror Factory részéről) a Fűrész sorozat lezárása lesz, hiszen a harmadik pályán hosszabb játékmenettel, és több film vegyítésével készülnek.

Még egy pályát ajánlanánk így a végére, a fentebb már említett PánIQ-szoba ugyanis nemrégiben nyitott egy Keresztapa ihlette játékteret. Nekem ugyan a Keresztapa inkább könyv, de a filmek is tagadhatatlanul zseniálisak, és a szoba is remek, szóval itt a helye! A szoba története itt egyáltalán nem kapcsolódik a Keresztapa filmekhez / könyvhöz, ezt azért szögezem le az elején, hogy egyetlen rajongót se érjen csalódásként. Inkább a légkör az, ami ehhez a történelmi korszakhoz köthető, bár speciel akár képzelhetjük azt is, hogy a Corleone család megbízását teljesítjük, hiszen pusztán annyit tudunk, hogy egy bizonyos Don D'Oro után kutakodunk, meg kell találnunk a rejtekhelyét, és a híres-hírhedt arany pisztolyát, amelyről a nevét kapta. A helyszín egy nagyon szépen berendezett és tényleg autentikus bár, amely most épp üres, így van egy kis időnk, hogy felkutassuk a Don titkos rejtekhelyét, amely innen nyílik valamilyen módon. A díszleteken kívül a feladatok is nagyon szépen vannak kivitelezve, egyetlen lakat (ami valójában kettő) kivételével csupa elektronikus trükkel megoldott feladvány állja az utunkat. Egyedül annyit bántunk kicsit, hogy nem volt több feladat, persze ehhez az is hozzájárul, hogy szívesen kalandoztunk volna még itt tovább. Hozzá kell tenni, hogy ottjártunkkor az egyik feladat sajnos üzemen kívül volt, ezt korrektül el is mondta a játékmester az elején, és speciel el tudjuk képzelni hogyan működött volna, szóval bizton jobb lett volna, mint a gyors helyettesítés, de ezzel együtt is megállja a helyét a szoba. Már csak a feladatok mennyisége miatt is, de amiatt is, hogy maguk a feladatok nem túl nehezek, bátran ajánljuk kezdőknek a szobát, aki nagyobb tapasztalattal megy oda, az valószínűleg hozzánk hasonlóan végigrohan majd rajta. Anélkül, hogy bármi poént lelőnék, nagyon szimpatikus volt, hogy az első szobában az öt feladat ami van (beleértve a helyettesítést is), mind egyszerre elérhető, és mindegyikből kapunk egy kis darabkát, ami a továbbjutáshoz kell. A második szobában lévő két feladat picit összetettebb, és egymásra épül, ez is klassz volt, hogy a független feladatmegoldás után a végére egy helyre koncentrálódott a csapat. A díszlet és a kellékek pedig tényleg hibátlanok, annyit hadd áruljak el, hogy sikerült megkaparintanunk az aranypisztolyt, és igazán bizsergető érzés volt kézbe fogni.

Jöhet a még egy utáni utolsó-vége utáni még egy? A Moviescape (ami már a neve alapján is a film-szerelmes szabadulókat várja) Tökéletes trükk nevű szobájából is kiszabadultunk nemrégiben, és ugyan ez pont az a szobájuk, ami nem kapcsolódik túl szorosan az azonos nevű filmhez, volt benne pár érdekes és eredeti megoldás, ami miatt a bűvész-kedvelőknek érdemes lehet kipróbálni. Az egész játék úgy indul, hogy a játékmesterünk bevon mindket pár kártyatrükkbe (ugyan nincs bűvésznek beöltözve, de ez a fent említett igencsak melegre fűtött előtérben talán nem felróható, a játékmester is ember...). A klasszikus recept szerint kártyákat választottunk, amiket persze nem nézhettünk meg, ezek bekerülnek három kártyapaklis dobozba, amit majd csak bent nyithatunk ki, amikor egyértelmű utasítást kapunk rá a játék során. Ez a nagy mutatvány vonul végig az egész szobán, és meg kell mondani, tényleg nagy élmény kinyitni a dobozt, amibe (legalábbi azt hisszük, hogy) mi válogattuk a kártyákat, és azt tapasztalni, hogy pont azok a számok nyitják a következő lakatot. Ezen kívül a szoba berendezése, vagy inkább kellékei is több helyen idézik a bűvész showt, kártyák minden mennyiségben, összeakadt karikák, billiárd golyók, bohócorrok, felgyújtható pénzérme, stb. A játékmenet pedig kellemesen összetett, tényleg figyelni kell, hogy leleplezhessük mi hova van elrejtve, és mi mihez kapcsolódik. Plusz még a trükkökön felül (vagy inkább ehhez kapcsolódva) is van egy pont, amikor a szoba kicsit él és változik. Szóval itt is leginkább azt tudnám mondani, hogy végig érződik, hogy egy szabadulószobának berendezett pincében vagyunk, a falakon az eredeti festés van, nincs igazából varázslatosra kialakítva a helyszín. Ennek ellenére repül az idő odabent, ide-oda megyünk (amihez van elég helyünk), klasszak a feladatok, van sikerélmény, ütősek a trükkök. A 60 perc végére nagyon melegünk lett, és nagyon szomjasak voltunk, de ennek ellenére is megérte. Van még Mentalista meg Dr House meg Gyűrűk ura szoba itt, esélyes hogy visszatérünk.

Szóval kint akár tombol a nyár, akár esik a hó, bár a legtöbb mozi is légkondicionált illetve fűtött évszaknak megfelelően, de azért csábító, hogy egy hűvös vagy éppen kellemesen száraz pincében valami fizikait is lehet csinálni, ami kedvenc filmjeinkhez kapcsolódik :D