Én imádom a szabadulószobákat, de kezdjük egy kis negatív hozzáállással! Egyrészt igenis a legtöbbjük drága! És mi van, ha ráadásul nincs egy se a környékemen (pl. mert vidéken élek)? Vagy csak kevés van, azt meg már próbáltam? De utazni nincs kedvem/időm/pénzem... Neadjisten egy mozgáskorlátozott haverommal szeretnék ilyen játékban részt venni! Ja, és ne feledkezzünk meg a kisgyerekesekről, akiknek jószerével lehetetlen tartani magukat bármi előre lefoglalt időponthoz, mert valami úgyis közbejön. Persze mindenre van "hagyományos" megoldás, mégis azt kell mondjam, hogy nem véletlenül örvendenek az utóbbi időben olyan nagy népszerűségnek az otthon játszható szabadulószobák. (Céges kitelepülést a legtöbb szabadulószoba már jó ideje vállal, most kifejezetten a mindenki által otthonra beszerezhető játékokról lesz szó.) Röviden összefoglalva a nagy előny, hogy minden fent leírt problémát nagyjából orvosolhatunk azzal, ha egy otthon játszható szabadulós játékba ruházunk be. Egyrészt anyagilag is jobban járunk, hiszen ezeknek a játékoknak meglehetősen jól pörög a használt piaca (ha mi is használtan vesszük, majd tovább adjuk, szinte ingyen játszottunk). Másrészt ott és akkor játszunk amikor csak akarunk. Lévén, hogy a felhozatal viszont hatalmas, és egyre csak növekszik, maga a választás azért nem könnyű. Ezért is döntöttünk úgy hogy hozzuk a kis összehasonlító szemléletünket, és bemutatjuk melyiket kinek érdemes vagy épp nem. Az első szempont a játék nyelve, ebben a posztban csak magyarul (is) elérhető játékok lesznek; akinek viszont nem akadály az angol, az kövessen minket a második részért, annyit előre elárulunk, hogy angol nyelven több ingyenes játékot is meg lehet kaparintani (teljesen legálisan) ha valaki elég szemfüles!

A poszt eredetileg még a pandémia-korlátozások előtt született, amikor nem is sejtettük még mennyivel aktuálisabbá válik. Most azonban látjuk, hogy mennyire nagy igény van otthoni kalandokra, feladatokra, flow élményre, és ez különösen igaz a gyerekekre. Szóval nagy örömünkre szolgált, mikor rábukkantunk a Kalandor nevű képzeletbeli barátra, aki postán küld egy levelet benne sok-sok izgalmas dologgal, hogy egy délutánra otthonról kalandozhassunk egy kicsit. A két elérhető játék közül az újabbat próbáltuk, aminek űrutazásos témája van, na ez nálunk nagyon betalált, mert amúgy is tele van a lakás könyvtárból (a zárás miatt ittragadt) bolygók és űrkutatás képeskönyvekkel meg kapcsolódó színezőkkel és matricás füzetekkel. A Mikulás még kicsit odébb van, Kalandor meg pont jókor jött. Amit kapunk az nem szabadulószoba (és nem is akar az lenni), tényleg a "kaland" a legjobb szó rá, mi mégis úgy gondoljuk, hogy bárki aki szereti a szabadulós játékokat, annak ez remek időtöltés lesz, hiszen a lényeg ugyanaz, haladunk sorba és izgalmas dolgokat csinálunk.
Érkezik a postaládánkba egy ezüstszínű boríték a gyermek nevére címezve. Kibontjuk, benne egy szintén névre szóló levél, és egyéb mütyűrök meg papírok. Néhány "anya miért?" után lelkesen rajzolunk és hajtogatunk, matricát ragasztunk, csodálkozunk, és felhasználunk otthon található ruhákat és játékokat új módon. Ha a gyerek(ek)nek nem tetszik valamelyik feladat, át lehet ugrani, mivel nem maradnak zárva lakatok, nem lesz hiányérzet. Ha pedig valami nagyon tetszik, akkor lehet repetázni: mi például űrhajót gyártottunk egy egész flottányit cipősdoboz-űrállomásra, és sok-sok vidámságot okozott a kilövésük a borítékban mellékelt "szerkezet"-tel.
Amit mindenképp ki kell emelni, hogy ez egy kézzel készült termék, és első pillanattól érződik, hogy nekünk készült. Nem mintha bármi bajom lenne a szupermarketek polcain fellelhető szabadulószoba társasjátékokkal (sőt!), de ez akkor is egy semmihez nem fogható érzés mikor egy terméken ennyire rajta van a készítő keze-nyoma. Szóval tényleg csak azt tudom mondani jól jön manapság egy ilyen képzeletbeli Kalandor-barát, akitől levelünk érkezik.

Szintén a kisgyermekekes családokat célozza meg a szegedi székhelyű GameForYou, akik számos csodás és egyedi tervezésű termékük után nemrég nyitottak a játékok irányába is. Már a honlapjukon kutakodva is látszik, hogy egyszerűen szép grafikával dolgoznak, és nem csak arra gondoltak, hogy a tematikáik egyaránt felöleljék az óvodás fiúk és lányok ízlését, de a szülők kedvében is járnak azzal, hogy ki-ki maga választhatja meg, hogy a digitálisan letölthető (otthon nyomtatandó) verziót kéri, vagy némi felár ellenében kész (postán érkező) terméket vásárol. Nekünk egy kalózos kincskeresőt volt szerencsénk kipróbálni, és örömmel tapasztaltam, hogy az egyébként iskolaelőkészítő feladatokkal nem nagyon motiválható célközönség élvezettel játszotta végig a küldetést. Azért is vonom ezt a párhuzamot, mert a feladatok egyébként nagyon hasonlóak ahhoz, amit egy-egy óvodai foglalkoztató füzetben vagy kisiskolás munkafüzetben várnánk: labirintus, keresztrejtvény, kvízkérdések, behelyettesítés, különbségkeresés. Mindez persze jó hír a szülőknek, hiszen egyben azt is jelenti, hogy még a nyomtatható verziós esetén sem kerül sok időbe a játék előkészítése, igazából egy-egy lap akad csak amit fel kell vágni kirakós feladatnak, minden egyéb teljes lapos feladat, nincsenek benne tologatós-hajtogatós trükkök. Maga a játékidő is viszonylag rövid, szerintem a leírásban megjelölt korosztályok számára kényelmesen végigfigyelhető terjedelem, és nem is kell hozzá feltétlen különleges alkalom, tetszőleges hirtelen covid-zárás esetén elő lehet kapni a délután feldobása céljából. Én, aki alapvetően pártolom a nyomtatható játékokat (van is róla egy külön posztunk), itt speciel nagyon szimpatizáltam a postán érkezett kész termékkel, szépen volt csomagolva, és tényleg olyan minőségű és vastagságú papírra készült a nyomtatás, amit házilag nem tudok megközelíteni. Egy szó, mint száz, jó szívvel ajánlom, hogy nézzetek szét a webshojukban, és spájzoljatok be vésztartalékot kalandból, hiszen ez jóval tovább eláll, mint a liszt meg a cukor.

Átlépve a felnőtt célközönségre, betolok ide még egy játékot, amit jócskán az eredeti írás után készült. A Rejtélyek Háza már régi ismerősünk, de eddig városfelfedező játékokkal és nyomozós vacsorákkal örvendeztettek meg minket, most viszont a karantén alatt megalkották az első otthoni krimi-élményüket "Játékmester" címmel (és szerencsére a karantén elmúltával is rendelhető)! A dolog nagyjából az, aminek gondolnánk, postán kapunk egy kis csomagot, benne egy füzet, ami végigvezet a nyomozáson, vannak benne feladványok és újságkivágások, sokszor külső helyre kalauzolnak a jelek, amiket valaki a játék kedvéért hagyott az internet különböző bugyraiban, aztán még egy applikációra is szükség van a végjátékhoz. A csavar az egészben, hogy a nyomozáshoz két csapat kell, már eleve a csomagot is két külön postai címre küldik, hogy olyan ismerősökkel is együtt játszhassunk, akikkel egyébként nem találkozunk, Az első részben tehát mindenki szépen fejtegeti a maga kis nyomait, és az igazi slusszpoén, hogy a végén össze kell dugunk a fejünket (személyesen vagy virtuálisan), és közösen felgöngyölíteni a gyilkossági ügyet. Mi nagyon élveztük a játékot, tényleg jó egyensúly van a feladványok és a nyomozni-agyalnivalók között, épp annyira tűnik játéknak a dolog, hogy pont majdnem realisztikus, nem nézegetek a hátam mögé, hogy hol áll a gyilkos. Jól meg van oldva a segítségnyújtás is, pont ahogy egy otthoni önálló játékhoz kell. A kaland lezárásaként pedig érkezik még egy üzenet, ami a történet befejezése, ez is extra pluszpont, hogy a játék végeztével is még lehet nézegetni a postaládát (és természetesen mindkét csapat fizikailag megkapja ezt). Most hogy már tényleg rengeteg lehetőség közül választhatunk a műfajban tényleg nehéz megmondani, hogy miért pont ezt (és nem is akarom feltétlen ezt mondani, a legjobb lenne persze mindent végigjátszani, csak tudom lassan az igazi fanatikusoknak is sok). Ha valaki szereti, hogy a nyomozás mellé feladványok is vannak, akkor ez jó választás. Ettől a nyomozás kevésbé "valódi" végig tudatában vagyunk, hogy ez játék, de nekem ez pont tetszett. Ha valaki szereti, hogy fizikailag a kezében vannak dolgok (a füzet, az újságkivágások), az itt szintén megvan, de kell interneten is kutakodni, vannak valódinak tűnő elemek a nyomozásban. Szóval igazából azt mondanám, hogy ha valaki minden elemét szereti az ilyesféle játékoknak, akkor neki egy pont jó kaland lesz.

Szintén viszonylag friss, de érdemes csekkolni A Fáraók Kincse Nyomában című vegyesen mobilos és nyomtatós hiper-szuper modern hazai fejlesztésű játékot! A kalandot az a Nyomozz Velünk cég jegyzi, akik több (vidéki) szabadtéri telefonos kincskeresőt dobtak már piacra, és most készítettek a kisiskolás (7-12 éves) korosztálynak egy otthon játszható egyiptomi küldetést. Több nagy dobás is van a dologban, például az egész játék egy tabletes alkalmazáson fut, és ezen belül igazán klassz nagy felbontású 3D modelleken nézhetünk meg különböző régészeti kincseket a fáraók korából. Nekem szintén nagyon szimpatikus volt, hogy bár a tabletes alkalmazásra épít a játék (nem csak a modellekben, de a válaszok megadásában és a vonatkozó történelmi ismeretek szöveges leírásában is), mégis kellő mennyiségű kütyü-mentes elem szerepel a felhozatalban. Ez azt jelenti, hogy a vásárlást követően kapunk nyomtatható anyagot, amin azok a feladatok vannak, amiket offline kell megoldani; van köztük, ami keresős, van ami vicces, van ahol vágni-ragasztani kell, és minden esetben ezek a feladatrészek is visszakapcsolódnak a tablet-mágiához, pl oly módon, hogy a kész alkotást beolvasva az megelevenedik egy újabb műkincs formájában. A játék nem titkoltam oktató céllal is bír, így elvárás, hogy a résztvevő gyerekek érdeklődjenek a történelem iránt; persze ez olyan gyerekre is bőven igaz lehet, aki az iskolában frontálisan oktatott történelmet a legkevésbé sem szereti, aki pl járt már múzeumpedagógiai programon, az nagyjából tudhatja miféle élmény egy ilyen – épp csak most mindez otthon valósul meg.

Innentől pedig következik az eredeti poszt, persze ez a része sem elavult, akár mondhatjuk, hogy ők a korai úttörők. Lássuk akkor először is a felhozatalt! Kezdeném A Doboz nevezetűvel, amely ugyan talán még kevésbé ismert (hiszen alig pár hónapja került piacra), viszont ez tényleg magyar abban az értelemben, hogy nem egy külföldi játék fordítása, hanem egy kis magyar cég saját projektje. Ez egy postai előfizetős játék, amely keretein belül (az általunk választott előfizetési intervallum alatt) hónapról hónapra kapunk egy csomagot, és a benne lévő dolgok alapján kell egy bűntény felderítésén dolgoznunk. Ezen kívül a LogiKoffer kínál még Nyomtatható Nyomkereső néven három olyan játékot (gyerek nehézségtől, felnőtteknek valóig), amit bárki otthon kinyomtathat, és lejátszat. Ez utóbbi hasonló koncepció az amerikai Lock Paper Scissors cég játékaihoz, amit pusztán azért említek itt, mert az általunk is kipróbált Az elveszett múmia játéknak hamarosan a céggel együttműködésben elkészítjük a magyar fordítását. Ezen kívül, amiből még válogathatunk, ha magyar nyelvű szabadulós játékokat szeretnénk, azok a társasjátékként árult külföldről fordítással behozott (egyébként jobbnál jobb) termékek. Ilyen a SzabadulóPakli (eredeti nevén Deckscape), ami a legalacsonyabb áron és egyszerűen egy pakli kártya segítségével juttat minket hozzá szabadulós élményhez; magyarul az Időpróba játékuk érhető el csak egyelőre, de ez is egy "élő" sorozat, hamarosan már a negyedik játékuk kerül piacra, a második London végórái nevezetű várhatóan ősszel jelenik meg magyraul. Az EXIT társasjáték díjnyertes sorozatából is folyamatosan jelennek meg az újabbak (már bőven tíz játék fölött járnak), és egyelőre az a trend, hogy némi késéssel a magyar piacra is eljutnak, szóval itt aztán bőven van miből válogatni. Az Escape the Room családban két játék látott eddig napvilágot, és magyarul is megjelent a Csillagvizsgáló rejtélye valamint A szanatórium rejtélye, 2019-re ígérik a harmadikat. Az Unlock is folyamatosan dobja piacra a küldetéseket, eddig az első csomag (amely három játékot tartalmaz) jelent meg magyarul. Végül, de nem utolsó sorban az Escape Room the Game szintén bővülő tendenciát mutat, magyarul  kapható az első "alap" dobozuk (négy független játékkal), illetve három (önállóan megvásárolható, de csak az alap játék chrono dekóderével együtt játszható) kiegészítő játék: Vidámpark, Űrállomás, Rejtélyes Gyilkosság. Ehhez társul még egy VR (virtuális valóság) kiegészítő csomag, ami játszható akár önállóan (VR szemüveg a dobozban, chrono dekóder helyett opcionálisan egy telefonos app is használható), itt egy rövidebb demo és két teljes egy órás játékot kapunk a pénzünkért. Most pedig jöjjön a várva várt segítség, annak aki egy kis spoiler-mentes eligazodást szeretne a fenti játékok útvesztőjében!

A Dobozt első felindulásból úgy jellemezném, hogy hihetetlenül hihető! Ennek a játéknak a legnagyobb előnye, hogy történet orientált, és ez olyan mélységig ki van dolgozva, hogy az embert tényleg elönti az a kellemes bizsergés, mikor csomagja érkezik, és a játék során többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy ez-csak-egy-játék. Szóval nem véletlen, hogy nagykorúaknak ajánlják a küldetést, ugyan nincs benne semmi horror, nem ugrik ki senki a dobozból, de mégiscsak egy gyilkossági nyomozásról van szó, amit annyira hihetőre alkottak meg, hogy komolyan összekeveredik a kitaláció és a valóság, arról nem is beszélve, hogy alaposabb háttértörténetet nem is kívánhatnánk... majd aki belekezd meglátja, hogy mi minden mögé lett rakva még azon kívül is, amit a dobozba csomagoltak. Ezzel a szintű történet-központúsággal természetesen együtt jár, hogy a feladat része kevésbé erős a játéknak. Persze feladatok vannak benne, nyomokat kell követni, és vannak megoldások (meg ha valahol elakadunk vannak tippek és segítségek), de mivel mindennek életszerűnek kellett maradnia, így nem volt a készítőknek akkora szabadságuk, mint ahol csak az a lényeg, hogy egyik furfangos fejtörő vezessen a másikhoz. Ezzel együtt jól leköti a társaságot egy röpke órácskára, akár többre is, főleg ha alaposan átbogarásszuk a háttér információkat is. Egy dobozhoz 6000 Ft-ért juthatunk hozzá, ami első hallásra nem kevés, azt kell értékelni a dologban, hogy itt nem csak papírokat (kártyákat, feladatlapokat stb) kapunk a pénzünkért, hanem kézzel fogható tárgyakat, amik persze mind-mind rejtenek valami fontos információt. Szerintem ami még ennél is nagyobb érték, az a játék mögé rakott virtuális háttér. Nem akarok semmi poént lelőni, de szinte rögtön az elején egyértelmű lesz, hogy a dobozon kívül (telefonon, laptopon stb) is keresgélnünk kell, hogy minden szálat felfejtsünk. Tudni kell még, hogy a dobozok egymásra épülnek; ugyan meg lehet őket egyesével is venni, és úgy is játszhatóak, de pl. a most indult Mellékhatás nevű küldetés összesen öt részből áll, és szintén a játék része, hogy két doboz között kapunk e-mailen egyéb kis információkat. Szóval érdemes hosszabb távra tervezni, főleg mivel a fél éves vagy egy éves előfizetés már jelentős kedvezményt tartalmaz.

A társasjátékként kapható küldetések közül talán az EXIT a legnépszerűbb, és valószínű mi is ezt ajánlanánk belépő játéknak. Közepesen összetett játék, ami nagyrészt kártyákra épül, de van hozzá egy kis füzet is, amiben vágni/hajtogatni kell, illetve néhány plusz karton játékelem, no meg a dekóder tárcsa. Lehet érdemes az egyszerűbbtől (és olcsóbbtól) haladni a szabadulópaklival kezdve, de az EXIT is nagyon jó kiinduló játék lehet, főleg A Titkos Labor tényleg viszonylag zökkenőmentesen végig játszható. (A Magyarországon először megjelent három EXIT játék közül Az elhagyott kunyhó, illetve A fáraó sírkamrája tartalmaz picit megakasztóbb elemeket, bár igazából lehet valakinek pont ez fog jobban bejönni, mert tényleg plusz ötlet és csavar.) Az alapelv minden EXIT játékban tényleg egyszerű és elegáns: indulásként a kártyákat három paklira osztjuk: feladatok, segítségek, és megoldások (ami valójában a megoldás birtokában a feladatok közti haladást teszi lehetővé). Emellé van még egy dekóder tárcsa, amin mindig be kell állítani a megfelelő kódot, hogy tudjuk mi nyílik ki, merre tovább (nekem speciel ez teljesen jól hozta a számzáras lakatok élményét), de tény hogy ezen kívül tényleg nem nagyon van semmi a játékban, ami a szabadulószobák fizikailag kézzelfogható feladványaira emlékeztetne. Szóval ez a játék meg pont, hogy inkább azoknak való, akik az ötletes és változatos logikai feladatok miatt élvezik a szabadulós játékokat, mert ezen a téren nagyon jól hozza az EXIT család a szintet. Nekem személy szerint egyébként tetszenek ezek a kis egyszerű történetek, amik a játékaikhoz vannak, pont elég keretet adnak ahhoz, hogy miért kell feladatokat megoldanom, de az tény, hogy kevésbé vonódtam bele magába a sztoriba, inkább az hajtott, hogy időre játszunk, és persze az is plusz izgalom, hogy a végén tízből hány csillagot ér a teljesítményünk. Mi a fent említett első három játék után Az elveszett sziget-et próbáltuk következőnek, ami kb ugyanazt hozza, mint az elsők, és kicsit a negyedik játékra már az lett az érzésünk, hogy rutinra tettünk szert az EXIT-ek terén, ami valahol jó is, hogy haladósabb, sikeresebb, de legalább ennyire rossz is, mert hiába mások a feladatok, azért bizonyos elemek ismétlődnek, és már nem ad akkora élményt. Ami még érdekes újítás, hogy besorolták a játékokat kezdő/haladó/profi szintre, és bár a többség a haladó kategóriába esik, pont magyarul is megjelent az Elsüllyedt kincs ami viszont kezdő kategória. Szóval most már van lehetőség akár innen is kezdeni, bár én azt mondanám, hogy itt sem igazán könnyebbek a feladatok (szóval semmiképp ne valami gagyira vagy gyerekeknek valóra gondoljunk). Igazából ami a könnyítés, hogy egyrészt a füzetben sorba vannak a feladatok, tehát míg korábban nekünk kellett az összes információból kibogozni, hogy melyik feladathoz mi kell, addig most csak akkor lapozhatunk tovább ha az aktuális feladatot megoldottuk; ettől a játék picit lineárisabb, és valamennyit elvesz a szabadulószobákra egyébként jellemző keresgélésből, de tényleg könnyít a dolgon anélkül, hogy a feladatok ötletessége elveszne, sőt az egyik kedvenc "outside the box" keresős feladatom pont ebből a játékból való. A másik, hogy a feladatkártyákat is abc sorrendben húzzuk fel, ez némi időt spórol, hogy a többivel szemben itt nem kell keresgélni. Aki nagyon bele lendül, az pedig kedvére válogathat a többi (nyilván továbbra is egymástól független) EXIT játék közül, ami már magyarul is megjelent. Az Állomás Örök Jég Birodalmában még szintén hivatalosan haladó szint, erről nem írnék bővebben, hozza a megszokott/elvárt szintet, és volt benne azért egy-két feladat ahol a jó értelemben fogtuk a fejünket, hogy nemá' hogy ezt újra meg tudták játszani. A Tiltott Vár és a Rejtély az Orient Expresszen már a profi szint, ez maradt nekünk időrendben a végére, és nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit jelent a "profi". Azt előre bocsájtanám, hogy egyikben sem csalódtunk, és mindkettő másképp más, mint az előző hat. A Tiltott Vár nehézsége leginkább abban áll ahogy a dekóder tárcsán lévő szimbólumokat számmá kell konvertálni; eddig a tárcsa mindhárom korongján ugyanazok a szimbólumok voltak, itt három 0-9 szimbólum sorunk van, amik elég nehezek is, mert mindegyikük egy-egy kulcs harmad, és a hozzájuk tartozó számokat is picit kacifántosabb kikeresni a füzetből, mint eddig. Ezt leszámítva azonban nem nehezebb a játék a feladatok terén, mint amihez szokva vagyunk, volt benne még egy plusz/más lépés játékmenetileg, és a feladatokban is voltak nem triviális ötletek, de egyáltalán nem lehetetlen kihívás bárki nyugodtan vágjon csak bele. A Rejtély az Orient Expresszen újítása, hogy itt sokkal jobban végigvonul a történet az egész játékon, hiszen végig bizonyítékokat gyűjtünk, alibiket ellenőrzünk, és az a cél, hogy leleplezzük a gyilkost. Mindeközben persze a kutakodáshoz szükséges, hogy különböző zárakat kinyissunk, amihez a már megszokott módon feladatokat oldunk meg. Itt a dekódertárcsa a hagyományos módon működik, és a feladatokról szintén azt mondanám, hogy nem kifejezetten nehezek; ami tényleg agytekerő az az utolsó nagy lépés, a gyilkos kilétének felderítése. Szintén szerintem szerencsés adalék, hogy a megszokott kártyákon és egy-két kartonelemen kívül ebben a játékban lezárt lapokkal is találkozunk, amik az egyes utasok hálófülkéi, ahová csak akkor kukkanthatunk be, ha erre engedélyt kapunk. Szóval összességében azt mondanám, hogy a fent említett EXIT-rutin ellenére mindegyik játszmát élveztük, szóval senkit nem akarok egy-két játék után leállítani ha többre van kedve; eddig nem volt olyan doboz, ami ne tartalmazott volna valami (többnyire homlokcsapkodós) újdonságot. Az EXIT játékok darabára újonnan 4-5ezer Ft között mozog, és kifejezetten "vigyázni" kell rá, ha tovább akarnánk adni, mert a játék része, hogy vágni, rajzolni kell bele, szóval megfontolandó, hogy inkább teljes egészében kiélvezzük, majd felrakjuk a polcra.

Az Unlock egy kategóriával drágább játék (újonnan 10 ezer forint körül), de ebből is lehet használt példányokhoz jutni fórumokon, illetve ugyanígy játék után eladható ha vigyázunk rá (és ez esetben nem nehéz vigyázni rá, mert nincs olyan feladat ami rongálásra instruál). Ráadásul mivel egy dobozban három játék van, így valójában a játékonkénti ára már nem mondható drágának, ami persze érthető is, hiszen itt is csak egy-egy paklit jelent egy játék, ami egy ingyenesen letölthető applikációval nyer értelmet. Magyar nyelven a Szabadulós kalandok nevű csomag kapható, amiben a három játék A formula, a Kolbász és a kisegér és a Dr. Goorse szigete (ezekhez a játékokhoz az applikáció is tud magyarul). A játék, mint írtam kártyákra épül, ezek különböző funkciókban szerepelhetnek (tárgyak, gépezetek, kódok), és a megoldásul kapott eredményeket vagy az applikációba kell beírni (ugyanitt történik az időmérés, és segítséget is ezen keresztül kaphatunk), vagy egyszerűen a megoldás az a kártya, amit felhúzhatunk. Maguk a kártyák szerintem nagyon igényes dizájnnal készültek, és egyedi benne, hogy sikeresen beépítették a szabadulószobákban oly gyakori keresés elemét, tehát sokszor tényleg alaposan át kell nézni a kártyákon látható helyszíneket, mert egészen trükkös módon rejtenek el számokat, a számok pedig egy-egy új felhúzható kártyát jelentenek, amire szükségünk van a tovább haladáshoz. Szintén egyszerű, de nagyszerű megoldás, hogy a kártyákon - amennyiben releváns - szerepel, hogy melyik másik kártyá(ka)t kell eldobni, tehát ezzel egyértelművé teszik, hogy mi az amire már nincs szükségünk, és nem nekünk kell kitalálni, hogy melyik lapot használjuk fel többször, melyiket csak egyszer. Az is jópofa megoldás, ahogy tárgyakat kell kombinálni a játékban, bár nyilván nem ténylegesen fizikailag kell ezeket összedugdosni, de ami összeillik azokat összepasszintjuk, mégpedig az egész játékban általánosan bevett módon: összeadjuk a hozzájuk tartozó (vagy a rajtuk lévő feladat megoldásaként kapott) számokat, és az ennek megfelelő kártyát húzzuk a pakliból. Két dolog volt, ami nekem zavarólag hatott. Az egyik a játék mechanikájához kapcsolódik. Mivel a kártyák hátulján a számok konkrétan a megoldásul kapott számok, így nem szépen sorban vannak 1-től folyamatosan a számozott kártyák, hanem össze-vissza számok közül kellett kikeresni az épp nekünk kellőt. A másik a segítségnyújtás. Van az applikációban beépített segítség, egyszerűen csak beírjuk annak a kártyának a számát amiről úgy érezzük, hogy nem vettünk rajta észre mindent, és máris kapunk egy kis rávezetést. Viszont amennyiben olyannyira elakadunk, hogy a megoldásra van szükségünk, akkor egyszerűen csak megkapjuk a megoldást (pl. egy kódot egy lakathoz, vagy hogy melyik kártyát húzzuk fel), de nincs elmagyarázva, hogy mégis miért az a megoldás. A kártyák nagy része egyébként olyan amire szükségünk van a küldetés során, de azért van néhány "rossz válasz" kártya is beépítve, ezek tipikusan olyan számok, amire számítottak a készítők, hogy megoldásként kapjuk ha téves logikával kombinálunk össze tárgyakat. Ez esetben a felhúzott kártya után büntetőpont jár, azaz arra instruál minket a kártya, hogy az applikációba nyomjuk meg a büntetés gombot, ami így levon az időnkből. Nekem személy szerint nagyon szimpatikus a játék mechanizmusa (mondhatni egyszerű, de nagyszerű), mégis valahogy ez jött be legkevésbé a szabadulós társasok közül. Láttam viszont fórumokon olyat is, hogy valakinek pont ez a kedvence, ott pl az volt felhozva érvként, hogy az Unlock hasonlít legjobban azokra a számítógépen kattintgatós játékokra amelyeket sokan a szabadulószobák elődjének tartanak, és ez a társas kellemes nosztalgikus élmény azoknak aki már a hőskorban kezdte a szabadulós hobbit a kattintgatós játékokkal, ahol szintén tárgyakkal és "gépezetekkel" kellett operálniuk.

Az Escape Room the Game valamint az Escape the Room két teljesen más játék, amit név alapján könnyen össze lehet keverni, főleg ha gonosz ember egymás mellett emlegeti őket. Következzék először az Escape Room the Game amit már csak az ára alapján is könnyű kiszúrni, hiszen 15 ezer Ft környékén alighanem ő jelenleg a legdrágább. Persze rögtön hozzá kell tenni, hogy ezért a pénzért egyből négy játékot kapunk egy csomagban (Szökés a börtönből, Vírus, Atombomba, Azték templom), ráadásul a játék része egy ún. chrono dekóder, ami szintén nagyon egyedi és sokat hozzáad a játék komplexitásához, főleg azoknak akik szeretnek kis tárgyakat fizikailag ide-oda dugdosni annak érdekében, hogy megnyíljon az út a következő feladathoz. Ez is egy nagyon tetszetős mechanikájú játék, főleg borítékokat nyitogatunk, és feladatokat oldunk meg (ráadásul úgy van kitalálva, hogy a játék során rongálható elemekhez a kiadó honlapján elérhető a digitális változat, tehát egyszerűen csak nyomtatunk egy újat, és újra lehet játszani). Ha megkaptunk egy kódot, akkor azt a kulcsok segítségével beállítjuk a chrono dekóderen, ami vagy megerősíti a helyes választ, vagy további próbálkozásra sarkall. Persze azért jó kis csavarok vannak a dologban, már pl. onnan kezdve, hogy a kulcsokon is különböző jelölési rendszerek vannak. A feladatok is változó nehézségűek és kreativitásúak, szembe találkozhatunk klasszikus keresztrejtvénnyel is, ami sose túl imponáló egy szabadulószobában sem, de azt meg kell hagyni, hogy ezek esetében is vittek bele valami csavart, amitől újszerű és picit "aha" a dolog. A titkosírásokról szintén ez a véleményem: volt közte olyan, ami még általános iskolából ismerős (meg speciel a Morse is picit elcsépelt szerintem), de másutt meg bizonyos dolgok tudnak meglepetést okozni. Azért érdemes a könnyebb játéktól a nehezebb felé haladva végig játszani a négy küldetést, még akkor is ha az elején esetleg a fenti példákhoz hasonló sóhajtósan egyértelmű feladványokat találhatunk bemelegítésnek; higgyétek el, be fog indulni. A segítségnyújtó rendszere egyébként nagyon szimpatikus a dolognak, kis kártyák tartoznak minden küldetéshez, és van egy segítség dekóder, amibe belehelyezve a kártyát láthatóvá válik rajta egy tipp, ami megkönnyíti a tovább haladásunkat. Annyi csak, ami szerintem felesleges kötöttség, hogy meg van határozva, hogy hány perc elteltével lehet az első, második stb segítséget igénybe venni (ezt egyébként a chrono dekóder csippanása jelzi).  Bár az ára erős visszatartó erő, de sokaknak ez az Escape Room the Game a kedvence a szabadulós társasjátékok közül, és meg kell vallani nekünk is nagyon bejött. Nemrégiben pedig még egy demo küldetés is kijött (igaz egyelőre csak német nyelven találtuk meg, de akinek ez nem akadály, az kipróbálhatja vásárlás előtt).
Ha pedig végeztünk a négy alap küldetéssel, akkor szerencsére van folytatás, a számos kiegészítő játék közül három magyarul is megjelent, szóval már csak ezért is érdemes nem rögtön játék után eladni használtan a nagy dobozt, mert a kiegészítőkhöz szükség lesz rá (leginkább a chrono dekóderre, de egy-két másik elemre is). Az Isten hozott a vidámparkban egy bohóc-horror történetbe kalauzolja a játékosokat, a honlapon elolvasható minden részlete, a lényeg, hogy onnan indulunk, hogy egy elhagyatott vidámparki cirkusz öltözőjében egy ketrecbe zárva kéne valami okosat kitalálni. A játék logikája nagyon hasonló, mint az alapjátékoknál, vannak borítékok mindenféle tárgyakkal, illetve egy szép nagy kihajtható kép, ami a helyszínt ábrázolja, és a kettő összekombinálásával kell kitalálni mindhárom játékrészhez egy-egy kódot. Valahol hátránynak tűnhet, hogy a kiegészítőkhöz szükséges az alapjáték, de én a magam részéről inkább egyetértek ezzel (végtére is 'normál' társasjátékok esetén is leginkább az alapjátékhoz vesszük a kiegészítőt, nem helyette). Maga a chrono dekóder pedig egy olyan kütyü, ami kiemelkedik a többi szabadulós játék közül, és kár lenne bárkinek megfosztania magát attól az élménytől, hogy ide bedugdoshassa a kis kulcsokat. Ugyanez igaz egyébként Az Űrállomás és a Rejtélyes Gyilkosság kiegészítőkre is. Előbbiben egy orosz űrállomáson próbálhatunk szerencsét, utóbbiban pedig Sherlock Holmes bőrébe bújva kell egy gyilkosságot felderíteni. Ez utóbbi kettő közül az űrben játszódó történet az eredetibb, de a gyilkossági nyomozás meg nem véletlen olyan népszerű, ez valóban egy kihagyhatatlan klasszikus a műfajban. Szóval tényleg nem nagyon tudunk mást mondani, az alapjáték után szinte kötelező ezt a hármat is teljesíteni, garantáltan senkit nem érhet csalódás. A már megszokott módon összetettek a feladatok, tehát egy-egy helyes kód megfejtéséhez több al-feladatot is el kell végeznünk, ez kinek tetszik, kinek nem, de az biztos, hogy növeli annak a pillanatnak az izgalmát amikor bedugjuk a kulcsokat a dekóderbe. És hozzá kell tenni, hogy messze nem arról van szó, hogy az alapjáték feladatait új kontextusba helyezték, merőben új akadályokkal találjuk szemben magunkat. Persze van ahol hasonló a logika, nyilván visszatérő az ER elem, amikor a dekóder valamelyik kódrendszerét kell használni, de izgalmas újításokat is láthatunk akár vizuális illúzió formájában is, no meg persze szokásosan összeillesztgetni, kiszínezni, észre venni. Úgyhogy hajrá! :)
Ha ezzel is megvolnánk, akkor (az angolul és egyébként számos más nyelven elérhető hasonló kiegészítők mellett) szintén érdemes egy pillantást vetni a VR játékra. A virtuális valóság talán még a szabadulószobánál is újabb hobby, és önmagában is rendkívül érdekes, de az utóbbi időben elszórtan ugyan de lehet találkozni kifejezetten olyan attrakciókkal, ahol egy szabadulós játékot játszhatunk le VR környezetben. Ezt az élményt varázsolja az otthonunkba az Escape Room the Game VR kiegészítője. A honlapról letölthető a demo játék teljes anyaga, és az app is ingyenes, ami a VR képet szolgáltatja, de a VR szemüveg nélkül nagyon nincs hogy kipróbálni, szóval asszem ezen a ponton így jópár játék után érdemes egyszerűen bizalmat szavazni a cégnek, és megvenni a teljes csomagot. Ez egyébként az a kiegészítő, ami ha akarjuk az alapjáték nélkül is játszható, mert az app egyben dekóderként is tud funkcionálni, de itt is azt mondom amit fentebb, kár megfosztani magunkat a kézzel bedugdosható kulcsoktól, meg a chrono dekóder hangulatától.
Egy ekkora ER készlet már azért jó ideig kitart :) de aztán ha kifogy, akkor nagy űrt hagy maga után, erre az esetre annyi jó hírem van, hogy tavaly ősszel megjelent magyarul a Jumanji játékcsomag, ami az eddigiektől teljesen független (önmagán belül viszont egymásra épülő) három új küldetést tartalmaz. Hiánypótló játék abban az értelemben, hogy végre egy igazi családi kiadás, ahol (hivatalosan tíz éves kortól) gyerekek is aktívan részt vehetnek a rejtély felgöngyölítésében. A dobozban a három küldetéshez egy új chrono dekódert is kapunk, tehát aki most száll be, annak akár lehet ez a belépő. Szerintem ez a kulcs dugdosós, kódfejtősdi felnőtt fejjel is megunhatatlan, szóval tényleg csak ajánlani tudom bárkinek akár gyerek nélkül is.
Szintén üdítő csavar egy 2 játékosra optimalizált új küldetéscsomag, amely három scenáriót tartalmaz (Elrabolva, Börtönsziget, Diliház). A játék honlapját egyelőre csak angolul találtuk meg, de már kapható a boltokban a magyar kiadás.

Most pedig jöjjön az Escape the Room, ami csak annyiban hasonlít a fenti hasonló nevű játékra, hogy szintén találkozunk benne kinyitandó borítékokkal. No meg persze alapjaiban véve ez is egy történet köré épülő, feladatmegoldós, szabadulós játék. Itt egyébként hangsúlyosabb a történet, mint az előbbinél, szóval aki ezt szereti oda már egy pluszpont, de pl aki nem szeret olvasni játék közben, az is számoljon vele, mert minden kinyitott borítékban az első ami szembejön az egy ún. jelenetkártya, amiről fel kell olvasni, hogy épp aktuálisan mi történik körölöttünk. A Csillagvizsgáló rejtélye és A szanatórium rejtélye két független (és külön megvásárolható) játék, és bár elég különbözőek is de először most itt ezt összemosva a játék-családról írunk inkább általános jellemzőket. Egyébként darabja 6ezer Ft körül mozog újonnan ennek a mókának. Véleményem szerint szerencsére a történet nem megy a feladatok rovására, bár főleg a Csillagvizsgáló rejtélye egészen az utolsó feladatig kifejezetten könnyűnek mondható, de ennek ellenére kellő mennyiségű és változatos fejtörőkkel találkozhatunk, és meglehetősen élvezetesek a kis mütyürök, amiket ide-oda kell pakolgatni. A szanatórium rejtélyében ráadásul a borítékok esetenként úgy vannak megalkotva, hogy már maga a kinyitásuk is egy kis ügyességi feladat. Mindkét játékban ahogy haladunk előre folyamatosan kerülnek elő mindenféle nyomok, amiket fel kell használnunk, és ha jól kombináltunk, akkor a megoldás-tárcsát beállítva visszaigazolhatjuk önmagunkat. Elakadás esetén pedig egy internetes honlap áll a segítségünkre, itt kattintgatva tudunk kis tippekhez jutni. Nekem ami még szimpatikus volt, hogy van a történetben választási lehetőségünk, ami befolyásolja a megoldandó feladatokat, és a játék végkimenetelét. A csillagvizsgáló rejtélyét bátran tudom ajánlani akkor is ha valaki gyerekekkel együtt játszik, ez tényleg kevésbé komplex; de pont ezért felnőtteknek inkább csak aranyos és talán kevésbé kihívás, esetleg érdemes lehet direktbe a szanatórium rejtélyével kezdeni. Viszont mi speciel élveztük a csillagvizsgálós játékot is, azért messze nem arról van szó, hogy minden unalmasan egyértelmű, éppen csak a hivatalos játékidő töredéke (jó mondjuk fele) alatt végezni lehet vele. Amit még érdemes tudni, hogy míg a fenti játékok (és speciel a még hátralévő egy is) többnyire ügyeltek rá, hogy legalább a játékidő egy részében legyenek párhuzamosan nyitva lévő (megoldandó) feladatok, addig ez a játék gyakorlatilag teljesen lineáris. Ez jelenti azt is, hogy az teljes csapat mindig mindent lát, és senki nem marad le egyik megoldásról sem, de jelenti azt is, hogy mindig mindenkinek ugyanazt az egy feladatot kell körbe ülnie. A gyártók részéről nagyon szimpatikus, hogy külön visszarendezési útmutatót készítettek (videóval illusztrálva), hogy mi hova megy, és a trükkös borítékokat hogyan kell úgy visszarendezni, hogy a következő körben is ugyanolyan trükkös legyen kinyitni. Szóval mi nem bántuk meg, hogy mindkettőt végig játszottuk, persze van valamennyi átfedés (a mechanizmus nyilván teljesen ugyanaz, de a feladatok közül is van ami gyakorlatilag pont ugyanarra a logikára épül).

A végére hagytuk a Szabadulópaklit, amely játékcsaládból a magyarul is megjelent Időpróba kerül itt most szóba. Ez az a játék, ami kicsit vegyes érzelmeket hagyott bennünk. Egyrészt nagyon imponáló az ára (újonnan is 3ezer Ft-ért hozzájuthatunk), szóval itt akár meg is állnék: naná, mindenki próbálja ki, ennyit megér! És tényleg megéri, és tényleg jó móka, ráadásul újra játszhatóra lett tervezve, szóval pl. egy iskolai könyvtárnak ideális beruházás. De ezzel együtt ez volt a legkevésbé ötletes az otthoni szabadulós játékok közül. De hát, hé, ez csak egy pakli kártya, és valahol zseniális, hogy ez csak ennyi, és mégis mennyi! Amiről szó van, hogy itt tényleg minden (online vagy offline) kellék nélkül pusztán egy pakli kártyát kapunk, már magát a történetet is az első kártyától haladva olvassuk el. A feladatokat pedig úgy kapjuk, hogy egy adott kártya elején van a feladat, a hátulján pedig a megoldás. Tehát, amikor úgy gondoljuk, hogy megfejtettük az adott kártya rejtvényét, akkor megfordítjuk, és ellenőrizzük magunkat. Ennél a szimpla két mondatnál annyiban picit bonyolultabb a dolog, hogy sok esetben több kártya is kell egy feladat megoldásához, meg van olyan, hogy egy kártyát többször is felhasználunk, de ennek ellenére a lényeg mégiscsak ennyi. Ami engem picit zavart, hogy a megoldások sokszor nem egzaktok: tehát nem egy betű/szám/szimbólum kombinációt kapunk, mint a fentebbi játékokban, hanem gyakran teljes mondatos válasz az elvárás, és mi magunk döntjük el, hogy elfogadjuk-e a saját válaszunkat - persze teszem hozzá, lehet lesz akinek pont ez a változatosság és rugalmasság lesz testhezálló. Ez a mechanizmus viszont azzal is együtt jár, hogy ha helytelen a válaszunk, akkor nincs lehetőségünk újra végig gondolni, és végül magunktól kitalálni, mert a kártya hátulján egyből a megoldás van. Pici segítségeket viszont kaphatunk a feladatokhoz, a megoldás megnézése nélkül is, van ugyanis két kártya, amit a játék elején félreteszünk, és ezeken tükör írással kis tippek vannak minden fejtörőhöz (tilos tükröt használni az elolvasásukhoz, ha így anélkül bogarásszuk ki a szöveget, akkor ugyanis nincs meg a veszélye, hogy olyan tippet is meglátunk, amit nem akartunk volna, csak az ahhoz a feladathoz tartozót, ahol tanácstalanok vagyunk). A végjáték pedig el kell ismerni, nagyon tetszett, az talán tényleg itt a legjobb! Nyugi, nem fogom lelőni a poént, de lévén, hogy egy időutazós játékról van szó, mindenki számíthat egy jó kis klasszikus időutazós dilemmára, ami tényleg megváltoztatja a játék végkimenetelét.

Ha lehet még tovább csökkenteni a pakli méretét, akkor a Sherlock "kiskártyás" sorozata ezt megtette, de ennek ellenére (vagy épp ezért) gyorsan sokak nagy kedvencévé vált. Jelenleg a fenti képen látható három magyar és három angol nyelvű küldetés kapható itthon, és inkább nyomozós mint szabadulós, de ennek ellenére egyszeri könnyed szórakozásnak nekünk pont megfelelt. A Mit játsszunk? vlog egész jó szabályismertetőt ad a videójában (hozzá kell tenni, hogy szponzorált tartalom, de ennek ismeretében azért hasznos). A dolog lényege, hogy a pakliban a lapok mindegyike egy-egy nyom, és csakúgy mint egy krimiben (csak hogy ne mondjuk, hogy valós nyomozásban, mert olyanban nem volt még részünk), bizonyos nyomok közelebb visznek az ügy megoldásához, míg mások teljesen irrelevánsak. Nekünk pedig pont ez a célunk, hogy a többi játékossal együttműködve eldöntsük, hogy melyik nyom fontos (a végén számít a pontozásba, hogy minden felesleges nyomtól megszabadultunk-e), és természetesen legfőképpen, hogy összerakjuk a teljes történetet. Vannak bizonyos szabályok, hogy milyen információt oszthatunk meg a többiekkel, és némiképp a szerencsén múlik, hogy milyen lapokkal indulunk (ennek ellenére a játék egyszer játszható, mert a történet és a válaszok ugyanazok). Emiatt a "megérzés" / tippelés illetve szerencse faktor miatt nem biztos, hogy minden flottul fog menni, többektől hallottam, hogy csalódtak a játékban, és nekünk is volt egy küldetés, ami teljesen félrement. Annyit felhoznék a játék mentségére, hogy bár tényleg lehet (sőt valószínűleg lesz is) olyan pillanat, amikor kellő információ nélkül dobunk el lapot, az eldobott nyomok is felhasználhatóak a végén a konklúzióhoz, és nem is jár pontlevonás a "jó" nyomok eldobásáért, szóval kell odafigyeléssel és jó memóriával ez a rész kompenzálható. Nekünk egyébként a repülős küldetés tetszett a három magyarból legjobban (azt leszámítva, hogy a fordításnak nem sikerül visszaadni a frappánsan kétértelmű angol címet), ott éreztük talán legjobban, hogy minden információ szépen összevág, és hiába csavaros a megoldás (meg jól kidolgozott az elterelő szál), mégis kellőképp rá vagyunk vezetve.

Egy - ha úgy tetszik - ráadás, ami még említésre méltó, egy magyar kvízjáték, a Szabadulj Kvíz, ahol Egyiptomban, a nagy gízai piramisban esik meg velünk az az eset, hogy váratlanul egy kőtábla elzárja a visszafelé vezető utat, és csak különböző témákba tartozó műveltségi kérdések megválaszolásával tudunk egy kerülőúton ajtókat nyitni, majd kiszabadulni a fogságból. Lévén, hogy ez alapvetően egy kvízjáték, így a szabadulós kalandok esetében megszokottal ellentétben erőteljesen külső ismeretekre alapoz, hiszen növény- és állat-világgal, tudomány-technikával vagy éppen filmekkel kapcsolatos kérdéseket kell megválaszolnunk, hogy 1-3 mezőt előre léphessünk a piramis útvesztőjében. Ha viszont egy ajtóhoz érkezünk, akkor már inkább olyan kérdések várnak, amit egy szabadulószobában is kapnánk, különböző trükkös rajzokról kell értelmes szavakra asszociálni vagy épp becsapós logikai feladványokat megoldani. A játék mechanikája szerintem nagyon jól el lett találva, kétszer játszottunk eddig vele, és jól szórakoztunk. Az ajtók egy külön érdekes kis adalék, bár speciel pont ennél az elemnél az én ízlésemnek túl erősen van jelen a szerencse faktor, mivel a kérdés helyes megválaszolása után derül csak ki (az ajtó lapkát felfordítva), hogy át tudunk-e menni az ajtón, vagy kerülőre kényszerülünk. Ami viszont mindenképp nagy előny, hogy jó sok kérdés van, tehát ez egy többször újra játszható küldetés, azt hiszem nálunk is elő fog még kerülni. Az egyetlen, ami már elsőre furcsa volt, hogy a kérdések nem illenek a helyszínhez, azaz hiába egy piramisban vagyunk, egyáltalán nem egyiptomi tematika a játék. Ezeket a kérdéseket inkább egy olyan sztoriban tudom elképzelni, hogy pl. Vágó István Legyen Ön is Milliomos-ába jelentkezünk, de egyszer csak a nézőtér helyén falak nőnek, és a kvízműsor kérdései állják utunkat mikor ki akarunk jutni. De még egyszer mondom az alap ötlet és mechanika nagyon jó, csak esetleg érdemes lett volna a tematikához illeszteni a kérdéseket. A másik ami nekem fura, hogy a kérdésekért járó pont (hogy egyet, kettőt vagy hármat léphetünk) nem igazán van arányban az adott kérdés nehézségével. Persze belátom, hogy ezt nehéz belőni, mert mindenkinek más jellegű ismeretei vannak, de a mi esetünkben elég random volt, hogy miért hány pont jár, sokszor az elvileg könnyűeket nem tudtuk megválaszolni, míg a nehezeket meg gond nélkül, ennyi erővel egy kockával is dobhattunk volna. Találtunk az egyik kártyán elírást is, mondjuk talán ekkora halom kérdésnél belefér. A válaszok vissza ellenőrzésénél voltunk még néha gondban, mivel nyitott végűek a kérdések (a válasz a kártya hátulján van). Sokszor valamilyen számot kell kitalálni (pl. milyen gyorsan repül ez vagy az a madár), amikor a válasz egy kb intervallum, akkor teljesen rendben vagyunk, vagy beleesik a tipp vagy nem, de amikor a válasz egy pontos szám, akkor teljesen esélytelennek érzem a dolgot. Ugyanígy voltak olyanok, hogy a kérdésben csak annyi volt melyik a legnagyobb élőlény / leggyakoribb elem, de nem volt megadva hogy tömegre vagy hosszra/területre legnagyobb illetve hogy az elem gyakoriságánál tömegszázalék vagy mólszázalék. Persze valójában ezek csak egy szájhúzást kaptak, aztán csapatszinten döntöttünk, hogy elfogadjuk-e a választ vagy nem, szóval nem okozott igazán megakadást. Hamar lett olyan háziszabályunk is, hogy közel jó válasz, vagy pontatlan kérdés esetén a válaszért járó pontoknál kevesebbet lehet lépni (pl egy két pontos helyett csak egyet, mert pl egy vegyület nevére kérdezve valaki a gázfázisú választ adta, miközben a megoldásban a vizes oldat kellett volna). Szóval összességében szerintem megér a dolog egy próbát, és drukkolok neki, hogy játékcsaláddá nője ki magát, ahol esetleg lehetőség lesz érdekesebb kerettörténetű és hozzá tematizált kérdésekkel előállni.

Ezen kívül egy játék van még a tarsolyomban (polcomon), ami sokáig csak kipróbálásra várt, meg a nagy remények beváltására, de nagysokára csak előkerült. A Yulu Operation Escape Room egy gyerekeknek fejlesztett játék (6 éves kortól, állítható nehézséggel), aminek a bemutatkozó videója egyből magával ragadott, ugyanis ez az a játék ami végre-végre mindenféle mechanikusan működő kütyüket pakolt a dobozba. Egy szerkentyű, amibe ha beütünk egy jó kódot, akkor jön kifele a kulcs, klasszul hangzik, ugye? Három jó kód, és már nálunk is a kulcs, amivel megállíthatjuk a visszaszámlálót, de vigyázat elég egy rossz válasz, hogy a ketyere visszaszippantsa a kulcsot, és kezdhessük elölről! Ez speciel az utolsó feladat a háromból, és sajnos így utólag azt kell mondani, hogy az előtte lévő kettő nem igazán jött be. Az első még elmegy, ez egy egyszerű ügyességi feladat, hogy kis pálcikákkal kell egy kulcsot egy ketrecből kipiszkálni; a másodikat viszont totál nem értem, egy szerencsekerék, amiben el van rejtve a kulcs, és az a feladat, hogy az ablakok kvázi random nyitogatásával megtaláljuk. És valójában a menő kulcskiadó tekerős ketyere esetében is csak a ketyere a menő, a feladatok leginkább a keresd az ugyanolyat, keresd a különbséget, juss ki a labirintusból síkon mozognak. Azért tény, hogy a visszaszámláló meg úgy az egész mechanikus kütyüsdi jópofa, valószínű csak én vártam túlzottam, mert azt hittem nagyon jó lesz, és csalódtam, hogy csak kicsit jó.

Van egyébként még egy hasonló játék a boltokban a Purple Donkey által forgalmazott Escape Room Game ami ugyan nem gyerekjátékként reklámozza magát, de a feladatok egyszerűsége, illetve a műanyag tekerős lakat miatt mégis inkább annak tűnik. Mi ezt nem próbáltuk, az Escape the Review blogon figyeltünk fel rá, ahol a létező legnegatívabb bírálat született róla (explicite leírva, hogy ezt senki ne vegye meg). Váltottunk pár e-mailt a szerzőkkel, küldtek minta feladatokat, és ez alapján nekem a fent bemutatott Yulu játékra hasonlít leginkább egyszerűségében (találóskérdés, egyszerű számolás, kis összerakós), amivel kevesebb, hogy csak egy darab lakat van benne, szóval a ketyere része se tűnik túl erősnek.

Legjobb tudomásunk szerint ez a felhozatal, ha valaki szigorúan magyar nyelven szeretne az otthonában szabadulós játékot játszani. Bár az angol nyelvű játékok sora még hosszabb, de azért már ez sem kevés, szóval reméljük nemcsak meghoztuk mindenki kedvét egy ilyen mókához, de talán segítettünk is, hogy ki-ki kiválassza azt amelyik neki a legjobb élményt fogja nyújtani. Nem kell megijedni, ha első olvasásra bárki úgy érzi, hogy továbbra is átláthatatlan az otthoni szabadulós játékok tömege. Végig kell gondolni, hogy inkább történet- vagy inkább feladat központú játékot szeretnénk, illetve hogy fontos-e, hogy kézzel fogható, tologatható tárgyakat kapjunk, vagy megelégszünk a papír alapú játékkal, ne adj isten abból is inkább az egyszerűbb-olcsóbb felé hajlunk; aztán ehhez jöhet még hozzá, hogy szeretnénk / nem szeretnénk ha telefonon egy applikáció vagy honlapok segítségével lesz teljes a játék, és esetleg vegyük figyelembe, hogy könnyed családi-gyerekes mókára vágyunk-e vagy hard-core Einstein/Sherlock üzemmódra. Még annyit tennénk hozzá, hogy bár a legtöbb játék hivatalos ajánlott játékos száma elég magas (akár 8 fő is lehet), inkább kisebb csoportban vágjunk bele; 4 főnél több szerintünk sehova nem kell, sőt inkább csak kimarad valaki, mert nem jut neki teendő és/vagy nem fér hozzá a dolgokhoz.