Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szabadulószobák rajongói imádják az újdonságokat és a kreatív ötleteket. Én mindenesetre biztosan így vagyok ezzel, éppen ezért örülök neki, hogy az utóbbi időben egy újfajta logikai-nyomozós játék ütötte fel a fejét kis hazánkban. Amit én itt „Városismereti Kaland”-nak hívok, azt talán a legegyszerűbben úgy jellemezhetnénk, mint a szabadulószobák és a városismereti séták hibridjét. A dolgot úgy kell elképzelni, hogy a szabadulószobákhoz hasonlóan egy sor logikai feladványt kell megoldanunk annak érdekében, hogy egyik feladatról a másikra haladva végül teljesítsük a küldetést. Mindez azonban nem egy zárt szobában/szobarendszerben történik, hanem Budapest (vagy akár valamelyik másik város) utcáin. Ami azért jó, mert ezáltal egy városismereti sétához hasonlóan bejárhatjuk egy környék nevezetes helyeit, és mindenféle új-érdekes infókhoz juthatunk a látottakról. Jól hangzik? :)
A városismereti kaland játékok rendkívül változatosak nem csak a témákat tekintve, de időtartamban és árban is. Vannak kifejezetten rövid (20-40 perces) és ingyenes játékok is (ahol egy mobiltelefonra letölthető applikáció segítségével haladunk végig az útvonalon és a feladatokon), de talán az átlag inkább az, hogy a szabadulószobáknál megszokott 1 óránál hosszabb (2-3 órás) programokat kapunk a hasonló hosszú városi séták 2-5 ezer Ft/fő áráért. Az is változik, hogy egyszerűen csak letöltünk egy applikációt / kapunk kinyomtatva feladatokat, és úgy sétálunk - felfedezünk - feladatmegoldunk, vagy vannak kellékek és/vagy beépített emberek.
Kezdjünk a legújabbal: a szabadulószobák terén alapítónak számító Parapark idén tavasszal elindította a ParaPoly projektet, amely keretein belül egy (vak)térképként is funkcionáló játéktáblán kell sorba haladnunk a feladatokon miközben felkeressük a kijelölt pontokat. A játék (bevezető) ára 6990 Ft / csapat (2-7 fő ajánlott), és a budapesti helyszín (Deák tér környéke) mellett jelenleg Pécsett és Székesfehérváron érhető még el (de több más magyar és külföldi város is tervezi a csatlakozást ;-)).
Talán az egyik legrégebbi játék ebben a műfajban a Rejtélyek Háza kínálatában szereplő Rejtélyek Városa. Mi egy budapesti Rejtélyek Városát próbáltunk ki, nevezetesen a „Leghíresebb magyar nyomában”-t. A fővárosban összesen négy városismereti kalandot kínál a cég, az általunk próbált, és még egy játszódik a Városligetben, míg a másik kettő Óbudán. A játék hossza kb. 2 óra, ára 2990 Ft/fő (kedvezményes ár: 1990 Ft/fő – azoknak akik like-olják a Facebook oldalukat és feliratkoznak a hírlevélre, szóval nem egy nagy ördöngösség). Illetve jó tudni, hogy ezen kívül számos vidéki városban is kínálnak ilyen programot: Debrecenben, Székesfehérváron, Győrben, Siófokon, Esztergomban, Szegeden, Pécsett, Egerben, Kecskeméten és Sopronban. A különböző városok játékai részben átfednek (minden városban játszható az Óbudán is elérhető „Az éjszakai pillangó halála 1.” és az erre épülő 2. rész), de a honlap tanulsága szerint több vidéki városban is vannak ezen felül egyedi történetek és játékok. Stílusra nagyon hasonló az egyik legfrissebb játék, mégpedig a Krimi Bázis jóvoltából, amely cég jelenleg egyetlen pályát üzemeltet, ami a várban kalauzol végig, és a Rejtélyek Házánál már jól ismert verses stílusban hinti el a megtalálnivalókat, amelyek végülis egy híres / hírhedt személy életútját fedik fel előttünk.
A Scavenger egy osztrák szabadulós franchise, amely világszerte (így Budapesten is) színvonalas szabadulószobákat üzemeltet, többek között az általunk is nagyra értékelt „Egyiptomi Kaland”, és az egyelőre csak a szülinapi posztunkban szereplő „Mozart nyomában” pályát. Ezen felül nemrégiben indítottak egy Városi Kincsvadászat játékot, amely során az '56-os forradalom Budapestjén kalandozva éltük át egy szerelmespár mindennapjait. A játék hossza kb. 2 óra (max 3 óra), 2-8 fős csapatokban ára 20.000 Ft/csapat, amiért cserébe a játék idejére telefonon elérhető játékvezetőt, és egy meglehetősen tartalmas kellékes táskát is kapunk.
A BudaStep egy városi sétákat és privát túrákat kínáló családi vállalkozás, amely beillesztette a profiljába a városi játékokat is. Mi a Budai Nyomozás-t próbáltuk ki, amely keretein belül a Gellért szálló egyik vendégének naplóját felhasználva kell egy gyilkosságot kinyomozni. A kb. 1,5 órás programnak 2-5 fős csapatban érdemes nekivágni, az ára pedig 10.000 Ft/csapat. Ezen kívül számos izgalmasnak ígérkező városismereti kalandot is kínálnak, például iskolás csoportok számára ingyenes A Te '56-od VR sétát (amelyhez VR szemüveget biztosítanak), Várszámháborút, Itt jártak a Pál utcai fiúk játékot (kb. 2,5 órás program 10 főtől, 1.500 Ft/fő; kísérőtanárnak ingyenes), és Bringó futamot a Margit szigeten (kb. 3 órás program, 6 főtől, 3.000 Ft/fő).
A Detective Trails egy német cég, amely idén szeptemberben Budapesten is indított városi kincsvadász játékot. Fejenként 3 EUR-ér vásárolhatunk egy nyomtatható játékot (vagy ha valaki jobban szeretné, akkor ugyanez applikációba is letölthető), és a térképen szereplő útvonalat követve minden helyszínről érdekes információmorzsákat tudhatunk meg, a feladatokat megoldva pedig eljuthatunk a megfejtésig. Az ár azért fejenként van, mert a játék végén a helyes megfejtésért cserébe egy útbaeső kávézóban ajándékot kapunk (tehát semmi akadálya, hogy akár egy népesebb csapat is 3 EUR-ért játsszon a térképet/útvonalat egy főre megvásárolva, azonban akkor a játék végén csak egy ajándék jár).
A kézzelfogható nyomozást a telefonos applikációval kombináló városismereti kalandot kínál az UrbanGO, amely jelenleg négy budapesti játékot üzemeltet: van Buda, Pest, Gellért hegy és Kids. Mindegyik pályáról megtalálhatjuk a honlapon az alapvető információkat, hogy pl. mennyire kell hegyet mászni, alkalmas-e a terep babakocsi tologatásra, lehet-e kutyát vinni magunkkal és a többi. Mindegyik játék egységesen 19.000 Ft/csapat, és 3-7 fős csapatokat várnak. Az állomások száma 14 és 19 között mozog, a felnőtt séták 3-5 kilométeresek (3-3,5 órás összjátékidővel tervezve), a gyerek pálya 2 km hosszú, és 2-2,5 óra a teljesítése. Mi kapásból a leghegyesebb pályát választottuk, és a Gellért hegyen vágtunk neki a kalandnak. Aki pedig vidéken szeretne UrbanGOzni, azt várja a szegedi pálya, 5 km-en 20 állomással 12.000 Ft/csapat (3-7 fő)-ért. Illetve már lehet hallani híreszteléseket egy készülő gödöllői és debreceni pályáról is.
Tisztán applikáció alapúak (így előzetes időpontfoglalás nélkül játszhatóak) a Mistory pályái. A fejlesztést egy BME-s csapat végzi, és a játékok túlnyomó többsége (csakúgy, mint maga az applikáció) teljesen ingyenesen elérhető. Érdemes tudni, hogy mást kapunk ha iOS-re töltjük le az app-ot, mint ha Androidra töltjük le. Az előbbi egy még fejlesztés alatt álló program, amin csak egy budapesti („Műegyetem 1956”) és egy vidéki („Eger Hőse”) játék érhető el, ezzel szemben Androidra elérhető több mint tíz játék, köztük  a „Gyilkosság a deákon”, a „Sugárzó értelem”, és a séta helyett inkább biciklivel bejárnadó „Hidden Track” (bár hozzá kell tenni, hogy nem minden Androidos telefonnal kompatibilis, pl. egy pár évvel ezelőtt vett Huawei-el nem ment). Mi végül a mindkét operációs rendszerre elérhető Műegyetem 1956 játékot próbáltuk ki elsőre, de tervben van még több játék, úgyhogy majd folyamatosan frissítjük a vonatkozó részeket.
Hasonlóan működik a Miratia nevű applikáció, azzal a különbséggel, hogy itt gyakorlatilag csak egy demo játék érhető el ingyen (demo alatt értendő egy teljesen jól végig játszható, csak éppen rövid pálya), a többi játék/történet letöltéséért már fizetni kell, csakúgy mint bármely más élő városismereti kaland esetében (bár ez azért egy ilyen kellékek nélküli telefonos játék jelentősen olcsóbb – nagyságrendileg 3-3,5 ezer forintért kaphatja meg a csapat a teljes 60-90 perces kalandot). Gyilkosos, romantikus és nevetős történeteket kínálnak vegyesen, olyan 10-20 különböző játék közül válogathatunk Budapesten, és érdekesség, hogy számos európai nagyvárosba (például Párizsban, Londonban, Velencében, Rómában és az ausztriai Bad Aussee-ben, de az USA-ban is San Francisco-ban) szintén kínálnak az adott helyszínre szabott játékot, szóval akár egy-egy nyári (vagy bármikori) vakáció kiegészítő programjának is alkalmas lehet.
Szintén kicsit elüt a fentiektől a Budapest Foglyai játék, amely során valójában nem az utcákat járjuk, hanem a Király fürdőben barangolunk. Mégis inkább hasonlít ez városismereti kincskeresésre, mint „klasszikus” szabadulószobára, hiszen egy adott történelmi pillanatba csöppenünk, ahol viszonylag nagy csapatban (minimum 8 fő) nyomozunk a rejtélyek felderítése érdekében. Ennek a játéknak a kipróbálása picit későbbre tolódott, de mihamarabb frissítjük a posztot majd játék után.
Még egy kaland, amit (még) nem próbáltam, de ahová mindenképp el szeretnék jutni, az a Gláser Jakab Emlékalapítvány Teleki téri nyomozók programja. A Detectivity szabadulós céggel közösen dolgoztak ki egy helytörténeti nyomozójátékot, amely a századeleji zsidóságon keresztül mutatja be a (vallási) tolerancia fontosságát. A programot minimum 7 fős (inkább 10-15 fős) csoportokra tervezték, és szeptember második felétől már hirdetek elérhető időpontokat, érdemes figyelni.
Ezen kívül a CityPlay kínál még a honlapjuk tanulsága szerint szabadtéri városfelfedező társasjátékot, amely egy két óra hosszú idegenvezetővel kísért városnéző program a budai várnegyedben fejtörőkkel és ügyességi próbákkal kombinálva, melyek célja (a látottakhoz kapcsolódó érdekes történetek megismerésén túl), hogy egy Miska nevezetű hortobágyi juhász nyomára bukkanjunk. A program már 2-3 fővel is foglalható (18.000 Ft-os áron), maximális létszám 10 fő (28.000 Ft).
Érdekes ötlet a Kaland Randi kínálta program, amely a honlapjuk tanulsága szerint szintén egy városi kalandjáték (adott történethez kapcsolódóan különböző helyszíneket felkeresve kell feladványokat megoldani), viszont annyi csavarral, hogy a program egyben egy vakrandi, tehát a cég honlapján keresztül van lehetőség a regisztrált felhasználók közül kiválasztani, hogy kivel együtt kívánunk részt venni a programon.
A sorhoz érintőlegesen kapcsolódik még a Twins Travel, amely egy utazásszervező profilú cég, és a programjaik között fellelhető Privát városnézés szabadulós játékkal. Bár elmondásuk szerint ez a program a gyakorlatban már nem üzemel, az eredeti koncepció szerint először egy 4 órás városnézésen vesz részt a minimum négy fős csoport, amely során megismerkedik Budapest legfontosabb látnivalóival (Parlamenti látogatás, Hősök tere és a Városliget, séta a Várnegyedben idegenvezetővel), majd ezt egy 1 órás szabadulós játék követi a TRAP szabadulószobában; a komplett program 22.100 Ft/főtől volt elérhető.
Látszik, hogy nagy a felhozatal, már ez a bevezető is jó hosszúra nyúlt, úgyhogy előre hoznám a végtanulságot mielőtt belevágok az egyes játékok bemutatásába. Alapvetően két fő csoportra oszlanak a fent felsorolt városismerete kalandok: vannak egyrészt (1) telefonra letölthető applikációk, ami kicsit geocaching jelleggel működik megspékelve feladatokkal (nekem nagyon hasonlít a geocaching premium „mystery cache” ládáihoz), meg hogy eleve nem csak felkeresendő pontok vannak, hanem fix sorrend/útvonal; és (2) vannak élő kincsvadászatok, amihez vagy van telefonos app vagy nincs, de a lényeg, hogy kézzelfogható kellékeket kapunk. Az előbbi nyilván olcsóbb játék, és ezen felül még előnye talán, hogy időpontfoglalás nélkül (szinte) bármikor mehetünk; az utóbbi persze drágább (már csak a kellékek és beépített emberek belekerülése miatt is), és időpontot kell foglalni, mert egyszerre csak egy csapat játszhat, cserébe sokkal inkább megvan a kézzelfoghatóság élménye.
A telefonos appok közül nekem a Mistory és a Miratia nagyjából egyforma élményt nyújtott (bár egyelőre mindkettő esetében csak egy-egy történetet próbáltunk ki, közel sem az összeset), szóval én itt árérzékenyen választanék. Ami még esetleg szempont lehet, hogy a Mistory inkább ismeretátadós jellegű (megtudunk valamit a helyekről, amelyeket felkeresünk), míg a Miratia egy független történet, ami kvázi önkényes módon játszódik az adott turisztikai környezetben, nincs igazán köze a történetnek a helyszínhez. A mechanizmus mindkét esetben hasonló, ha a megfelelő pontra érünk, akkor a telefonunk érzékeli, és jelez, hogy jöhet a következő játékelem. Amit el kell ismerni a fizetős játék javára, hogy a Miratia grafikája szebb, és több beépített funkció van a játékon belül.
Az élő játékok esetében nehezebb a választás. Amit talán el lehet mondani, hogy a Rejtélyek Városa a legfapadosabb játék (ez eléggé meg is osztja a játékosok véleményét), kis csapatok esetében olcsóbb, mint a többi, nagyobb létszámnál már ez sem igaz. A Parapoly szintén egyszerű és olcsó kíván lenni, igazából ami nagy előnye, hogy a térkép-játéktábla elég sok lehetőséget ad különféle feladatokra, amit a tervezők szépen ki is használtak, illetve mindemellett telefonról elérhető egy honlap ahová be kell írni a kódokat, és ugyaninnen segítséget is kaphatunk. A fennmaradó három drágább játék (UrbanGO, Scavanger Városi Kincsvadászat és BudaStep) nagyjából egy tömb kiemelkedik a mezőnyből, mindhármat nagyon élveztem, és nem nagyon tudnám eldönteni melyik a jobb. Az UrbanGO az egyetlen ahol egy alkalmazás segít miket utunkon, így nem kell betelefonálni ha netán elakadnánk, illetve nekem szimpatikus volt, hogy így a játék közben többször is kaptunk visszajelzést, mikor a helyes megfejtést beírtuk. A Scavanger kincsvadász játékában és a BudaStep esetében egy kitalált történetet követhetünk végig, ami hasonló egy szabadulószobás rejtélyhez, ezzel szemben az UrbanGO  esetében inkább a látottak megismerésén van a hangsúly (bár a BudaStep játéka is úgy van megalkotva, hogy közben kapunk városismereti háttérinformációkat). Szintén egyedi az UrbanGO esetében a beépített emberesdi, tehát nem csak kapunk egy kezdőcsomagot, hanem utunk során fel kell keresnünk, és meg kell szólítanunk valakit, aki be van avatva a játékba – nekem személy szerint ez nagyon bejött, bár csak egy apró eleme a játéknak. A Scavenger esetében kapjuk a legkomolyabb kelléktárat a nyomozáshoz, ennek hátránya, hogy a játék végén vissza is kell vinni, bár az tény, hogy plusz dimenziókat visz a játékba, amiről viszont sajnálnék lemondani. Az UrbanGO is elég jó a kellékekből, éppcsak itt inkább sok kis apróság van, ezeket meg is tarthatjuk emlékbe a játék végén. A BudaStep játékát mindössze egy kis füzet segíti, cserébe a benne található feladatok kellően változatosak kellékek nélkül is, és azért hozzá kell tenni, egy-egy szeles napon van annak előnye (főleg kisebb létszámú csapatoknál) ha nem kell egyszerre sok mindent kézben tartani.

A részletes leírások elejére veszem a legfrissebb élményt: a ParaPoly első (és jelenleg egyetlen) játékát (Szabadulók rendje: a beavatás) a 2019-es tavasz első igazán tavaszi vasárnapján sikerült kipróbálni (a jelenség nem országos, de fővárosunkban tényleg kirívó volt, hogy szombaton is rossz idő, hétfőn is rossz idő, a kettő között meg egy verőfényes szabadtéri kalandjátékra csábító nap). Mindenesetre ahogy haladunk előre a nyár felé, egyre inkább várható, hogy a jóidő is bennefoglaltatik a játék egyébként sem kirívóan magas árában, szóval egy-egy kimaxolt (6-7 fős) csapat akár mozijegy ár alatt részesülhet ugyanabban a nagyszerű élményben amiben mi. Ami már elsőre szembe tűnik, az a játékhoz tartozó egyszerű, de nagyszerű történet. Ezt bárki előre elolvashatja a holnapon mindenféle kötelezettség nélkül, nagyjából arról van szó, hogy egy titkos rend (a szabadulók rendje) beavatási szertartására vállalkozunk, ezért kell nekünk rejtett nyomokat keresnünk, és feladatokat megoldanunk. Tökéletesen illik a játékra, megadja a motivációt és a keretet, hogy akkor miért is vagyunk itt, ugyanakkor nem okoz problémát, hogy hosszú részletes történetet jegyezzünk meg, amit úgysem sikerülne végig fejben tartani, vagy a játék alatt követni. Maguk a feladatok nem voltak kirívóan szokatlanok vagy nehezek, ilyen szempontból tényleg beavatás hangulata volt a dolognak, hogy egy kellemes városi séta közben nézelődtünk, gondolkodtunk, abszolút kezdő-barátra sikerült belőni a szintet. Az nagyon tetszett, hogy vegyesen voltak olyan feladatok, hogy a helyszínen kellett például megszámolni valamit, vagy a kapott információk alapján betűket kikeresni, illetve olyanok is, ahol az előre nyomtatott térképen kellett dolgozni, berajzolni ezt-azt, vágni-hajtani, satöbbi. Ehhez a ponthoz jegyezném meg, hogy mikor a játék leírásában azt olvassátok, hogy szükség lesz egy okos telefonra és egy buta tollra, akkor az utóbbit se felejtsétek otthon, a telefonon valóban minden állomáshoz fent van az összes szükséges infó, de írószerszám nélkül egy-egy a térképhez kapcsolódó feladatnál eléggé meg lett volna lőve a csapat. Picit rugóznék még a játék egyszerűségén, mert ez az, ami egyrészt a nagy előnye, ugyanakkor fontos, hogy senki ne menjen bele irreális elvárásokkal. Az egyszerűen fejben tartható történet velejárója, hogy nem haladunk feladatról feladatra a történettel; van ugyan minden jó megoldás után egy kis szöveg, ami érezteti, hogy egyre előrébb jutunk, de ténylegesen új történet-morzsákkal nem gazdagodunk. Ez kinek előny, kinek hátrány, de tény, hogy így van. A végkifejlet viszont szépen meg van oldva, nem fogom a poént lelőni, de a legutolsó feladatban össze kell rakni valamit, amiből egy-egy kicsi darab az összes korábbiból jött, ez szerintem szuperül adja ki magát. A másik egyszerűen kezelhető komponens egy internetes honlap, ahová a játék megvásárlása után be tudunk lépni, és feladatról feladatra haladva itt kell beírni a megoldásokat. A kiinduló ponthoz megkapjuk a koordinátákat, és némi iránymutatást, hogy mit kezdjünk a játéktábla első mezőjében látottakkal, majd ha megfejtettük kódot, akkor léphetünk tovább a következő feladatra, hogy az újabb információk alapján kitaláljuk hova tovább. Így haladunk a játéktáblán lépésről lépésre miközben a vaktérképen jelöljük, hogy a valóságban melyik állomás melyik. A honlapon kapott információban mindig van szöveges rész, és ehhez kapcsolódhatnak képek vagy videó. Amit szintén érdemes tudni, hogy ugyanezen a honlapon tudunk segítséget is kapni, ha valamelyik feladatnál elakadunk, akkor két kattintással már hozzá is juthatunk a megoldáshoz még mielőtt elkezdene frusztrálni minket az adott kihívás. Ezzel meg is van az egyszerűség előnye, a küldetést tényleg kedvünk szerint bármikor játszhatjuk (a játék aktiválását követően 48 óra áll a rendelkezésünkre, szóval akár meg is szakíthatjuk a kalandot ha úgy adódik); nincs szükség hozzá játékvezetőre sem, és a segítségek is automatikusan jönnek, nem kell hozzá telefonálni. Szóval, akinek úgy tartja a kedve, akár e sorok olvasása után nagyjából két perccel már útnak is indulhat, hogy megszerezze az oklevelet, amely tanúsítja, hogy az illető a szabadulók rendjének beavatott tagja.

Elsőként az UrbanGO-t próbáltuk ki, és azt kell mondjam nekem legalábbis nagyon meghozta a kedvem a városismereti kaland műfajához. A játék előtt csak annyit tudunk, hogy a Gellért hegyi kaland valahol a Móricz Zsigmond körtér környékén indul (a pontos címet megkapjuk miután beregisztráltunk egy időpontra), és majd valahol a Naphegyen van a cél. Kalandunk kezdetén az induló állomáson megkapjuk a kis úti csomagot, benne minden állomáshoz egy-egy feladatkártya, illetve még ezen felül is kis történet kártyák, amiken érdekes és hasznos információkat olvashatunk arról a helyről ahol épp járunk. Ezen kívül még egy-két feladat kellék van benne, amiről idejekorán ki fog derülni, hogy pontosan mire is használjuk. Az első állomáson biztonságban (ha szükséges, beépített emberek segítségével) a kapott leírás alapján aktiválhatjuk az alkalmazást, ami később a segítségünkre lesz, majd még ott helyben meg kell oldanunk az első feladatot, amely megoldását az app első állomáskártyájába beírva megtudjuk, hogy merre haladjunk tovább. Ügyködésünket (minden gombnyomást, amit az app-ban elvégzünk) rendszer rögzíti, így bár kamerán nem figyelnek minket, mégis tudják merre járunk (minket fel is hívtak  telefonon a játék közben mikor rögtön az elején több segítséget is lekértünk, hogy rendben van-e minden, nem akadtunk-e nagyon el). Itt mondanám el, hogy mi a tipikus béna csapat voltunk a pályán, több helyen tanácstalanok voltunk, és az app-ot vettük igénybe, holott a legtöbb csapat segítség nélkül teljesít. Így egyben azt is kijelenthetem, hogy a pálya bénázva is rendkívül élvezetes volt, és hála a beépített segítségeknek, végül minden a helyére került. Segítség egyébként többféle van, és attól függően, hogy csak kis rávezetés vagy a teljes megoldás, különböző büntetőpont értékek tartoznak hozzá. A kis és közepes segítségek (szöveges, képes vagy térképes választható) az állomás megtalálásában segítenek, míg ha magával a feladat megoldásával nem boldogulunk, akkor nincs más választás, mint lekérdezni a megoldást. Nekem személy szerint a legnagyobb élmény az volt, hogy a játék olyan utakon vitt végig, ahol már többször jártam, és olyan kis apróságokat kellett észre venni, amire soha korábban nem figyeltem fel. Tényleg egy hatalmas összeesküvés részesének éreztem magam, aki olyan titkos nyomokat követ, amelyek mindenki más elől rejtve vannak, mert csak az láthatja meg őket, aki tudja mit keres. Az első állomás után jó sokáig (szinte a játék végéig) a magunk útját járjuk, és nem találkozunk beépített emberekkel, megvan ennek a maga bája, tényleg gyönyörű környezetben sétálunk állomásról állomásra, és a körülöttünk nyüzsgő turisták mit sem sejtenek céljainkról. Aztán persze az egy másképp jó érzés, amikor belépve egy helyre, bemondjuk a jelszót, és máris váratlanul előkerül valami, ami segít minket a tovább haladásban. A végére pedig még egy kincsesláda is jutott, benne egy kis ajándékkal. Azt kell mondjam, nem találok kifogásolni valót ezen a játékon, nem véletlen, hogy a facebook oldaluk tele van ötcsillagos értékelésekkel, aki rá tudja szánni a szükséges összeget, annak biztosan maradandó élményt fog nyújtani.

Ezt követően a Mistory „Műegyetem 1956” játékának vágtam neki nagy várakozásokkal. Kalandom viccesmód épp hogy elkezdődött, már félbe is szakadt, ugyanis kiderült, hogy a program óvintelmei (miszerint a BME csak este tízig van nyitva, így még ez előtt kell mennünk, hogy játszhassunk) ellenére nyári szünet lévén már nyolckor bezárt a főépület;  illetve úgy volt zárva, hogy az ajtó nyitva volt, csak a portás tessékelt ki (teszem hozzá, rendkívül kedvesen). Szóval ezek után még jobban vártam, hogy nekikezdhessek, amire rögtön másnap sor is került. A játék egy megadott helyen indul, és végig erre alapul, hogy bizonyos '56-hoz kapcsolódó pontokat fel kell keresni vagy egy korabeli fénykép, vagy valami más információ alapján. A program érzékeli ha a jó helyen vagyunk, és ilyenkor (miután megnézünk egy kis dokumentumfilm darabot egykori BME hallgatók '56-os visszaemlékezéséről) tovább tudunk lépni egy-egy feladatra. A feladatok megoldását követően pedig megkapjuk a kis ráutalást, hogy mi a következő hely, ahová mennünk kell. Maguk a feladatok nem mondhatóak különösebben ötletesnek akár egy jó szabadulószobához, akár egy élőbb tárgyakkal manipulálós városi kalandhoz hasonlítva. A film bejátszásokat is hiába vártam, hogy kapcsolódjanak a játékhoz, inkább csak a történet felvázolásában volt szerepük. De összességében ez egy aranyos, könnyed kis szórakoztató játék, amiben keresgélni és számolgatni kell, néhány helyen még környezeti elemeket is beépítettek a feladatokba. Az pedig verhetetlen előnye a Mistorynak, hogy egy ingyenes játékról van szó, úgyhogy már csak ezért is ajánlom bárkinek kipróbálásra.

A Rejtélyek Városa talán a legnagyobb cég ebben a műfajban, ami számos különböző városnéző nyomozós programot kínál, így elég nehéz egyetlen általunk kipróbált játék, A legnagyobb magyar nyomában, alapján véleményt formálni. Azt talán el lehet általánosságban mondani, hogy mivel itt /fő kell fizetni az árat, így 2-3 kalandor esetén anyagilag jobban jövünk ki, mint pl. a fent bemutatott UrbanGO vagy a nemsoká következő Scavanger esetében. Ez az anyagi különbség érződik is a kellékekben, itt normál fénymásolt fekete-fehér lapokat kapunk egy borítékban, ezzel vagyunk utunkra indítva, nincsenek extra trükkös kis kellékek. Indulás után a megszokott felállás megy, keressük az egymás utáni állomásokat, és oldjuk meg a feladatokat. Nekem tetszett, hogy az egyes állomások feladatleírásai versben voltak megfogalmazva, ez jópofa volt, és jól is sikerült abban az értelemben, hogy a nyakatekert rímek nem vontak le a feladatok érthetőségéből. Maguk a feladatok viszont már kevésbé tetszettek. Az egész játék alatt csak annyi dolgunk volt, hogy minden állomáson megszámoljunk vagy leolvassunk valamit, és hiányoztak azok a kis extrák, amiktől változatos lett volna a játék. Szintén hiányzott az az érzés, hogy én egy játéknak a helyszínén vagyok, nem voltak titkos kis jelek, amit csak nekünk hagytak volna ott (nem, nem hiszem el, hogy a Szépművészeti Múzeumot és az Állatkertet csak az én kedvemért rakták oda). Eredményként állomásonként egy vagy több betűt kaptunk (sokszor úgy, hogy egy számot kellett átváltani betűre aszerint, hogy melyik betű hányadik számú a magyar abc-ben), ezekből a betűkből kellett kirakni, hogy ki az a személy, akit keresünk, illetve ki kellett tölteni egy rá vonatkozó adatlapot (hol született, mi volt a foglalkozása, stb). A játék célállomása már előre ismert volt, hiszen ugyanoda kellett visszatérni ahonnan indultunk, ráadásul a célállomáson található dobozka kódját is megkaptunk induláskor a kezünkbe, hiszen ez nem csak egy részvételi oklevelet (újabb egyszerű fekete-fehér papír), hanem a megoldást részletező internetes honlap címét is tartalmazta, ha esetleg valakinek nem sikerült volna megfejtenie.

Az összképet illetően ezen az egy játékélményen kívül próbálok mások véleményére hagyatkozni. A Facebook oldalukon fellelhető értékelések alapján szinte kizárólag csak a két szélsőség jelenik meg: valaki vagy imádta (5*) vagy utálta (1*) a játékot. Sikerült chat-elnem egy-két emberrel mindkét táborból, és úgy tűnik, hogy valóban a többi Rejtélyek Városa kaland esetében is elég hasonló a felállás: nyomtatott lapok és egysíkú feladatok bárminemű beépített jelek/emberek/helyszínek nélkül. Aki nem szerette a játékot annak többnyire ez volt a baja, illetve egyéb programok esetében (Rejtélyes Vacsora, Hotel Krimi) érkeztek olyan kritikák, hogy a helység volt túl meleg és kényelmetlen és/vagy a felszolgált vacsora volt nem megfelelő minőségű. Sokan vannak azonban, akiknek tetszett a játék, holott ők is csak a fénymásolt lapokat kapták, és azzal indultak neki felfedezni a környék szobrait vagy egyéb látnivalóit, és megszámolgatni vagy leolvasni amit éppen kell. Nem szeretem a lehúzós véleményeket, és szeretném ha érződne, hogy az enyém sem az! A maga nemében jó kis program ez, a hátérinformációk részletesen ki vannak dolgozva, és látszik, hogy alaposan bejárták a játék helyszínét.  Szóval én összességében úgy gondolom, hogy ennyit érdemes tudni, hogy ez nem egy luxus program, aki úgy gondolja, hogy elég neki néhány papír és a társaság aki magával visz, az nyugodtan belevághat. Aki viszont ennél többet szeretne, az inkább fizessen be egy drágább programra, ahol végig az az érzése lesz, hogy csak az ő kedvéért rejtettek el valamit Budapest valamely turisztikai pontján.

Bár független cég, de nagyon hasonló játékot kínál a Krimibázis. Egy közismert kuponos oldalról, a Bónusz Brigádról vásárolhatunk hozzájuk 2-4 főre szóló csapatjegyet, és nincs is más dolgunk, mint e-mailen felvenni a kapcsolatot, majd szintén e-mailben megkapjuk az anyagot, amit otthon (vagy bárhol) kinyomtatunk, és indulhat a móka. A maga négyezer forintos árával (az ingyenes játékok után) kétség kívül ez a legpénztárcabarátabb verzió, szóval igazából nagyot nem bukhatunk. A vár pedig már önmagában szép környék egy jó sétára, mindemellé kapunk a kezünkbe néhány nyomtatott lapot, ami versbe szedve kalauzol minket végig egy kellemes útvonalon, és felhívja a figyelmünket, hogy mikor melyik épületen számoljunk meg valamint, vagy épp melyik szobor neve fontos a történet szempontjából. A cél itt is az, hogy kinyomozzuk egy valós személy kilétét, és kitöltsük a rá vonatkozó adatlapot. Nincs konkrét kiindulási és cél állomás a fizikai értelemben, azaz sem játékvezetővel, sem eredménykóddal nyíló ládával nem találkozunk. Nem vagyunk azonban teljesen magunkra hagyva a nagy szabadságban, egyrészt a cég elérhető telefonon, másrészt a játékcsomag rögtön tartalmazza a megoldásokat is, illetve a nyomozás célszemélyének a rövid életútját.

A Scavanger szabadulós cég nyárra nyitotta meg a Városi Kincsvadászat játékát, amely elmondásuk szerint nem csak a Budapest belvárosát felfedezni vágyú turisták, de például a szabadulószobába vágyó klausztrofóbiások körében is nagy népszerűségnek örvend. Meg tudom érteni a csapatok pozitív visszajelzéseit, ez valóban az a fajta játék, amit fentebb is említettem, hogy a belváros gyönyörű helyeit bejárva olyan kis apróságokra bukkanunk, amik csak a játék miatt vannak ott, és csak az veszi észre, aki részese ennek a titkos összeesküvésnek. A történet 1956 Budapestjén játszódik, de szerencsére mindenféle érzelmi- és/vagy politikai túlfűtöttségtől mentes: egy korabeli szerelmespár életébe tekinthetünk bele a főhősnő naplóján keresztül. Az események helyszíneit végig járva pedig végül megfejthetjük, hogy a pár milyen úton-módon menekült ki az országból a forradalmi eseményeket követően. Indulásként egy szövettáskát kapunk tele mindenféle kellékkel a távcsőtől kezdve, a tükrön át az UV lámpáig. Ebből már lehet látni, hogy nem mindennapi kincsvadászatra indulunk, és valóban sokat dob a játékélményen, hogy ennyire kézzelfogható kellékeink vannak – hátránya, hogy ezeket a kellékeket természetesen vissza kell juttatni a kiindulópontra, bár egyébként a játék nem ott ér véget, hanem egy nem messze található másik helyszínen. De ne szaladjunk ennyire előre… ez a mondat egyébként többször is ismétlődik a játék során útmutatónkul szolgáló naplóban, amelyben az ifjú hölgy (Eszter) szerelmes csapongásait olvasva gyakran kedvünk támad tovább lapozni, és megpróbálni már a következő feladaton agyalni; de ne tegyük, szépen sorban kell megoldani mindent, hogy a végére tényleg az utolsó részlet is a helyre kerüljön. Ez ami így leírva oly könnyen hangzik, valójában nem ilyen egyszerű, a feladatok elég komplexen épülnek egymásra, messze nem csak annyiról van szó, hogy egy adott helyen valamit megszámolunk vagy leolvassunk. A napló persze segítségünkre van, a gyönyörű rajzok is funkcióval bírnak, és jobban megnézve, minden kis részlet üzen nekünk valamit. Annyi biztos, hogy ha egyfajta logikával megoldunk valamit, akkor a következő feladathoz tuti, hogy valami más módszert kell alkalmaznunk. Sokszor persze a következő állomást ki lehet találni a pontos megfejtés nélkül is, főleg ha valaki ismeri a környéket, ilyenkor bátran haladhatunk tovább, ám amikor a végső megfejtés egy-egy betűjét kell az adott állomáson megtalálni, akkor érdemes még tovább agyalni, hiszen anélkül nem tárhatjuk fel a történet végét (hacsak nem kérünk telefonon segítséget). Itt, mint azt már sejteni lehet a történet adja a játék gerincét, nem fogunk új információkat megtudni azokról a helyekről amiket bejárunk, a városnézés csak abban az értelemben része a programnak, hogy tényleg nevezetes helyeken vezet végig az utunk, ahelyett, hogy egy zárt szobában oldanánk meg ilyen vagy ezekhez hasonló feladatokat. Én azt mondom érdemes kihasználni a jó időt, hogy szabadban kincsvadásszunk egy jó csapattal!
A második részben folytatjuk a városismereti kalandok számbavételét, de előtte még gyorsan megemlíteném a Cluedupp nevezetű játékot, ami megint egy kicsit más műfaj. Talán nem véletlen a névválasztás, ugyanis a Cluedo nevű népszerű társasjáték mintájára az a küldetés célja, hogy ki találjuk egy fiktív gyilkosságot ki követett el és milyen eszközzel. A játék a világ minden pontján elérhető, de adott helyszínen mindig adott eseményre (időpontra) vásárolhatunk csapatjegyet. Ebből kifolyólag a teljes játék angol nyelvű, beleértve a játék előtt kapott információkat, a telefonos applikációt, és a játék során elérhető szemtanú vallomásokat is. Budapesten eddig egy játék zajlott The Latest Krays néven, amikoris egy ismert bűnöző testvérpárt találtak holtan, és nekünk detektíveknek kellett felderíteni, hogy vajon ki ölhette meg azokat a gazembereket, akiket mi már oly rég óta próbálunk elkapni. Nemrégiben pedig bejelentésre került a jövő évi tematika is, ami Witchcraft anf Wizardry néven erőteljesen a Harry Potter sorozatra hajaz. Az új játékról nincs több infónk, mint amit a honlapon lehet olvasni, viszont az első témát kipróbáltuk a legnagyobb megelégedésünkre, és valószínűsíthető, hogy az alap séma hasonló lesz. Adott egy helyszín (a Latest Krays esetében a Hősök tere), ami könnyen bejárható, így garantálva, hogy a játékban részt vevő (és a szervezők bíztatásának engedve jelmezbe öltözött) csapatok összetalálkozzanak. Ezen kívül az esemény kezdetekor a telefonunkra kapunk térképpontokat, ahol fellelhetjük a szemtanúkat; őket fizikailag fel kell keresni, és akkor hozzáférünk egy kis videóhoz, amiben a vallomásukat láthatjuk. Szemtanúról szemtanúra haladva kell az információkat összegezni, hogy végül meggyanusíthassunk és lebuktathassunk valakit. A forgatókönyv tehát egyszerű, de csavaros logikára (meg némi detektív jegyzetelésre) van szükség, közben kicsit sétálgatunk, és nem mellesleg hasonszőrű csapatokkal ismerkedünk egy kis egészséges versenyszellemmel vegyítve.