Dél-Amerika is egy olyan helyszín, ami kellően távoli ahhoz, hogy romantikus misztika övezze, illetve mind tudjuk, hogy ezen a környéken jobb nem belekeveredni semmibe, inkább maradjanak meg az ilyen kalandok veszélytelen szórakozásnak; például egy szabadulószobában. Három plusz egy helyszínt is tudunk ajánlani Budapesten ha valaki efféle dzsungeles-indiános küldetésre vágyik némi ősi mágiával fűszerezve. Mi jártunk a Mindquest Noo'Zaca szobájában, ahol egy Indiana Jones-szerű történet részeseiként egy kristálykoponyát kell kimenekítenünk egy templomból; a Legendák posztban már írtunk róla, hogy a LogiqRooms (azóta IzgiRoom) Napuche szobájában miként élesztettük fel a Napistent; ezen kívül a PortalQuest jóvoltából volt szerencsénk az Aztékok legendájának nyomába eredni; a plusz egy pedig a MysteryGames Maja birodalom tematikájú szobája, ami nekünk kevésbé jött be, de leírjuk, hogy kiknek és miért lehet jó mégis.

A fentiek közül az első három indiános szoba mind kellemesen élvezhető volt, mondhatnám azt is, hogy nagyon jó, mert tényleg, igazából nem sok választja el bármelyiküket a kihagyhatatlantól, szóval a téma kedvelőinek erősen ajánlott. Ebből a felhozatalból nekünk személyes kedvencünk a Napuche, az tényleg egy olyan játékmenet volt, ahol folyamatosan pörögtünk, és rengeteg egyedi megoldás és ötletes feladat várt minket, arról nem is beszélve, hogy a történet is nagyon rendben volt. Annyi technikai infó, hogy a Napuche pálya a LogIQ Rooms-nál sajnos nemrégiben bezárt, de a törökbálinti Auchanban újra üzemel, nagyrészt változatlanul az IzgiRoom-nál! A játék elején egy sötét katonai bunkerből indultunk, majd ahogy folyamatosan megoldottuk a némiképp párhuzamos, de azért szépen egymásból következő feladatokat, akkor eljuthattunk arra a titkos helyre, ahol a végső szertartást kellett elvégeznünk. Mindeközben azt kell mondjam, hogy egyik feladatban sem találunk kifogásolnivalót, kellően nehezek voltak, hogy kihívást jelentsen, de azért még a fair kategóriába estek, egy pillanatig sem érződött megoldhatatlannak a küldetés. Szintén nagy plusz a feladatok vegyessége, volt ami keresős, volt ami pusztán logikai, jöttek szembe mindenféle lakatok, de igazán szájtátós elektronikai megoldások, sőt még egy kis mechanikusat is belecsempésztek. Szóval tényleg nem tudok semmi olyanra gondolni, ami ennek a szobának ellene szólna, annyira érdemes vigyázni, hogy egy átlag csapatnak valószínű fog kelleni egy-két apróbb segítség morzsa, ne féljünk ezt igénybe venni, mert sok a feladat, viszont a végjáték nagyon látványos, kár lenne lecsúszni róla!

A Noo'Zaca azért érdekes, mert ha jók az értesüléseink, akkor ők az első (de legalábbis biztos az elsők között voltak) akik lakatmentes szobát építettek, azt pedig látjuk az utóbbi időkben, hogy ez mennyire üdvözlendő tendencia; szóval mindentől függetlenül már csak ezért érdemes / érdekes a MindQuesthez ellátogatni, hogy láthassuk hol / hogy kezdődött. Véleményünk szerint a játékélményben sem fog csalódni, aki ezt a szobát választja, az egyetlen ami felróható az, hogy a fent említett elsősége látszik is rajta, azaz a díszletek és a dekoráció több helyen is erősen megkopott, ami itt azért külön zavaró, mert lakatok híján a játék nagy részében mi magunk tapogatjuk végig a falak minden négyzet centiméterét, és bizony látni, hogy korábban sokan mások hol húztak meg valamit, na akkor mi is oda nyúlunk, és lám már meg is van. Ezt leszámítva viszont tényleg nagyon ötletes a játék, minden szépen beleillik a tematikába, és igazából egy-két apró megakadáson kívül szép logikusan lehet vele haladni előre. Az furcsa volt, hogy segítséget nem mi kérhettünk, hanem a játékmester kéretlenül ad ha jónak látja, de pár enyhén frusztráló percet leszámítva igazából nem okozott különösebb gondot, épp csak nem értem. Összességében egy nagyon szépen kialakított pályáról van egyébként szó, a feladat elemek is tökéletesen illenek a dekorációba, maguk a feladatok pedig bár többnyire könnyen megoldhatók, és alapjaiban nem újak, azért akadnak köztük meglehetősen ötletesek is, és mindenképp előny, hogy a legkevésbé sem egysíkúak. Kellemes belvárosi helyszín, egy romkocsma fölött az emeleten, szóval aki esetleg a pincéktől viszolyog annak is ideális, ha jó időben érkezünk, akkor pedig egy kis beülős beszélgetésre is rögtön adott a helyszín.

A PortalQuest Azték szobája szintén egy vegyes játékélmény abban az értelemben, hogy klasszikus lakatok és elektronikus megoldások is vannak a pályán, véleményem szerint kellemes elegyben. A fenti két játékhoz hasonlóan itt is szépen ki van alakítva a díszlet, különösen az első szoba dzsungele nagyon tetszett. A feladatok is érdekesek voltak, volt néhány ami a tematikából kilógott, de volt jópár ami viszont nagyon szépen beleillett, sőt a díszletnek látszó tárgyak feladatban felhasználása is sokszor ötletesre sikerült. A második szobát éreztem picit üresnek, illetve mikor átjutáskor rögtön szembejött velünk egy rács, végig tele aggatva lakatokkal, akkor picit lehangolódtunk, de azért volt bőven a feladatok között olyan ötlet és/vagy szép kivitelezés, ami kárpótolt.

A Mystery Games Maja birodalom pályája kapcsán szeretném előre bocsájtani, hogy valószínű azon peches csapatok közé tartozunk, akik pont rossz játékmestert fogtak ki; láttuk pl TripAdvisor értékelések között, hogy mások is emlegették, hogy flegmán bántak velük, de nagyon sokan meg kiemelték, hogy milyen kedves volt mindenki. Szóval annak ellenére, hogy elég rossz szájízzel jöttünk el, próbálunk inkább a szobáról írni, és lehet bízni benne, hogy más majd jobb napot fog ki, mint mi. Először is érdemes elolvasni a honlapon a szobához tartozó történetet, mert rövid de mégis nagyon klassz, szuperül illik a játékmenethez, megmagyarázza a lakatokat a dzsungelben, és kontextusba helyezi a küldetést. Nekem ez az egyik kedvencem lett, és így talán még jobban sajnálom, hogy csak utólag olvastam el, a játékmester pedig nem mondta el. Amit még ki kell emelni, hogy a pálya nagyon szépen van kialakítva, kicsit kevéssé praktikus a sötétsége és a zsúfoltsága, de a látványvilág pazar. A feladatok egy kicsit egyszerűek és egysíkúak, de pont emiatt azt mondanám, hogy ha valaki gyerekeknek szeretne szabadulást, arra pl nagyon jó lehet. Dominálnak a keresős feladatok, van benne egy viszonylag látványos és kicsit összedolgozós ügyességi, és nincs benne semmi bonyolultabb logikai, nem egyszer már-más szájbarágósan a kezünkbe adják egy darab papíron, hogy mi a lakat kódja. Ez egyébként saját rangsor szerint is a második legkönnyebb szobájuk, szóval valójában ha kicsit jobban tájékozódok, akár ki is találhattam volna, hogy mit várhatok; és összességében azért minden csalódottságunk ellenére egy szép helyszínen végig vitt játékkal lettünk gazdagabbak.

A szó 7 betűs karakterrel van leírva, ebből 3 magánhangzó (42,9%). Ez 4,65 százalékkal több mint az átlagos magyar szó esetében. Hátrafelé leírva: ADNEGEL. Morze jelekkel leírva: .-.. . --. . -. -.. .-
legenda [ë-ë v. e-e] főnév. Egy múltbeli történet, amely híres emberekről, hősi tettekről szól. Jelentős esemény(eke)t, vkinek kimagasló tetteit kiszínezve v. túlozva elbeszélő mű, ill. szóbeli hagyomány.

Hát, úgy nagyjából ennyi. Persze én már előbb találtam ennek a posztnak címet, minthogy az Értelmező Kéziszótár definícióinak utánanéztem volna, de azért nagyjából illeszkedik. Szóval most itt olyan szobákat mutatok be, amelyekben egy múltbéli történetbe cseppenünk, jelentős eseményekkel, és valamennyi valóságalappal, de azért erősen kiszínezve. A cím amúgy valójában onnan jött, hogy volt néhány legendásan jó szabadulószoba a tarsolyomban, amit nem tudtam tematikusan sehová illeszteni, így hát úgy döntöttem, hogy csinálok egy vegyes posztot ezekről a szuper szobákról. Warning! Azt hiszem blogunk eddigi legdiverzebb posztja következik, amelyben szó lesz Da Vinci-ról a PLAY jóvoltából, maya napistenről, a LogIQ Rooms Napuche pályája kapcsán, aztán Mozart nyomába eredünk a Scavenger Escape-nél, egy megfilmesített középkori történet hősei lehetünk a Mystique Vastrón pályáján, és végül mennyünk a pokolba az E-exit Heaven &Hell szobájában.

A PLAY (korábbi nevén: HorrorLegendák), ha máshonnan nem, a Labor témájú, vagy az egy picivel korábban megjelent 18+ posztunkból már ismerős lehet. Most a közepesen nehéz Da Vinci Titkai pályán a sor, de itt is elmondanánk, hogy aki több játékukra is foglal, annak adnak visszatérő kedvezményt. A játékot jól jellemzi, amit a honlapjukon írnak magukról „lineáris játékmenet egy kis csavarral”. Ezt úgy kell értelmezni, hogy szépen sorban követik egymást a feladatok, és egyszerre egy lakat kinyitásán dolgozunk (kivéve a játék legvégét, ott egy pillanatra akár párhuzamossá is válhatunk). Mindig egyértelmű, hogy melyik információval mit kell kezdeni, ami szerintem nagyon jó. A „kis csavar” pedig némiképp kapcsolódik a PLAY összes játékára jellemző élőszereplős jelleghez, azaz hogy minden játékos kap egy karakterlapot, hogy tudja magáról, ő éppen milyen szereplő a történetben, és ezen vannak plusz felhasználható információk, amik közül az egyik központi szerepet tölt be, és az egész játékon végigvonul. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy máris megvan az a bizonyos nagy feladat, amit annyira szeretünk ha a játék során végig gyűjtjük a kis darabokat egy nagy egészhez. A történet szerint egy titokzatos régészprofesszor még titokzatosabb halála kapcsán csöppenünk mi az ő dolgozószobájába, ahol egy olyan ősi rend rejtélyei után nyomozunk, amelynek többek között Leonardo da Vinci is tagja volt. A szobában kellemesen elegyednek a modern dolgok (hiszen a történet napjainkban játszódik), és a történelmi utalások (hiszen a már említett titkos rend története messze a múltba kalauzol minket vissza). A megoldandó feladatok is jó vegyesek, némi általános műveltség nem árt hozzá, de valójában mindent meg lehet találni bent a szobában. Szerintem ez egy tökéletes pálya kezdő csapatoknak is, bár hozzá kell tenni, hogy azért nem túl könnyű. A feladatok többsége olyan, hogy akár egyszerre ketten is tudnak agyalni rajta / ténykedni vele, sőt akad olyan is, amely kifejezetten azt kívánja meg, hogy két ember fizikailag két külön helyen legyen, és úgy dolgozzon össze. Ennek ellenére lehetnek olyan pillanatok (főleg népesebb csapatoknál) mikor csak várunk rá, hogy valaki végezzen a saját feladatrészével, hiszen mint fentebb írtam a feladatok egyesével lineárisan követik egymást. Viszont érdemes ilyenkor körülnézni a szobában, a szép dekoráció nem pusztán díszlet, szinte mindennek megvan a maga funkciója, ennyiben lehet előre dolgozni, ha jól megfigyeljük az apró részleteket. És azt is érdemes észben tartani, hogy akár többször is fel tudunk használni bizonyos információkat és elemeket, ez tapasztalt szabadulóknak szokatlan lehet, de amikor ott vagyunk a helyszínen akkor jól adja magát. Szóval (ismét) bátorítok mindenkit, hacsak valaki nem mindenképp a kizárólag varázslattal működő szobákat keresi, akkor a klasszikusok közül ez egy nagyon jól összerakott játék igényes környezetben és kedves-lelkes tulajdonosokkal.

A LogIQ Rooms is több posztunkban szerepelt már, és főleg a Mágikus szobájukról nagyon jó véleménnyel voltunk. Most a maja napisten feltámasztására vállalkoztunk, ugyanis a legenda szerint az 1950-es években Közép-Amerikában fosztogató kalandorok elrabolták Napuche aranyszobrát, ezzel egy olyan átkot zúdítva a világra, amely miatt hamarosan az örök sötétség vár ránk. Nos, mint láthatjátok a Nap ma is felkelt, pedig a küldetés nem volt egyszerű. Ezt már csak azért is írom ilyen gyermeki beleéléssel, mert tényleg egy szokatlanul jól kitalált történetbe csöppentünk ebben a szobában, aminek minden részlete a helyén volt, és komolyan el tudtuk hinni, hogy rajtunk múlik a világ jövője. Külön szépség a dologban, hogy a témához / történethez / helyszínhez tökéletesen illeszkedett, hogy nekünk feladatokat kelljen megoldanunk, míg bizonyos szobáknál óhatatlanul erőltetett, hogy mitől kerülnek oda logikai-ügyességi feladványok, itt a titokzatos közép-amerikai bunkerben tökéletes helyük volt. A szoba klasszikus hangulatú a berendezését tekintve, de a lakatok mellett nagyon sok kirívóan ötletes technikai megoldás is szembejött, ami sokadik szabadulás után is ámulatba ejtett. A berendezésben keveredik az ősi maja kultúra és a katonai bunker, de a történet magyarázatot ad minderre. Ami még nagyon jól el lett találva, az a játék a fénnyel. Lévén, hogy az örök sötétség ellen küzdünk, és a Napisten félbehagyott szertartását próbáljuk befejezni, nyilván központi szerepet tölt be a fény, és ez tényleg szépen meg lett oldva. A játék úgy indul, hogy a szobában teljes sötétség van (ez még önmagában nem olyan nagy poén, hogy egyszerűen meg kell keresni a villanykapcsolót), de utána a játék közben több ponton is olyan effekteket hozunk működésbe, amik a fényviszonyokban okoznak változást, azzal irányítják a csapatot, hogy merre tovább, a végén pedig a sikeres szertartásért cserébe tényleg egy nagyon látványos napfelkeltét kapunk. (A szoba időközben az eredeti helyszínről Törökbálintra költözött, így már az IzgiRoom üzemeltetésében játszható.)

Következzék a Scavanger Mozart szoba, ők sem voltak ismeretlenek számunkra, először egy Egyiptom témájú pályával, majd pedig a Városi kaland játékukkal kápráztattak el minket; és most sem kellett csalódnunk! Ez a szobájuk már csak azért is különleges csemege, mert a Scavanger cég egy olyan szabadulószoba franchise, amely Budapestről indulva a világ számos pontjára eljutott, többek között Salzburgba is, és mint az ismeretes ez az osztrák város Mozart szülővárosa. Így talán még hitelesebb az a történet / híresztelés (vagy ha akarjuk: legenda), amely szerint Mozart halála után az egyik befejezettlen zeneművének kottáját egy műgyűjtő jogtalanul eltulajdonította. A küldetés tehát adott: magándetektívként kell behatolnunk a műgyűjtő villájába, hogy visszaszerezzük a kottát. Nehéz mit mondani erről a játékról, túl azon hogy menjetek és próbáljátok ki. Egy nagyon szépen berendezett szobarendszer vár itt minket titkos átjárókkal és furfangos feladatokkal, amelyek mind remekül illeszkednek a kor ízléséhez. A szoba nem kifejezetten könnyű, és ez leginkább annak köszönhető, hogy egyik feladathoz sincsenek írásos instrukciók, hanem kis apró jelekből kell kitalálnunk, hogy mi is a feladat – viszont amikor rájövünk a dologra, akkor onnantól kezdve már egyértelmű. A Scavanger eleve egy nagyon kellemes helyszín, pont a belvárosban, és ráadásul modern és tiszta és minden. Ez a tematika pedig tényleg egyedi, szerintem megérdemelte Mozart, hogy egy ilyen remek pályát rendezzenek be egy hozzá köthető kottalopás kapcsán. Természetesen zenei előképzettségre, vagy a zeneszerző életútjának ismeretére nincs szükség a játékhoz, bár nem árt ha van a csapatban legalább egy ember aki rendelkezik némi abszolút hallással.

A MystiqueRoom Vastrón pályája a legújabb, és így már a sokadik (hatodik? hetedik?) ennél a cégnél. A szoba ezúttal A Trónok harca című népszerű filmsorozat legendás hangulatát varázsolja elénk, bár maga a történet meglehetősen szűkszavú, nem is történet, inkább csak küldetés: foglaljuk el a Vastrónt. Elöljáróban annyit, hogy ha valaki hozzám hasonlóan egyetlen részt sem látott a Trónok harca sorozatból akkor is remek szórakozást nyújt ez a pálya, egy középkori legenda kellős közepébe csöppenünk, gyönyörű díszletekkel, és változatos feladatokkal, köztük az egyik új kedvencemmel (amit spoilerezni nem akarok, csak annyit hogy imádtam amilyen egyszerű, holott picit mögé gondolva tudja az ember, hogy mennyi de mennyi munka lehetett a készítőknek megoldani). Ami az előzményeket illeti, nagyok voltak az elvárásaim, mert bár az elsőre próbált (és állítólag legnépszerűbb) A fáraó sírja szobájuk nem igazán nyerte el a tetszésünket más egyiptomi szobákhoz képest, de a Kalózöböl már nagyon színvonalas volt Budapest másik két kiemelkedően jó kalóz szobája mellett is, a Shógun árnyéka szobájuknak pedig egy külön japán témájú posztot szenteltünk. Szóval a MystiqueRoom-nál egyáltalán nem könnyű a döntés, tényleg jobbnál jobbak a lehetőségek (és még van, amit nem próbáltunk...). A Vastrón is egyértelműen olyan szoba, amiben nem nagyon találni kifogásolnivalót. Egy nagyobbacska központi szobából indulunk, itt sem adja könnyen magát az elindulás, de nem éreztük feleslegesnek az időt, tényleg rengeteg felfedezni-való van, részletgazdag a díszlet, jó érzés volt ismerkedni a dekorációkkal és tárgyakkal, találgatva, hogy mire lesz majd szükségünk. Aztán egyszer csak felfedeztük azt, ami mellett már az első pillanatban elmentünk, addigra kezünkben volt ami ehhez a rejtett információhoz kellett, és onnantól beindult a dolog, sorra nyíltak a titkos és kevésbé titkos rekeszek, szinte szünet nélkül fedeztük fel, hogy mi hova kell. Lépcsőt mászni kell (sőt létrát is), erre érdemes készülni, még esetleg annak lehet fizikailag gondja, aki félhomályban rosszul olvas. De nekünk egyik sem volt probléma, szóval tényleg zökkenőmentesen vettük az akadályokat. Pár dolgon látszik, hogy feladat (pl. mikor az asztalon van két jól látható X, akkor az hogy úgy mondjam gyanús), de összességében minden feladat nagyon szépen illeszkedik a témához és a dekorációhoz. Egy dolog van, ami megakasztóbb, a vége felé egy együttműködős feladat, ahol nincs lehetőség beszélni egymáshoz, mármint a két hely ahol ténykedni kell úgy van elválasztva, hogy nem lehet hallani egymást (nagyobb csapatok itt előnyben, csatárláncban kiabálhatnak egyik helyről a másikra, de akik csak ketten vágnak bele a kalandba, azok mászkálhatnak le a lépcsőn, fel a létrán). Ha már a helyek eloszlásáról van szó, akkor el kell ismerni, hogy ismét nagyon ügyesen megoldották, hogy összesen négy helységből áll ez a szoba-rendszer (ebből kettő még nagyobbacska is), ráadásul az átjárók közül is igazából csak az egyik ami egyértelműen ajtó, a másik kettő szépen rejtve van, mi az egyiket észre se vettük csak amikor már kinyílt. Azt hiszem több jót nem is nagyon lehet írni egy szabadulószobáról, nyilván az ára borsos, de maga a pálya nagyon rendben van. És a végére a jó tanács: foglaljátok el a trónt, ez a küldetés, ezzel ér véget a játék, nem kell kijutni, rá kell ülni a trónra!

Az E-Exitről sokat lehet hallani, külföldi Facebook csoportokban is gyakorta felmerül a nevük ha valaki szóbahozza Budapestet, hiszen már jó ideje, ők az első helyezett a TripAdvisor-on. Nekem személy szerint az egyik legjobb szabadulós élményem kötődik a Menny és Pokol szobájukhoz, ami csak kis részben köszönhető annak, hogy sikerült a munkatársaimat egy ilyen jellegű programra elcsábítani, nagyobbrészt a szoba(k) utánozhatatlan hangulata(i) és a remek feladványok, nomeg a kedves játékmesterünk tette azzá az élményt, ami: ÉLMÉNY. Két dolog van, ami szerintem kiemeli/megkülönbözteti ezt a szobát bármi mástól, amit eddig próbáltam. Az egyik a szobarendszer kialakítása: míg vannak helyek ahol mindössze egyetlen helység alkotja a szabadulószobát, itt nem kevesebb, mint hat helyiséget látogathatunk végig, ráadásul mindegyiknek külön-külön hangulatot adtak, amely egyben érzékelteti a történet előrehaladását is, és külön pláne, hogy nem lineárisan látogatjuk végig ezeket a helyeket. A másik ami itt nagyon más az a dekoráció: több helyen lehet olvasni, hogy ez „tipikus magyar”, hogy látszik, hogy olcsó dolgokból lett összerakva stb; de én inkább azt mondanám, hogy úgy tipikus magyar, hogy hihetetlenül ötletes. Bevallom megsaccolni se tudom, hogy mennyire lehetett olcsó vagy drága, ami bent van, de az biztos, hogy nagyon egyedi hangulatot adott, a feladatok szó szerint részét képezték a dekorációnak (vagy fordítva), arról nem is beszélve, hogy rengeteg-rengeteg apró részlet volt belevive (innentől kezdve pedig a bekerülési ára a legkevésbé se érdekel). Maguk a feladatok is rendkívül változatosak voltak, és nem csak logikai jellegűek, hanem többször ügyességiek is, de még ezen belül is több síkon mozgott a dolog, volt amikor egy kis bátorságra (esetenként a csapattársakba vetett bizalomra) volt szükség, máskor egy kis ártatlan tréfát játszva mozgatott meg minket fizikailag a szoba. A klasszikus megoldások kedvelői találhatnak kulcsot vagy számkombinációt, de rengeteg-rengeteg szellemesnél szellemesebb technikai megoldás is szembejött miközben mi egyszerűen csak sodródtunk az árral, annyira berántott minket a szoba.

Ígéretünkhöz híven jelentkezünk az otthon játszható szabadulós játékok másik felével, az angol nyelvű játékokkal. Ráadásul ezek között több ingyenesen kipróbálható kalandot is bemutatunk, hiszen legnagyobb örömünkre sok cégnél bevett szokás, hogy közkincsé tesz demo küldetéseket, amelyek kipróbálása után mindenki eldöntheti, hogy szeretne-e beruházni egy ilyen jellegű játékra. Rögtön az elején mutatunk is egy ilyet, ha egy játékot töltesz le, és nyomtatsz ki ma, akkor ez legyen az! Az EscapeDecks cég Burger Queeny néven mutatta be első játékát Kickstarteren, és bár több fórumon is rebesgették a bennfentesek, hogy nagyon klassz koncepciót sikerült összehozniuk, végül nem volt sikeres a kampájn. Ezek után lépte meg azt a cég, hogy ingyenesen elérhetővé tette a teljes játékot (mint nyomtatható mind online játszható verzióban). Tehát ez nem egy demo játék, ez egy full teljes kidolgozott játék, amit tényleg vétek lenne kihagyni, mert ráadásul még remek is!

Ha megtehetjük, hogy pénzt is áldozzunk a játékra, akkor az Epic Escape egy nagyon jó beruházás lehet. A maga 99 fontos (GBP) árával nem olcsó, viszont ha ezt meg tudjuk lépni, akkor nemcsak hogy rögtön három játékot kapunk egy dobozban, de szemben más (társasjátékként kapható) kalandokkal a jókora dobozunk nem csak "sima" játékanyagokat (feladványokat, kártyákat, stb) tartalmaz, hanem nagyon is fizikai széfeket, lakatokat, dobozokat. Kapunk tehát egy szettet, amivel tetszőleges helységet átalakíthatunk a játék helyszínévé a zárt rejtekhelyeket felhasználva, és attól függően, hogy a három kaland közül melyiket játsszuk, más-más feladatokat megoldva más-más kódok megfejtésével tudjuk kinyitni a ládákat és a széfeket, hogy sikeresen kiszabaduljunk. Mindez persze önmagában nem elég, de legnagyobb megelégedésünkre azt tapasztatuk, hogy a játékok is nagyon élvezetesek, még akkor is ha a fizikailag zárható komponensek behatárolják annyira a szellemi mozgásteret, hogy minden esetben három független feladványt követ egy végső meta-feladvány, amely a lakatok kinyitása után megszerzett komponensekre épül. Az igazán nagy előny azonban még ezután következik, mégpedig, hogy az alap készlet beszerzése után végtelenül bővíthető a játékok tárháza, és a cég készül is kiegészítő játékokkal, amelyek már jelentősen olcsóbban beszerezhetők, hiszen "csak" a tényleges játékelemeket kell elküldeniük ugyanahhoz a lakatokkal és széfekkel berendezett környezethez. Mi mindenesetre izgatottan várjuk a folytatást, tényleg az egyik legszabadulószoba-szerűbb élményt kaptuk ezzel a jókora dobozzal. Érdemes tudni, hogy a hivatalos játékleírás szerint a küldetés játékmestere (aki berendezi a helyszínt) nem tud részt venni a játékban (mivel ő állítja be a lakatok kombinációit), azonban a saját tapasztalat az volt, hogy egész egyszerűen picit előre kell dolgozni (pl előző nap beállítani a lakatokat), másnapra már nem emlékeztem a kódokra (pláne nem, hogy melyiket hova állítottam be), és mivel a feladatokat amúgy se ismertem, nagyon jól részt tudtam venni a megoldásban. Az mondjuk tény, hogy ha valaki viszont direkt szeretne egy csapatot iránytani (pl. egy szülinapi vagy hasonló gyerek-rendezvényen), akkor erre ideálisan alkalmas a készlet, ad tippeket, hogy melyik elemeket rejtsük el, és a segítségkártyákat is tudjuk játékmesterként (is) használni. Szóval a koncepció abszolút magában rejti a variálhatóságot, miközben "lusta" verzió is van, amit csak bekészítünk és játszunk.

A Lifestyle-Boardgames csapatától az Escape from the Asylum is remek választás lehet, bár sajnos itthonról elég nehéz beszerezni (jelenleg). Egy közepesen méretes dobozban tíz egymásra épülő és több ponton kapcsolódó játékot kapunk (amit tapasztalataink szerint tíz különböző alkalommal játszunk le, mindegyik önmagában kitölti azt az egy órácskát, amit más játékoknál is egy-egy kalandra szánni szoktunk). Igazából mielőtt bármit részleteznék, a történet és ezáltal az egész játék felépülésének a zsenialitását muszáj hangsúlyoznom. A játék két dobozból áll, mindegyikben öt-öt kaland, ami konkrétan úgy néz ki, hogy öt különböző szereplő bőrébe bújva játszunk először az első dobozban, majd a második dobozban. Az egyes részeken sorban kell végigmenni, és az egyik szereplővel hozott döntéseink befolyásolják más szereplők eseményeit is. Minden mindennel összefügg, és az összes történetszál kell hozzá, hogy összeálljon a nagy egész. Az egészben a legklasszabb pedig az, hogy a nagyon erős történetiség mellett is nagy hangsúly van a feladványokon és az egész kivitelezésén. Logikázás, megfigyelés, speciális effektek és optikai illúziók mind helyet kaptak a vegyesen könnyebb és nehezebb kihívások között. Ráadásul tényleg minden a helyén van olyannyira, hogy ha pl kinyitunk egy ajtót (borítékot) az egyik szereplővel, majd úgy távozunk, hogy nem csukjuk be az ajtót, akkor a következő játékban (egy másik szereplővel) mikor arra járunk, akkor az ajtó nyitva lesz, de mikor bemegyünk és megnézzük ugyanazokat a dolgokat, amiket mi (játékosok) már láttunk, akkor vesszük csak észre, hogy most valahogy másként kell ugyanazt felhasználni. Szóval látszik a bonyolultan-szövevényes és alaposan végiggondolt tervezés, de játék közben egyáltalán nem bonyolultak a szabályok, és minden maximálisan természetesnek hat. A segítség-rendszer is teljesen rendben van, és az is tök jól működik, hogy fel tudjuk venni a történetszálat akkor is ha hosszabb kihagyás után folytatjuk, ami félbehagytunk. A játék alapvetően kóddal nyíló borítékokra és kártyákon olvasott szövegekre támaszkodik, de a borítékok számos fizikailag is tologatható (és tologatandó) elemet tartalmaznak. Mi nagyon-nagyon élveztük ezt a kalandot, tényleg minden lényeges játékelemet sikerült beleilleszteni, anélkül hogy bárhol is erőltetettnek hatott volna. A történet egyszerre kellemesen egyszerű és újszerű, a feladványok pedig pont jól ötvözik az ismerős és a furfangos elemeket. Bár a történet egy elmegyógyintézetben játszódik és nem mentes erőszaktól, nagyobb gyerekekkel nyugodtan játszható családi alkalmakon, de felnőtteknek is érdekes kihívás. Úgyhogy bizakodunk benne, hogy hamarosan a hazai társasjátékboltok polcain is megjelenik ez a gyöngyszem, de addig is, aki teheti próbálja beszerezni.

Az Escape Mail nevezetűvel folytatnám, és nem csak azért mert a kanadai cég játéka szintén egy viszonylagosan friss élményem, hanem (és leginkább) mert tényleg nagyon ajánlom! Általában fenntartásaim vannak az olyan "folytatásos" játékokkal, ahol hónapról hónapra érkezik egy rész, de itt az első küldetést végigjátszva totálisan beleszerettem a dologba. Jó a sztori (igazából semmi extra-különleges, eddig legalábbis, de teljesen ok), jók a feladványok (pluszpont, hogy választható normál és nehéz verzió), nagyon igényes a tartalom (a kellékek minősége), és mindez teljesen elérhető áron (2500 Ft / játék). Jól mutatja, hogy mennyire tisztában vannak a munkájuk igényességével, hogy nem csak teljes előfizetést kínálnak, hanem könnyen lehet olyan opciót választani, hogy önálló játékként megrendeljük az első epizódot, majd utána a 2-12 epizódot egyben (amiért  speciel ugyanaz a kedvezmény jár, mintha teljes évadot vennénk). Manapság mikor a piac egyre inkább abba az irányba megy, hogy a giga-mega Kickstarter projektek az uralkodók, és már-már alap, hogy drága kellékekkel és fancy AR/VR technológiával megy minden, nekem személy szerint nagyon szimpatikus, hogy egy cég kicsit minimalistán, de messze nem gagyin egy olyan játékot csinál, ami bárki és mindenki számára elérhető és egyben kellemesen szórakoztató. Van benne kódfejtés, van benne fizikailag összerakandó / mozgatandó, kell egy kicsit rendhagyón gondolkodni és kombinálni, és online kutakodni az erre a célra létrehozott helyeken. Az elérhető segítség-rendszer is teljesen rendben van, bár kellően vezetve van a küldetés, hogy enélkül is megoldható legyen. Egy szemernyi hiányérzetet sem hagy maga után a játék, inkább csak azt az érzést, hogy folytatni akarom! Ritkán esik meg velünk ilyen, de tényleg kapkodtuk fel az állunkat a földről, hogy egy egészen átlagosnak kinéző kis borítékba mennyi élmény fért bele.

Következő legfrissebb játékélményünk a Bearscape. Ezer és egy módon kezdhetnék bele a játék bemutatásába (és, jé mégis a legbénábban választottam :P)... Az én figyelmemet először az keltette fel, mikor a Kickstarter kampányuk elindult, hogy ez egy oktató játék, ami természettudományos ismereteket fejleszt a természettudományokhoz oly közel álló, ám a gyerekek körében mégis rendkívül népszerű űrhajós köntösbe burkolva. A második pont, aminek megörültem, hogy bár a játékot Szingapúr vezető szabadulószobás cége, a LockDown Escape jegyzi, a fejlesztés egyik kulcsfigurája egy Zoli nevű honfitársunk. Mindezek után hatalmas izgalommal vettem kezembe a csomagot, amely igazi bajtársi összefogással (ismeretlen emberek tesznek szívességet ismeretlen embereknek) jutott el hozzám egy karácsonyra hazalátogató magyar család közreműködésével. A java pedig ezután jött! A játék minden téren bővelkedik kreatív megoldásokban. Kezdhetném akár azzal ahogy az egész felépül kis dobozokból végig fenntartva azt a kellemes élményt, hogy egy-egy megoldás után valamit kinyithatunk, és valami újra bukkanunk. Magunk választhatunk, hogy szeretnénk-e a dobozokat ténylegesen lakattal lezárni, vagy inkább a szabálykönyv hátuljában lévő táblázatot használjuk a megoldások ellenőrzésre; ez utóbbi már önmagában egy nagyon ötletes módja, hogy spoiler nélkül ellenőrizzük magunkat, és legyen lehetőségünk újra próbálkozni, de azért a lakatok kinyitása mégiscsak plusz élmény. Ezen kívül maga a dizájn is nagyon tetszetős, egy társasjátéktól elvárható mód sok minden kártyákra épül, de kapunk kihajtogatandó nagy lapokat, és ide-oda tologatandó apró mütyűröket is. Mivel a játék kicsit kuriózum, és nem lehet csak úgy besétálni egy átlag játékboltba megtapizni, csináltunk egy (hm, nem túl professzionális) kis videót, hogy belekukkanthassatok kicsit. Persze így első ránézésre csak az látszik, hogy nocsak szépen megcsinálták, holott a játék ennél többet tartogat számunkra. Nemegyszer hallottam már olyan véleményeket (és némileg egyet is értek), hogy mindenki jobban teszi ha távol tartja magát és gyermekeit a piacon gyakorta felbukkanó pl. környezetvédelemre vagy történelemre tanító társasjátékoktól, mert legfőbb következményük, hogy elveszik az ember kedvét a játéktól. Nos, úgy gondolom a Bearscape a jó ellenpélda. Eleve a szabadulószoba formátumhoz jól illik a logikai feladatok műfaja, ebbe van belecsempészve az űrkutatós természettudományos plusz. Nehéz lenne egy konklúzió mondattal igazságot tenni a játék fölött, jót alkottak, reméljük beterítik vele a világpiacot, és mindenkinek elérhető lesz.

Szintén az elejére hoznám azt, amire talán kevésbé számít az ember, a jól ismert vagy kevésbé ismert, de többnyire társasjáték formátumú szabadulások mellett ugyanis az egyik nagy kedvencünk a YouEscape nevezetű online élő szabadulós játék. A dolog online része azt jelenti, hogy otthonról tudsz a csapatoddal játszani interneten keresztül (nyilván azért is vannak itt ebben a posztban), viszont nem egy számítógépes játékról van szó, a dolog tényleg elő, épp csak egy játékmester visz véghez minden kívánt akciót. Tehát a szabadulás valóban egy fizikai helyszínen játszódik, ott vannak a ládák, amit ki kell nyitni, meg a megannyi egyéb kellék, amit manipulálni kell, és játékosként ti mondjátok meg, hogy tedd ezt oda vagy állítsd be arra. Aztán történik, ami történik és gondolkozni kell tovább. Én még csak a nulladik (30 perces demo) játékon vagyok túl, de már ez is teljesen beszippantott, aki pedig befizet a teljes évadra, annak havi rendszerességgel egy 1-1,5 (néha 2) órás játék biztosítva van az általa foglalt időpontban. Hozzátenném, hogy bár a játék nyelve angol, a játékvezető (aki a YouEscape megalkotója, és a mai napig egyszemélyben vezényel le mindent) nem angol anyanyelvű, így cseppet sem béna a érzés a jó kis hunglish-unkkal nekiállni a játéknak. Illetve lévén, hogy egy Patreon oldalon keresztül zajlik a fizetés, így bármikor kötelezettségek nélkül azt mondhatjuk, hogy köszönjük, csak ennyit kértünk, jövő hónaptól nem fizetünk (amúgy 10 USD-től indulnak az árak attól függően, h akarunk-e egymagunk / saját csapattal játszani, vagy jók azok az időpontok amikor idegenekkel játszunk együtt). Amire számíthatunk az tehát egy előre berendezett szabadulószoba, amit a számítógépünk monitorján keresztül láthatunk, és ahol az általunk adott utasításokat a játékmester hajtja végre. Ezen kívül minden játékhoz vannak plusz fájlok (képek, szövegek, internetes oldalak), amelyeket felhasználva és a szobában látottakkal összekombinálva mi magunk is kell, hogy megoldjunk feladatokat. Nagyon egyedi hangulata van az egésznek, érződik rajta az a home-made feel, hogy olyan kis egyszerű hétköznapi dolgokból van összerakva az egész, és mégis meglepően komplex, messze nem arról van szó, amit egy társasjáték tud nyújtani pl logikai feladványokkal, sokkal fizikaibb valahogy az egész még akkor is ha nem mi hajtjuk végre az akciókat. Szóval tényleg nem látom okát, hogy miért ne próbálná ki bárki, aki szereti a műfajt (hacsak nem attól féltek, hogy annyira tetszeni fog, hogy nem tudtok leállni vele ;-)).

A poszt megírása óta is folyamatosan jelennek meg otthon játszható szabadulós küldetések a Kickstarteren, szinte lehetetlen lépést tartani vele mi az, ami most éppen aktív. Nagyon vártuk például a Cards of Confound kampányát, ez egy képeslap alapú feladvány-rejtély, amit a téli szünetben kisebb-nagyobb megszakításokkal pár ülésben le is játszottunk. Nagyon elégedettek voltunk a képi megjelenéssel, és összességében kellemes elfoglaltság volt, bár a feladványok a mi ízlésünknek már túl sok tárgyi tudást (értsd Google segítségével kinyomozandó dolgot) igényeltek. Egy már bejáratott holland játék készült el nemrég angolul is The VOC Treasure néven a Modern Treasure hunter gondozásában; ami nagyon tetszetős (túl azon, hogy palack posta és számos fizikai megoldás van a dobozban amit küldenek), hogy valós történelmi eseményeken alapul a történet, így egy nagyon is igazi kalandba csöppenünk bele. Aztán Puzzle Tales néven fut egy nagyon ígéretes projekt; már biztos befutó, mert összegyűlt a pénz, és van fent jópár minta feladvány, szóval érdemes megnézni őket még amíg le lehet csapni a játékra. Egy másik nekünk nagyon bejövős projekt az Arca Ludum, nekik még bőven elkelne a támogatás a hátralévő szűk egy hónapban, szóval aki szeretne olyan szabadulós társast, amiben fizikai tárgyak (többek között számzáras lakatok) is vannak és a játék a játékban elvnek köszönhetően egyúttal egy újra játszható társasjátékot is kapunk, akkor érdemes checkolni. Van PnP opció is (sőt több PnP játékkal is készülnek most a KS kampányhoz), egyhez már megkaptuk az anyagot, és látszik, hogy sok szeretettel és odafigyeléssel készült, ami mindig jó jel a jövőre nézve. A két fizikai valójában készülő szabadulós játék egyébként vírus ellenszeres, illetve Hasfelmetsző Jack témájú. Aki pedig családdal/gyerekekkel is játszható szabadulós játékot keres, annak az Airmal Adventures projektje lehet jó, bár hozzá kell tenni, hogy a kalózos (Lost Journal of Flintlock Flynn) játék első scenáriója, amit volt szerencsénk kipróbálni nem mondható kifejezetten könnyűnek (úgyhogy tényleg felnőttként is remek). Ellenben gyönyörű a kivitelezés, és egészen élethűre sikerült a történet, szóval nem fognak csalódni benne a gyerekek. Szintén kipróbálásra vár, de ránézésre nagyon tetszetős a Sherlock Mysteries.

Nem Kickstarter, de hasonlóan egy ember / kis csapat lelkesedéséből született szerelemprojekteket találhatunk a The Game Crafter oldalon, ami alapvetően egy olyan társasjátékos fórum, ahová tervezők feltöltik a játékaikat, és annyit készítenek el belőle, amennyit megrendelnek (print on demand). Nemrégiben az oldal tartott egy tervezői versenyt Escape Room Challenge néven, az itt győzedelmeskedő Casino Heist pedig azóta is rendelhető a honlapról, mi is kipróbáltuk. Ár-érték arányban ugyan talán nem a legjobb, mivel viszonylag magas az ára a nagyobb kiadók játékaihoz képest, de mindenképp érdekes csemege. A történet szerint egy kaszinót készülünk kirabolni, ebben egy belsős ember van a segítségünkre, aki rejtélyes képeslapokon hagyott nekünk hátra üzeneteket különböző rejtekdobozokban a feltűnés elkerülése végett. Mi pedig üzenetről üzenetre fejtjük meg a jeleket, rakjük össze a kódokat, és végül hozzájuthatunk (természetesen csak játékból) a busás pénzösszeghez. A nekünk címzett képeslapok mellett még egy pakli kártya rejt fontos információkat, játékautomatázni is kell, nomeg persze nem hiányozhatnak a póker zsetonok sem.

Ugrunk egy nagyot az elejére az in medias res után. Történeti szempontból az első szabadulószoba társasjáték az Escape Room in a Box néven árult Werewolf experiment. Ez a magyarul nem elérhető játék a Kickstarteren gyűjtötte össze az abban az időben hatalmas újításnak számító ötlet megvalósítására az anyagi forrásokat, azonban mire ez megvalósult, addigra beelőzte őket a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő EXIT sorozat, így végül nem a vérfarkasos Escape Room in a Box volt az első megjelent játék a piacon. Ennek ellenére sikerült bekerülniük a (főként a tengerentúli) köztudatba, több fórumon is mind a mai napig kiemelkedőnek tartják ezt a játékot, leginkább azért mert a papír-alapú feladványok mellett tényleges (műanyag) lakattal lezárt dobozokat is tettek a játékba, így növelve a kézzelfoghatóságot. Nekünk nem volt (még) szerencsénk ezt a mókát kipróbálni, így csak a honlapról letölthető (a játék visszarendezésére szolgáló) nyomtatható feladványokat néztük meg, amelyek ugyan elég hagyományos rejtvényeknek tűnnek, de ha lehet hinni (és miért ne) angol bloggereknek, akkor a játék összképe jóval kreatívabb ennél, és a hagyományosnak tűnő egyszerű szókereső rejtvényeket is sokrétűen használja fel a játék, hogy egy összességében jó ár-érték arányú szórakozást nyújtson. A játékot egyébként a Kickstarter lezárulta után megvette a Mattel, így jelenleg is kapható (pl. amazonon keresztül), sőt nemrégiben megjelent a sorozat második játéka, ezúttal Flashback címen.

• 
• 
• 

A kis történeti bevezető után előre még hoznám Mister PnP játékait, aki számos egyéb projekt mellett időről időre szabadulószoba ihlette játékokkal is előáll, amelyek fizikai valóját 2-3 euróért lehet Kickstarteren keresztül beszerezni. Mi a Secret File sorozatot próbáltuk, ami három egymástól független kódfejtős játék, mindegyik esetben egy viszonylag egyszerű és rövid (a rendelkezésre álló idő a játékosok számától függ) játékról van szó, ahol egy kódot kell megfejteni, és ezzel megmenteni a világot a történetben részletezett aktuális katasztrófától. Remek könnyed esti kis szórakozásra lehet itt számítani, és ráadásul az úriember a rendelkezésünkre bocsájtotta a játékok PnP (nyomtatható) verzióját, szóval a fenti galériából bárki bátran töltse le, és játssza végig, az eredetit beszerezni már sajnos nem nagyon lehetséges, de a PnP verzió is egész jól visszaadja a hangulatot. A feladatok csak elsőre tűnnek nehéznek, leginkább talán a minimalista dizájn miatt, de amint bekattan az ötlet, onnantól egyértelmű, hogy mit kell csinálni.

Aztán ugye ott vannak a magyar nyelvű posztból ismert szabadulós nagy társasjáték sorozatok; bár itt a hazai kiadások elég jól lekövetik a nemzetközit, azért ezek is először angol nyelven jelennek meg. Az EXIT sorozatból most már magyarul is nagyon széles a felhozatal (és be is mutattuk őket az előző posztban), ide csak annyit szúrnék be pluszban, hogy akinek esetleg marad olyan feladat a játék után, amit nem sikerült a segítségekkel se megfejteni, és/vagy nem tervezi játszani az adott játékot, de szívesen olvasna egy walkthrough-t, angol társasjátékos fórumokon (BGG) nagyon jó lépésről lépésre leírások vannak fent (The Abandoned Cabin, The Pharaoh's Tomb, The Secret Lab, The Forbidden Castle, The Polar Station, The Forgotten Island, Dead Man on the Orient Express, The Sunken Treasure, The Mysterious Museum). Van egyébként EXIT-ből is demo játék, épp csak nem igazán hozzáférhető, mert társasjátékos rendezvényeken osztogatták, de nem tették közzé az interneten (egy francia nyelvű kalózpéldányt sikerült találnunk, ha esetleg valaki bírja a nyelvet vagy nem átall Google Translate-tal játszani). Ez egy kb fél-háromnegyed óra hosszú küldetés (tehát mondjuk egy 'normál' EXIT fele), amely során egy színházi premiert (azaz az EXIT játékcsalád debütálását) kell lelepleznünk. A demo játék egyébként teljesen jól hozza az EXIT világát, szóval aki még most gondolkodik rajta, hogy nekivaló-e ez a sorozat annak tudjuk javasolni, hogy kezdjen ezzel, ennél csak jobbra számíthat. Mivel a játék eredeti nyelve a német, természetesen az összes létező kaland elérhető ezen a nyelven, sőt előbb.
Az Escape the Room család mindkét eddig elkészült játéka elérhető magyarul is (A csillagvizsgáló rejtélye, A szanatórium rejtélye), de a ThinkFun kiadó már bejelentette, hogy 2020-ra egy nehezebb (és ijesztőbb) játékkal készülnek, melynek témája "haunted dollhouse". Akit ez utóbbi érdekel, érdemes lehet feliratkozni a hírlevelükre, mert az ígérik, hogy lesznek olyan Easter Egg-ek elrejtve a játékban, amit csak a hírlevél olvasói fognak tudni majd megtalálni, illetve rendszeresen küldenek kis információmorzsákat (pl. láthattuk már az egyik horror-baba prototípus rajzát, a legutóbbi hírlevélben pedig megtudhattuk két fontos karakter nevét: Felix & Victoria).
Az Unlock esetében meglehetően sokat nyerhetünk az angoltudással, bár itt is sorra jelennek meg a három-három küldetést tartalmazó dobozok. A játékcsalád eredeti nyelve egyébként a francia. Ezen kívül Demo adventures címszó alatt kiadtak négy játékot, amihez a kártyákat a honlapjukról lehet letölteni, és így teljesen ingyenesen (illetve nyomtatási költségen) játszhatóak. Az elv ugyanaz, mint az összes többi Unlock játéknál, van egy pakli kártyánk számokkal és betűkkel a hátulján, és van hozzá egy telefonos applikációnk. Tárgyakat kombinálunk, gépezetekkel logikázunk, kódokat találunk ki, és minden helyes megfejtésért húzzuk fel az újabb kártyákat, amelyekkel tudunk haladni előre a küldetésben. A demók közül két könnyebb játék (5th Avenue és Doo-Arann's Dungeon) 30 perces, a két nehezebb (The elite és The Temple of RA) pedig 60 perces, tehát a négy demo játékkal gyakorlatilag ugyanannyit kapunk, mint egy teljes doboz Unlock kalanddal. A demo játékokban ugyan kevesebb kártya van, de azok ugyanolyan szépen meg vannak csinálva, és a feladatok is itt-ott furfangosan furmányosak. Bár hozzá kell tenni, hogy maga a sorozat minket továbbra se nyűgözött le, vannak benne jó ötletek egy-egy feladathoz, meg voltak részek ahol szépen magával ragadott a játék, és haladtunk, de mindig előjött valami, ami megakasztott. Ami általános hiba, és sajnos úgy tűnik nem szándékoznak javítani rajta az a "hint" rendszer, továbbra sincs beépített magyarázat (ha elakadunk, és nem jövünk rá az ő utalásaikból, akkor csak a megoldást kapjuk meg), illetve ha egy csapat elakad akkor az sem világos melyik kártyához érdemes aktuálisan segítséget kérni. Szóval a játékélmény lehet nagyon jó, ha valaki nagyon penge és/vagy pont fekszik neki ami az adott játékban kell, viszont ha egy csapat segítségre szorul (és valljuk be ez velünk is előfordult), akkor nagyon meg tud akadni. Úgyhogy ide is hozom a BGG-ről, ami van walkthrough, ezek direkt úgy lettek megalkotva, hogy spoilermentes, abban az értelemben, hogy játék közben csak arra nézünk rá, ami kell. A három Escape Adventure van kész eddig, plusz a Secret Adventure-ből a legnehezebb The Adventures of Oz. Illetve nemrég maga a kiadó is adott ki walkthrough-t amelyet a facebook oldalukon először franciául tettek közzé, de nem sokkal utána angolul is elérhetők lettek (arra a négy küldetéscsomagra, ami angolul is kapható már). Viszont csak franciául találtuk meg a karácsonyra megjelent demo küldetésüket, de reméljük így is sokan fognak tudni játszani vele és/vagy előbb-utóbb készül belőle fordítás.
Az Escape Room the Game magyarul az első (négy játékot tartalmazó) küldetéscsomag után kiegészítő játékokat is piacra dobott, és bár angolul ezen kívül kapható még egy két játékos kiegészítő szett, azért nem panaszkodhatunk. Talán a legizgalmasabb, hogy a játékcsalád három VR (virtuális valóság) játékot is kiadott, ezek közül a Down below nevű egy teljesen ingyenes demo játék, amit ráadásul az eredeti chrono dekóder nélkül is játszhatunk, ez esetben plusz egy okostelefonra lesz szükségünk, rajta az ER (Escape Room the game) applikációval, ami teljes egészében helyettesíti mind az időmérés, mind a válaszok ellenőrzése funkciót (speciel ez is elérhető magyarul). Amit jelen pillanatban csak angolul van meg az a játék családira optimalizált újítása Jumanji néven. Nem volt még szerencsénk hozzá, de az alapelv ugyanannak tűnik, amit megszokhattunk, chrono dekóder és mindenféle feladványok.
Ezen kívül van még a Szabadulópakli (Deckscape), amit az Időpróba játékon keresztül ismertünk meg a magyar posztban, de jönnek ki itt is sorba a fordítások a szokásos időeltolódással az angol után (eredeti nyelv: olasz). Itt a további az első játéknál megismert mechanizmust alkalmazó játékok: Fate of London,  Heinst in Venice, Mystery of Eldorado és Behind the Curtain, The Course of the Sphinx Escape from Alcatraz. A Londoni játék igazából semmi újat nem hoz, persze a feladatok meg a sztori más, de egyébként maradtak a már bevált módszernél. Nekem személy szerint ez a játék is tetszett, jó volt benne a történet fordulata, és ugyanúgy több pakli elérhető egyszerre (amit szépen illesztettek a helyszínhez, történethez). A Velencei szintén jól sikerült, és nagyon örültünk neki, hogy próbáltak reagálni a sokak által túl egyszerűnek tartott játékmechanikára, és bár az alapelv ugyanaz (a kártyákon feladatok, hátuljukon megoldások), behoztak annyi pluszt, hogy az elején karakterlapokat kapunk, és a játékosok nem láthatják, hogy mi van a másik karakterének a hátulján. Az Eldoradoi sajnos nem tartja meg ezt a fajta karakterosztást, itt viszont a rossz megoldások büntetése finomodott (véleményem szerint az előnyére), mert a már megszokott X-ek mellett Z-t is kaphatunk a rossz megoldásért, és két Z-t büntetlenül bekönyvelhetünk, azaz nem ront az időnkön és a végső teljesítményünkön. A Behind the Curtain játékban egy professzionális bűvésszel együtt dolgoztak a játékban a trükkök megalkotásán, hogy a játékosokat New York-ba kalauzolják egy csillogó bűvész show-ra; a játék visszatér a klasszikus első két paklira jellemző egyszerű mechanikára, amit pluszba kapunk az egy-két különleges kártya. A sorozat következő darabja egy két játékosra optimalizált Kalózos téma lesz. Ezen kívül van egy demo játékuk is, ami egy 10-15 perces kis ízelítő (angol mellett, a játékcsalád eredeti nyelvén, olaszul is elérhető); érdemes lehet ezzel kezdeni, és kipróbálni, hogy kinek mennyire jön be a játék mechanizmus, lévén hogy elég megosztó a dolog, valaki vagy imádja az egyszerűségét, vagy nagy csalódás neki. Aki pedig még egy ingyenes küldetést szeretne az az idei online GenCon eseményhez kapcsolódóan beregisztrálhat itt, és e-mailben megkapja a legújabb játékot. Érdemes még megemlíteni, hogy ugyanez a cég nemrégiben elindította a Decktective sorozatot is, ahol a már megszokott méretű kis doboz és pakli kártya segítségével egy bűntényt kell kinyomozni. Nekünk már rögtön az elején nagyon megtetszett ahogy a helyszínt fel kell építeni, bár még csak az egyik játékot próbáltuk.

Hasonlóan társasjátékként készült el az Escape Tale nevezetű szabadulós kaland The awakening névre hallgató első, de reményeink szerint nem utolsó része (update: folytatásként megjelent a második rész Low Memory címen, illetve most frissen jön ki a harmadik rész Children of Wyrmwoods címen!). A koncepció hasonló, egy rejtélyt kell feltárnunk, miközben különböző helyszíneken feladványokat oldunk meg (részletekért, itt át lehet bogarászni a szabálykönyvet). A társasok közül talán ez a játék emlékeztet legerősebben a klasszikus könyvben lapozós kalandokra, mert itt ténylegesen az a mechanizmus, hogy ahogy haladunk előre mindig adott sorszámú bekezdéshez kell ugranunk, és ott elolvasunk a teendőket. Persze itt is vannak különböző kártyák és egy játéktábla-szerűség meg néhány token, nomeg egy kis webes segédlet ahová a rejtvények megoldásait írhatjuk és segítségért fordulhatunk. Szintén eltérés, hogy itt kimondottan nem időre megy a játék, bár persze fel van tüntetve a dobozon a játékidő, ami meglehetősen tág határok között mozog: 3-6 óra (azaz jelentősen hosszabb, mint a fentiek). A játékban központi szerepe van a történetnek, amely szerint egy bizonyos Sam bőrébe bújunk, akinek a lánya kómában van, annak ellenére, hogy az orvosok szerint minden értéke teljesen normális, így nincs magyarázat az állapotára. Adott tehát a küldetés, végére kell járni a rejtélynek! Amit még érdemes tudni, hogy a játék során semmilyen elemet nem kell rongálni a feladatok megoldásához. Illetve a játék mechanikájából adódóan egy játék alatt nem látja az ember az összes feladatot, tehát szemben a többi szabadulós társassal lehet (és érdemes) újrajátszani, bár valójában az mondhatnánk, hogy ez azt jelenti, hogy nem egy hanem két játék alatt fogjuk kijátszani.

Elég hasonló játékélmény volt a Coded Cronicles Scooby-Doo Escape játéka, abban az értelemben, hogy történet-füzetekben lapozgatva kellett felolvasni a folytatást; itt azonban valójában csak egy lehetséges végkifejlete van a játéknak, bár vannak "plusz" bejegyzések, amiket a döntésünktől függően vagy elolvasunk vagy nem. Ami itt egyedi (túl azon, hogy egy menő téma licenszét vették meg), hogy szereplők vannak a játékban, és attól függően, hogy melyik szereplő kerül interakcióba ugyanazzal a tárggyal a térkép-lapkákon más-más bejegyzést kell elolvasnunk. Külföldön már kapható a termékcsalád második játéka, amely The Shining témájú (ez utóbbit nem próbáltuk még).

Külföldön (főleg UK) egyre népszerűbbek a Professor Puzzle cég szabadulós társasjátékai, itthon (egyelőre?) csak a Grand Hotel témájú kapható. Szép grafikával, és viszonylag jól működő boríték-nyitogatós mechanikával egy is egy teljesen rendbenlévő játék, de sem a feladatok, sem a sztori, sem igazából a játék bármely eleme nem hagyott túlzottan mély nyomot bennünk. Persze lebeszélni senkit nem akarok róla, nem volt rossz, épp csak kicsit "még egy" kategóriás. Vannak egyébként Murder Mystery játékaik is, kíváncsi lennék abban a műfajban mit alkottak, de még nem volt hozzá szerencsénk.

Ezen kívül nagyon örömteli tendencia, hogy kis kiadók és/vagy kezdő játéktervezők is próbálkoznak a szabadulószobás társasjáték műfajjal, remek kis gyöngyszemeket lehet eldugott helyeken találni. Talán a legnagyobb a kicsik között a Doctor Esker, ami már sorozatnak tekinthető, hiszen nemrég jelent meg a második darab, és egész konkrét tervek vannak a folytatásra. Ugyan Európában elég nehézkes beszerezni, de mi játszottuk az alap kiadást (Doctor Esker's Notebook) és a második rész béta verzióját is (Son of Doctor Esker), és mindkettő nagyon jópofa könnyed, de gondolkoztató és több elemében is eredeti játék volt. Az egész csak egy pakli kártya, ezek javarésze feladvány (az azonos hátlapok jelzik, hogy mi tartozik össze), a maradék néhány pedig a megoldások ellenőrzésére szolgál oly módon, hogy kódokat kell összeilleszteni belőle, ami megmutatja, hogy merre tovább. A történet egyszerűen annyi, hogy egy jegyzetfüzet akad a kezünkbe, melyben rejtélyes kézzel írt meg kivágott beragasztott dolgokat találunk, és ezt kell kibogarászni. Elsőre nekem picit szokatlan volt, ez a filctollal gyerekrajz stílus, de nagyon hamar megszerettem, maguk a feladatok pedig tényleg ötletesen kihasználják a lehetőségeket. Ha segítség kell, az weblapos, de jól működik.

Van még rengeteg játék, ami ugyan nem a fenti klasszikus társasjáték kategória, de szintén olyan célzattal lett megalkotva, hogy a saját otthonunkba szabadulószobás élményt varázsoljon. Azonban mielőtt ezekre rátérnék, szeretnék bemutatni egy egészen sajátságos kategóriát, ami akár társasjátékokkal akár bármi egyébbel kombinálhatunk, ugyanis a dolog lényege, hogy ha bármilyen alkalomból ajándékot adunk, akkor emellé a sablonos kísérőlapok helyett egy megfejtendő rejtvényt tegyünk. Az Enigmagram akár önállóan is megállja a helyét, a dolog lényege, hogy készítünk a személyes üzenetet (pl. egy videóban, de akár fénykép is lehet), ezt feltöltjük egy megadott honlapra, majd a megajándékozott közvetlenül kap egy titkos levelet, amelyben jópár rejtvény megfejtését követően megkaparintja a kódot, amivel hozzájuthat ehhez az üzenethez. A megajándékozott oldaláról tehát úgy kell a dolgot elképzelni, hogy egyszer csak hoz a postát egy nemvárt levelet barna borítékban és egy fura viaszpecséttel. Kibontjuk (ki óvatosabban, ki vehemensebben), majd benne egy írógéppel írt üzenet névre szóló megszólítással, hogy valaki egy titkos üzenetet küldött nekünk, oldjuk meg a feladatokat, és írjuk be a kódot a megadott honlapon hivatkozva az egyéni azonosítónkra. A borítékban egy másik boríték, a lezárása épp annyira trükkös, hogy picit megakassza azt aki jobban izgul, benne beszámozva feladatok kis kartonlapokon, fecniken és cetliken, masnival átkötött tekercsen satöbbi. Mindegyik feladat megoldása egy-egy számjegy, így átt össze a kód. Maguk a feladatok nem kapcsolódnak össze, nincs hozzájuk egy egységes sztori, külön-külön kell számolni, logikázni, trükközni és megfigyelni. Majd az egész végén tadám, ott vár ránk egy ismerős videóüzenete, melyben boldog születésnapot kíván, vagy éppen csak elmondja, hogy eszébe jutottunk. Hát asszem nem kell részletezni mennyire hatásos a dolog. Hasonlóan ütős ötlet, amit a Puzzle Card létrehozott, ők konkrétan a sablon üdvözlőlapokat váltják ki olyan képeslapokkal, amelyeken a megszokott macik-lufik-virágok helyett ötletesen elrejtett nyomok vannak, amik segítségével kinyithatunk egy széfet, kiszabadulhatunk egy szobából, vagy éppen megoldhatunk egy gyilkossági ügyet. Természetesen itt is van hely rá, hogy a saját személyes üdvözletünket ráírjuk, az ünnepelt pedig megkezdheti a nyomok összeszedését, hogy aztán a megadott honlapon ellenőrizhesse a megoldását. Ha valaki a rejtvények mellett a hiteles történeteket is elvárja, akkor ez a neki való opció, mert itt minden esetben egy-egy kis sztorit kell felfejtenünk, nem önmagukban állnak a feladványok. Az pedig szinte biztos garantált, hogy a jelenleg bevett mezőnyben ki fog tűnni egy ilyen üdvözlőlap. A Breaking Out The Bag még ami hasonlónak tűnik, bár ezt nem próbáltuk, de itt pedig egy lelakatolt ládikót kapunk, amibe belerejthetjük az ajándékunkat / üzenetünket, az ünnepeltnek pedig a vászonszatyorban lévő rejtvények megoldásával kell kitalálnia a lakat kombinációját.

Ha mindez nem volna elég (és miért lenne, igaz?), akkor számos további, talán mondhatni hogy itthon kevésbé ismert, szabadulós játék közül válogathatunk internet-szerte. A Escape Team egy újabb egyszerű, de nagyszerű koncepció, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk: letöltünk egy ingyenes app-ot a telefonunkra, kinyomtatunk egy (szintén) ingyenes pdf-et (ami fekete-fehér, úh itt a nyomtatás se nagy költség), és már indulhat is a játék! Valójában csak az első két küldetés ami teljesen ingyenes (a 10 perces Training mission és a 15 perces Central mission), az utána következő 20 perces Terminal és a 30 percesek (Elevator, Rollercoaster és Subway) csak úgy játszhatóak ha az app-ban befizetünk játékonként 1 dollárt (0.99 USD), mondjuk ez azért nem akkora rablás. A feladatok ötletesek, és jópofa audió bevezető van hozzá, amit az app játszik le, és egész jól beránt a sztoriba; még plusz pont, hogy utána a segítségek is sztori-hűek maradnak szövegezésileg. Ami bosszantó, az maga a segítségrendszere: egyrészt várni kell, mert csak bizonyos idő után juthatunk hozzá az első segítséghez, majd még bizonyos idő után a másodikhoz stb, és sok esetben az első pár segítség olyan amit már eleve tudtunk, szóval a tényleg hasznos segítségre bosszantóan sokat kellhet várni. Ennek ellenére tényleg jó móka, bátran ajánljuk kipróbálásra! És van még egy nagyon szimpatikus kezdeményezése a fejlesztő csapatnak, mégpedig, hogy hamarosan készülnek megosztani a játékosközösség által készített küldetésekből egy gyűjteményt. Ez egyben azt is jelenti, hogy mi magunk hozhatunk létre ilyen küldetést akár csak otthonra a saját baráti társaságunknak, akár publikusan megosztva az egész világ számára; mindezt (egyelőre legalábbis) teljesen ingyen.

Következő ajánlatunk a Cryptogram Puzzle Post, ami mondhatjuk, hogy szintén kilóg a sorból, de mivel kellően változatos a felhozatal ebben a műfajban, itt a kilógás a normális. Még épphogy csak kézhez kaptuk ennek a játéknak négy epizódját, de máris imádjuk a gyönyörű kivitelezést. Ennél a játék-kalandnál havonta jönnek ki az újabb és újabb epizódok, igazából évadokra van osztva a játék, de mindegyik epizód önállóan is élvezhető. A történet egy mágikus világba repít minket, és természetesen feladatról feladatra kell végig haladnunk a borítékok tartalmán. A honlapon meg lehet rendelni adott epizódokat (a készlet erejéig régebbieket is), vagy elő lehet fizetni teljes évadra, illetve lehetőség van a Patreon-on keresztül csatlakozni, ahol a támogatásért cserébe a letölthető verziókat kapjuk meg. Hamarosan jelentkezem a mi játékélményünkkel is, így elöljáróban csak az első benyomásom: ez egy kézműves termék, amit rendkívüli szeretettel állít elő a mögötte álló személy (nevezzük nevén, Jack), miközben ő maga is kisgyereket nevel. Tényleg kiemelkedő volt az a kedvesség ahogy szeretettel mesélt a projektjéről, és mi sem illusztrálja jobban a játék egyediségét minthogy kis kézzel írott cetlit kaptam mellé a csomagban.

Az Escape the Crate egy előfizetős móka (speciel ők voltak az elsők, akik ilyet indítottak - az USA-ban biztos, de jó eséllyel az egész világon). A dolog lényege, hogy kéthavonta postán kapunk Amerikából egy dobozt tele mindenféle cuccal (papírokkal és a legkülönfélébb fizikai tárgyakkal), amelyeket felhasználva meg kell oldanunk az éppen aktuális rejtélyt. Küldetésünk során egy internetes honlap segít minket (melynek a címe benne van a dobozban), itt ismerhetjük meg a történetet, illetve ide kell majd a megfejtéseket beírni, hogy haladhassunk. Itt kaphatunk segítséget is, illetve a jó megfejtésekért cserébe olyan instrukciókat, hogy pl. nyissunk ki egy borítékot. Aki nem akar kéthónapokat várni, az a korábbi küldetések között is válogathat, még egy jó ideig kiárusítják a már nem aktuális missziókat is. Illetve van egy ingyenes online játékuk, bár speciel pont ennek a kipróbálására nem annyira bíztatok senkit, mert nem adja vissza igazán a játék lényegét és kézzelfoghatóságát. Mi a nem egészen legfrissebb Western témájú Outlaw küldetést próbáltuk először, és azt kell mondjam, hogy ez a játék már első ránézésre is egy WOW élmény volt! Kinyitottam a dobozt, és elém tárult a gyönyörű színes részletgazdag belseje, lerítt róla, hogy itt aztán megannyi apró jelet és feladatot rejtettek el. Az én ízlésemnek hangyányit túl sok volt az olvasnivaló, minden megoldás után egy szöveggel teleírt honlap fogadott, amelynek csak egy pici része kapcsolódott szorosan a feladatokhoz, a többi a háttértörténet. Amikor viszont a feladatokat fogtuk meg abban nem volt hiba! Tényleg mindenféle változatos ötlet előjött, agyaltunk és kerestünk és ügyeskedtünk, meg írtunk és rajzoltunk és UV lémpáztunk. Nem mondom volt olyan pont, amikor a segítségeket meglesve jöttük rá, hogy az angol tudásunk volt kevés, de alapvetően nem nyelvi játékokra épül, inkább abban a logikai sávban marad, amit nyugodtan játszhatnak nem anyanyelvűek is. A játékhoz van visszapakolási útmutató, meg újranyomtatható pdf fájlok, szóval nyugodtan több társaság is kipróbálhatja. Mindenesetre nekem ami a legnagyobb élmény volt, az tényleg mikor kinyitom a dobozt, és egy gyönyörű színes látvány tárul elém, és szinte bizsereg a doboz belső fele annyira tele van rejtett feladványokkal. A későbbiekben is jól fenntartotta a játék az érdeklődést, borítékokat nyitogattunk, meg mindenféle dolgok kerültek elő innen-onnan, jópofa az is mikor a játék közepén dönteni kell, hogy egy csapat maradunk vagy kettéoszlunk (és nem mondom el melyik a jobb, nye-nye-nye ;-)).Egyébként ahogy a honlapon is látszik, nagyon változatos témákat kínálnak, és ezek mindegyike teljesen jól játszható önmagában vagy össze-vissza sorrendben. De azért jó, hogy van egy összekötő kapocs, mégpedig egy titokzatos időutazó egyesület, akiknek a megbízásából ide-oda repkedünk térben és időben, hogy bizonyos konfliktusokat megoldjuk vagy bűntényeket kinyomozzunk. Így cseppentünk a Vadnyugaton kívül többek között az Alcatraz börtönbe vagy épp egy 2050-ben játszódó Hold-misszióba.

A Murder Mystery Box szintén postán dobozban érkező nyomoznivalót kínál (negyedévente érkezik egy-egy ügy, melyek egymástól függetlenek, vagy vehetünk különálló dobozokat is egyesével). Bár őket nem próbáltuk, ami miatt kiemelném őket, mert szintén van egy online ingyenes ízelítő, mégpedig abban az aranyos formában, hogy a honlapjukon mindenfelé elrejtettek kártyákat, és ezekre kattintva juthatunk hozzá információkhoz, amelyek elvezetnek végül egy bűntény megoldásához. Szintén rövid (konkrétan egy képeslapnyi) ízelítőt kínál a PostCurious cég, akik a Tale of Ord nevű prémium kategóriás játékot árulják északi mitológia témakörben és számos kézzelfogható komponenssel, nomeg azzal az ígérettel, hogy sem a sztori sem a feladatok nem kerülnek túlsúlyba hanem sikerül eltalálniuk az arany középutat.  Amerikában egyébként elég népszerűek ezek a postai előfizetős nyomozójátékok, szóval bőven van még miből válogatni azon felül is, amit mi nem próbáltunk: Finders Seekers, Dispatch, Deadbolt Mystery Society, Mystery Experience Company, Sleuth Kings, Hunt a Killer, Mail Order Mystery, Madmen and Heroes, The Enigma Files. Ezek körül a Sleuth Kings az, aki ingyen hozzáférhetővé tett egy korábbi (már archivált) küldetést, ezt bárki szabadon letöltheti és kinyomtathatja vagy online lejátszhatja.
Ezen kívül még három Kickstarteres projektet emelnék ki, az egyik a The Enigma Emporium. A cég első játéka Wish You Were Here néven került piacra (időközben A Kickstarter már lezárult, így ez a játék direktben a honlapjukról rendelhető, sőt aki megelégszik a házilag nyomtatható verzióval, az ingyen is hozzáférhet). Itt a postaládánkba öt képeslapot kapunk (illetve a Kickstarter verzió elérte azt a szintet, hogy aki arra fizetett be annak járt egy hatodik képeslap is; ez speciel exkluzív és nem lesz újra nyomtatás, de digitális formában elérhető). Bár ez az öt képeslap / játék elsőre nem hangzik túl soknak, de mégis az. Volt szerencsém végigjátszani, és tömve vannak mindenféle feladványokkal, amik olyan módon vannak elrejtve, hogy egy teljesen átlagos képeslapon nekünk kell észre vennünk, hogy pontosan mit is kell csinálni. Persze ha elakadunk van neten segítség, és eleve szükség is van internet kapcsolatra, egyrészt mert a játék része, hogy különböző (saját tartalmas) honlapokra visz minket, másrészt pedig sok feladvány olyan külső információkat vár el, amelynek nem biztos, hogy a birtokában leszünk. Érdemes egyébként az Enigma Emporium facebook oldalát is látogatni, mert hetente raknak fel egy-egy feladványt, amikről szintén azt mondhatjuk, hogy tényleg nagyon ötletesek és igényesek. Az első játék után pedig jött (és jön) a többi is, és külön jó hír, hogy a küldetésük része a játékok árát minél alacsonyabban tartani. Ennek megfelelően sikeresen lezárult a Blowback névre hallgató következő játék Kickstartere, ami a Wish You Were Here sztori folytatása, de speciel önállóan is játszható. Itt is öt képeslapra számíthatunk a pénzünkért nagyon hasonló felállásban, és amit próbáltak változtatni (szerintünk a dolog javára), hogy kevesebb hosszú process feladat van benne, tehát a játék nagy része még inkább az lesz, hogy kitaláljuk mit kell csinálni, maga a megcsinálás már nem lesz olyan hosszadalmas. Nekem ez a második rész is kb ugyanannyira (nagyon!) tetszett, mint az első, szépek a képeslapok, ötletesen beleolvadnak a kódok a díszletbe, és jól összeáll a sztori a végére. Itt is van a képeslapokon kívüli része is a játéknak, e-mailek honlapok stb, nekem ez hozzáadott a valóságérzethez. Ezzel egy időben jelent meg a harmadik, szintén képeslap alapú játékukat Copycat Files néven. Ez még öt képeslap, ami nagyjából független az előzőektől, bár stílusra mindenképp nagyon hasonló. Volt szerencsém megkapni a cégtől a még tesztelés alatt álló copycat képeslapokat, és ezekről is csak jót tudok mondani, az igényes kivitelezés mit sem változott, és nagyon ötletesen vannak elrejtve a nyomok a képeslapon. Az egyetlen ami némiképp hátulütő, bár nem újdonság ennél a cégnél, hogy továbbra is erősen alapoz arra, hogy internet előtt leszünk, és keresünk, tehát offline üzemmódban kizárt, hogy meg tudjuk oldani a rejtélyeket. Maga a rejtély egyébként ebben az esetben annyi, hogy a Wish You Were Here zseniális megoldásának híre ment, így megszaporodtak az FBI postaládájában a rejtélyes képeslapok; a legtöbb egyértelmű kamu volt, és kidobták, de volt néhány, ami megragadta a figyelmüket, ezeket továbbították a zseniális nyomozónak, azaz nekünk. A feladatok itt is hozzák a megszokott változatosságot, talán az egyetlen, hogy az én ízlésemnek picit túl sokszor jött elő, hogy egyszerűen annyi a megoldás, hogy számokat betűkké konvertálunk az abc-ben elfoglalt helyük alapján. De valójában ez az egyszerű formula is változatosan van elrejtve a különböző helyeken, és többnyire csak részfeladat. Szóval összességében bárkit bátorítok, hogy 15 USD-ért nyugodtan nevezzen be bármelyik játékra, garantáltan ad gondolkodnivalót a csapatnak pár napra. A képeslap sorozat negyedik és egyben záró tagja Parabola néven jelent meg, ezúttal KS nélkül egyből a webshop-ból rendelhető. Legutóbbi, Carte Rouge néven futó, KS kampányuk is sikeresen zárult, hamarosan várhatjuk a webshopba is. Ez egy merőben új termék, aminek a prototípusát volt szerencsénk kipróbálni, és azt kell mondjam tényleg semmihez sem fogható. Az egész mindössze egy pakli francia kártya, azonban tele van rejtett kódokkal, amiket összerakva és megfejtve titkos üzenetekhez juthatunk. A dolog jellegéből adódóan leginkább kódfejtős élményre számíthatunk, de azt kell mondjam kifejezetten nehéz dolgunk volt vele, mert minden mindennel összefügg, és nem lehet tudni, hogy az egyik lapon megfejtendőkhöz melyik másik lapról fog jönni az infó, hogy mindezt hogyan kell. A dizájn szépsége itt is kifogástalan, szóval ha végeztünk a kódfejtéssel utána egy gyönyörű kártyapakli boldog tulajdonosai leszünk, amellyel a hagyományos értelemben is lehet játszani.
Egy másik Kickstarter projekt az Argyx Games gondozásában készülő Apocalypse. Ők amivel magukra vonták a szabadulós bloggerek figyelmét az a rendkívül igényes online demo játékuk The Owl's Puzzle néven, amit mintegy ízelítőként egy youtube videó formájában osztottak meg a nagyérdeművel. Ez bárki nyugodtan csekkolhatja (egy discord szerver tartozik hozzá, ahova még be kell lépni), az pedig egyelőre mindenkinek talány, hogy az éles játék milyen lesz; bár a prelude igényessége sok jót enged remélni. Mi valamivel a kampány után figyeltünk fel rájuk, és egy pocket investigation kombóra neveztünk be, aminek keretében hol kaszinós, hol karácsonyos témában nyomoztunk, de őszintén szólva annak ellenére, hogy persze értjük, hogy kis cég és kézzel készült, de nem hozta azt az élményt, amit az árkategória sugallt.
Szintén nagy reményeket fűzünk az Escape My Reality Kickstarteréhez, egyelőre csak annyit tudunk, ami a projekt leírásában is olvasható, de hamarosan kapunk tőlük is ízelítőt, és jelentkezünk részletesebb véleménnyel.
Az Airmail Adventures pedig még csak most készült indítani az első Kickstarter projektjét, de az előzetes alapján igényes kivitelezésnek tűnik, gyerek célközönséggel, kincskereső térképpel és mindenféle jóval. A téma kalózos, a cím The Lost Journal of Flintlock Flynn.

Van még pár társasjáték, amit viszonylag későn fedeztem fel, de feltétlen szeretném idebiggyeszteni: MacGyver The Escape Room Game; Curio, The Lost Temple; Escape Now; Escape from the Iron Gate. A MacGyver-es játék első ránézésre ennyinek tűnik, amit a neve is ígér, borítékokban feladatok a többi szabadulós társastól már megszokott módon, de ez esetben természetesen MacGyver témában. A neten fellelhető véleményekre alapozva úgy tűnik, hogy a feladatokat sikerült jól megalkotniuk, ellenben azok nem illseztkednek a történethez, így aki csak kifejezettem a MacGyver miatt venné, annak kevésbé ajánlott. Érdekes adaléknak tűnik egyébként, hogy az öt független küldetés némiképp egymásra épül, mert átvihetünk már megszerzett tárgyakat a soronkövetkezőbe.
A Curio azt ígéri, hogy végtelenszer újra játszható a játék, ami nyilván nagy szó, hiszen az egyszer játszhatóság valahol mindig probléma. Ez úgy van megoldva, hogy a játékban 10-15 perces rövid kis menetből áll egy szabadulás, ami alatt az általunk választott számú (pl. két vagy három) modult oldjuk meg. Egy modul valójában egy feladat típust jelent, van amikor egy tárcsát kell tekergetni, van amikor kis kő-lapkákat pakolgatni, van amikor egy csík segítségével egy négyzetből kódot leolvasni. A dolog lényege pedig az, hogy egy valaki oldja meg az adott modul feladatát, míg egy másik valaki pedig a kezében lévő kártya alapján irányítja. Ezzel egyszerűen de nagyszerűen meg is van oldva a játék sokszoros újrajátszhatósága hiszen attól függően, hogy az irányító épp milyen kártyát húz más és más lesz a konkrét feladat, és így a megoldásul kapott szó. Az is látszik azonban, hogy itt mindegyik modul egy-egy process típusú feladatot takar, tehát nem a feladványok ötletességén van a hangsúly, hanem azon, hogy egy másik ember kell lekommunikálja felénk, hogy teszemazt melyik szimbólumhoz forgassam a tárcsát, hogy megkapjam az első, második, stb betűt. Lévén, hogy a játék absztrakt szimbólumokkal operál, illetve van benne egy idői nyomás is (itt is választhatunk, hogy a játék saját app-ját használjuk időmérésre, vagy a homokórát, amikor a csapat egyik tagjának mindig az időt kell figyelni), szóval azért a dolog elég összetett és vicces lehet. Az a kevés kritika, amit felleltünk neten alapvetően pozitív volt, szóval bízhatunk benne, hogy ez egy jó játék, éppcsak nem a feladatok a hangsúlyosak, hanem a kommunikáció és az együttműködés. Képzeljük csak el, ahogy épp oldjuk meg a saját feladatunkat az instrukciók alapján, amit egy másik csapattagtól kapunk, miközben mi magunk is instrukciókat adunk egy harmadik félnek... hiszen ez a titka az új időcsúcsok felállításának. Mi egyelőre még csak a doboz kibontásánál tartunk, ez alapján egy szépen és igényesen megalkotott játéknak tűnik, masszív és tartós alkatrészekkel.
Az Escape Now egy eléggé más, és teljesen új koncepció, igazából valahol ez inkább társasjáték, mint szabadulószoba, tényleg végtelenszer újra játszható, és feladatokat sem kell megoldani a klasszikus értelemben. A honlapjukról letölthető szabálykönyv alapján egész jól lehet rekonstruálni a játékot (olyannyira, hogy igazából bárki elkészítheti magának azt a 60+10 kártyát, ami kell, ha nem is lesz olyan szép a dizájn, de a mechanizmust ki lehet próbálni. Itt ugyanis az a szerintünk zseniális ötlet, hogy egy 60 kártyás pakli jelenti azt a 60 percet, ami a rendelkezésünkre áll a kiszabaduláshoz. A másik 10 kártya, pedig a megoldandó feladatok, amelyek közül random kiválasztott 8-at az előre megadott sémák valamelyike szerint elhelyezünk (ugyanaz a logika, mint egy szabadulószobában, ha valamelyik feladatot megoldod, akkor jutsz hozzá egy következőhöz, az elrendezéssel lehet állítani a játék nehézségén), a maradék kettőt pedig félretesszük (így a végére sem lehetünk benne biztosak, hogy mi maradt ki). A 60 kártyás pakli mindegyike valójában öt, a szabadulószobák sikeres teljesítéséhez nélkülözhetetlen, készség valamelyikét jelképezi (logika, ügyesség, kitartás, kommunikáció, megfigyelőképesség). Az egyes feladatkártyákon látszik, hogy milyen készségek kellenek a megoldásához, értelemszerűen ilyen lapokat kell rátenni, és akkor meg van oldva. Azonban mivel a lapok nem csak készségek, hanem ahogy fentebb írtuk a rendelkezésre álló jelképes egy óra jelképes percei is, minden lap kijátszásával fogy az időnk; bár némely ritka esetben a készség lapok között a szerencse is szerepel, amellyel lerövidíthetjük az egyes feladatok megoldását. Külön csavar a dologban, hogy a játékosok nem beszélhetnek egymással, így nagyon kell fifikázni, hogy vajon kinél milyen lap lehet, és mit érdemes nekünk lerakni. Speciel ez a nem-beszélős szabály (pontosabban, hogy csak lapeldobás fejében lehet egy-egy kérdést feltenni, amelyre mindenki egy szóval válaszolhat) elsőre furcsának tűnhet, de valójában nagyon jól szolgálja azt a célt, hogy kiküszöbölje, a kooperatív játékoknál oly gyakori hátulütőjét, hogy egy játékos dominálja a partit, mert mindenkinek megmondja, hogy mit tegyen - itt mindenki "kénytelen" egyformán részt venni a játszmában. Gondolom érződik, hogy nekünk nagyon bejött a dolog, tényleg szuperül imitálja a szabadulószobák dinamikáját még ha valahol furcsa is, hogy a megoldandó feladatok hiányoznak is belőle. Az ára is nagyon baráti, szóval tényleg megéri :)
Az Escape from the Iron Gate a TEG (The Escape Game) gondozásában jelent meg, és pl amazonról rendelhető. A dolog lényege, hogy egy börtönből kell megszökni, és annyi csavar van benne, hogy a feladványok megoldása mellett egyén klasszikus társasjáték mehcanikák is vegyülnek bele, mert a játékosok egymás ellen versengnek, és többek között egymással is kell üzletelniük a siker érdekében. Nekünk nem volt hozzá szerencsénk, de mindenképp érdekes koncepció; ugyan a vélemények vegyesek róla pl a feladványok ismétlődését vagy az amerikanizmusok túlsúlyát illetően, de a játékélményt sokan dicsérik, még ha nem is végtelenszer újra játszható.
A sorhoz kapcsolódik a jelenleg csak németül elérhető Escape Dysturbia, amit remélhetőleg néhány hónapon belül immár angolul is kipróbálhatunk. Illetve egy holland csemege a PuzzelPost. A hosszú sort egy ingyenes (és részünkről nagyon ajánlós) játékkal zárnánk: az Owl Field nevű cég olyan szabadulós játékot készített, ami hangfelvételekből áll; a Frequency névre hallgató küldetést többek között spotify-on (de akár google / apple play-en is) elérhetjük, és a kezdő történet meghallgatása után minden egyes sound track-ben egy számkódot kell megfejtenünk, majd a megfejtésül kapott szám lesz a következő meghallgatandó sound track címe.
Illetve viszonylag újkeletű kedvencünk a The Curious Elevator of Mr. Hincks névre hallgató könnyed és szórakoztató, de kellően agytekervény-mozgató küldetése. A dobozban mindenféle (többnyire papír-alapú) "cucc" érkezett kellő változatosságban, amit egy online küldetés teljesítésére kellett felhasználni, ahol emeletről emeletre haladtunk felfelé ebben a furcsa liftben. Közben egyébként kijött a piacra a The Curious Stairs of Mr. Hincks is, bár ezt még nem próbáltuk. Aki pedig csak egy kis ingyen bekukkantást szeretne, az bátran látogasson el a titkos oldalukra, ahová hetente új fejtörő kerül fel.
Szintén nagyon szeretjük a Mystery House koncepcióját, egy 3D rácsba kell beledugdosni kis helykártyákat, és egy app segítségével tárgyakat begyűjtve és feladványokat megoldva tudunk áthatolni a falakon (eltávolítani őket). Az alapdoboz két küldetést tartalmaz, mi ezek körül elsőre a The Lord of the Labyrinth-ot próbáltuk ki, és sajnos minden lelkesedésünk ellenére több ponton is elakadtunk, még az app segítségeit elhasználva is; szerencsére létezik BGG fórum lépésről lépésre segítséggel. A második (egyébként hivatalosan nehezebb) küldetést viszont nagyon jól végig lehetett vinni, igazából ez biztosította be nálunk, hogy ajánlós kategóriába kerüljön a játék. Aztán magától adódik a lehetőség, hogy az alaprácsot használva az első két küldetésen felül is jelenjenek meg kiegészítők, ilyen például a Back to Tombstone. Összességében egy szép grafikájú és érdekes mechanizmusú játéknak tartjuk, amelyben a feladványok kevésbé erősek, és a tárgyak gyűjtögetése és keresgélése gyakran nehezen kitalálható. De mindezzel együtt kellően új és más, szóval inkább pozitív az összkép. Ja, és nekik is van demo illetve tutorial játékuk, épp csak németen kívül más nyelven nem sikerült megtalálni.

Mi jön most? Két játék áll jelenleg a polcunkon arra várva, hogy minél hamarabb belevessük magunkat. Az egyik a Crack-a-Nut Mysteries névre hallgató amerikai cég S.O.U.P. nevű kalandja. A kis (kétszemélyes) rejtély-gyár jelenleg három játékot kínál, és sajnos az USA-ból érkező küldeményként elég nagyot dob az árukon a postaköltség, viszont nagy-menő nemzetközi blogok is csupa jót írnak róla, szóval sejthető, hogy nem elfecsérelt befektetés.
A másik pedig a Yodagames egyszerre angol-német nyelvű fáraós játéka, amiről ugyan nem sokat tudunk, de amazonról rendelhető, szóval miért is ne.

Ezeken kívül egy Detective Stories névre hallgató nyomozós-feladatmegoldós játék jelent még nemrég magyar boltokban. Ezen eredetileg német nyelvű (és németül már több epizódot is megélt) játéksorozat első első része egy tűz miatti haláleset ügyében nyomoz, és tényleg inkább bizonyítékokat és jelentéseket bogarászunk mintsem kódokat fejtünk, de mivel elég elmosódott a határ a szabadulós és nyomozós játékok között, érdemes lehet ezzel is próbálkozni.

Ha őszinte vagyok, a laborokkal úgy vagyok, hogy „köszönöm szépen, nem”, láttam én elég labort a tanulmányaim során, és amint lehetett, olyan messze mentem a kémiától, amennyire tehettem. Ellenben a szabadulószobák világában eléggé megkerülhetetlen tematika az őrült (vagy kevésbé őrült) tudós ilyen-olyan furfangos laborja, és be kell látni, a játék mindig jobb, mint a valóság, szóval ezeket a laborból szabadulásokat már én is tudtam élvezni. Úgyhogy ennek örömére össze is hoznék egy posztot a témáról.
Jártunk Dr. Frankenstein laborjában, hogy megakadályozzuk Drakula gróf feltámasztását (mindezt a PLAY Drakula és Frankenstein szobájában). Ez a szoba ottjártunk után (2019 februárjában) egy nagyszabású átalakításon esett át, a poszt egyelőre még a korábbi szobában tapasztaltakról ír. Aztán ha lehet tovább fokoztuk a horrort a Fóbia Kísérlet szobájában, ahol az sodort miket bajba, hogy egy rejtélyes hirdetésre jelentkezünk kísérleti alanynak. A Paralel szabadulószobát igazi orvosok (orvostan hallgatók) rendezték be a saját szakkollégiumuk alagsorában, hogy egy professzor világmegváltó kutatásai után kutakodhassunk. A LogIQ Rooms jóvoltából pedig egy halálos vírus ellenszerét kell megkeresnünk, miközben még egy bűnténybe is belecsöppenünk a Code13 szobában. Illetve labor-téma népszerűségét mi sem mutatja, jobban, hogy számos (magyarul is megjelent) otthonjátszható szabadulós társasjáték szintén témába vág, többet között az EXIT játékcsaládból A titkos labor, a Szabadulópakli Időpróba, és az Escape Vírus.

A PLAY szabadulószobáival először a 18+ posztunkban találkoztunk, és a most bemutatandó szobájukba is 16 év fölötti játékosokat várnak. Bár hozzá kell tenni, hogy a Drakula és Frankenstein pálya kevésbé hátborzongató (már csak azért is, mert nem egy valós történetről van szó), és a feladatok is kellemesen könnyűek (no, nem túl könnyűek, de biztonságosan megoldhatóak a 60 perc alatt), szóval nagyobb az esély a sikerélményre. A díszlet a cégtől megszokott módon rendkívül hangulatos, ami alatt azt kell érteni, hogy az egész szoba részletgazdagon van berendezve, és még ezen belül is vannak különösen látványos elemek (köztük olyan is, amit nekünk kell működésbe hozni). Mivel ez így egy mondatban elcsépeltnek hangozhat, szeretnék még kicsit rugózni rajta: úgy képzeljük el a dolgot, hogy tényleg az utolsó részletig minden a játék kedvéért lett kialakítva, és a legbanálisabb dolgokra is gondoltak pl. nincs bent egy darab konnektor sem „don't touch” matricával. Aki olvasta a posztokat, amelyekben az előző PLAY szobákról írtunk (és/vagy járt is már bennük) annak szintén nem lehet meglepő, hogy itt is karakterlapokat kapunk a játék elején, tehát egyfajta szerepjáték részesei is vagyunk, ahol egy megadott szereplő bőrébe bújunk. Illetve számos feladatelem is visszaköszön a másik két szobából, erről is írtunk már, hogy a készítők ezzel „kedveznek” a visszatérő játékosoknak. Van viszont jócskán egyedisége is a játéknak. Rögtön az elején úgy indulunk, hogy kétfelé választják a csapatokat, és két külön cellába zárják őket (szóval ez alapján akár a Börtön poszthoz is illeszkedne ez a szoba). Szerintem ez egy nagyon jó indulást ad a játéknak, főleg mert elősegíti, hogy olyan játékosok is szerephez jussanak, akik esetleg nagyobb csapatban inkább háttérbe húzódnak, ráadásul felerősíti az egymásrautaltságot, hiszen csak a másik cellában lévő információk felhasználásával szabadulhatunk ki a sajátunkból. Illetve ami miatt még én örültem ennek a megoldásnak, mert bár a másik két PLAY pályához hasonlóan ez a játék is csak egy szoba, a cellából kijutással (ha nem is teljesen, de) egy kicsit megvan a másik szobába átjutás élménye. Ezen kívül itt is sorolhatom a szokásos pozitívumokat: az időmérésben egy pici ötlet amitől illik a szobába és nem elcsépelt, a feladatok jelölése szépen egyértelműen, hogy ne kavarodjunk el, és a dekorációnak látszó (és tényleg dekoratív) tárgyak játékelemként beépítése. További sajátos és nagyon szimpatikus megoldás, hogy a szoba nehézsége illeszkedik a csapat méretéhez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy itt is megvan az a bizonyos „nagy” feladat, amihez több helyről kell a darabkákat gyűjteni, de az hogy pontosan hány feladványt kell megoldani, hogy összeálljon a kép, az attól függ, hogy hány főből áll a csapat. Ennek köszönhető, amit már az elején is írtam, hogy ez egy olyan szoba, ami sikerélményt nyújt; szóval akinek ez a fontos (és nemmellesleg mindezt igényes díszletek között szeretné elérni, jól összerakott feladatok megoldásával), annak tökéletes választás lehet erre a pályára foglalni.

A nemrég nyitott Fóbia cég Kísérlet szobája egy egymásra épülő pályarendszer első állomása. Egy szórólap csábításának engedve jelentkezünk egy kísérletre, de hamar kiderül hogy egy horror sztori kellős közepébe csöppenünk, ahol a kisfiát elvesztett tudós bármi áron vissza akarja őt hozni az életbe. Hátborzongató háttérsztori, kísérteties aláfestő zene (ördögi kacajokkal tarkítva), horrorisztikus díszlet - ez mind megalapozza, hogy olyan kellemesen borzongva meneteljünk végig a szobán. Tegyük azonban hozzá, hogy tíz éves volt az eddigi legfiatalabb játékos, szóval tényleges ijesztegetésre nem kell számítani, nem dőlnek ki élőszereplős zombiek a szekrényekből, de azért van pár olyan megoldás, ami a félősebbeket megugrasztja. Bátorságpróba, türelemjáték és sok-sok logikai feladvány, melyek megoldásához nemegyszer nélkülözhetetlen, hogy a csapattagok összedolgozzanak. A küldetés teljesítésével pedig ugyan nyílik az ajtó, de fenn áll a veszélye, hogy valójában a Zártosztályra kerülünk. (Sajnos/szerencsére, minket ez a sors elkerült, mivel a Zártosztály pálya még nincs kész, de ennek a játéknak a szerves folytatása lesz, és az alapján amit itt tapasztaltuk, mi már libabőrrel a hátunkon várjuk!)
A Fóbia a Blahától pár perc sétára ideális belvárosi helyszínen található, bár már az utcakép is némileg horrorisztikus a környéken, és maga a szabadulószoba is egy pincehelységben van, erre érdemes számítani (igen, pinceszag van). De ha nem kisestélyiben jövünk, akkor azért alapvetően egy normálisan rendben és tisztán tartott szobában tehetjük próbára magunkat, természetesen horrorosan lepukkant környezetben. De az az igazság, hogy látszik, hogy ezt a "lepukkant" hangulatot is nagy gonddal alakították ki, pl. tényleges orvosi eszközök és kellékek szolgálnak díszletként. Illetve a feladatok is úgy vannak kialakítva, hogy a klasszikus lakatok és zárak mellett túlsúlyban vannak az elektronikai trükkök, és ezek közül is egy meglehetősen változatos palettát vonultatnak fel. Mint fentebb írtuk, a szoba úgy van kialakítva, hogy akár egy tíz éves is meg tudja oldani, de ettől még ne gondoljuk, hogy egyszerű a dolog! Jól kitöltik a feladványok a 60 percet, és figyelni kell a részletekre, mert bár mindenhez bent van a kellő mennyiségű rávezetés, sokszor több helyről kell a részinformációkat összekombinálni.

A Paralel szabadulószobát a Tudományos posztban már bemutattuk, így itt csak a főbb dolgokat emelném ki. Az első és legfontosabb, hogy a jelen posztban bemutatott laborokkal szemben ezen a pályán kimondottan szükségünk lesz természettudományos ismeretekre. Nyilván nem egyetemi tudást várnak el (kivéve ha a speciálisan orvosoknak kialakított verziót kérjük), de mondjuk a középiskolás biosz-kémia halovány emlékei jól jönnek. Amit szintén érdemes tudni, hogy ők a dekorációra nem fektettek különösebb hangsúlyt - ami persze részben a témából is adódik, hiszen egy professzor laborjában/dolgozószobájában mégis mit várnánk, de ezzel együtt azért teljesen más egy olyan szobába belépni, ahol a kialakított látványvilág már elsőre beszippant, mint egy olyan hétköznapi helyszínre, mint a Paralel is. Ennek ellenére mi élveztük a játékot, van nemegy jópofa a feladataik között, és tagadhatatlan, hogy tartogat meglepetéseket a szoba, szóval senkit nem akarok lebeszélni egy kis hamisítatlan orvosi játékról, de ne a csúcsköltségvetésből készült kialakításra készüljünk. Az viszont egy egyedi megoldás, hogy a játék tényleg paralel fut, nemcsak abban az értelemben, hogy több párhuzamos feladat érhető el egyszerre, hanem abban az értelemben is, hogy bizonyos feladatokat kihagyhatunk, mert más úton is eljuthatunk a végső megoldáshoz.

A LogIQ Rooms neve is bőven ismerős volt már mikor a Code13 szobájukba látogattunk vírusellenszert keresni. (A szoba azóta az eredeti helyszínről Törökbálintra költözött, jelenleg az IzgiRoom üzemelteti többé-kevésbé változatlanul.) Szokás szerint egy részletgazdag kerettörténetet kaptunk, ami még az én kekec lelkemnek is meggyőző volt, és választ adott olyan gyakori kérdésekre, minthogy miért pont mi, és miért csak 60 percre, nomeg úgy egyébként is mit keresnek itt ezek a feladatok. Szóval kellően fellelkesülve vágtunk bele, hogy egy bizonyos Dr. Stein (csak nekem jut róla eszembe a híres „Dr. Zwack, das ist ein Unikum!” mondat?) laboratóriumában megkeressük a halálos tüdővírus ellenszerét még mielőtt kiér a hatóság, hogy kivizsgálja a vegyész/orvos professzor eltűnésének körülményeit. Innentől kezdve a játék az aminek hangzik, egy viszonylag régimódi pálya számzárakkal, lakatokkal és elektromosan működő feladványokkal. Ez utóbbiak többsége úgy lett megvalósítva, hogy elég erősen látszik a megvalósítás, de el kell ismerni volt egy olyan is, ami a személyes kedvencemmé nőtte ki magát, és semmit nem sejtettem előre. A rejtések között is van egy, ami nagyon tetszett, egy kellően homályos (és számunkra csak utólag értelmet nyerő) utalás volt hozzá segítségként, és csak a hely többszöri átkutatása után találtuk meg az aprócska, ámde kulcsfontosságú kis valamit. Összességében azt kell mondjam, hogy a maga retro nemében ez egy jó kis pálya, látszik hogy fordítottak gondot a dekoráció kialakítására, illetve itt is örömteli, hogy több elemről is csak a játék során derül ki, hogy pusztán díszlet, vagy valamelyik feladat része. A feladatok logikusan követik egymást, kellő arányban van egymásra épülés és párhuzamosság, nekünk egy pont volt mikor kicsit elveszettnek éreztük magunkat (nem volt igazán egyértelmű, hogy egy nagyobb gyűjtögetős feladathoz már megvan-e minden, vagy még van más feladat, amit nem vettünk észre), de egy kis külső segítség hamar átlendített ezen, és végül sikerélménnyel távoztunk. Szóval ha valaki egy klasszikus hangulatú labor / dolgozószoba játékot szeretne, ami ugyan nem vár el külső ismereteket, de nem is ejt csorbát a természet tudományán, annak ez kellemes szórakozás lehet.

Én imádom a szabadulószobákat, de kezdjük egy kis negatív hozzáállással! Egyrészt igenis a legtöbbjük drága! És mi van, ha ráadásul nincs egy se a környékemen (pl. mert vidéken élek)? Vagy csak kevés van, azt meg már próbáltam? De utazni nincs kedvem/időm/pénzem... Neadjisten egy mozgáskorlátozott haverommal szeretnék ilyen játékban részt venni! Ja, és ne feledkezzünk meg a kisgyerekesekről, akiknek jószerével lehetetlen tartani magukat bármi előre lefoglalt időponthoz, mert valami úgyis közbejön. Persze mindenre van "hagyományos" megoldás, mégis azt kell mondjam, hogy nem véletlenül örvendenek az utóbbi időben olyan nagy népszerűségnek az otthon játszható szabadulószobák. (Céges kitelepülést a legtöbb szabadulószoba már jó ideje vállal, most kifejezetten a mindenki által otthonra beszerezhető játékokról lesz szó.) Röviden összefoglalva a nagy előny, hogy minden fent leírt problémát nagyjából orvosolhatunk azzal, ha egy otthon játszható szabadulós játékba ruházunk be. Egyrészt anyagilag is jobban járunk, hiszen ezeknek a játékoknak meglehetősen jól pörög a használt piaca (ha mi is használtan vesszük, majd tovább adjuk, szinte ingyen játszottunk). Másrészt ott és akkor játszunk amikor csak akarunk. Lévén, hogy a felhozatal viszont hatalmas, és egyre csak növekszik, maga a választás azért nem könnyű. Ezért is döntöttünk úgy hogy hozzuk a kis összehasonlító szemléletünket, és bemutatjuk melyiket kinek érdemes vagy épp nem. Az első szempont a játék nyelve, ebben a posztban csak magyarul (is) elérhető játékok lesznek; akinek viszont nem akadály az angol, az kövessen minket a második részért, annyit előre elárulunk, hogy angol nyelven több ingyenes játékot is meg lehet kaparintani (teljesen legálisan) ha valaki elég szemfüles!

A poszt eredetileg még a pandémia-korlátozások előtt született, amikor nem is sejtettük még mennyivel aktuálisabbá válik. Most azonban látjuk, hogy mennyire nagy igény van otthoni kalandokra, feladatokra, flow élményre, és ez különösen igaz a gyerekekre. Szóval nagy örömünkre szolgált, mikor rábukkantunk a Kalandor nevű képzeletbeli barátra, aki postán küld egy levelet benne sok-sok izgalmas dologgal, hogy egy délutánra otthonról kalandozhassunk egy kicsit. A két elérhető játék közül az újabbat próbáltuk, aminek űrutazásos témája van, na ez nálunk nagyon betalált, mert amúgy is tele van a lakás könyvtárból (a zárás miatt ittragadt) bolygók és űrkutatás képeskönyvekkel meg kapcsolódó színezőkkel és matricás füzetekkel. A Mikulás még kicsit odébb van, Kalandor meg pont jókor jött. Amit kapunk az nem szabadulószoba (és nem is akar az lenni), tényleg a "kaland" a legjobb szó rá, mi mégis úgy gondoljuk, hogy bárki aki szereti a szabadulós játékokat, annak ez remek időtöltés lesz, hiszen a lényeg ugyanaz, haladunk sorba és izgalmas dolgokat csinálunk.
Érkezik a postaládánkba egy ezüstszínű boríték a gyermek nevére címezve. Kibontjuk, benne egy szintén névre szóló levél, és egyéb mütyűrök meg papírok. Néhány "anya miért?" után lelkesen rajzolunk és hajtogatunk, matricát ragasztunk, csodálkozunk, és felhasználunk otthon található ruhákat és játékokat új módon. Ha a gyerek(ek)nek nem tetszik valamelyik feladat, át lehet ugrani, mivel nem maradnak zárva lakatok, nem lesz hiányérzet. Ha pedig valami nagyon tetszik, akkor lehet repetázni: mi például űrhajót gyártottunk egy egész flottányit cipősdoboz-űrállomásra, és sok-sok vidámságot okozott a kilövésük a borítékban mellékelt "szerkezet"-tel.
Amit mindenképp ki kell emelni, hogy ez egy kézzel készült termék, és első pillanattól érződik, hogy nekünk készült. Nem mintha bármi bajom lenne a szupermarketek polcain fellelhető szabadulószoba társasjátékokkal (sőt!), de ez akkor is egy semmihez nem fogható érzés mikor egy terméken ennyire rajta van a készítő keze-nyoma. Szóval tényleg csak azt tudom mondani jól jön manapság egy ilyen képzeletbeli Kalandor-barát, akitől levelünk érkezik.

Szintén a kisgyermekekes családokat célozza meg a szegedi székhelyű GameForYou, akik számos csodás és egyedi tervezésű termékük után nemrég nyitottak a játékok irányába is. Már a honlapjukon kutakodva is látszik, hogy egyszerűen szép grafikával dolgoznak, és nem csak arra gondoltak, hogy a tematikáik egyaránt felöleljék az óvodás fiúk és lányok ízlését, de a szülők kedvében is járnak azzal, hogy ki-ki maga választhatja meg, hogy a digitálisan letölthető (otthon nyomtatandó) verziót kéri, vagy némi felár ellenében kész (postán érkező) terméket vásárol. Nekünk egy kalózos kincskeresőt volt szerencsénk kipróbálni, és örömmel tapasztaltam, hogy az egyébként iskolaelőkészítő feladatokkal nem nagyon motiválható célközönség élvezettel játszotta végig a küldetést. Azért is vonom ezt a párhuzamot, mert a feladatok egyébként nagyon hasonlóak ahhoz, amit egy-egy óvodai foglalkoztató füzetben vagy kisiskolás munkafüzetben várnánk: labirintus, keresztrejtvény, kvízkérdések, behelyettesítés, különbségkeresés. Mindez persze jó hír a szülőknek, hiszen egyben azt is jelenti, hogy még a nyomtatható verziós esetén sem kerül sok időbe a játék előkészítése, igazából egy-egy lap akad csak amit fel kell vágni kirakós feladatnak, minden egyéb teljes lapos feladat, nincsenek benne tologatós-hajtogatós trükkök. Maga a játékidő is viszonylag rövid, szerintem a leírásban megjelölt korosztályok számára kényelmesen végigfigyelhető terjedelem, és nem is kell hozzá feltétlen különleges alkalom, tetszőleges hirtelen covid-zárás esetén elő lehet kapni a délután feldobása céljából. Én, aki alapvetően pártolom a nyomtatható játékokat (van is róla egy külön posztunk), itt speciel nagyon szimpatizáltam a postán érkezett kész termékkel, szépen volt csomagolva, és tényleg olyan minőségű és vastagságú papírra készült a nyomtatás, amit házilag nem tudok megközelíteni. Egy szó, mint száz, jó szívvel ajánlom, hogy nézzetek szét a webshojukban, és spájzoljatok be vésztartalékot kalandból, hiszen ez jóval tovább eláll, mint a liszt meg a cukor.

Átlépve a felnőtt célközönségre, betolok ide még egy játékot, amit jócskán az eredeti írás után készült. A Rejtélyek Háza már régi ismerősünk, de eddig városfelfedező játékokkal és nyomozós vacsorákkal örvendeztettek meg minket, most viszont a karantén alatt megalkották az első otthoni krimi-élményüket "Játékmester" címmel (és szerencsére a karantén elmúltával is rendelhető)! A dolog nagyjából az, aminek gondolnánk, postán kapunk egy kis csomagot, benne egy füzet, ami végigvezet a nyomozáson, vannak benne feladványok és újságkivágások, sokszor külső helyre kalauzolnak a jelek, amiket valaki a játék kedvéért hagyott az internet különböző bugyraiban, aztán még egy applikációra is szükség van a végjátékhoz. A csavar az egészben, hogy a nyomozáshoz két csapat kell, már eleve a csomagot is két külön postai címre küldik, hogy olyan ismerősökkel is együtt játszhassunk, akikkel egyébként nem találkozunk, Az első részben tehát mindenki szépen fejtegeti a maga kis nyomait, és az igazi slusszpoén, hogy a végén össze kell dugunk a fejünket (személyesen vagy virtuálisan), és közösen felgöngyölíteni a gyilkossági ügyet. Mi nagyon élveztük a játékot, tényleg jó egyensúly van a feladványok és a nyomozni-agyalnivalók között, épp annyira tűnik játéknak a dolog, hogy pont majdnem realisztikus, nem nézegetek a hátam mögé, hogy hol áll a gyilkos. Jól meg van oldva a segítségnyújtás is, pont ahogy egy otthoni önálló játékhoz kell. A kaland lezárásaként pedig érkezik még egy üzenet, ami a történet befejezése, ez is extra pluszpont, hogy a játék végeztével is még lehet nézegetni a postaládát (és természetesen mindkét csapat fizikailag megkapja ezt). Most hogy már tényleg rengeteg lehetőség közül választhatunk a műfajban tényleg nehéz megmondani, hogy miért pont ezt (és nem is akarom feltétlen ezt mondani, a legjobb lenne persze mindent végigjátszani, csak tudom lassan az igazi fanatikusoknak is sok). Ha valaki szereti, hogy a nyomozás mellé feladványok is vannak, akkor ez jó választás. Ettől a nyomozás kevésbé "valódi" végig tudatában vagyunk, hogy ez játék, de nekem ez pont tetszett. Ha valaki szereti, hogy fizikailag a kezében vannak dolgok (a füzet, az újságkivágások), az itt szintén megvan, de kell interneten is kutakodni, vannak valódinak tűnő elemek a nyomozásban. Szóval igazából azt mondanám, hogy ha valaki minden elemét szereti az ilyesféle játékoknak, akkor neki egy pont jó kaland lesz.

Szintén viszonylag friss, de érdemes csekkolni A Fáraók Kincse Nyomában című vegyesen mobilos és nyomtatós hiper-szuper modern hazai fejlesztésű játékot! A kalandot az a Nyomozz Velünk cég jegyzi, akik több (vidéki) szabadtéri telefonos kincskeresőt dobtak már piacra, és most készítettek a kisiskolás (7-12 éves) korosztálynak egy otthon játszható egyiptomi küldetést. Több nagy dobás is van a dologban, például az egész játék egy tabletes alkalmazáson fut, és ezen belül igazán klassz nagy felbontású 3D modelleken nézhetünk meg különböző régészeti kincseket a fáraók korából. Nekem szintén nagyon szimpatikus volt, hogy bár a tabletes alkalmazásra épít a játék (nem csak a modellekben, de a válaszok megadásában és a vonatkozó történelmi ismeretek szöveges leírásában is), mégis kellő mennyiségű kütyü-mentes elem szerepel a felhozatalban. Ez azt jelenti, hogy a vásárlást követően kapunk nyomtatható anyagot, amin azok a feladatok vannak, amiket offline kell megoldani; van köztük, ami keresős, van ami vicces, van ahol vágni-ragasztani kell, és minden esetben ezek a feladatrészek is visszakapcsolódnak a tablet-mágiához, pl oly módon, hogy a kész alkotást beolvasva az megelevenedik egy újabb műkincs formájában. A játék nem titkoltam oktató céllal is bír, így elvárás, hogy a résztvevő gyerekek érdeklődjenek a történelem iránt; persze ez olyan gyerekre is bőven igaz lehet, aki az iskolában frontálisan oktatott történelmet a legkevésbé sem szereti, aki pl járt már múzeumpedagógiai programon, az nagyjából tudhatja miféle élmény egy ilyen – épp csak most mindez otthon valósul meg.

Innentől pedig következik az eredeti poszt, persze ez a része sem elavult, akár mondhatjuk, hogy ők a korai úttörők. Lássuk akkor először is a felhozatalt! Kezdeném A Doboz nevezetűvel, amely ugyan talán még kevésbé ismert (hiszen alig pár hónapja került piacra), viszont ez tényleg magyar abban az értelemben, hogy nem egy külföldi játék fordítása, hanem egy kis magyar cég saját projektje. Ez egy postai előfizetős játék, amely keretein belül (az általunk választott előfizetési intervallum alatt) hónapról hónapra kapunk egy csomagot, és a benne lévő dolgok alapján kell egy bűntény felderítésén dolgoznunk. Ezen kívül a LogiKoffer kínál még Nyomtatható Nyomkereső néven három olyan játékot (gyerek nehézségtől, felnőtteknek valóig), amit bárki otthon kinyomtathat, és lejátszat. Ez utóbbi hasonló koncepció az amerikai Lock Paper Scissors cég játékaihoz, amit pusztán azért említek itt, mert az általunk is kipróbált Az elveszett múmia játéknak hamarosan a céggel együttműködésben elkészítjük a magyar fordítását. Ezen kívül, amiből még válogathatunk, ha magyar nyelvű szabadulós játékokat szeretnénk, azok a társasjátékként árult külföldről fordítással behozott (egyébként jobbnál jobb) termékek. Ilyen a SzabadulóPakli (eredeti nevén Deckscape), ami a legalacsonyabb áron és egyszerűen egy pakli kártya segítségével juttat minket hozzá szabadulós élményhez; magyarul az Időpróba játékuk érhető el csak egyelőre, de ez is egy "élő" sorozat, hamarosan már a negyedik játékuk kerül piacra, a második London végórái nevezetű várhatóan ősszel jelenik meg magyraul. Az EXIT társasjáték díjnyertes sorozatából is folyamatosan jelennek meg az újabbak (már bőven tíz játék fölött járnak), és egyelőre az a trend, hogy némi késéssel a magyar piacra is eljutnak, szóval itt aztán bőven van miből válogatni. Az Escape the Room családban két játék látott eddig napvilágot, és magyarul is megjelent a Csillagvizsgáló rejtélye valamint A szanatórium rejtélye, 2019-re ígérik a harmadikat. Az Unlock is folyamatosan dobja piacra a küldetéseket, eddig az első csomag (amely három játékot tartalmaz) jelent meg magyarul. Végül, de nem utolsó sorban az Escape Room the Game szintén bővülő tendenciát mutat, magyarul  kapható az első "alap" dobozuk (négy független játékkal), illetve három (önállóan megvásárolható, de csak az alap játék chrono dekóderével együtt játszható) kiegészítő játék: Vidámpark, Űrállomás, Rejtélyes Gyilkosság. Ehhez társul még egy VR (virtuális valóság) kiegészítő csomag, ami játszható akár önállóan (VR szemüveg a dobozban, chrono dekóder helyett opcionálisan egy telefonos app is használható), itt egy rövidebb demo és két teljes egy órás játékot kapunk a pénzünkért. Most pedig jöjjön a várva várt segítség, annak aki egy kis spoiler-mentes eligazodást szeretne a fenti játékok útvesztőjében!

A Dobozt első felindulásból úgy jellemezném, hogy hihetetlenül hihető! Ennek a játéknak a legnagyobb előnye, hogy történet orientált, és ez olyan mélységig ki van dolgozva, hogy az embert tényleg elönti az a kellemes bizsergés, mikor csomagja érkezik, és a játék során többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy ez-csak-egy-játék. Szóval nem véletlen, hogy nagykorúaknak ajánlják a küldetést, ugyan nincs benne semmi horror, nem ugrik ki senki a dobozból, de mégiscsak egy gyilkossági nyomozásról van szó, amit annyira hihetőre alkottak meg, hogy komolyan összekeveredik a kitaláció és a valóság, arról nem is beszélve, hogy alaposabb háttértörténetet nem is kívánhatnánk... majd aki belekezd meglátja, hogy mi minden mögé lett rakva még azon kívül is, amit a dobozba csomagoltak. Ezzel a szintű történet-központúsággal természetesen együtt jár, hogy a feladat része kevésbé erős a játéknak. Persze feladatok vannak benne, nyomokat kell követni, és vannak megoldások (meg ha valahol elakadunk vannak tippek és segítségek), de mivel mindennek életszerűnek kellett maradnia, így nem volt a készítőknek akkora szabadságuk, mint ahol csak az a lényeg, hogy egyik furfangos fejtörő vezessen a másikhoz. Ezzel együtt jól leköti a társaságot egy röpke órácskára, akár többre is, főleg ha alaposan átbogarásszuk a háttér információkat is. Egy dobozhoz 6000 Ft-ért juthatunk hozzá, ami első hallásra nem kevés, azt kell értékelni a dologban, hogy itt nem csak papírokat (kártyákat, feladatlapokat stb) kapunk a pénzünkért, hanem kézzel fogható tárgyakat, amik persze mind-mind rejtenek valami fontos információt. Szerintem ami még ennél is nagyobb érték, az a játék mögé rakott virtuális háttér. Nem akarok semmi poént lelőni, de szinte rögtön az elején egyértelmű lesz, hogy a dobozon kívül (telefonon, laptopon stb) is keresgélnünk kell, hogy minden szálat felfejtsünk. Tudni kell még, hogy a dobozok egymásra épülnek; ugyan meg lehet őket egyesével is venni, és úgy is játszhatóak, de pl. a most indult Mellékhatás nevű küldetés összesen öt részből áll, és szintén a játék része, hogy két doboz között kapunk e-mailen egyéb kis információkat. Szóval érdemes hosszabb távra tervezni, főleg mivel a fél éves vagy egy éves előfizetés már jelentős kedvezményt tartalmaz.

A társasjátékként kapható küldetések közül talán az EXIT a legnépszerűbb, és valószínű mi is ezt ajánlanánk belépő játéknak. Közepesen összetett játék, ami nagyrészt kártyákra épül, de van hozzá egy kis füzet is, amiben vágni/hajtogatni kell, illetve néhány plusz karton játékelem, no meg a dekóder tárcsa. Lehet érdemes az egyszerűbbtől (és olcsóbbtól) haladni a szabadulópaklival kezdve, de az EXIT is nagyon jó kiinduló játék lehet, főleg A Titkos Labor tényleg viszonylag zökkenőmentesen végig játszható. (A Magyarországon először megjelent három EXIT játék közül Az elhagyott kunyhó, illetve A fáraó sírkamrája tartalmaz picit megakasztóbb elemeket, bár igazából lehet valakinek pont ez fog jobban bejönni, mert tényleg plusz ötlet és csavar.) Az alapelv minden EXIT játékban tényleg egyszerű és elegáns: indulásként a kártyákat három paklira osztjuk: feladatok, segítségek, és megoldások (ami valójában a megoldás birtokában a feladatok közti haladást teszi lehetővé). Emellé van még egy dekóder tárcsa, amin mindig be kell állítani a megfelelő kódot, hogy tudjuk mi nyílik ki, merre tovább (nekem speciel ez teljesen jól hozta a számzáras lakatok élményét), de tény hogy ezen kívül tényleg nem nagyon van semmi a játékban, ami a szabadulószobák fizikailag kézzelfogható feladványaira emlékeztetne. Szóval ez a játék meg pont, hogy inkább azoknak való, akik az ötletes és változatos logikai feladatok miatt élvezik a szabadulós játékokat, mert ezen a téren nagyon jól hozza az EXIT család a szintet. Nekem személy szerint egyébként tetszenek ezek a kis egyszerű történetek, amik a játékaikhoz vannak, pont elég keretet adnak ahhoz, hogy miért kell feladatokat megoldanom, de az tény, hogy kevésbé vonódtam bele magába a sztoriba, inkább az hajtott, hogy időre játszunk, és persze az is plusz izgalom, hogy a végén tízből hány csillagot ér a teljesítményünk. Mi a fent említett első három játék után Az elveszett sziget-et próbáltuk következőnek, ami kb ugyanazt hozza, mint az elsők, és kicsit a negyedik játékra már az lett az érzésünk, hogy rutinra tettünk szert az EXIT-ek terén, ami valahol jó is, hogy haladósabb, sikeresebb, de legalább ennyire rossz is, mert hiába mások a feladatok, azért bizonyos elemek ismétlődnek, és már nem ad akkora élményt. Ami még érdekes újítás, hogy besorolták a játékokat kezdő/haladó/profi szintre, és bár a többség a haladó kategóriába esik, pont magyarul is megjelent az Elsüllyedt kincs ami viszont kezdő kategória. Szóval most már van lehetőség akár innen is kezdeni, bár én azt mondanám, hogy itt sem igazán könnyebbek a feladatok (szóval semmiképp ne valami gagyira vagy gyerekeknek valóra gondoljunk). Igazából ami a könnyítés, hogy egyrészt a füzetben sorba vannak a feladatok, tehát míg korábban nekünk kellett az összes információból kibogozni, hogy melyik feladathoz mi kell, addig most csak akkor lapozhatunk tovább ha az aktuális feladatot megoldottuk; ettől a játék picit lineárisabb, és valamennyit elvesz a szabadulószobákra egyébként jellemző keresgélésből, de tényleg könnyít a dolgon anélkül, hogy a feladatok ötletessége elveszne, sőt az egyik kedvenc "outside the box" keresős feladatom pont ebből a játékból való. A másik, hogy a feladatkártyákat is abc sorrendben húzzuk fel, ez némi időt spórol, hogy a többivel szemben itt nem kell keresgélni. Aki nagyon bele lendül, az pedig kedvére válogathat a többi (nyilván továbbra is egymástól független) EXIT játék közül, ami már magyarul is megjelent. Az Állomás Örök Jég Birodalmában még szintén hivatalosan haladó szint, erről nem írnék bővebben, hozza a megszokott/elvárt szintet, és volt benne azért egy-két feladat ahol a jó értelemben fogtuk a fejünket, hogy nemá' hogy ezt újra meg tudták játszani. A Tiltott Vár és a Rejtély az Orient Expresszen már a profi szint, ez maradt nekünk időrendben a végére, és nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit jelent a "profi". Azt előre bocsájtanám, hogy egyikben sem csalódtunk, és mindkettő másképp más, mint az előző hat. A Tiltott Vár nehézsége leginkább abban áll ahogy a dekóder tárcsán lévő szimbólumokat számmá kell konvertálni; eddig a tárcsa mindhárom korongján ugyanazok a szimbólumok voltak, itt három 0-9 szimbólum sorunk van, amik elég nehezek is, mert mindegyikük egy-egy kulcs harmad, és a hozzájuk tartozó számokat is picit kacifántosabb kikeresni a füzetből, mint eddig. Ezt leszámítva azonban nem nehezebb a játék a feladatok terén, mint amihez szokva vagyunk, volt benne még egy plusz/más lépés játékmenetileg, és a feladatokban is voltak nem triviális ötletek, de egyáltalán nem lehetetlen kihívás bárki nyugodtan vágjon csak bele. A Rejtély az Orient Expresszen újítása, hogy itt sokkal jobban végigvonul a történet az egész játékon, hiszen végig bizonyítékokat gyűjtünk, alibiket ellenőrzünk, és az a cél, hogy leleplezzük a gyilkost. Mindeközben persze a kutakodáshoz szükséges, hogy különböző zárakat kinyissunk, amihez a már megszokott módon feladatokat oldunk meg. Itt a dekódertárcsa a hagyományos módon működik, és a feladatokról szintén azt mondanám, hogy nem kifejezetten nehezek; ami tényleg agytekerő az az utolsó nagy lépés, a gyilkos kilétének felderítése. Szintén szerintem szerencsés adalék, hogy a megszokott kártyákon és egy-két kartonelemen kívül ebben a játékban lezárt lapokkal is találkozunk, amik az egyes utasok hálófülkéi, ahová csak akkor kukkanthatunk be, ha erre engedélyt kapunk. Szóval összességében azt mondanám, hogy a fent említett EXIT-rutin ellenére mindegyik játszmát élveztük, szóval senkit nem akarok egy-két játék után leállítani ha többre van kedve; eddig nem volt olyan doboz, ami ne tartalmazott volna valami (többnyire homlokcsapkodós) újdonságot. Az EXIT játékok darabára újonnan 4-5ezer Ft között mozog, és kifejezetten "vigyázni" kell rá, ha tovább akarnánk adni, mert a játék része, hogy vágni, rajzolni kell bele, szóval megfontolandó, hogy inkább teljes egészében kiélvezzük, majd felrakjuk a polcra.

Az Unlock egy kategóriával drágább játék (újonnan 10 ezer forint körül), de ebből is lehet használt példányokhoz jutni fórumokon, illetve ugyanígy játék után eladható ha vigyázunk rá (és ez esetben nem nehéz vigyázni rá, mert nincs olyan feladat ami rongálásra instruál). Ráadásul mivel egy dobozban három játék van, így valójában a játékonkénti ára már nem mondható drágának, ami persze érthető is, hiszen itt is csak egy-egy paklit jelent egy játék, ami egy ingyenesen letölthető applikációval nyer értelmet. Magyar nyelven a Szabadulós kalandok nevű csomag kapható, amiben a három játék A formula, a Kolbász és a kisegér és a Dr. Goorse szigete (ezekhez a játékokhoz az applikáció is tud magyarul). A játék, mint írtam kártyákra épül, ezek különböző funkciókban szerepelhetnek (tárgyak, gépezetek, kódok), és a megoldásul kapott eredményeket vagy az applikációba kell beírni (ugyanitt történik az időmérés, és segítséget is ezen keresztül kaphatunk), vagy egyszerűen a megoldás az a kártya, amit felhúzhatunk. Maguk a kártyák szerintem nagyon igényes dizájnnal készültek, és egyedi benne, hogy sikeresen beépítették a szabadulószobákban oly gyakori keresés elemét, tehát sokszor tényleg alaposan át kell nézni a kártyákon látható helyszíneket, mert egészen trükkös módon rejtenek el számokat, a számok pedig egy-egy új felhúzható kártyát jelentenek, amire szükségünk van a tovább haladáshoz. Szintén egyszerű, de nagyszerű megoldás, hogy a kártyákon - amennyiben releváns - szerepel, hogy melyik másik kártyá(ka)t kell eldobni, tehát ezzel egyértelművé teszik, hogy mi az amire már nincs szükségünk, és nem nekünk kell kitalálni, hogy melyik lapot használjuk fel többször, melyiket csak egyszer. Az is jópofa megoldás, ahogy tárgyakat kell kombinálni a játékban, bár nyilván nem ténylegesen fizikailag kell ezeket összedugdosni, de ami összeillik azokat összepasszintjuk, mégpedig az egész játékban általánosan bevett módon: összeadjuk a hozzájuk tartozó (vagy a rajtuk lévő feladat megoldásaként kapott) számokat, és az ennek megfelelő kártyát húzzuk a pakliból. Két dolog volt, ami nekem zavarólag hatott. Az egyik a játék mechanikájához kapcsolódik. Mivel a kártyák hátulján a számok konkrétan a megoldásul kapott számok, így nem szépen sorban vannak 1-től folyamatosan a számozott kártyák, hanem össze-vissza számok közül kellett kikeresni az épp nekünk kellőt. A másik a segítségnyújtás. Van az applikációban beépített segítség, egyszerűen csak beírjuk annak a kártyának a számát amiről úgy érezzük, hogy nem vettünk rajta észre mindent, és máris kapunk egy kis rávezetést. Viszont amennyiben olyannyira elakadunk, hogy a megoldásra van szükségünk, akkor egyszerűen csak megkapjuk a megoldást (pl. egy kódot egy lakathoz, vagy hogy melyik kártyát húzzuk fel), de nincs elmagyarázva, hogy mégis miért az a megoldás. A kártyák nagy része egyébként olyan amire szükségünk van a küldetés során, de azért van néhány "rossz válasz" kártya is beépítve, ezek tipikusan olyan számok, amire számítottak a készítők, hogy megoldásként kapjuk ha téves logikával kombinálunk össze tárgyakat. Ez esetben a felhúzott kártya után büntetőpont jár, azaz arra instruál minket a kártya, hogy az applikációba nyomjuk meg a büntetés gombot, ami így levon az időnkből. Nekem személy szerint nagyon szimpatikus a játék mechanizmusa (mondhatni egyszerű, de nagyszerű), mégis valahogy ez jött be legkevésbé a szabadulós társasok közül. Láttam viszont fórumokon olyat is, hogy valakinek pont ez a kedvence, ott pl az volt felhozva érvként, hogy az Unlock hasonlít legjobban azokra a számítógépen kattintgatós játékokra amelyeket sokan a szabadulószobák elődjének tartanak, és ez a társas kellemes nosztalgikus élmény azoknak aki már a hőskorban kezdte a szabadulós hobbit a kattintgatós játékokkal, ahol szintén tárgyakkal és "gépezetekkel" kellett operálniuk.

Az Escape Room the Game valamint az Escape the Room két teljesen más játék, amit név alapján könnyen össze lehet keverni, főleg ha gonosz ember egymás mellett emlegeti őket. Következzék először az Escape Room the Game amit már csak az ára alapján is könnyű kiszúrni, hiszen 15 ezer Ft környékén alighanem ő jelenleg a legdrágább. Persze rögtön hozzá kell tenni, hogy ezért a pénzért egyből négy játékot kapunk egy csomagban (Szökés a börtönből, Vírus, Atombomba, Azték templom), ráadásul a játék része egy ún. chrono dekóder, ami szintén nagyon egyedi és sokat hozzáad a játék komplexitásához, főleg azoknak akik szeretnek kis tárgyakat fizikailag ide-oda dugdosni annak érdekében, hogy megnyíljon az út a következő feladathoz. Ez is egy nagyon tetszetős mechanikájú játék, főleg borítékokat nyitogatunk, és feladatokat oldunk meg (ráadásul úgy van kitalálva, hogy a játék során rongálható elemekhez a kiadó honlapján elérhető a digitális változat, tehát egyszerűen csak nyomtatunk egy újat, és újra lehet játszani). Ha megkaptunk egy kódot, akkor azt a kulcsok segítségével beállítjuk a chrono dekóderen, ami vagy megerősíti a helyes választ, vagy további próbálkozásra sarkall. Persze azért jó kis csavarok vannak a dologban, már pl. onnan kezdve, hogy a kulcsokon is különböző jelölési rendszerek vannak. A feladatok is változó nehézségűek és kreativitásúak, szembe találkozhatunk klasszikus keresztrejtvénnyel is, ami sose túl imponáló egy szabadulószobában sem, de azt meg kell hagyni, hogy ezek esetében is vittek bele valami csavart, amitől újszerű és picit "aha" a dolog. A titkosírásokról szintén ez a véleményem: volt közte olyan, ami még általános iskolából ismerős (meg speciel a Morse is picit elcsépelt szerintem), de másutt meg bizonyos dolgok tudnak meglepetést okozni. Azért érdemes a könnyebb játéktól a nehezebb felé haladva végig játszani a négy küldetést, még akkor is ha az elején esetleg a fenti példákhoz hasonló sóhajtósan egyértelmű feladványokat találhatunk bemelegítésnek; higgyétek el, be fog indulni. A segítségnyújtó rendszere egyébként nagyon szimpatikus a dolognak, kis kártyák tartoznak minden küldetéshez, és van egy segítség dekóder, amibe belehelyezve a kártyát láthatóvá válik rajta egy tipp, ami megkönnyíti a tovább haladásunkat. Annyi csak, ami szerintem felesleges kötöttség, hogy meg van határozva, hogy hány perc elteltével lehet az első, második stb segítséget igénybe venni (ezt egyébként a chrono dekóder csippanása jelzi).  Bár az ára erős visszatartó erő, de sokaknak ez az Escape Room the Game a kedvence a szabadulós társasjátékok közül, és meg kell vallani nekünk is nagyon bejött. Nemrégiben pedig még egy demo küldetés is kijött (igaz egyelőre csak német nyelven találtuk meg, de akinek ez nem akadály, az kipróbálhatja vásárlás előtt).
Ha pedig végeztünk a négy alap küldetéssel, akkor szerencsére van folytatás, a számos kiegészítő játék közül három magyarul is megjelent, szóval már csak ezért is érdemes nem rögtön játék után eladni használtan a nagy dobozt, mert a kiegészítőkhöz szükség lesz rá (leginkább a chrono dekóderre, de egy-két másik elemre is). Az Isten hozott a vidámparkban egy bohóc-horror történetbe kalauzolja a játékosokat, a honlapon elolvasható minden részlete, a lényeg, hogy onnan indulunk, hogy egy elhagyatott vidámparki cirkusz öltözőjében egy ketrecbe zárva kéne valami okosat kitalálni. A játék logikája nagyon hasonló, mint az alapjátékoknál, vannak borítékok mindenféle tárgyakkal, illetve egy szép nagy kihajtható kép, ami a helyszínt ábrázolja, és a kettő összekombinálásával kell kitalálni mindhárom játékrészhez egy-egy kódot. Valahol hátránynak tűnhet, hogy a kiegészítőkhöz szükséges az alapjáték, de én a magam részéről inkább egyetértek ezzel (végtére is 'normál' társasjátékok esetén is leginkább az alapjátékhoz vesszük a kiegészítőt, nem helyette). Maga a chrono dekóder pedig egy olyan kütyü, ami kiemelkedik a többi szabadulós játék közül, és kár lenne bárkinek megfosztania magát attól az élménytől, hogy ide bedugdoshassa a kis kulcsokat. Ugyanez igaz egyébként Az Űrállomás és a Rejtélyes Gyilkosság kiegészítőkre is. Előbbiben egy orosz űrállomáson próbálhatunk szerencsét, utóbbiban pedig Sherlock Holmes bőrébe bújva kell egy gyilkosságot felderíteni. Ez utóbbi kettő közül az űrben játszódó történet az eredetibb, de a gyilkossági nyomozás meg nem véletlen olyan népszerű, ez valóban egy kihagyhatatlan klasszikus a műfajban. Szóval tényleg nem nagyon tudunk mást mondani, az alapjáték után szinte kötelező ezt a hármat is teljesíteni, garantáltan senkit nem érhet csalódás. A már megszokott módon összetettek a feladatok, tehát egy-egy helyes kód megfejtéséhez több al-feladatot is el kell végeznünk, ez kinek tetszik, kinek nem, de az biztos, hogy növeli annak a pillanatnak az izgalmát amikor bedugjuk a kulcsokat a dekóderbe. És hozzá kell tenni, hogy messze nem arról van szó, hogy az alapjáték feladatait új kontextusba helyezték, merőben új akadályokkal találjuk szemben magunkat. Persze van ahol hasonló a logika, nyilván visszatérő az ER elem, amikor a dekóder valamelyik kódrendszerét kell használni, de izgalmas újításokat is láthatunk akár vizuális illúzió formájában is, no meg persze szokásosan összeillesztgetni, kiszínezni, észre venni. Úgyhogy hajrá! :)
Ha ezzel is megvolnánk, akkor (az angolul és egyébként számos más nyelven elérhető hasonló kiegészítők mellett) szintén érdemes egy pillantást vetni a VR játékra. A virtuális valóság talán még a szabadulószobánál is újabb hobby, és önmagában is rendkívül érdekes, de az utóbbi időben elszórtan ugyan de lehet találkozni kifejezetten olyan attrakciókkal, ahol egy szabadulós játékot játszhatunk le VR környezetben. Ezt az élményt varázsolja az otthonunkba az Escape Room the Game VR kiegészítője. A honlapról letölthető a demo játék teljes anyaga, és az app is ingyenes, ami a VR képet szolgáltatja, de a VR szemüveg nélkül nagyon nincs hogy kipróbálni, szóval asszem ezen a ponton így jópár játék után érdemes egyszerűen bizalmat szavazni a cégnek, és megvenni a teljes csomagot. Ez egyébként az a kiegészítő, ami ha akarjuk az alapjáték nélkül is játszható, mert az app egyben dekóderként is tud funkcionálni, de itt is azt mondom amit fentebb, kár megfosztani magunkat a kézzel bedugdosható kulcsoktól, meg a chrono dekóder hangulatától.
Egy ekkora ER készlet már azért jó ideig kitart :) de aztán ha kifogy, akkor nagy űrt hagy maga után, erre az esetre annyi jó hírem van, hogy tavaly ősszel megjelent magyarul a Jumanji játékcsomag, ami az eddigiektől teljesen független (önmagán belül viszont egymásra épülő) három új küldetést tartalmaz. Hiánypótló játék abban az értelemben, hogy végre egy igazi családi kiadás, ahol (hivatalosan tíz éves kortól) gyerekek is aktívan részt vehetnek a rejtély felgöngyölítésében. A dobozban a három küldetéshez egy új chrono dekódert is kapunk, tehát aki most száll be, annak akár lehet ez a belépő. Szerintem ez a kulcs dugdosós, kódfejtősdi felnőtt fejjel is megunhatatlan, szóval tényleg csak ajánlani tudom bárkinek akár gyerek nélkül is.
Szintén üdítő csavar egy 2 játékosra optimalizált új küldetéscsomag, amely három scenáriót tartalmaz (Elrabolva, Börtönsziget, Diliház). A játék honlapját egyelőre csak angolul találtuk meg, de már kapható a boltokban a magyar kiadás.

Most pedig jöjjön az Escape the Room, ami csak annyiban hasonlít a fenti hasonló nevű játékra, hogy szintén találkozunk benne kinyitandó borítékokkal. No meg persze alapjaiban véve ez is egy történet köré épülő, feladatmegoldós, szabadulós játék. Itt egyébként hangsúlyosabb a történet, mint az előbbinél, szóval aki ezt szereti oda már egy pluszpont, de pl aki nem szeret olvasni játék közben, az is számoljon vele, mert minden kinyitott borítékban az első ami szembejön az egy ún. jelenetkártya, amiről fel kell olvasni, hogy épp aktuálisan mi történik körölöttünk. A Csillagvizsgáló rejtélye és A szanatórium rejtélye két független (és külön megvásárolható) játék, és bár elég különbözőek is de először most itt ezt összemosva a játék-családról írunk inkább általános jellemzőket. Egyébként darabja 6ezer Ft körül mozog újonnan ennek a mókának. Véleményem szerint szerencsére a történet nem megy a feladatok rovására, bár főleg a Csillagvizsgáló rejtélye egészen az utolsó feladatig kifejezetten könnyűnek mondható, de ennek ellenére kellő mennyiségű és változatos fejtörőkkel találkozhatunk, és meglehetősen élvezetesek a kis mütyürök, amiket ide-oda kell pakolgatni. A szanatórium rejtélyében ráadásul a borítékok esetenként úgy vannak megalkotva, hogy már maga a kinyitásuk is egy kis ügyességi feladat. Mindkét játékban ahogy haladunk előre folyamatosan kerülnek elő mindenféle nyomok, amiket fel kell használnunk, és ha jól kombináltunk, akkor a megoldás-tárcsát beállítva visszaigazolhatjuk önmagunkat. Elakadás esetén pedig egy internetes honlap áll a segítségünkre, itt kattintgatva tudunk kis tippekhez jutni. Nekem ami még szimpatikus volt, hogy van a történetben választási lehetőségünk, ami befolyásolja a megoldandó feladatokat, és a játék végkimenetelét. A csillagvizsgáló rejtélyét bátran tudom ajánlani akkor is ha valaki gyerekekkel együtt játszik, ez tényleg kevésbé komplex; de pont ezért felnőtteknek inkább csak aranyos és talán kevésbé kihívás, esetleg érdemes lehet direktbe a szanatórium rejtélyével kezdeni. Viszont mi speciel élveztük a csillagvizsgálós játékot is, azért messze nem arról van szó, hogy minden unalmasan egyértelmű, éppen csak a hivatalos játékidő töredéke (jó mondjuk fele) alatt végezni lehet vele. Amit még érdemes tudni, hogy míg a fenti játékok (és speciel a még hátralévő egy is) többnyire ügyeltek rá, hogy legalább a játékidő egy részében legyenek párhuzamosan nyitva lévő (megoldandó) feladatok, addig ez a játék gyakorlatilag teljesen lineáris. Ez jelenti azt is, hogy az teljes csapat mindig mindent lát, és senki nem marad le egyik megoldásról sem, de jelenti azt is, hogy mindig mindenkinek ugyanazt az egy feladatot kell körbe ülnie. A gyártók részéről nagyon szimpatikus, hogy külön visszarendezési útmutatót készítettek (videóval illusztrálva), hogy mi hova megy, és a trükkös borítékokat hogyan kell úgy visszarendezni, hogy a következő körben is ugyanolyan trükkös legyen kinyitni. Szóval mi nem bántuk meg, hogy mindkettőt végig játszottuk, persze van valamennyi átfedés (a mechanizmus nyilván teljesen ugyanaz, de a feladatok közül is van ami gyakorlatilag pont ugyanarra a logikára épül).

A végére hagytuk a Szabadulópaklit, amely játékcsaládból a magyarul is megjelent Időpróba kerül itt most szóba. Ez az a játék, ami kicsit vegyes érzelmeket hagyott bennünk. Egyrészt nagyon imponáló az ára (újonnan is 3ezer Ft-ért hozzájuthatunk), szóval itt akár meg is állnék: naná, mindenki próbálja ki, ennyit megér! És tényleg megéri, és tényleg jó móka, ráadásul újra játszhatóra lett tervezve, szóval pl. egy iskolai könyvtárnak ideális beruházás. De ezzel együtt ez volt a legkevésbé ötletes az otthoni szabadulós játékok közül. De hát, hé, ez csak egy pakli kártya, és valahol zseniális, hogy ez csak ennyi, és mégis mennyi! Amiről szó van, hogy itt tényleg minden (online vagy offline) kellék nélkül pusztán egy pakli kártyát kapunk, már magát a történetet is az első kártyától haladva olvassuk el. A feladatokat pedig úgy kapjuk, hogy egy adott kártya elején van a feladat, a hátulján pedig a megoldás. Tehát, amikor úgy gondoljuk, hogy megfejtettük az adott kártya rejtvényét, akkor megfordítjuk, és ellenőrizzük magunkat. Ennél a szimpla két mondatnál annyiban picit bonyolultabb a dolog, hogy sok esetben több kártya is kell egy feladat megoldásához, meg van olyan, hogy egy kártyát többször is felhasználunk, de ennek ellenére a lényeg mégiscsak ennyi. Ami engem picit zavart, hogy a megoldások sokszor nem egzaktok: tehát nem egy betű/szám/szimbólum kombinációt kapunk, mint a fentebbi játékokban, hanem gyakran teljes mondatos válasz az elvárás, és mi magunk döntjük el, hogy elfogadjuk-e a saját válaszunkat - persze teszem hozzá, lehet lesz akinek pont ez a változatosság és rugalmasság lesz testhezálló. Ez a mechanizmus viszont azzal is együtt jár, hogy ha helytelen a válaszunk, akkor nincs lehetőségünk újra végig gondolni, és végül magunktól kitalálni, mert a kártya hátulján egyből a megoldás van. Pici segítségeket viszont kaphatunk a feladatokhoz, a megoldás megnézése nélkül is, van ugyanis két kártya, amit a játék elején félreteszünk, és ezeken tükör írással kis tippek vannak minden fejtörőhöz (tilos tükröt használni az elolvasásukhoz, ha így anélkül bogarásszuk ki a szöveget, akkor ugyanis nincs meg a veszélye, hogy olyan tippet is meglátunk, amit nem akartunk volna, csak az ahhoz a feladathoz tartozót, ahol tanácstalanok vagyunk). A végjáték pedig el kell ismerni, nagyon tetszett, az talán tényleg itt a legjobb! Nyugi, nem fogom lelőni a poént, de lévén, hogy egy időutazós játékról van szó, mindenki számíthat egy jó kis klasszikus időutazós dilemmára, ami tényleg megváltoztatja a játék végkimenetelét.

Ha lehet még tovább csökkenteni a pakli méretét, akkor a Sherlock "kiskártyás" sorozata ezt megtette, de ennek ellenére (vagy épp ezért) gyorsan sokak nagy kedvencévé vált. Jelenleg a fenti képen látható három magyar és három angol nyelvű küldetés kapható itthon, és inkább nyomozós mint szabadulós, de ennek ellenére egyszeri könnyed szórakozásnak nekünk pont megfelelt. A Mit játsszunk? vlog egész jó szabályismertetőt ad a videójában (hozzá kell tenni, hogy szponzorált tartalom, de ennek ismeretében azért hasznos). A dolog lényege, hogy a pakliban a lapok mindegyike egy-egy nyom, és csakúgy mint egy krimiben (csak hogy ne mondjuk, hogy valós nyomozásban, mert olyanban nem volt még részünk), bizonyos nyomok közelebb visznek az ügy megoldásához, míg mások teljesen irrelevánsak. Nekünk pedig pont ez a célunk, hogy a többi játékossal együttműködve eldöntsük, hogy melyik nyom fontos (a végén számít a pontozásba, hogy minden felesleges nyomtól megszabadultunk-e), és természetesen legfőképpen, hogy összerakjuk a teljes történetet. Vannak bizonyos szabályok, hogy milyen információt oszthatunk meg a többiekkel, és némiképp a szerencsén múlik, hogy milyen lapokkal indulunk (ennek ellenére a játék egyszer játszható, mert a történet és a válaszok ugyanazok). Emiatt a "megérzés" / tippelés illetve szerencse faktor miatt nem biztos, hogy minden flottul fog menni, többektől hallottam, hogy csalódtak a játékban, és nekünk is volt egy küldetés, ami teljesen félrement. Annyit felhoznék a játék mentségére, hogy bár tényleg lehet (sőt valószínűleg lesz is) olyan pillanat, amikor kellő információ nélkül dobunk el lapot, az eldobott nyomok is felhasználhatóak a végén a konklúzióhoz, és nem is jár pontlevonás a "jó" nyomok eldobásáért, szóval kell odafigyeléssel és jó memóriával ez a rész kompenzálható. Nekünk egyébként a repülős küldetés tetszett a három magyarból legjobban (azt leszámítva, hogy a fordításnak nem sikerül visszaadni a frappánsan kétértelmű angol címet), ott éreztük talán legjobban, hogy minden információ szépen összevág, és hiába csavaros a megoldás (meg jól kidolgozott az elterelő szál), mégis kellőképp rá vagyunk vezetve.

Egy - ha úgy tetszik - ráadás, ami még említésre méltó, egy magyar kvízjáték, a Szabadulj Kvíz, ahol Egyiptomban, a nagy gízai piramisban esik meg velünk az az eset, hogy váratlanul egy kőtábla elzárja a visszafelé vezető utat, és csak különböző témákba tartozó műveltségi kérdések megválaszolásával tudunk egy kerülőúton ajtókat nyitni, majd kiszabadulni a fogságból. Lévén, hogy ez alapvetően egy kvízjáték, így a szabadulós kalandok esetében megszokottal ellentétben erőteljesen külső ismeretekre alapoz, hiszen növény- és állat-világgal, tudomány-technikával vagy éppen filmekkel kapcsolatos kérdéseket kell megválaszolnunk, hogy 1-3 mezőt előre léphessünk a piramis útvesztőjében. Ha viszont egy ajtóhoz érkezünk, akkor már inkább olyan kérdések várnak, amit egy szabadulószobában is kapnánk, különböző trükkös rajzokról kell értelmes szavakra asszociálni vagy épp becsapós logikai feladványokat megoldani. A játék mechanikája szerintem nagyon jól el lett találva, kétszer játszottunk eddig vele, és jól szórakoztunk. Az ajtók egy külön érdekes kis adalék, bár speciel pont ennél az elemnél az én ízlésemnek túl erősen van jelen a szerencse faktor, mivel a kérdés helyes megválaszolása után derül csak ki (az ajtó lapkát felfordítva), hogy át tudunk-e menni az ajtón, vagy kerülőre kényszerülünk. Ami viszont mindenképp nagy előny, hogy jó sok kérdés van, tehát ez egy többször újra játszható küldetés, azt hiszem nálunk is elő fog még kerülni. Az egyetlen, ami már elsőre furcsa volt, hogy a kérdések nem illenek a helyszínhez, azaz hiába egy piramisban vagyunk, egyáltalán nem egyiptomi tematika a játék. Ezeket a kérdéseket inkább egy olyan sztoriban tudom elképzelni, hogy pl. Vágó István Legyen Ön is Milliomos-ába jelentkezünk, de egyszer csak a nézőtér helyén falak nőnek, és a kvízműsor kérdései állják utunkat mikor ki akarunk jutni. De még egyszer mondom az alap ötlet és mechanika nagyon jó, csak esetleg érdemes lett volna a tematikához illeszteni a kérdéseket. A másik ami nekem fura, hogy a kérdésekért járó pont (hogy egyet, kettőt vagy hármat léphetünk) nem igazán van arányban az adott kérdés nehézségével. Persze belátom, hogy ezt nehéz belőni, mert mindenkinek más jellegű ismeretei vannak, de a mi esetünkben elég random volt, hogy miért hány pont jár, sokszor az elvileg könnyűeket nem tudtuk megválaszolni, míg a nehezeket meg gond nélkül, ennyi erővel egy kockával is dobhattunk volna. Találtunk az egyik kártyán elírást is, mondjuk talán ekkora halom kérdésnél belefér. A válaszok vissza ellenőrzésénél voltunk még néha gondban, mivel nyitott végűek a kérdések (a válasz a kártya hátulján van). Sokszor valamilyen számot kell kitalálni (pl. milyen gyorsan repül ez vagy az a madár), amikor a válasz egy kb intervallum, akkor teljesen rendben vagyunk, vagy beleesik a tipp vagy nem, de amikor a válasz egy pontos szám, akkor teljesen esélytelennek érzem a dolgot. Ugyanígy voltak olyanok, hogy a kérdésben csak annyi volt melyik a legnagyobb élőlény / leggyakoribb elem, de nem volt megadva hogy tömegre vagy hosszra/területre legnagyobb illetve hogy az elem gyakoriságánál tömegszázalék vagy mólszázalék. Persze valójában ezek csak egy szájhúzást kaptak, aztán csapatszinten döntöttünk, hogy elfogadjuk-e a választ vagy nem, szóval nem okozott igazán megakadást. Hamar lett olyan háziszabályunk is, hogy közel jó válasz, vagy pontatlan kérdés esetén a válaszért járó pontoknál kevesebbet lehet lépni (pl egy két pontos helyett csak egyet, mert pl egy vegyület nevére kérdezve valaki a gázfázisú választ adta, miközben a megoldásban a vizes oldat kellett volna). Szóval összességében szerintem megér a dolog egy próbát, és drukkolok neki, hogy játékcsaláddá nője ki magát, ahol esetleg lehetőség lesz érdekesebb kerettörténetű és hozzá tematizált kérdésekkel előállni.

Ezen kívül egy játék van még a tarsolyomban (polcomon), ami sokáig csak kipróbálásra várt, meg a nagy remények beváltására, de nagysokára csak előkerült. A Yulu Operation Escape Room egy gyerekeknek fejlesztett játék (6 éves kortól, állítható nehézséggel), aminek a bemutatkozó videója egyből magával ragadott, ugyanis ez az a játék ami végre-végre mindenféle mechanikusan működő kütyüket pakolt a dobozba. Egy szerkentyű, amibe ha beütünk egy jó kódot, akkor jön kifele a kulcs, klasszul hangzik, ugye? Három jó kód, és már nálunk is a kulcs, amivel megállíthatjuk a visszaszámlálót, de vigyázat elég egy rossz válasz, hogy a ketyere visszaszippantsa a kulcsot, és kezdhessük elölről! Ez speciel az utolsó feladat a háromból, és sajnos így utólag azt kell mondani, hogy az előtte lévő kettő nem igazán jött be. Az első még elmegy, ez egy egyszerű ügyességi feladat, hogy kis pálcikákkal kell egy kulcsot egy ketrecből kipiszkálni; a másodikat viszont totál nem értem, egy szerencsekerék, amiben el van rejtve a kulcs, és az a feladat, hogy az ablakok kvázi random nyitogatásával megtaláljuk. És valójában a menő kulcskiadó tekerős ketyere esetében is csak a ketyere a menő, a feladatok leginkább a keresd az ugyanolyat, keresd a különbséget, juss ki a labirintusból síkon mozognak. Azért tény, hogy a visszaszámláló meg úgy az egész mechanikus kütyüsdi jópofa, valószínű csak én vártam túlzottam, mert azt hittem nagyon jó lesz, és csalódtam, hogy csak kicsit jó.

Van egyébként még egy hasonló játék a boltokban a Purple Donkey által forgalmazott Escape Room Game ami ugyan nem gyerekjátékként reklámozza magát, de a feladatok egyszerűsége, illetve a műanyag tekerős lakat miatt mégis inkább annak tűnik. Mi ezt nem próbáltuk, az Escape the Review blogon figyeltünk fel rá, ahol a létező legnegatívabb bírálat született róla (explicite leírva, hogy ezt senki ne vegye meg). Váltottunk pár e-mailt a szerzőkkel, küldtek minta feladatokat, és ez alapján nekem a fent bemutatott Yulu játékra hasonlít leginkább egyszerűségében (találóskérdés, egyszerű számolás, kis összerakós), amivel kevesebb, hogy csak egy darab lakat van benne, szóval a ketyere része se tűnik túl erősnek.

Legjobb tudomásunk szerint ez a felhozatal, ha valaki szigorúan magyar nyelven szeretne az otthonában szabadulós játékot játszani. Bár az angol nyelvű játékok sora még hosszabb, de azért már ez sem kevés, szóval reméljük nemcsak meghoztuk mindenki kedvét egy ilyen mókához, de talán segítettünk is, hogy ki-ki kiválassza azt amelyik neki a legjobb élményt fogja nyújtani. Nem kell megijedni, ha első olvasásra bárki úgy érzi, hogy továbbra is átláthatatlan az otthoni szabadulós játékok tömege. Végig kell gondolni, hogy inkább történet- vagy inkább feladat központú játékot szeretnénk, illetve hogy fontos-e, hogy kézzel fogható, tologatható tárgyakat kapjunk, vagy megelégszünk a papír alapú játékkal, ne adj isten abból is inkább az egyszerűbb-olcsóbb felé hajlunk; aztán ehhez jöhet még hozzá, hogy szeretnénk / nem szeretnénk ha telefonon egy applikáció vagy honlapok segítségével lesz teljes a játék, és esetleg vegyük figyelembe, hogy könnyed családi-gyerekes mókára vágyunk-e vagy hard-core Einstein/Sherlock üzemmódra. Még annyit tennénk hozzá, hogy bár a legtöbb játék hivatalos ajánlott játékos száma elég magas (akár 8 fő is lehet), inkább kisebb csoportban vágjunk bele; 4 főnél több szerintünk sehova nem kell, sőt inkább csak kimarad valaki, mert nem jut neki teendő és/vagy nem fér hozzá a dolgokhoz.

A Városismereti kalandokat összefogó gyűjteményünk oly hosszúra sikerült, hogy kénytelenek voltunk két részre szétbontani a posztot. Így tehát, akinek tetszett a Városismereti Kaland (1. rész), az most folytathatja az olvasgatást, és természetesen a saját kalandjának megtervezését! Ráadásul időközben indult még jópár ebbe a kategóriába tartozó játék. Legfrissebb élményünk a CityEscape, akik egy részben telefonos applikációval, részben fizikailag létezeő tárgyak használatával operáló James Bond kalandot alkottak. A Street Escape különlegessége, hogy a Ferencváros belterületén játszódó nyomozás közben végig jelen van két célszemély, akik közül az egyik a segítő / informátor, a másik pedig egy ártó szándékú bérgyilkos; az ő aktuális tartózkodási helyüket egy mozgó térképen követhetjük. Az legutóbbi (hatodik) szabadulószobák éjszakájára pedig egy családi újítással rukkoltak elő: a Tolvaj a varázserdőben úgy lett tervezve, hogy már 4-5 éves kortól élvezhessék a gyerekek, miközben persze az Orczy kertben zajló kincskeresést a nagyobb gyerekek, sőt a felnőttek is imádni fogják. Szintén újabb kezdeményezés a Logixity (angolul és magyarul is elérhető) AR (augmented reality) játékcsaládja, ahol induláskor egy kellékekkel telipakolt táskán kívül még egy iPad-ot is kapunk, hogy életre kelljen a varázslat. Ezen kívül a Landventure és a Secret City Trails telefonról működő városi kincskereséseit volt még szerencsénk nemrégiben kipróbálni, illetve a "régi motoros" Rejtélyek Háza szintén újított egy telefonos applikációval. Kezdjük is rögtön a legfrissebb élménnyel!

Idén ősszel új és némiképp újító játékkal rukkolt elő a Rejtélyek Háza. Már eddig is meglehetősen színes volt a cég palettája, a városismereti kalandokról szóló első posztban bemutattuk a hagyományos játékaikat, ahol papírokkal a kezünkben a környezetet megfigyelve lehetett rejtvényeket megfejteni, most ennek a mondhatni modernizált változatát alkották meg (lejjebb görgetve pedig egy megint más koncepcióról, konkrétan kocsmatúra-nyomozásról olvashattok szintén a Rejtélyek Házától). Az új játék Black Jack néven foglalható, és több rejtélyes városban is elérhető (mi a budapesti Városligetben játszottuk). Az alap felállás nagyon hasonló a már megszokotthoz, kapunk egy mutatós kis mappát, benne néhány papírossal, és egy kellemes séta során kell adott pontokat felkeresni, hogy megoldhassuk a feladatokat. Ami viszont újítás, hogy le kell tölteni a külön erre a célra fejlesztett applikációt, amely egyrészt arra fog szolgálni, hogy minden feladat megoldását ide tudjuk beírni, másrészt GPS alapján ellenőrzi, hogy jó helyen vagyunk-e, és csak akkor mutatja a feladatokat. Ami miatt szerintünk ez nagyon megdobta a játékélményt az egyrészt, hogy nem kellett feleslegesen mászkálni ide-oda, a térkép mindig pontosan jelezte, hogy honnan hova tartunk. (Persze aki meg pont hogy szereti a rejtélyes iránymutatásokat, az még mindig választhatja a hagyományos játékok valamelyikét.) Plusz minden kérdés után volt visszajelzésünk, hogy jó választ adtunk-e, nem volt semmi bizonytalanság menet közben, hogy vajon jóra gondoltunk-e vagy majd később kell korrigálni. Illetve segítséget is nagyon könnyen tudunk kérni az applikációból, ha bárhol elakadnánk. Érdemes még tudni, hogy ebben a játékban csak a kapott papírokra és a telefonos applikációra lesz szükségünk, tehát a korábbi "sétálós" játékokkal ellentétben a környezet megfigyelése, dolgok megtalálása, megszámolása stb nem része a küldetésnek. Leginkább azért sétálunk, mert az applikáció csak adott ponton engedi, hogy továbblépjünk a következő feladatra; meg azért elárulom, lesz egy jópofa csavar, ahol még vissza kell tekinteni a lesétált távra, és úgy egyébként is a Városligetben sétálgatni mindig jó. Ha valaki biciklivel érkezik a helyszínre, akkor azzal is eltekerhet egyik ponttól a másikig, és borítékolhatom, hogy aki biciklizik, az jót fog nevetni a cirkusz előtt :) A játék lezárása szintén az applikációban történik, nem kell visszamenni a kiindulási helyszínre ládát nyitni, hanem a történet felderítése után telefonon kell megválaszolni néhány kérdést (ezekhez már nem jár beépített segítség, és picit agyalni kell, mire a végső csavar is a helyére kerül, de megéri). Úgy általánosságban is elmondható, hogy jópofa a történet, és igényesen van megszövegezve, olyasmi élmény volt állomásról állomásra olvasni, mintha ténylegesen egy krimi-novella lenne. Határozottan többet kapunk mint egy egyszerű "van egy bűnös, találd ki ki az" sablont, vannak a szereplőknek motivációi és titkai. Összességében azt kell mondjam, jó egyensúlyban vannak a játék különböző komponensei, egymásra épülnek a dolgok, és élvezetes ahogy végig gyűjtögetjük az információmorzsákat a központi fő feladathoz. Szóval egy nagyon kellemes, akár családdal is teljesíthető könnyed sétálós nyomozásról van szó, nem fog csalódást okozni.

Kifejezetten városnézés céljából jött létre a Secret City Trails, akik egy portugál cég, és Európa-szerte számos nagyvárosban érhetők el a kincskereső útvonalaik. Budapesten is van immáron négy ilyen útvonal, amelyek magyarul és angolul is játszhatóak. Legfrissebb élményünk a Gellért hegy rejtélyei játék, ami másfélszer olyan hosszú, mint a többi budapesti pálya (cserébe az ára is magasabb, de szerintünk megéri!). Valószínűleg mondhatjuk, hogy ez egyben a legnehezebb küldetés is, de semmiképp nem az elrettentő értelemben (hiszen a Secret City Trails-nek sajátja, hogy rendkívül gördülékeny a telefonos felület, és nagyon jól bánik a segítségekkel, soha nincs frusztráló elakadás). Szóval inkább azt mondanánk, hogy ez a Gellért hegyi az a játék, ahol a legkevésbé sem annyiból fog állni a városi kincskeresés, hogy haladunk egyik helyszínről a másikig, és megválaszoljuk, hogy mit találtunk ott. Minden ponton egy-egy elmés feladványt találunk, ami megdolgoztatja az agytekervényeinket, de cserébe nagyon büszkék lehetünk magunkra ha megfejtettük. Hozzá kell tenni, hogy a helyszín egy "hegy", amire fel kell mászni, tehát érdemes nem magassarkúban nekiindulni, és ne lepődjünk meg ha egyes szakaszokon felfelé kell menni. Még ami nekünk kiemelkedő élmény volt, az a feladványok egyfajta egymásra épülése, azaz hogy az egyik feladvány megoldása szinte mindig része volt magának a következő feladványnak. A játékban két beépített szünet van, de valójában teljesen a magunk tempójában haladhatunk, szóval tényleg ideális időtöltés hétvégére családdal, vagy baráti társaságoknak, netán randi-programnak, a Gellért hegy varázsa garantált.
Ha az időrendi sorrendet követjük, akkor az első, és inkább külföldi turistákat célzó, budapesti Secret City Trail  a váron vezet végig. Aztán tavaly év végén megjelent egy az V. kerület szobrait bemutató pálya, ami tényleg helyi lakosként is kifejezetten érdekes útvonal. Ezt követte a fent bemutatott Gellért hegy, majd röviddel utána a Duna-part. Az egész koncepcióra jellemző, hogy miközben állomásról állomásra érdekes kis történeteket olvashatunk a látottakról, még egy-egy kis feladványt is meg kell oldanunk, ahhoz, hogy megtudjuk merre tovább. A Gellért hegyet leszámítva, a másik három budapesti küldetésre igaz, hogy a feladatok kevésbé csavarosak, inkább arról van szó, hogy jól nézzünk szét, és figyeljünk meg mindent, de azért van benne mondjuk egy anagram vagy hogy számolni kell. Persze ha bárki bárhol elakad, akkor ahogy írtuk van lehetőség segítséget kérni, vagy akár át is ugorhatunk állomásokat.
Szintén nagy kedvencünk, az ötödik kerületen végig kalauzoló szobrászati utazás, ami Dániel munkáját dicséri, aki a méltán népszerű @statuesofbudapest Instagram oldal atyja is. Tíz rejtvény, tíz szobor, vegyesen kicsik és nagyok, ismertek és kevésbé ismertek. Persze a Parlamentet meg a Bazilikát már láttam máskor is, de speciel bármikor szívesen sétálok a Duna ezen szakaszán, és a megválaszolandó rejtélyek pedig be kell vallani olyanok voltak, hogy hiába láttam már többször egyik-másik megvizsgálandó szobrot, mégis szét kellett most újra néznem. Ugyanígy remek érzékkel lettek megírva azok a pár soros kísérő szövegek, amik egyrészt átvezetnek egyik állomásról a másikra, másrészt kicsit mesélnek arról, hogy mit látunk: megkapjuk röviden a leglényegesebb infókat, amikre az kíváncsi, aki életében először jár a városban, de mindig jár mellé valami extra, ami a helyi lakosnak is új. Nem tudom például hányan tippelnék meg, hogy mi köti össze (persze képletesen) a fent nevezett Parlamentet és a Bazilikát.
A Duna-parton végigvezető "Halott mókus" fantázianevű pályát is nemrég próbáltuk, köszönjük Greg-nek, aki mindezt megálmodta! Ennek a különlegessége (legalábbis a másik három Secret City Trails játékhoz képest), hogy a városismereti információk mellett egy kitalált történet is végigkísér minket. A Margit híd pesti hídfőjétől indulunk (egész konkrétan a Colombo szobortól), ahol nocsak-nocsak van egy mini-szobor, ami egy halott mókust ábrázol. (Érdekesség, hogy az 5. kerületi játék is pont ugyaninnen indul, és ha ezt játsszuk először, valószínű teljesen más választ adunk az első kérdésre ;-).) Az útvonal nagy része a budai Duna-parton vezet, mert az első rejtvény után rögtön át kell menni a hídon, és ennél az útvonalnál éreztük leginkább azt, hogy "csak" követni kell az iránymutatást egyik helyszíntől a másikig, és ott elég direkten rákérdez a feladvány, hogy mit látunk. Még a történetről szeretnék annyit mondani (anélkül, hogy bármilyen poént lelőnék), hogy nagyon kellemes stílusban íródott, és senkit ne tévesszenek meg a kitalált elemek, amiket a játék a meglátogatott helyszínekről elárul, azok tényleg igazak! Maga a kitaláció egyébként elég kurtán-furcsán ér véget, persze biztos van, akit ez nem zavar, én szerettem volna, ha van egy kielégítő lezárása a halott mókus vonalnak, ami egyébként kb a játék kétharmadáig szépen végig is vonul, csak valahogy a vége hiányzik. Ennek ellenére remekül szórakoztunk, szóval bárki, aki szereti ha egy kis fikció keveredik a városismeretbe, az bátran vágjon bele, szép helyszíneket fog végigjárni!
A Castle Hill Dóra & Ádám gyermeke, akik budapesti lakosként egy amszterdami nyaralás során próbálták a Secret City Trails-t, és ezt követően rögtön elhatározták, hogy egy ilyet csinálnak az otthonukban is. Így született tehát a méltán híres várnegyed apró-cseprő titkait bemutató útvonal. Érdemes lehet akár budapesti lakosként is végigjárni, mert szándékosan kis eldugott helyekre kalauzolnak minket, ami újdonság lehet akkor is ha már csukott szemmel mászunk fel a Halászbástyáig. De talán még ennél is inkább érdemes szétnézni a Secret City Trails webshopjában, ha nyaralni valamelyik európai nagyvárosba készülünk (bár azok a játékok csak angolul érhetőek el). Mi még pár évvel ezelőtt Bécsben jártuk végig az ottani Secret City Trails útvonalat, és annak ellenére hatalmas élmény volt, hogy bőven nem először jártunk az osztrák fővárosban. Konkrétan ennek a pályának a sajátossága, hogy a Mielőtt a nap felkel (Before Sunrise) című filmhez kapcsolódik, és annak a helyszínenin kalauzol végig, de ettől eltekintve is nagyon különleges élmény volt, épp csak pár lépést távolodni a legismertebb helyszínektől, és nevetve rácsodálkozni rejtett gyöngyszemekre. Azt hiszem nem ez volt az utolsó ilyen játékunk, már most nézem, hogy a jövő évi nyaralásom helyszínén legyen Secret City Trail! (Jelenleg egészen pontosan kerek 50 város közül lehet válogatni.) A budapesti játékokhoz pedig használjátok a 10% kedvezményre jogosító szabadulos kuponkódot!

James Bond – A Megbízás névre hallgat a CityEscape első szabadtéri nyomozása (ők állnak egyébként a Lockedmein szabadulószobák mögött, az Otthoni Szabadulószoba kezdményezésükről pedig a digitális posztunkban írtunk, szóval tapasztalt tervező-csapatról van szó). A honlapon olvasható a küldetés története, miszerint a 007-es ügynök egy a '70-es években létrehozott titkos fegyver nyomába eredt, a nyomok pedig egészen a Gellért hegyig vezettek. Nincs is másra szükség, csak egy szuper csapatra (azaz Rátok), és már indulhat is a küldetés! Ja, hát igen, ugyan James Bond az, aki segítséget kér, de nekünk kell fizetni érte, mondjuk most épp nyári akció van, ennyit csak megér, hogy megmentsük az emberiséget :) Amire játékosként számíthatunk az először is egy vaskos boríték tele mindenféle játékelemekkel (és nem csak nyomtatott papírok, van ott másegyéb is, ez nekem személy szerint mindig örömteli). Aztán van még egy applikáció, ami segít életre kelteni rejtett nyomokat, nomeg egy chatbot ügynök, akivel a játék során kapcsolatba kell lépnünk. Maga a küldetés hozza mindazt, amit csak várhatunk, minden állomáson keresgélni kell, aztán hoszabb-rövidebb gondolkozás árán rá tudunk jönni a helyszínen a megoldásra. Ezek a megkapott válaszok pedig lépésről lépésre segítik a beépített ügynököt (akivel természetesen kapcsolatban vagyunk), hogy egy szupertitkos számítógép védelmi rendszerét feltörje, ami ahhoz szükséges, hogy a küldetés középpontjában álló világ-pusztító csoda-fegyvert leállítsuk. A digitális és kézzelfogható elemek kombinálásának köszönhetően kellemesen változatos a játék, mindez kiegészül a Gellért hegy zöldjében tett sétával, és a készítők még arra is gondoltak, hogy lehet lesz, aki könnyedebb sétára vágyik, így nem kötelező felmászni a hegy tetejére, van alternatív lehetőség a küldetés teljesítésére. A történet végére még egy csavar is jut a dologba, amit persze nem fogok itt felfedni, és speciel nem is olyan hű de nagy izé, de azért jobb, hogy van, mintha nem lenne. Összességében azt mondom, hogy egy jól összerakott játékról van szó, van benne sok egyedi ötlet, és a legkevésbé sem egysíkú, szóval bátran tudom ajánlani annak, akit vonz a James Bond és a szuper-fegyver téma és/vagy szívesen mászkálna a közkedvelt Gellért hegyen miközben feladványokat old meg. A küldetéshez tartozik egyébként egy ingyenes mini-játék, ami a történet előzménye, ugyan csak 15-20 perc, de érdemes ráhangolódásképp lejátszani (otthonról) mielőtt útnak indulunk, mert ez is jópofa, és pont ott lesz vége ahonnan aztán indulunk.

A végeredmény egy kakaó-bajusza alatt vigyorgó ifjú nyomozó és két felnőtt, akik annyi forrócsokit töltöttek magukba, hogy szintén jóllakott óvodásnak érzik magukat. A Sweet Escape / Street Escape legújabb családi kincskereső játéka ugyanis három fős minimál-csapattal is tökéletesen teljesíthető, és nagyon élvezetes, utána pedig megkaptuk a teljes kancsó forrócsokit a MyCaffe-ban. A kincskeresés egyébként az, aminek nagyjából bárki elképzelheti, kapunk egy térképet (na jó, valójában már itt több, mint aminek elképzeltük, a saját rajzolású térkép egyenesen tökéletes, megfelel a funkciójának az utak pontos jelölésével, a rajta lévő rajzok pedig pont annyira cucik, hogy ne legyen sok, és természetesen leginkább akkor nyernek értelmet ha már a helyszínen vagyunk). Szóval egy térkép és mellé egy rövid leírás meg a varázstárgyak rajzai, amit keresünk. A csapat felosztása viszonylag egyszerű, felnőtt kezeli a térképet, gyerek rohan előre a megadott helyre, és a próbálja megtalálni, hogy melyik lehet hol. A park tényleg nagyon szép, kellemes séta adódik benne, mi beiktattunk egy kis kitérőt, hogy megnézzük a lovakat, pont kellemesen lefárad a csemete mire végig érünk, és maximálisan megédemeltnek érezzük a végére a csokit. A varázstárgyak felkutatása után még akad némi dolgunk, ami gyerekfüggő, hogy kit mennyire fog érdekelni, felnőttként nekünk ez volt a játék legötletesebb eleme, valószínű nagyobb gyerekeknek hozzánk hasonlóan felcsillan ezen a ponton a szeme. Az óvodással mi speciel visszakanyarodtunk a végén játszótérre, és amíg apa meg anya elmolyolt a kódfűzéssel, addig a csemete kiélte a mászókázási hajlamát. Amire számítani lehet az a rengeteg "miért" kérdés, hálásak lettünk volna ha mellékelnek a szülőknek egy útmutatót vagy részletes és konzisztens történetet, mert elég sokat improvizáltunk, hogy akkor most ezek miért varázstárgyak, és miért lopták el, és miért nem lehet megfogni és megnézni a kardot, amit találtunk, és az miért nem igazi hajó, és Kossuth Lajosnak miért nincs puskája... na ja, a gyermeki miértek kifogyhatatlanok, asszem túl hosszú lenne egy ilyen melléklet. Van egyébként egy link, ahol segítséget találhatunk elakadás esetére, bár speciel kis türelemmel tényleg minden egyértelműen beazonosítható. A végén pedig természetesen nem maradhat el a lakat- és láda nyitogatás, visszatérünk a kávézóba, és a mesterdetektív oklevél mellé bezsebeljük az általunk választott frissítőt. Bízom benne, hogy tart még ez a szép őszies jóidő, bár speciel mind a "terep", mind a játék olyan, hogy egy-egy szebb téli napon is tökéletesen érezheti magát a kimozdulásra vágyó család.
Időközben itt is tovább bővült a családi kincskeresők tárháza, ráadásul a Múzeumkerti nyomozás ingyenesen játszható, szóval a tavasz közeledtével semmi nem állhat az utunkba, hogy kipróbáljuk! A Királyerdő kincsei egyelőre még előkészületben, érdemes időnként felkeresni a családi kincskeresők gyűjtőoldalát itt.

Landventurenél jelenleg három küldetés közül lehet választani (de legnagyobb örömünkre, készülnek még többel!), mi Az Örökség nevezetűvel kezdtünk, ahol a várban kell egy kellemes sétát tennünk. A történet szerint egy örökös nélkül elhúnyt milliárdos teljes vagyonát arra hagyja, aki megoldja a rejtvényeit, és ezáltal méltó a jókora vagyonra. Jópár szabadtéri nyomozós játék után is tartogatott meglepetéseket ez a játék, tényleg remekük éreztük magunkat. Igazán klasszul vegyültek a sétaútvonalon felfedezni-való számok és egyebek a telefonos játékokhoz hasonlító feladatokkal. Mindeközben pedig egyre többet tudtunk meg a történetből, és bizony szükségünk is volt rá, hogy megismerjük ezt a különös öregurat (nomeg Brúnó nevű németjuhászát), hiszen ezekből az információ morzsákból is jócskán kellett dolgokat összerakni ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Nekem személyszerint külön pozitívum, hogy beépített dolgokkal is találkoztunk, az mindig nagyot dob egy ilyen játékon ha azt látjuk, hogy valami csak a mi kedvünkért (jobban mondva a játék kedvéért) lett odarakva. A várat szerintem nem lehet megunni, és ez megint az a játék ahol nem kell időpontot foglalni, egyszerűen nekiindulunk, amikor nekünk kényelmes – szóval kalandra fel!

Ha szeretnénk a sétálós élményt hangsúlyosabban feladványokkal vegyíteni, akkor jó választás lehet a Logixity új AR küldetései között szétnézni. Itt is van tabletünk, és telefonos játék szerű élményünk, de mégis a maga sajátos módján. Mi elsőként a Magic Portal névre hallgató küldetést próbáltuk ki, ami leginkább gyerekes családok számára készült, de speciel felnőttként is élvezhető, főleg ha valakinek még nem volt dolga komolyabb AR játékokkal (mert igen, mind ismerjük legalább hírből a PokemonGO-t, meg az új Wizards Unite verziót, de azért nagyon más élmény, mikor 3D-ben körbejárható, minden oldalról vizsgálható és manipulálható tárgyakat kapunk). A játék célja, hogy a térképen jelölt pontokat felkeressük, és az adott pontokhoz tartozó feladatok megoldásáért bezsebeljük a kristályokat, illetve gyorsan és segítség / hibázás nélkül végrehajtva mindezt minél több kobold aranyat gyűjtsünk. Alapvetően három-négy féle feladat típusra számíthatunk. Van, amikor az iPad-on jelenik meg egy AR elem, amit minden oldalról körbejárva ki kell találni, hogy miként is lehet kinyílásra / működésre bírni. Van amikor a táskánkban lapuló tárgyak (tükör, UV lámpa, betű tárcsa) segítségével kell megoldani az app-ban megjelenő feladatot; vagy önmagában az app-ban megoldható feladat is van pár, amikor kicsit telefonos játék szerűen kell kilogikázni a dolgokat. És van pár olyan eset is, amikor a helyszínen kell kutakodni annak érdekében, hogy megtaláljuk a megoldást. A játék erőssége egyértelműen az AR rész, és a szépen kidolgozott grafika. Még ha egy-egy forgalmasabb ponton furán is néztek rám ahogy körbejártam a hétköznapi járókelők számára láthatatlan ezt-azt, nekem mindenképp nagy élmény volt. Aki a klasszikusabb feladványokat és a kütyü nélküli kimozdulást szereti, annak ez talán kevésbé való, de egyébként érdekes új élmény, és vannak a cégnél nehezebb AR küldetések is ha valaki egyből ott kezdené. A séta hossza pont kellemes, és örömmel jelenthetem, hogy a legnagyobb 40 fokos melegben is sikerült viszonylag árnyas helyeken mennünk; az meg már csak extra ráadás, hogy úgy indult a kaland, hogy hideg palackos ásványvízzel kínáltak, azért az ilyen apróságokból is érződik mennyire törődnek a játékosokkal!
Az Operation Mindfall a nehezebb játékuk a műfajban, de ha valaki nem kisgyerekes csapatként érkezik, akkor ebbe is nyugodtan bele lehet vágni, még ha nem is garantált, hogy minden elsőre menni fog, jó a hint rendszer hozzá. Az alapfelállás itt is ugyanaz: van egy történet (most éppen titkosügynökök próbálnak egy szervezetet leleplezni, és elkerülni a világméretű katasztrófát - nemvárt utóhatásként másnap újranéztem egy teljes 24 évadot...), és a küldetés során térképen jelölt pontokat járunk be, ahol az utasítás szerint vagy ott helyben kell valamit megfigyelni és ez alapján válaszolni vagy a táskában lévő tárgyakat kell valahogy használni, netán a kapott tableten matatni valamit. Az az igazság, hogy minket ez a küldetés teljesen beszippantott, annyira ötletesek voltak a beépített helyszínek és emberek, az utcán kihelyezett kis megtalálandó dolgok és ahogy mindezt a táska tartalmával kellett kombinálni. És minden, de tényleg minden passzolt a történethez, az pedig már csak hab a tortán, hogy a beépülés részeként még sörözni is kellett persze a cég számlájára.

Ha valaki szeretné erősíteni a sörözés / kocsmázás vonalat, de persze anélkül, hogy az agyafúrt feladványok elmaradnának, akkor nagyon jó választás lehet a Rejtélyek Háza tavaly indított Másnapos sztori névre hallgató programja. Az alapkoncepció egyszerű: adott egy maffia-sztori, amit nekünk kell felgöngyölítenünk, és ennek érdekében összesen négy kocsmát látogatunk végig; mindenhol kikérünk egy kör italt, és mellé kapunk egy dobozt, amit ki kell nyitni, az induláskor kapott feladványok megoldásával. Véleményünk szerint nagyon jól eltalálták ezt a játékot, míg az 1. részben bemutatott Legnagyobb magyar nyomában esetében az útvonal során található műemlékekről egy verses útmutató alapján kellett dolgokat megszámolni, leolvasni, addig itt a teljes játék beépített helyszínekre alapozott. Induláskor kaptunk egy háttértörténetet, ami már önmagában három különböző feladvány megoldását rejtette (és hogy hogyan, arra az egyes helyszíneket kapott ládák tetején található rejtjelekből kellett rájönni). Az első feladvány kibogozása után nyílt a számzár, a ládában pedig az egyik gengszter vallomását találtuk, meg még valami kódolt üzenetet. Aztán jött a második és a harmadik állomás, ahol ugyanez volt a felállás, így mire a negyedik állomásra értünk, már minden a birtokunkban volt, hogy megfejtsük a ládákból származó kódokat, és kinyissuk a legutolsó lakatot. Ezzel azonban még nem ért véget a móka, a negyedik gengszter vallomás birtokában kellett kilogikázni, hogy ki kicsoda, milyen ruhája, milyen fegyvere, milyen itala van, mert csak így tudhatjuk meg, hogy ki lépett meg a pénzünkkel. A rejtélyt megoldottuk, de mire rájöttünk ki a tettes, már csak a csapos hölgy állt a pult mögött, a gengszer lelépett a pénzünkkel. Erre érdemes számítani, a játékba bennefoglaltatik a sikerélmény, de pénzt namigen fog más se találni. Mi mindenesetre nagyon lelkesek lettünk a végére, persze benne van, hogy ritkán járunk kocsmázni, de mindegyik hely tényleg nagyon hangulatos volt, a feladványok pedig pont jó nehézségűek. Kicsit sétáltunk, pont hogy kiszellőzzön a fejünk, és jöhetett a következő kör, amíg a végére nem jártunk mindennek. Már csak az a kérdésünk mikor nyit a következő ilyen attrakció?

A Street Escape-t először a tavalyi Szabadulószobák Éjszakáján rendezték meg, de idén friss tavaszi lendülettel rendszeresen újabb alkalmak vannak meghirdetve. Ezek között van továbbra is az első bevetés (A Vacsora), de időközben bővült a repertoár még két független helyszínnel (zónával) és játékmenettel (A Jelmezbál és A Meglepetés). A három küldetés tetszőleges sorrendben játszható, mert mind a történet mind a feladatok önállóak, viszont a játék jellegéből adódóan (élőszereplős célszemélyek, illetve a résztvevő csapatok egymás ellen versenyeznek értékes fődíjért), a meghirdetett időpontokra kell jelentkezni, nem tudunk csak úgy egy nekünk tetsző pillanatban nekiindulni. És érdemes is időben jelentkezni, egyrészt mert a korai regisztrálók árkedvezményt kapnak (7900 Ft / 2-6 fős csapat egy hónappal előre fizetve a 9900 Ft helyett), másrészt max 15 csapat tud egy alkalommal részt venni a játékon, és be is telnek a helyek - mi is egy teltházas alkalom egyik utolsó helyét csíptük meg. Ami minket illet egy minimálprogramos két fős csapattal vágtunk neki a kém-küldetésnek, és jócskán le is maradtunk a győztes csapattól, úgyhogy egyszerre bizonyítottuk, hogy igen, érdemes hat fővel nekivágni (tizenegy aranyérményit vertek ránk ;-)), de talán még ennél is fontosabb, hogy bár nem oldottunk meg mindent, és nem is voltunk a legjobbak között így is szuperül éreztük magunkat. A városi kalandjátékok (akár az 1. posztban, akár majd itt lentebb), mind jóval kevésbé kompetitívek, mint egy átlag szabadulószoba, hiszen szoros időbeosztás híján nincs annyira idői nyomás, és a rekordokat sem látjuk magunk előtt a falon. Ezzel szemben a Street Escape újra behozta a versenyszellemet azáltal, hogy a csapatok egyszerre indulnak, és van egy közös befutó (nomeg eredményhirdetés). Én biztos vagyok benne, hogy ez sok szabadulós veteránnak elég adrenalin, de legalább ennyire fontos, hogy a gyerekkel érkezőknek vagy azoknak akik egyszerűen csak szeretik lazábban venni a dolgot, ugyanolyan kellemes kikapcsolódást jelent a program (jó, oké, fagyizni majd inkább utána, de az tényleg lazán belefér, hogy a csapat minden tagja bekukucskáljon oda ahova kell, és saját szemével győződjön meg a válaszról). A Jelmezbál  küldetés esetében konkrétan egy csapda hadműveletbe csöppentünk, ahol a maffiafőnök aktatáskájának ellopott kulcsát kellett visszaszerezni, és ezzel párhuzamosan leleplezni azokat a maffia tagokat, akik benne voltak a rablásban. A játék kezdetén kaptunk egy linket, ahol be kellett azonosítani a bérgyilkos folyamatosan frissülő helyzetét (és messze elkerülni őt), illetve a térkép szintén jelezte az informátor helyzetét, akit viszont minél gyorsabban meg kellett találni, hogy átvehessük a kémcsomagunkat, és kezdetét vehesse a jelmezbál. Összesen nyolc ún. akció lapot kaptunk, ezek mindegyikén egy-egy logikai feladvány szerepelt, amiket ha megoldottunk akkor elvezettek a kijelölt játék-zónán belül egy-egy helyre (többnyire utca és házszám volt a megfejtés, de azért nem mindig); ezeken a helyeken pedig meg tudtuk válaszolni az adott akció lapon szereplő kérdést (minden esetben ott a helyszínen kellett észre venni valamit, ami hol könnyebb volt, hol kacifántosabb); ha ez megvolt, akkor pedig a gengszer lapon található leírások alapján felfedhettük az egyik árulót (pl. ha az adott helyhez tartozó kérdésre az volt a választ, hogy egy "aranymíves" lakott az adott házban, a gengszterek között pedig volt egy, akinek Arany János a kedvenc költője, akkor máris lebukott). Így haladtunk akciólapról akciólapra, és minden helyes feladványért (jól beazonosított helyszínért), minden helyes válaszért (a helyszíni kérdésre), valamint minden leleplezett gengszterért aranyérmék jártak a végső elszámolásban. Érméket természetesen veszíteni / elkölteni is lehetett; alapból nyolc aranyérmét kaptunk meg egy kis zsákban, és az informátortól bármikor vásárolhattunk segítséget; valamint ha a bérgyilkos lövéstávolságába kerültünk (lefényképezte a csapatot), akkor is érméket veszítettünk. Ja, és persze az egész jelmezbál ugyebár a maffia főnök aktatáska-kulcsáról szólt, szóval az utcákat járva nyitva kellett tartani a szemünket, mert több helyen is Street Escape kulcsok voltak elrejtve, ezek is plusz érméket értek, ráadásul az egyik nyitotta azt a bizonyos aktatáskát. Szóval a játék mechanikája elég komplex, maguk a feladványok sem egyszerűek, nagyon jó egyensúly van aközött, hogy ne legyen senki max pontos, de mindenkinek jusson sikerélmény. Engem személy szerint már maguk a feladatok meggyőztek: változatosak, gondolkodtatóak, de mégis az a fair kategória, hogy bárkinek beugorhat, hogy hoppá mit is kell itt csinálni, és akkor viszont garantált a fültől fülig vigyor. A helyszínen is olyanok a kérdések, hogy jobban vagy kevésbé, de kutakodni kell hozzá, nem lehet google maps vagy wikipedia alapján válaszokat találni, oda kell menni, meg kell nézni (talán aki pont a szomszéd utcában lakik, az tudná fejből a választ, de egyébként elég agyafúrtak, és messze nem egy sémára mennek). Amire számítani kell, hogy két és fél órán keresztül mozgásban lesztek, ahogy a szervezők fogalmaztak "nem futóverseny", de azért igenis sietni kell és menni-menni, szóval kisebb gyereket csak az hozzon aki tuti-biztos kellően türelmes hozzá, és nem kapja el a verseny-hév. Szintén jó tudni, hogy mivel azért ez nem egy őrült nagy zóna (tehát igen, nyugodtan a kevésbé sportosak is vágjanak neki, nem fáj ;-)), a többi csapattal össze fogunk futni a játék során. Ez egyfelől jó, mert legalább érezni az egész hangulatát, és hogy tényleg nem egyedül vagyunk, másfelől azért a játékpontokon ha torlódás van az bosszantó lehet. Persze valójában 2-3 perc várakozás egy ilyen hosszú játékban nem oszt, nem szoroz, szóval nem tényleges bosszúságról van szó, de érdemes számolni vele. Összességében nem tudok mást mondani, mint hogy mindenki próbálja ki maga, nagyon megéri!

A régebb óta piacon lévő opciók közül a Miratia ismét egy Alkalmazás, amely segítségével a nekünk szimpatikus kaland letöltését követően bármikor (időpont foglalás nélkül) nekivághatunk a városi kincsvadászatnak. Érdemes tudni, hogy a legtöbb játékuknál egyáltalán nem az ismeret átadása a cél, a városnézés pusztán annyiból áll, hogy egy teljesen független történet végig játszása közben a városban sétálunk, és mindenféle szépet láthatunk. A játék alapvetően fizetős, de nem vérszomjas a társaság, teljesen reálisak az áraik (250 ún. Florin a normál 60-90 perces játékok darabja, 100 Florin-t vehetünk 1.490 Ft-ért, de pl. ha meghívunk barátokat azért kapunk 50 Florin-t). Miután letöltöttük az (ingyenes) applikációt, lehetőségünk van kipróbálni, hogy hogy is működik a dolog, ugyanis három kis rövid demo történet ingyenesen elérhető, és pont erre szolgál, hogy ismerkedjünk a dologgal, és kitaláljuk tetszik-e nekünk. Az első (legalábbis, amit első kipróbálásra ajánlanak) egy beltéri (értsd bárhol játszató, nem helyhez kötött) kaland, ami mindössze nyolc perces, és arra szolgál, hogy ellenőrizhessük minden funkció megfelelően működik-e a telefonunkon; no meg nemmellesleg mindeközben megmentünk egy cuki törpeűrmalacot – kis esti „kattintgatok párat”-nak pont jó volt. Ezen kívül a Mentsetek meg egy lelket és Merénylet játék az, ami ingyen elérhető, az előbbi a Bazilika előtt indul, az utóbbi Óbudán a Graphisoft parkban. A két játék nagyon hasonló, mindkét esetben ugyanúgy egy elkövetendő gyilkosságot kell megakadályozni, és ugyanazzal a kódolt üzenettel indul, amiből megtudjuk a (leendő) elkövető személyazonosságát – amely természetesen mindkét esetben ugyanaz. Kis fejtegetős játékkal indul, kapunk instrukciót, hogy merre induljunk (mondjuk a helyszín nyilván más a két esetben, és némiképp másképp is hozzák a tudtunkra), aztán lehetőségünk nyílik kipróbálni a játék különböző funkcióit: a megfelelő ponton pottyan valami a Miratia hátizsákunkba, ami segít megoldani a feladatot, majd a fényképezés-t vagy a QR kód leolvasás-t kell használni, és már haladhatunk is tovább egyenesen a célállomásra. Ha elakadunk van beépített segítség, ez itt nem „help”, hanem „cheat”, és ennek megfelelően pénzbe (Florin-ba) kerül, de szintén nem tűnik lenyúlósnak, az első segítség ingyenes, a második játékban tőlem 10 Florin-t kért el a rendszer (úgy hogy alapból kapunk 50 Florin kezdőtőkét mikor a játékot letöltjük), ezért cserébe egy kis varázsiránytű kalauzol többé-kevésbé a következő állomás irányába. Összeségében nekem a demo játékok alapján ez is az aranyos kategória, túl azon, hogy szép a grafikája, és jók a plusz funkciók (hogy a hátizsákunkban vannak dolgok, meg tudunk fényképezni, jegyzetelni magában az applikáción belül), nem igazán nagyobb élmény, mint a Mistory, ami viszont ingyenes. De ha ott kifogyunk a történetekből és/vagy pont hogy nem vágyunk rá, hogy mindenféle városismereti információkhoz jussunk játék közben, akkor ez is egy jó alternatíva. Szerencsére a kezdeti játékok után ők is elindultak abba az irányba, hogy ezzel az applikációval fedezzenek fel a játékosok különböző helyszíneket, és ebben a kategóriában ismét számos ingyenes játékot találunk. Például bebarangolhatjuk a Budapesti Corvinus Egyetemet, de számos vidéki helyszínre is ellátogathatunk: Gyöngyösön vak Bottyán nyomába eredhetünk, Alsómocsádon a Lángoló tófenék nevezetű kaland vár ránk, Mórhalom városában pedig egy aranytallérokkal kecsegtető népmesébe csöppenünk (és akkor még nem említettük azt a jópár vidéki játékot, ahol 100 Florinért cserébe csinálhatunk végig egy normál hosszú kalandot).

Úgy alakult, hogy az eredeti poszt írásakor időrendben a legvégén próbáltuk ki a BudaStep Gellért hegyi pályáját (apró adalék, hogy előtte a cég egyik ingyenes vezetett sétájába is bepillantottam a Barabási villában). Ez is az a játék, amikor egy napló segítségével (de egyéb kellékek és/vagy telefonos applikáció nélkül) van lehetőségünk nevezetes helyeket végig járni, és ott információkat begyűjteni, ami közelebb visz egy rejtélyes gyilkosság megoldásához. Egy igényes kis papírzacskót kaptunk, benne egy szép színes fényeslapos naplóval, és már indulhatott is a kaland! Engem már rögtön az elején átlapozva a naplót elbűvölt a történet, tökéletesen bele tudtam élni magam az író emlékeibe, maximálisan hihetően és reálisan hatott minden, beleértve ebbe azt is, mikor rá kellett jönni egy feladat megoldására, akkor az sem csak egy ad hoc megoldás volt, hanem tökéletesen úgy volt tálalva, hogy a naplóíró csapongó gondolatait kövesse, és logikusan illeszkedjek az összképbe. A feladatok itt is csak arról szóltak, hogy a látottakat meg kellett nézni, és nem volt semmi olyan a pályán, ami csak a mi kedvünkért került volna oda, de ennek ellenére nagyon változatos volt, hogy mikor mit kellett keresni, és főleg, hogy a találtakkal mit kellett kezdeni. És bár valahol persze szereti az ember ha mindenféle kis kellékek vannak a kezében amivel ügyködnie kell, itt pedig az a végtelenül praktikus, hogy összesen csak egy kis füzetkénk van, semmi ami szétszóródhatna, elkallódhatna. Persze még élőbb lett volna a dolog, ha a naplóban leírtakat élő beépített emberek egészítik ki, és mi magunk kérdezzük ki őket a nyomozás során, de ez már csak az én egyéni ízlésem, mint írtam enélkül is tökéletesen beleélhetjük magunkat a kalandba. A BudaStep Budai nyomozása valamivel rövidebb, mint a másik két „prémium” városismereti kaland, az UrbanGO és a Scavenger Városi kincsvadászat, cserébe csak feleannyiba kerül, szóval aki nem egy 2-3 fős minél olcsóbb Rejtélyek Városára akar benevezni, annak pl. 4-5 fővel ideális lehet ez az igényesebb kiadású, de még mindig árban viszonylag elérhető BudaStep játék. Nagyobb csoportokban (6 fő vagy fölötte), már nem feltétlen ideális, de kis-közepes csapatoknak egy nagyon kellemes séta, ami közben figyelnünk kell a környezetet, és tornáztatnunk az agyunkat, hogy segíthessünk egy szimpatikus úriembernek, aki a történet kibontakozásával egyre közelebb kerül hozzánk.

A Detective Trails csak a poszt megjelenése után érkezett Budapestre, de ekkor egyből felkeltették a figyelmünket, így ők sem maradhatnak ki a sorból! Azt tudni kell, hogy a játék a MyCityHighlight városnéző cég terméke, így a kincsvadászat fő célja érezhetően az (természetesen azon túl, hogy jól érezzük magunkat), hogy új információkat tudjunk meg arról a helyszínről, amit bejárunk. Ez egyébként véleményünk szerint nagyon jól sikerült. A Magyar Állami Operaháztól indulunk, és egy kijelölt útvonalat járunk be (ebben egy térkép is segít minket), és minden állomáshoz találunk valami kis infót a játékleírásban, amely infók egyébként még egy helyi lakosnak is érdekesek. Ezen felül ott az állomások helyszínén kell valami feladatot elvégeznünk (pl. megszámolni bizonyos dolgokat, vagy elolvasni emléktáblákat), és a kapott eredményeket feljegyezve tudjuk kiszámolni a végső megoldást. A játék végén pedig nyálcsorgató meglepetésben lesz részünk! Szintén érdemes tudni, hogy Budapesten kívül több európai nagyvárosban is üzemel Detective Trails kincsvadászat, így aki hozzánk hasonlóan jól szórakozik az útvonal végig járása során, az a következő vakáció során akár ezt a programot is beiktathatja.

Két vidéki helyszín bebarangolására invitál a NyomozzVelünk kiterjesztett valóság elemekkel operáló mobil nyomozós játéka. A Badacsonyban az Egy rejtélyes levél nyomában küldetés vár ránk (kedvcsináló itt), Tapolcán pedig A Kiskirálylány kalandjai. Bár mindkét helyszín nagyon csábító, magáról a játékról nem is beszélve, egyelőre nem jutottunk el a kipróbálásig, csak a demo-t tudtuk megnézni, kezdetnek ez is elég ígéretes! Ráadásul már zajlik a tesztelése a Budai várban játszódó Sissi témájú küldetésnek (amit viszont volt szerencsénk kipróbálni még beta módban). A pálya során a telefonos városi játékok teljes lehetséges eszköztárát felvonultatták a készítők a különböző kérdés- és választípusoktól kezdve a hely-alapú validáláson át a kamerával beolvasós AR elemekig. Ami leginkább eltér más hasonló játékoktól, hogy itt bődületes mennyiségű energiát fektettek a történelmi háttér hiteles felkutatásába és bemutatásába. Szóval egyrészt számítani kell rá, hogy rengeteget fog kelleni olvasni a képernyőn játék közben, másrészt viszont gyakorlatilag egy teljes múzeumi tárlatvezetést megkapunk a várnegyed bebarangolása közben.

Úgyszint vidéki (Balatonfüred) játékokkal nyitott a Stay in Play névre keresztelt mobilalkalmazás (letölthető Google Play-ről és AppStore-ból is), de immár örömmel jelenthetjük, hogy a budapesti Wekerle telepen is megjelent két játék. Van egy 6+-os gyerek küldetés, és egy másik felnőtteknek szóló (13+), mindkettő esetében a telefonunkról olvassuk fel a történetet, és helyismereti szempontból fontos pontokon vannak kis fém táblákra kihelyezett QR kódok, amiket beolvasva lehet a játékban haladni. Mindez pedig teljesen ingyenes, szóval érdemes nekivágni amíg még tart a jóidő. Mi a felnőtt verzió első három feladványáig jutottunk (amikoris defekt érte a biciklimet, és elfogyott a jókedvünk - ami persze távolról sem a játék hibája!). Mindenesetre amíg tartott a jókedvünk addig jól szórakoztunk azzal az első három feladvánnyal. Az app egyszerűen kezelhető és letisztult megjelenésű, a megkeresendő QR kódok helyzetét centire pontosan jelzi a térkép, ha eléggé belenagyítunk (de azért kis keresgélésre is számíthatunk), a feladványok (legalábbis az első három) semmi különösebben ördöngöset nem tartalmaztak, de jópofa volt, és még valamiféle sztori is járt hozzá. Szóval még ha nem is érdemes pont emiatt a város másik végébe tekerni (ahogy mi tettük), de aki a környéken lakik, vagy valamiért arra jár, az csekkolja le bátran.

Még egy mindenképp ajánlós javaslatunk a Hidden Secrets app, ami szintén egy ingyenesen letölthető telefonos alkalmazás, és bárhol a világban működik. Ennek megfelelően helyismereti információkkal nem szolgál, de nagyon jó móka, ha egy kis napi szintű kincskeresésre és feladatmegoldásra vágyunk. Jelenleg a Prelude nevezetű beta játék fut rajta, de tervben van folyamatosan újabb küldetések publikálása. A dolog alapkoncepciója, hogy egy napló széttépett lapjait kell összeraknunk, majd a rajtuk lévő feladványokat megfejtenünk. Ennek megfelelően a térképen kapunk öt pontot, amit fel kell keresnünk, itt van egy-egy napló darab. A helyszíneken egy-egy mini-játékot kell teljesítenünk, ezek napról napra ugyanazok, de nehezednek: labirintusban navigálni a telefon mozgatásával, a környezetben keresni egy AR effektet, kockákat mozgatni a megfelelő cél eléréséhez stb. Ha ez megvan, akkor elkaptuk a napló darabot, az öt darabot pedig puzzle-ként kell kirakni. A feladványok megoldásához vannak hintek, cserébe aranytallérral fizetünk, ami vagy pénzért vehető, vagy reklámnézéssel, ezt leszámítva viszont minden full ingyen van. Kíváncsian várjuk, hogy hova fut ki a dolog.

Illetve a teljesség igénye megköveteli, hogy idebiggyesszem a végére a Crazy Pub Tour nevű lehetőséget. Létezik egy nyomozós kocsmatúrájuk, az Elnök fiának elrablása címen, ami a belvárosban játszódik (Dohány utcától indulva). Három kocsmahelyszín van, akik be vannak építve a játékba (az első két helyszínen egy-egy "sima" nyomtatott A4 lapot kapunk, az utolsó helyszínen szóbeli információt), ezen kívül egy honlapra kell beírogatni a megoldásokat. Arra szeretnénk mindenkit figyelmeztetni, hogy a honlapon feltüntetett "nincs kötelező fogyasztás" kijelentéssel szemben konkrétan be van építve a játékba, hogy addig nem enged tovább, amíg ki nem kér a csapat egy-egy kör italt a helyszínen. Ami persze nem feltétlen hátrány, nekünk teljesen természetesen jött, hogy egy kocsmatúrán inni kell, épp csak nem értettük miért van akkor kiírva, hogy nem. A feladványok pedig inkább abból állnak, hogy közepesen kusza iránymutatásokat kell követni, hogy egyik helyszínről eltaláljunk a másikig. Van azért a három kocsma között még pár állomás, le kell olvasni tábláról évszámot, meg a papíron lévő kódok alapján behelyettesíteni betűket, számokat. A honlap is viszonylag nehézkes volt, csak egyféle formátumban fogadja el a választ, ami nem mindig feltétlen egyértelmű. Ugyanennek a kocsma (és beépített ember) nélküli változata a Margitszigeti merénylő, ebbe így a negyedórás kényszerpihenők nélkül több fért bele, mondjuk ugyanúgy csak megtalálni és leolvasni kell dolgokat, és a történet sem igazán életszerű itt sem. Ennek ellenére az látszik, hogy a Facebook oldalukon szinte csak pozitív vélemény van, szóval hacsak nem mindenki haveri alapon ajánlja őket, akkor azért tényleg azt lehet mondani, hogy sokaknak élvezetes ez a játék. Valószínű az a baj, hogy mi játszottunk sok mást, és összehasonlítva azok jobbak, de ha valaki még most elsőre választ, vagy valami miatt pont ez a sztori szimpatikus, akkor nem akarjuk feltétlen lebeszélni róla.

Plusz nemrégiben jött szembe egy WofA (World of Adventures) nevű kezdeményezés, ami a saját leírásuk alapján egy telefonos applikáció által vezényelt geocaching és szabadulószoba elemeket tartalmazó kirándulás.

Szintén épp csak a honlapját linkelnénk ide a dombfalvai Erdei Kincskereső Túrának, mi sem tudunk róla többet, de mindenképpen szimpatikus, hogy egy alapítvány támogatására költik a játékból befolyt pénzt, illetve maga a koncepció is izgalmasnak tűnik, játékvezetői indítással és fizikailag létező kellékekkel.

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szabadulószobák rajongói imádják az újdonságokat és a kreatív ötleteket. Én mindenesetre biztosan így vagyok ezzel, éppen ezért örülök neki, hogy az utóbbi időben egy újfajta logikai-nyomozós játék ütötte fel a fejét kis hazánkban. Amit én itt „Városismereti Kaland”-nak hívok, azt talán a legegyszerűbben úgy jellemezhetnénk, mint a szabadulószobák és a városismereti séták hibridjét. A dolgot úgy kell elképzelni, hogy a szabadulószobákhoz hasonlóan egy sor logikai feladványt kell megoldanunk annak érdekében, hogy egyik feladatról a másikra haladva végül teljesítsük a küldetést. Mindez azonban nem egy zárt szobában/szobarendszerben történik, hanem Budapest (vagy akár valamelyik másik város) utcáin. Ami azért jó, mert ezáltal egy városismereti sétához hasonlóan bejárhatjuk egy környék nevezetes helyeit, és mindenféle új-érdekes infókhoz juthatunk a látottakról. Jól hangzik? :)
A városismereti kaland játékok rendkívül változatosak nem csak a témákat tekintve, de időtartamban és árban is. Vannak kifejezetten rövid (20-40 perces) és ingyenes játékok is (ahol egy mobiltelefonra letölthető applikáció segítségével haladunk végig az útvonalon és a feladatokon), de talán az átlag inkább az, hogy a szabadulószobáknál megszokott 1 óránál hosszabb (2-3 órás) programokat kapunk a hasonló hosszú városi séták 2-5 ezer Ft/fő áráért. Az is változik, hogy egyszerűen csak letöltünk egy applikációt / kapunk kinyomtatva feladatokat, és úgy sétálunk - felfedezünk - feladatmegoldunk, vagy vannak kellékek és/vagy beépített emberek.
Kezdjünk a legújabbal: a szabadulószobák terén alapítónak számító Parapark idén tavasszal elindította a ParaPoly projektet, amely keretein belül egy (vak)térképként is funkcionáló játéktáblán kell sorba haladnunk a feladatokon miközben felkeressük a kijelölt pontokat. A játék (bevezető) ára 6990 Ft / csapat (2-7 fő ajánlott), és a budapesti helyszín (Deák tér környéke) mellett jelenleg Pécsett és Székesfehérváron érhető még el (de több más magyar és külföldi város is tervezi a csatlakozást ;-)).
Talán az egyik legrégebbi játék ebben a műfajban a Rejtélyek Háza kínálatában szereplő Rejtélyek Városa. Mi egy budapesti Rejtélyek Városát próbáltunk ki, nevezetesen a „Leghíresebb magyar nyomában”-t. A fővárosban összesen négy városismereti kalandot kínál a cég, az általunk próbált, és még egy játszódik a Városligetben, míg a másik kettő Óbudán. A játék hossza kb. 2 óra, ára 2990 Ft/fő (kedvezményes ár: 1990 Ft/fő – azoknak akik like-olják a Facebook oldalukat és feliratkoznak a hírlevélre, szóval nem egy nagy ördöngösség). Illetve jó tudni, hogy ezen kívül számos vidéki városban is kínálnak ilyen programot: Debrecenben, Székesfehérváron, Győrben, Siófokon, Esztergomban, Szegeden, Pécsett, Egerben, Kecskeméten és Sopronban. A különböző városok játékai részben átfednek (minden városban játszható az Óbudán is elérhető „Az éjszakai pillangó halála 1.” és az erre épülő 2. rész), de a honlap tanulsága szerint több vidéki városban is vannak ezen felül egyedi történetek és játékok. Stílusra nagyon hasonló az egyik legfrissebb játék, mégpedig a Krimi Bázis jóvoltából, amely cég jelenleg egyetlen pályát üzemeltet, ami a várban kalauzol végig, és a Rejtélyek Házánál már jól ismert verses stílusban hinti el a megtalálnivalókat, amelyek végülis egy híres / hírhedt személy életútját fedik fel előttünk.
A Scavenger egy osztrák szabadulós franchise, amely világszerte (így Budapesten is) színvonalas szabadulószobákat üzemeltet, többek között az általunk is nagyra értékelt „Egyiptomi Kaland”, és az egyelőre csak a szülinapi posztunkban szereplő „Mozart nyomában” pályát. Ezen felül nemrégiben indítottak egy Városi Kincsvadászat játékot, amely során az '56-os forradalom Budapestjén kalandozva éltük át egy szerelmespár mindennapjait. A játék hossza kb. 2 óra (max 3 óra), 2-8 fős csapatokban ára 20.000 Ft/csapat, amiért cserébe a játék idejére telefonon elérhető játékvezetőt, és egy meglehetősen tartalmas kellékes táskát is kapunk.
A BudaStep egy városi sétákat és privát túrákat kínáló családi vállalkozás, amely beillesztette a profiljába a városi játékokat is. Mi a Budai Nyomozás-t próbáltuk ki, amely keretein belül a Gellért szálló egyik vendégének naplóját felhasználva kell egy gyilkosságot kinyomozni. A kb. 1,5 órás programnak 2-5 fős csapatban érdemes nekivágni, az ára pedig 10.000 Ft/csapat. Ezen kívül számos izgalmasnak ígérkező városismereti kalandot is kínálnak, például iskolás csoportok számára ingyenes A Te '56-od VR sétát (amelyhez VR szemüveget biztosítanak), Várszámháborút, Itt jártak a Pál utcai fiúk játékot (kb. 2,5 órás program 10 főtől, 1.500 Ft/fő; kísérőtanárnak ingyenes), és Bringó futamot a Margit szigeten (kb. 3 órás program, 6 főtől, 3.000 Ft/fő).
A Detective Trails egy német cég, amely idén szeptemberben Budapesten is indított városi kincsvadász játékot. Fejenként 3 EUR-ér vásárolhatunk egy nyomtatható játékot (vagy ha valaki jobban szeretné, akkor ugyanez applikációba is letölthető), és a térképen szereplő útvonalat követve minden helyszínről érdekes információmorzsákat tudhatunk meg, a feladatokat megoldva pedig eljuthatunk a megfejtésig. Az ár azért fejenként van, mert a játék végén a helyes megfejtésért cserébe egy útbaeső kávézóban ajándékot kapunk (tehát semmi akadálya, hogy akár egy népesebb csapat is 3 EUR-ért játsszon a térképet/útvonalat egy főre megvásárolva, azonban akkor a játék végén csak egy ajándék jár).
A kézzelfogható nyomozást a telefonos applikációval kombináló városismereti kalandot kínál az UrbanGO, amely jelenleg négy budapesti játékot üzemeltet: van Buda, Pest, Gellért hegy és Kids. Mindegyik pályáról megtalálhatjuk a honlapon az alapvető információkat, hogy pl. mennyire kell hegyet mászni, alkalmas-e a terep babakocsi tologatásra, lehet-e kutyát vinni magunkkal és a többi. Mindegyik játék egységesen 19.000 Ft/csapat, és 3-7 fős csapatokat várnak. Az állomások száma 14 és 19 között mozog, a felnőtt séták 3-5 kilométeresek (3-3,5 órás összjátékidővel tervezve), a gyerek pálya 2 km hosszú, és 2-2,5 óra a teljesítése. Mi kapásból a leghegyesebb pályát választottuk, és a Gellért hegyen vágtunk neki a kalandnak. Aki pedig vidéken szeretne UrbanGOzni, azt várja a szegedi pálya, 5 km-en 20 állomással 12.000 Ft/csapat (3-7 fő)-ért. Illetve már lehet hallani híreszteléseket egy készülő gödöllői és debreceni pályáról is.
Tisztán applikáció alapúak (így előzetes időpontfoglalás nélkül játszhatóak) a Mistory pályái. A fejlesztést egy BME-s csapat végzi, és a játékok túlnyomó többsége (csakúgy, mint maga az applikáció) teljesen ingyenesen elérhető. Érdemes tudni, hogy mást kapunk ha iOS-re töltjük le az app-ot, mint ha Androidra töltjük le. Az előbbi egy még fejlesztés alatt álló program, amin csak egy budapesti („Műegyetem 1956”) és egy vidéki („Eger Hőse”) játék érhető el, ezzel szemben Androidra elérhető több mint tíz játék, köztük  a „Gyilkosság a deákon”, a „Sugárzó értelem”, és a séta helyett inkább biciklivel bejárnadó „Hidden Track” (bár hozzá kell tenni, hogy nem minden Androidos telefonnal kompatibilis, pl. egy pár évvel ezelőtt vett Huawei-el nem ment). Mi végül a mindkét operációs rendszerre elérhető Műegyetem 1956 játékot próbáltuk ki elsőre, de tervben van még több játék, úgyhogy majd folyamatosan frissítjük a vonatkozó részeket.
Hasonlóan működik a Miratia nevű applikáció, azzal a különbséggel, hogy itt gyakorlatilag csak egy demo játék érhető el ingyen (demo alatt értendő egy teljesen jól végig játszható, csak éppen rövid pálya), a többi játék/történet letöltéséért már fizetni kell, csakúgy mint bármely más élő városismereti kaland esetében (bár ez azért egy ilyen kellékek nélküli telefonos játék jelentősen olcsóbb – nagyságrendileg 3-3,5 ezer forintért kaphatja meg a csapat a teljes 60-90 perces kalandot). Gyilkosos, romantikus és nevetős történeteket kínálnak vegyesen, olyan 10-20 különböző játék közül válogathatunk Budapesten, és érdekesség, hogy számos európai nagyvárosba (például Párizsban, Londonban, Velencében, Rómában és az ausztriai Bad Aussee-ben, de az USA-ban is San Francisco-ban) szintén kínálnak az adott helyszínre szabott játékot, szóval akár egy-egy nyári (vagy bármikori) vakáció kiegészítő programjának is alkalmas lehet.
Szintén kicsit elüt a fentiektől a Budapest Foglyai játék, amely során valójában nem az utcákat járjuk, hanem a Király fürdőben barangolunk. Mégis inkább hasonlít ez városismereti kincskeresésre, mint „klasszikus” szabadulószobára, hiszen egy adott történelmi pillanatba csöppenünk, ahol viszonylag nagy csapatban (minimum 8 fő) nyomozunk a rejtélyek felderítése érdekében. Ennek a játéknak a kipróbálása picit későbbre tolódott, de mihamarabb frissítjük a posztot majd játék után.
Még egy kaland, amit (még) nem próbáltam, de ahová mindenképp el szeretnék jutni, az a Gláser Jakab Emlékalapítvány Teleki téri nyomozók programja. A Detectivity szabadulós céggel közösen dolgoztak ki egy helytörténeti nyomozójátékot, amely a századeleji zsidóságon keresztül mutatja be a (vallási) tolerancia fontosságát. A programot minimum 7 fős (inkább 10-15 fős) csoportokra tervezték, és szeptember második felétől már hirdetek elérhető időpontokat, érdemes figyelni.
Ezen kívül a CityPlay kínál még a honlapjuk tanulsága szerint szabadtéri városfelfedező társasjátékot, amely egy két óra hosszú idegenvezetővel kísért városnéző program a budai várnegyedben fejtörőkkel és ügyességi próbákkal kombinálva, melyek célja (a látottakhoz kapcsolódó érdekes történetek megismerésén túl), hogy egy Miska nevezetű hortobágyi juhász nyomára bukkanjunk. A program már 2-3 fővel is foglalható (18.000 Ft-os áron), maximális létszám 10 fő (28.000 Ft).
Érdekes ötlet a Kaland Randi kínálta program, amely a honlapjuk tanulsága szerint szintén egy városi kalandjáték (adott történethez kapcsolódóan különböző helyszíneket felkeresve kell feladványokat megoldani), viszont annyi csavarral, hogy a program egyben egy vakrandi, tehát a cég honlapján keresztül van lehetőség a regisztrált felhasználók közül kiválasztani, hogy kivel együtt kívánunk részt venni a programon.
A sorhoz érintőlegesen kapcsolódik még a Twins Travel, amely egy utazásszervező profilú cég, és a programjaik között fellelhető Privát városnézés szabadulós játékkal. Bár elmondásuk szerint ez a program a gyakorlatban már nem üzemel, az eredeti koncepció szerint először egy 4 órás városnézésen vesz részt a minimum négy fős csoport, amely során megismerkedik Budapest legfontosabb látnivalóival (Parlamenti látogatás, Hősök tere és a Városliget, séta a Várnegyedben idegenvezetővel), majd ezt egy 1 órás szabadulós játék követi a TRAP szabadulószobában; a komplett program 22.100 Ft/főtől volt elérhető.
Látszik, hogy nagy a felhozatal, már ez a bevezető is jó hosszúra nyúlt, úgyhogy előre hoznám a végtanulságot mielőtt belevágok az egyes játékok bemutatásába. Alapvetően két fő csoportra oszlanak a fent felsorolt városismerete kalandok: vannak egyrészt (1) telefonra letölthető applikációk, ami kicsit geocaching jelleggel működik megspékelve feladatokkal (nekem nagyon hasonlít a geocaching premium „mystery cache” ládáihoz), meg hogy eleve nem csak felkeresendő pontok vannak, hanem fix sorrend/útvonal; és (2) vannak élő kincsvadászatok, amihez vagy van telefonos app vagy nincs, de a lényeg, hogy kézzelfogható kellékeket kapunk. Az előbbi nyilván olcsóbb játék, és ezen felül még előnye talán, hogy időpontfoglalás nélkül (szinte) bármikor mehetünk; az utóbbi persze drágább (már csak a kellékek és beépített emberek belekerülése miatt is), és időpontot kell foglalni, mert egyszerre csak egy csapat játszhat, cserébe sokkal inkább megvan a kézzelfoghatóság élménye.
A telefonos appok közül nekem a Mistory és a Miratia nagyjából egyforma élményt nyújtott (bár egyelőre mindkettő esetében csak egy-egy történetet próbáltunk ki, közel sem az összeset), szóval én itt árérzékenyen választanék. Ami még esetleg szempont lehet, hogy a Mistory inkább ismeretátadós jellegű (megtudunk valamit a helyekről, amelyeket felkeresünk), míg a Miratia egy független történet, ami kvázi önkényes módon játszódik az adott turisztikai környezetben, nincs igazán köze a történetnek a helyszínhez. A mechanizmus mindkét esetben hasonló, ha a megfelelő pontra érünk, akkor a telefonunk érzékeli, és jelez, hogy jöhet a következő játékelem. Amit el kell ismerni a fizetős játék javára, hogy a Miratia grafikája szebb, és több beépített funkció van a játékon belül.
Az élő játékok esetében nehezebb a választás. Amit talán el lehet mondani, hogy a Rejtélyek Városa a legfapadosabb játék (ez eléggé meg is osztja a játékosok véleményét), kis csapatok esetében olcsóbb, mint a többi, nagyobb létszámnál már ez sem igaz. A Parapoly szintén egyszerű és olcsó kíván lenni, igazából ami nagy előnye, hogy a térkép-játéktábla elég sok lehetőséget ad különféle feladatokra, amit a tervezők szépen ki is használtak, illetve mindemellett telefonról elérhető egy honlap ahová be kell írni a kódokat, és ugyaninnen segítséget is kaphatunk. A fennmaradó három drágább játék (UrbanGO, Scavanger Városi Kincsvadászat és BudaStep) nagyjából egy tömb kiemelkedik a mezőnyből, mindhármat nagyon élveztem, és nem nagyon tudnám eldönteni melyik a jobb. Az UrbanGO az egyetlen ahol egy alkalmazás segít miket utunkon, így nem kell betelefonálni ha netán elakadnánk, illetve nekem szimpatikus volt, hogy így a játék közben többször is kaptunk visszajelzést, mikor a helyes megfejtést beírtuk. A Scavanger kincsvadász játékában és a BudaStep esetében egy kitalált történetet követhetünk végig, ami hasonló egy szabadulószobás rejtélyhez, ezzel szemben az UrbanGO  esetében inkább a látottak megismerésén van a hangsúly (bár a BudaStep játéka is úgy van megalkotva, hogy közben kapunk városismereti háttérinformációkat). Szintén egyedi az UrbanGO esetében a beépített emberesdi, tehát nem csak kapunk egy kezdőcsomagot, hanem utunk során fel kell keresnünk, és meg kell szólítanunk valakit, aki be van avatva a játékba – nekem személy szerint ez nagyon bejött, bár csak egy apró eleme a játéknak. A Scavenger esetében kapjuk a legkomolyabb kelléktárat a nyomozáshoz, ennek hátránya, hogy a játék végén vissza is kell vinni, bár az tény, hogy plusz dimenziókat visz a játékba, amiről viszont sajnálnék lemondani. Az UrbanGO is elég jó a kellékekből, éppcsak itt inkább sok kis apróság van, ezeket meg is tarthatjuk emlékbe a játék végén. A BudaStep játékát mindössze egy kis füzet segíti, cserébe a benne található feladatok kellően változatosak kellékek nélkül is, és azért hozzá kell tenni, egy-egy szeles napon van annak előnye (főleg kisebb létszámú csapatoknál) ha nem kell egyszerre sok mindent kézben tartani.

A részletes leírások elejére veszem a legfrissebb élményt: a ParaPoly első (és jelenleg egyetlen) játékát (Szabadulók rendje: a beavatás) a 2019-es tavasz első igazán tavaszi vasárnapján sikerült kipróbálni (a jelenség nem országos, de fővárosunkban tényleg kirívó volt, hogy szombaton is rossz idő, hétfőn is rossz idő, a kettő között meg egy verőfényes szabadtéri kalandjátékra csábító nap). Mindenesetre ahogy haladunk előre a nyár felé, egyre inkább várható, hogy a jóidő is bennefoglaltatik a játék egyébként sem kirívóan magas árában, szóval egy-egy kimaxolt (6-7 fős) csapat akár mozijegy ár alatt részesülhet ugyanabban a nagyszerű élményben amiben mi. Ami már elsőre szembe tűnik, az a játékhoz tartozó egyszerű, de nagyszerű történet. Ezt bárki előre elolvashatja a holnapon mindenféle kötelezettség nélkül, nagyjából arról van szó, hogy egy titkos rend (a szabadulók rendje) beavatási szertartására vállalkozunk, ezért kell nekünk rejtett nyomokat keresnünk, és feladatokat megoldanunk. Tökéletesen illik a játékra, megadja a motivációt és a keretet, hogy akkor miért is vagyunk itt, ugyanakkor nem okoz problémát, hogy hosszú részletes történetet jegyezzünk meg, amit úgysem sikerülne végig fejben tartani, vagy a játék alatt követni. Maguk a feladatok nem voltak kirívóan szokatlanok vagy nehezek, ilyen szempontból tényleg beavatás hangulata volt a dolognak, hogy egy kellemes városi séta közben nézelődtünk, gondolkodtunk, abszolút kezdő-barátra sikerült belőni a szintet. Az nagyon tetszett, hogy vegyesen voltak olyan feladatok, hogy a helyszínen kellett például megszámolni valamit, vagy a kapott információk alapján betűket kikeresni, illetve olyanok is, ahol az előre nyomtatott térképen kellett dolgozni, berajzolni ezt-azt, vágni-hajtani, satöbbi. Ehhez a ponthoz jegyezném meg, hogy mikor a játék leírásában azt olvassátok, hogy szükség lesz egy okos telefonra és egy buta tollra, akkor az utóbbit se felejtsétek otthon, a telefonon valóban minden állomáshoz fent van az összes szükséges infó, de írószerszám nélkül egy-egy a térképhez kapcsolódó feladatnál eléggé meg lett volna lőve a csapat. Picit rugóznék még a játék egyszerűségén, mert ez az, ami egyrészt a nagy előnye, ugyanakkor fontos, hogy senki ne menjen bele irreális elvárásokkal. Az egyszerűen fejben tartható történet velejárója, hogy nem haladunk feladatról feladatra a történettel; van ugyan minden jó megoldás után egy kis szöveg, ami érezteti, hogy egyre előrébb jutunk, de ténylegesen új történet-morzsákkal nem gazdagodunk. Ez kinek előny, kinek hátrány, de tény, hogy így van. A végkifejlet viszont szépen meg van oldva, nem fogom a poént lelőni, de a legutolsó feladatban össze kell rakni valamit, amiből egy-egy kicsi darab az összes korábbiból jött, ez szerintem szuperül adja ki magát. A másik egyszerűen kezelhető komponens egy internetes honlap, ahová a játék megvásárlása után be tudunk lépni, és feladatról feladatra haladva itt kell beírni a megoldásokat. A kiinduló ponthoz megkapjuk a koordinátákat, és némi iránymutatást, hogy mit kezdjünk a játéktábla első mezőjében látottakkal, majd ha megfejtettük kódot, akkor léphetünk tovább a következő feladatra, hogy az újabb információk alapján kitaláljuk hova tovább. Így haladunk a játéktáblán lépésről lépésre miközben a vaktérképen jelöljük, hogy a valóságban melyik állomás melyik. A honlapon kapott információban mindig van szöveges rész, és ehhez kapcsolódhatnak képek vagy videó. Amit szintén érdemes tudni, hogy ugyanezen a honlapon tudunk segítséget is kapni, ha valamelyik feladatnál elakadunk, akkor két kattintással már hozzá is juthatunk a megoldáshoz még mielőtt elkezdene frusztrálni minket az adott kihívás. Ezzel meg is van az egyszerűség előnye, a küldetést tényleg kedvünk szerint bármikor játszhatjuk (a játék aktiválását követően 48 óra áll a rendelkezésünkre, szóval akár meg is szakíthatjuk a kalandot ha úgy adódik); nincs szükség hozzá játékvezetőre sem, és a segítségek is automatikusan jönnek, nem kell hozzá telefonálni. Szóval, akinek úgy tartja a kedve, akár e sorok olvasása után nagyjából két perccel már útnak is indulhat, hogy megszerezze az oklevelet, amely tanúsítja, hogy az illető a szabadulók rendjének beavatott tagja.

Elsőként az UrbanGO-t próbáltuk ki, és azt kell mondjam nekem legalábbis nagyon meghozta a kedvem a városismereti kaland műfajához. A játék előtt csak annyit tudunk, hogy a Gellért hegyi kaland valahol a Móricz Zsigmond körtér környékén indul (a pontos címet megkapjuk miután beregisztráltunk egy időpontra), és majd valahol a Naphegyen van a cél. Kalandunk kezdetén az induló állomáson megkapjuk a kis úti csomagot, benne minden állomáshoz egy-egy feladatkártya, illetve még ezen felül is kis történet kártyák, amiken érdekes és hasznos információkat olvashatunk arról a helyről ahol épp járunk. Ezen kívül még egy-két feladat kellék van benne, amiről idejekorán ki fog derülni, hogy pontosan mire is használjuk. Az első állomáson biztonságban (ha szükséges, beépített emberek segítségével) a kapott leírás alapján aktiválhatjuk az alkalmazást, ami később a segítségünkre lesz, majd még ott helyben meg kell oldanunk az első feladatot, amely megoldását az app első állomáskártyájába beírva megtudjuk, hogy merre haladjunk tovább. Ügyködésünket (minden gombnyomást, amit az app-ban elvégzünk) rendszer rögzíti, így bár kamerán nem figyelnek minket, mégis tudják merre járunk (minket fel is hívtak  telefonon a játék közben mikor rögtön az elején több segítséget is lekértünk, hogy rendben van-e minden, nem akadtunk-e nagyon el). Itt mondanám el, hogy mi a tipikus béna csapat voltunk a pályán, több helyen tanácstalanok voltunk, és az app-ot vettük igénybe, holott a legtöbb csapat segítség nélkül teljesít. Így egyben azt is kijelenthetem, hogy a pálya bénázva is rendkívül élvezetes volt, és hála a beépített segítségeknek, végül minden a helyére került. Segítség egyébként többféle van, és attól függően, hogy csak kis rávezetés vagy a teljes megoldás, különböző büntetőpont értékek tartoznak hozzá. A kis és közepes segítségek (szöveges, képes vagy térképes választható) az állomás megtalálásában segítenek, míg ha magával a feladat megoldásával nem boldogulunk, akkor nincs más választás, mint lekérdezni a megoldást. Nekem személy szerint a legnagyobb élmény az volt, hogy a játék olyan utakon vitt végig, ahol már többször jártam, és olyan kis apróságokat kellett észre venni, amire soha korábban nem figyeltem fel. Tényleg egy hatalmas összeesküvés részesének éreztem magam, aki olyan titkos nyomokat követ, amelyek mindenki más elől rejtve vannak, mert csak az láthatja meg őket, aki tudja mit keres. Az első állomás után jó sokáig (szinte a játék végéig) a magunk útját járjuk, és nem találkozunk beépített emberekkel, megvan ennek a maga bája, tényleg gyönyörű környezetben sétálunk állomásról állomásra, és a körülöttünk nyüzsgő turisták mit sem sejtenek céljainkról. Aztán persze az egy másképp jó érzés, amikor belépve egy helyre, bemondjuk a jelszót, és máris váratlanul előkerül valami, ami segít minket a tovább haladásban. A végére pedig még egy kincsesláda is jutott, benne egy kis ajándékkal. Azt kell mondjam, nem találok kifogásolni valót ezen a játékon, nem véletlen, hogy a facebook oldaluk tele van ötcsillagos értékelésekkel, aki rá tudja szánni a szükséges összeget, annak biztosan maradandó élményt fog nyújtani.

Ezt követően a Mistory „Műegyetem 1956” játékának vágtam neki nagy várakozásokkal. Kalandom viccesmód épp hogy elkezdődött, már félbe is szakadt, ugyanis kiderült, hogy a program óvintelmei (miszerint a BME csak este tízig van nyitva, így még ez előtt kell mennünk, hogy játszhassunk) ellenére nyári szünet lévén már nyolckor bezárt a főépület;  illetve úgy volt zárva, hogy az ajtó nyitva volt, csak a portás tessékelt ki (teszem hozzá, rendkívül kedvesen). Szóval ezek után még jobban vártam, hogy nekikezdhessek, amire rögtön másnap sor is került. A játék egy megadott helyen indul, és végig erre alapul, hogy bizonyos '56-hoz kapcsolódó pontokat fel kell keresni vagy egy korabeli fénykép, vagy valami más információ alapján. A program érzékeli ha a jó helyen vagyunk, és ilyenkor (miután megnézünk egy kis dokumentumfilm darabot egykori BME hallgatók '56-os visszaemlékezéséről) tovább tudunk lépni egy-egy feladatra. A feladatok megoldását követően pedig megkapjuk a kis ráutalást, hogy mi a következő hely, ahová mennünk kell. Maguk a feladatok nem mondhatóak különösebben ötletesnek akár egy jó szabadulószobához, akár egy élőbb tárgyakkal manipulálós városi kalandhoz hasonlítva. A film bejátszásokat is hiába vártam, hogy kapcsolódjanak a játékhoz, inkább csak a történet felvázolásában volt szerepük. De összességében ez egy aranyos, könnyed kis szórakoztató játék, amiben keresgélni és számolgatni kell, néhány helyen még környezeti elemeket is beépítettek a feladatokba. Az pedig verhetetlen előnye a Mistorynak, hogy egy ingyenes játékról van szó, úgyhogy már csak ezért is ajánlom bárkinek kipróbálásra.

A Rejtélyek Városa talán a legnagyobb cég ebben a műfajban, ami számos különböző városnéző nyomozós programot kínál, így elég nehéz egyetlen általunk kipróbált játék, A legnagyobb magyar nyomában, alapján véleményt formálni. Azt talán el lehet általánosságban mondani, hogy mivel itt /fő kell fizetni az árat, így 2-3 kalandor esetén anyagilag jobban jövünk ki, mint pl. a fent bemutatott UrbanGO vagy a nemsoká következő Scavanger esetében. Ez az anyagi különbség érződik is a kellékekben, itt normál fénymásolt fekete-fehér lapokat kapunk egy borítékban, ezzel vagyunk utunkra indítva, nincsenek extra trükkös kis kellékek. Indulás után a megszokott felállás megy, keressük az egymás utáni állomásokat, és oldjuk meg a feladatokat. Nekem tetszett, hogy az egyes állomások feladatleírásai versben voltak megfogalmazva, ez jópofa volt, és jól is sikerült abban az értelemben, hogy a nyakatekert rímek nem vontak le a feladatok érthetőségéből. Maguk a feladatok viszont már kevésbé tetszettek. Az egész játék alatt csak annyi dolgunk volt, hogy minden állomáson megszámoljunk vagy leolvassunk valamit, és hiányoztak azok a kis extrák, amiktől változatos lett volna a játék. Szintén hiányzott az az érzés, hogy én egy játéknak a helyszínén vagyok, nem voltak titkos kis jelek, amit csak nekünk hagytak volna ott (nem, nem hiszem el, hogy a Szépművészeti Múzeumot és az Állatkertet csak az én kedvemért rakták oda). Eredményként állomásonként egy vagy több betűt kaptunk (sokszor úgy, hogy egy számot kellett átváltani betűre aszerint, hogy melyik betű hányadik számú a magyar abc-ben), ezekből a betűkből kellett kirakni, hogy ki az a személy, akit keresünk, illetve ki kellett tölteni egy rá vonatkozó adatlapot (hol született, mi volt a foglalkozása, stb). A játék célállomása már előre ismert volt, hiszen ugyanoda kellett visszatérni ahonnan indultunk, ráadásul a célállomáson található dobozka kódját is megkaptunk induláskor a kezünkbe, hiszen ez nem csak egy részvételi oklevelet (újabb egyszerű fekete-fehér papír), hanem a megoldást részletező internetes honlap címét is tartalmazta, ha esetleg valakinek nem sikerült volna megfejtenie.

Az összképet illetően ezen az egy játékélményen kívül próbálok mások véleményére hagyatkozni. A Facebook oldalukon fellelhető értékelések alapján szinte kizárólag csak a két szélsőség jelenik meg: valaki vagy imádta (5*) vagy utálta (1*) a játékot. Sikerült chat-elnem egy-két emberrel mindkét táborból, és úgy tűnik, hogy valóban a többi Rejtélyek Városa kaland esetében is elég hasonló a felállás: nyomtatott lapok és egysíkú feladatok bárminemű beépített jelek/emberek/helyszínek nélkül. Aki nem szerette a játékot annak többnyire ez volt a baja, illetve egyéb programok esetében (Rejtélyes Vacsora, Hotel Krimi) érkeztek olyan kritikák, hogy a helység volt túl meleg és kényelmetlen és/vagy a felszolgált vacsora volt nem megfelelő minőségű. Sokan vannak azonban, akiknek tetszett a játék, holott ők is csak a fénymásolt lapokat kapták, és azzal indultak neki felfedezni a környék szobrait vagy egyéb látnivalóit, és megszámolgatni vagy leolvasni amit éppen kell. Nem szeretem a lehúzós véleményeket, és szeretném ha érződne, hogy az enyém sem az! A maga nemében jó kis program ez, a hátérinformációk részletesen ki vannak dolgozva, és látszik, hogy alaposan bejárták a játék helyszínét.  Szóval én összességében úgy gondolom, hogy ennyit érdemes tudni, hogy ez nem egy luxus program, aki úgy gondolja, hogy elég neki néhány papír és a társaság aki magával visz, az nyugodtan belevághat. Aki viszont ennél többet szeretne, az inkább fizessen be egy drágább programra, ahol végig az az érzése lesz, hogy csak az ő kedvéért rejtettek el valamit Budapest valamely turisztikai pontján.

Bár független cég, de nagyon hasonló játékot kínál a Krimibázis. Egy közismert kuponos oldalról, a Bónusz Brigádról vásárolhatunk hozzájuk 2-4 főre szóló csapatjegyet, és nincs is más dolgunk, mint e-mailen felvenni a kapcsolatot, majd szintén e-mailben megkapjuk az anyagot, amit otthon (vagy bárhol) kinyomtatunk, és indulhat a móka. A maga négyezer forintos árával (az ingyenes játékok után) kétség kívül ez a legpénztárcabarátabb verzió, szóval igazából nagyot nem bukhatunk. A vár pedig már önmagában szép környék egy jó sétára, mindemellé kapunk a kezünkbe néhány nyomtatott lapot, ami versbe szedve kalauzol minket végig egy kellemes útvonalon, és felhívja a figyelmünket, hogy mikor melyik épületen számoljunk meg valamint, vagy épp melyik szobor neve fontos a történet szempontjából. A cél itt is az, hogy kinyomozzuk egy valós személy kilétét, és kitöltsük a rá vonatkozó adatlapot. Nincs konkrét kiindulási és cél állomás a fizikai értelemben, azaz sem játékvezetővel, sem eredménykóddal nyíló ládával nem találkozunk. Nem vagyunk azonban teljesen magunkra hagyva a nagy szabadságban, egyrészt a cég elérhető telefonon, másrészt a játékcsomag rögtön tartalmazza a megoldásokat is, illetve a nyomozás célszemélyének a rövid életútját.

A Scavanger szabadulós cég nyárra nyitotta meg a Városi Kincsvadászat játékát, amely elmondásuk szerint nem csak a Budapest belvárosát felfedezni vágyú turisták, de például a szabadulószobába vágyó klausztrofóbiások körében is nagy népszerűségnek örvend. Meg tudom érteni a csapatok pozitív visszajelzéseit, ez valóban az a fajta játék, amit fentebb is említettem, hogy a belváros gyönyörű helyeit bejárva olyan kis apróságokra bukkanunk, amik csak a játék miatt vannak ott, és csak az veszi észre, aki részese ennek a titkos összeesküvésnek. A történet 1956 Budapestjén játszódik, de szerencsére mindenféle érzelmi- és/vagy politikai túlfűtöttségtől mentes: egy korabeli szerelmespár életébe tekinthetünk bele a főhősnő naplóján keresztül. Az események helyszíneit végig járva pedig végül megfejthetjük, hogy a pár milyen úton-módon menekült ki az országból a forradalmi eseményeket követően. Indulásként egy szövettáskát kapunk tele mindenféle kellékkel a távcsőtől kezdve, a tükrön át az UV lámpáig. Ebből már lehet látni, hogy nem mindennapi kincsvadászatra indulunk, és valóban sokat dob a játékélményen, hogy ennyire kézzelfogható kellékeink vannak – hátránya, hogy ezeket a kellékeket természetesen vissza kell juttatni a kiindulópontra, bár egyébként a játék nem ott ér véget, hanem egy nem messze található másik helyszínen. De ne szaladjunk ennyire előre… ez a mondat egyébként többször is ismétlődik a játék során útmutatónkul szolgáló naplóban, amelyben az ifjú hölgy (Eszter) szerelmes csapongásait olvasva gyakran kedvünk támad tovább lapozni, és megpróbálni már a következő feladaton agyalni; de ne tegyük, szépen sorban kell megoldani mindent, hogy a végére tényleg az utolsó részlet is a helyre kerüljön. Ez ami így leírva oly könnyen hangzik, valójában nem ilyen egyszerű, a feladatok elég komplexen épülnek egymásra, messze nem csak annyiról van szó, hogy egy adott helyen valamit megszámolunk vagy leolvassunk. A napló persze segítségünkre van, a gyönyörű rajzok is funkcióval bírnak, és jobban megnézve, minden kis részlet üzen nekünk valamit. Annyi biztos, hogy ha egyfajta logikával megoldunk valamit, akkor a következő feladathoz tuti, hogy valami más módszert kell alkalmaznunk. Sokszor persze a következő állomást ki lehet találni a pontos megfejtés nélkül is, főleg ha valaki ismeri a környéket, ilyenkor bátran haladhatunk tovább, ám amikor a végső megfejtés egy-egy betűjét kell az adott állomáson megtalálni, akkor érdemes még tovább agyalni, hiszen anélkül nem tárhatjuk fel a történet végét (hacsak nem kérünk telefonon segítséget). Itt, mint azt már sejteni lehet a történet adja a játék gerincét, nem fogunk új információkat megtudni azokról a helyekről amiket bejárunk, a városnézés csak abban az értelemben része a programnak, hogy tényleg nevezetes helyeken vezet végig az utunk, ahelyett, hogy egy zárt szobában oldanánk meg ilyen vagy ezekhez hasonló feladatokat. Én azt mondom érdemes kihasználni a jó időt, hogy szabadban kincsvadásszunk egy jó csapattal!
A második részben folytatjuk a városismereti kalandok számbavételét, de előtte még gyorsan megemlíteném a Cluedupp nevezetű játékot, ami megint egy kicsit más műfaj. Talán nem véletlen a névválasztás, ugyanis a Cluedo nevű népszerű társasjáték mintájára az a küldetés célja, hogy ki találjuk egy fiktív gyilkosságot ki követett el és milyen eszközzel. A játék a világ minden pontján elérhető, de adott helyszínen mindig adott eseményre (időpontra) vásárolhatunk csapatjegyet. Ebből kifolyólag a teljes játék angol nyelvű, beleértve a játék előtt kapott információkat, a telefonos applikációt, és a játék során elérhető szemtanú vallomásokat is. Budapesten eddig egy játék zajlott The Latest Krays néven, amikoris egy ismert bűnöző testvérpárt találtak holtan, és nekünk detektíveknek kellett felderíteni, hogy vajon ki ölhette meg azokat a gazembereket, akiket mi már oly rég óta próbálunk elkapni. Nemrégiben pedig bejelentésre került a jövő évi tematika is, ami Witchcraft anf Wizardry néven erőteljesen a Harry Potter sorozatra hajaz. Az új játékról nincs több infónk, mint amit a honlapon lehet olvasni, viszont az első témát kipróbáltuk a legnagyobb megelégedésünkre, és valószínűsíthető, hogy az alap séma hasonló lesz. Adott egy helyszín (a Latest Krays esetében a Hősök tere), ami könnyen bejárható, így garantálva, hogy a játékban részt vevő (és a szervezők bíztatásának engedve jelmezbe öltözött) csapatok összetalálkozzanak. Ezen kívül az esemény kezdetekor a telefonunkra kapunk térképpontokat, ahol fellelhetjük a szemtanúkat; őket fizikailag fel kell keresni, és akkor hozzáférünk egy kis videóhoz, amiben a vallomásukat láthatjuk. Szemtanúról szemtanúra haladva kell az információkat összegezni, hogy végül meggyanusíthassunk és lebuktathassunk valakit. A forgatókönyv tehát egyszerű, de csavaros logikára (meg némi detektív jegyzetelésre) van szükség, közben kicsit sétálgatunk, és nem mellesleg hasonszőrű csapatokkal ismerkedünk egy kis egészséges versenyszellemmel vegyítve.

Japán az a titokzatos vidék, ami oly sokakat vonz, de európai fejjel a legtöbb ember mégsem szeretne ott huzamosabb időt eltölteni. Megspórolva hát az egyébként sem túl vonzó végtelenhosszú repülőutat, mi azt a megoldást választottuk, hogy egy budapesti japán szabadulószobában mélyülünk el ebben a kultúrában egy röpke órácskára. Aki hozzánk hasonlóan távolról vonzódik a japán kultúrához, az Budapesten két helyen talál ilyen szabadulószobát. Az egyik az általunk is próbált „Sógun árnyéka” a MystiqueRoom szabadulóbirodalmában, a másik pedig a PortalQuest által üzemeltetett „Japán kaland”. Ezen kívül Debrecenben a Flow szabadulós játékok között találunk egy „Misztikus Kelet” elnevezésűt, ami egy zen kolostorba kalauzol minket. Ha még ez sem volna elég Ázsiából, akkor a veszprémi Explora Kaland a Himalájába invitál minket, ahol a Shambala nevezetű elveszett királyság nyomába eredhetünk. A két budapesti játéknál maradva mind a MystiqueRoom, mind a PortaQuest hajszálpontosan ugyanazon a borsos áron érhető el (2 főre 11.990 Ft/csapat, 3-5 fő 13.990/csapat, 6 vagy több főre 2.490 Ft/fő). Kicsit mondjuk le lehet faragni az árból, pl. az ExitGames oldalán, mind a Portal Quest, mind a MystiqueRoom játéka a két fős (11.990 Ft/csapat) áron érhető el egészen 6 főig, szóval már 3 fős csapattal is jobban jön ki egy hajszállal. Illetve mindkét cég a saját facebook oldalán is szokott kedvezményeket kínálni, néha posztolnak egy-egy logikai játékot, aminek a helyes megfejtői pl. 2000 Ft kedvezményt (MystiqueRoom) vagy egy fős ingyen játékot (Portal Quest) kapnak. Visszatérő kedvezmény is van (szintén 2000 Ft), ha valaki esetleg más pályát játszott volna már a két helyszín valamelyikén (a Mystique Room-ban tényleg elég nagy a felhozatal, mi is írtunk már A fáraó sírja és a Kalóz öböl szobáikról).

És, hogy miért is döntöttünk úgy, hogy tőlünk szokatlan módon egy külön posztot szentelünk gyakorlatilag mindössze egy lejátszott szobának? Egyrészt mert Japán tök jó téma. Másrészt mert a Sógun árnyékában egy tök jó szoba. Harmadrészt mert bár mi sajnos nem próbáltuk, de a neten fellelhető vélemények alapján a másik két távol-keleti szabadulós játék is jónak tűnik (lásd pl. az Esc-Apes bejegyzését a Portal Quest Japán kalandról).