Korábban már írtunk róla, hogy az otthon játszható szabadulószobák műfaján belül külön ágazattá nőtték ki magukat a könyv formátumú szabadulószobák. Ehhez a hullámhoz csatlakozva pedig az utóbbi időben magyarul is kezd megjelenni ez a móka. Ennek örömére mi is csatlakoztunk a moly.hu könyves fórumához, és létrehoztunk egy polcot szabadulószoba könyveknek, kövessetek minket ott is! Most pedig bemutatjuk, hogy miből válogathat, aki magyar nyelven szeretne egy könyv főhőseként szabadulószobásat játszani.

A magyar nyelvű szabadulószoba-könyvek listája még nem túl hosszú, ezért mindig külön öröm egy olyan megjelenéssel találkozni, amely eredetileg is magyar nyelven íródott (nem külföldi fordításában megjelenő). Csabai László neve valószínűleg ismerősen cseng itthon a krimi-rajongók körében, hiszen számos ilyen műfajú könyvet írt már. Ezúttal a Sherlock Holmes Budapesten című művébe a nyomozáson kívül egy kis interaktivitás is csempészett, nem véletlenül szerepel a "regény & rejtvény" cimke a címlapon. A könyvet ugyan első ránézésre mindössze a korabeli képek különböztetik meg a már megszokott bűnügyi regényektől (a kiadó honlapján bele is lapozhatunk az első pár oldalba). Bár már önmagában az illusztrációk is segítenek beleélni magunkat a korabeli hangulatba, a kötet különlegessége mégiscsak az, hogy a történetnek két befejezése létezik, és ezek közül az egyikhez csak rejtvényeket megfejtve juthatunk hozzá.

Legjobb tudomásunk szerint a tavaly nyár elején, a PánIQ-szoba ajánlásával, megjelent Kirakós – Janteloven Gyilkosságok az első magyar nyelven íródott szabadulószoba-könyv. A kiadó leírása alapján a könyv egy skandináv krimi, amelyben feladványok is találhatók. Egész konkrétan tíz egyértelműen jelzett feladványt ígérnek (ami nagyságrendileg egy Exit játéknak felel meg), amikor az olvasók a nyomozók bőrébe bújhatnak. Ezek alapján az már előre látszik, hogy a szabadulószoba-könyveken belül ez a történeterős kategóriába fog tartozni, ami önmagában krimiként is megállja a helyét. És valóban, a „Kirakós” az a fajta szabadulószoba-könyv, ahol inkább a történeten van a hangsúly, és emellett jelennek meg a feladványok. Ennek nagy előnye, hogy egy irodalmi igényességgel megírt szöveget kapunk, ami már önmagában krimiként is élvezhető. Bár ennél inkább több rejtvény szokott lenni a szabadulós könyvekben, nem hagy hiányérzetet maga után. Jók a feladványok, és változatosak is; megoldható, de azért gondolkozni kell tapasztalt szabadulóknak is. Ami egyértelműen pozitívum (és máshol még szerintem nem is találkoztunk ezzel a megoldással), hogy a segítségeket (és aztán a megoldást is) a szövegbe ágyazva kapjuk, tehát nem kell internetes fórumokat bogarászni vagy a könyv hátuljába lapozni; ha nem tudjuk megoldani a feladatot (vagy nincs kedvünk többet gondolkozni rajta), akkor egyszerűen tovább olvasunk, és szépen a cselekmény fokozatos kibontakozásával kapjuk majd a maga idejében a kellő információmorzsákat. Tehát nem von le az élményből, ha egy-egy feladat túl nehéz a szintünknek. Nyelvezetében, megírásában egyértelműen kiemelkedik. A feladványok is teljesen jól hozzák az elvárt szintet, annyi kiegészítéssel, hogy szöveges feladványokról van szó, nincsenek hozzá képek (csak majd a függelékben, ahol a megoldások részletes leírását megkapjuk a végén).

Szerencsére azért a külföldről hozott és magyarra lefordított szabadulós könyvek száma is növekszik szép lassacskán, tavaly szeptemberben jelent meg például a Scolar kiadó két új könyve, amely ráadásul hiánypótló módon a gyerekeket célozza meg. Az Anne Scheller – Martine Richter szerzőpáros munkája A szálloda fogságában (Szabadulószoba 1.) és A várkastély fogságában (Szabadulószoba 2.) címet viselik. A kiadó holnapja az alábbiakat ígéri: "Ahogy kinyitod, máris foglyul ejt. Két izgalmas és rejtélyes eset vár egy halom csalafinta feladattal. Ezzel a könyvvel mindent megtehetsz: szabad beleírni, összehajtogatni, szétvágni vagy kitépni belőle a lapokat. Mert a végén csak egy a fontos: szabadulj meg a könyvtől!" Már a könyvet kézbe fogva rögtön olyasmivel szembesültünk, amivel soha korábban, ugyanis ezt a két szabadulószoba könyvet egyszerűen lehetetlen végiglapozni, mert a lapok párosával perforálva vannak, és a játék során nekünk magunknak kell eldönteni hová lapozunk, és mit nyitunk ki. Akár csak egy igazi kiszabadulós játékban, itt is egy-egy szobát kapunk, ami az épp aktuális helyszín, és a feladatokat megoldva a helyszín-rajzokon kell kiválasztani a sok-sok szimbólummal jelölt tárgy közül, hogy merre tovább. Minden ilyen szimbólumhoz egy oldalpár tartozik a könyvben, így az adott feladvány megfejtését követően könnyen ki tudjuk keresni, hogy melyik perforált lapot kell felhasítanunk.
Ha pedig már a kiadó honlapján járunk, akkor érdemes a többi kaland-könyvük között is szétnézni, a Titkok szigete címűt például erősen tudjuk ajánlani (és nem csak mi, hanem D. Tóth Kriszta UNICEF nagykövet is, aki "a hónap gyerekkönyve"-nek választotta). Itt egy különleges állatmentős történetet kapunk, ami egyik oldalról a következőre bontakozik ki, de azt hogy mikor hová lapozzunk, azt egy külön térkép segítségével kell kiderítenünk. Minden egyes feladat megoldásakor ugyanis egy irányt kapunk, és így lépünk egyik számozott helyről a másikra. Mindezt pedig egy trükkös piros nagyító egészíti ki, amely segítségével rejtett dolgokat fedezhetünk fel a könyv lapjain.

A 47 Csodája fejtörőkönyv eredetileg angol nyelven jelent meg (Miracle 47 címen), azonban a fordítás során teljesen át lettek dolgozva a feladatok, hogy illeszkedjen a magyarhoz. A játék során egy a II. világháború utáni laboratórium titkait göngyölítettük fel a bevett formula szerint: feladatokat megoldva, majd egy honlapról a megoldásokért kulcsszavakat kapva. Ez a könyv azt a, talán inkább elterjedtnek mondható, forgatókönyvet követi, amikor a feladatokon van a hangsúly, és történetből csak minimálisat kapunk, de külön pluszpont, hogy azon túl, hogy a megoldásokért kapott kulcsszavakat más feladatokban fel kell használni, a könyvnek az a vége, hogy egy hosszabbacska (egy oldalas) szöveget össze tudunk rakni a kulcsszavakból, ami egyúttal a történet lezárása is. Szóval egy oldal felvezetés, egy oldal lezárás, a többi a fantáziánkára van bízva, már ami a sztorit illeti. Cserébe jó sok feladvány van (szám szerint 40), és igényes grafikák illusztrálják. Maguk a feladatok is jók, szóval a kis vékony kötet viszonylag elérhető áron tényleg remek szórakozást biztosít. Elakadás esetén a segítségek egy netes fórumon találhatók (külön fórum üzemel az angol illetve magyar nyelvű könyv megoldóinak).

A Saxum kiadó jóvoltából az eredetileg német nyelvű EXIT sorozat darabjai is jelennek meg sorba magyarul (Rejtély az alagsorban, A titkos kincs), és szintén az EXIT-en keresztül jelent meg az angol posztban már ismertetett 29. napló, és Hajónapló 1907. Az első két EXIT könyvet (alagsor és kincs) a magyar fordításban játszottuk, és bár egyik sem egy kiemelkedő remekmű, de vannak benne érdekes megoldások, és hozzák a feladványok az EXIT-szintet (a történet olvasmányosságával voltak gondjaink). A második kettőt, viszont eredetiben (angolul) játszottuk, így itt csak mások véleményére hagyatkozva írhatjuk, hogy bár nekünk nagyon tetszett mindkettő (a nem-EXIT verzióban), magyar játékosok jelezték, hogy voltak például honlapproblémák és egyéb olyan feltehetően szerkesztési-fordítási gondok, amik nehézséget okoztak (hogy ez időközben javításra került-e, arról nincs információnk).  Plusz szintén a Saxum kiadónál egy Escape Game Zsebkönyv névre keresztelt francia sorozat első darabja is feltűnt (DaVinci témában), amitől szintén nem estünk hasra, de ár-érték arányban nem rossz a dolog, és igényes képekkel jó minőségű papíron kapunk egy nem túl eredeti, de könnyed szórakozásnak megjárja kategóriájú kis könyvecskét.

A műfajon belül szintén viszonylag történet-erős az (általunk angolul játszott) Escape Room Puzzles című könyv, ami időközben Szabadulószobás fejtörők néven magyarul is kapható. Azért ne egy regényre gondoljunk, se a a történet kidolgozottsága, se a megfogalmazása szempontjából, de éppen a történeterősség miatt picit megtévesztő a "puzzles" szó a címben, mert messze nem arról van szó, hogy feladatok vannak egymás után, hanem a könyv tíz egymásra épülő szabadulószobát tartalmaz, amelyek végig járásával és megoldásával folyamatosan haladunk előre egy amúgy izgalmas történetben. Kiemelendő még, hogy ez egy színes könyv (míg a műfaj többi tagja zömében fekete-fehér, ahogy a könyvek márcsak lenni szoktak), és tényleg tele van képekkel, illusztrációkkal. Egy bevezető jelenettel (szobával) indul a könyv, ami még viszonylag könnyen megoldható, utána viszont kifejezetten nehéz feladatokra számíthatunk, ami az én ízlésemnek itt-ott már túlzottan nyakatekert volt. Ennek ellenére nagyon jó szívvel tudom ajánlani, főleg mert a frusztrációt hozzám hasonlóan kevésbé jól viselők kedvéért rögtön a könyv hátuljában vannak a kis/közepes/nagy segítségek, majd a teljes megoldás magyarázattal. Az pedig külön szimpatikus volt, hogy olyan életszerű a történet; tehát pl ha bezárnak valahova (mármint a főhőst, akinek a bőrébe bújunk), akkor eszembe jut (mármint neki), hogy azt a három számjegyű lakatot akár pörgethetném is addig amíg ki nem találom a helyes kódot. Aztán persze mindig mindenre meg lehet találni a megoldást valahol a környezetben elrejtve.
Időközben a sorozat második része is megjelent magyarul, ez egy Sherlock Holmes tematikájú könyv, az elsőhöz nagyon hasonló felépítésben. Továbbra is szép a grafikus kivitelezés, jó a történet és jók a feladványok. Ezúttal kivártuk a magyar megjelenést, és annyit azért muszáj kritikaként megemlíteni, hogy vannak a feladványoknak olyan részei, ami nem került fordításra így előfordulhat, hogy a dekódolás eredményeként az olvasó angol nyelvű mondatokat kap. Ennek ellenére (illetve mivel amúgy is szoktunk angolul játszani), mi nagyon meg voltunk elégedve a könyv nyújtotta élménnyel.

Az angol nyelvű könyves posztban már írunk részletesen az Ivan Tapia nevével fémjelzett (spanyol illetőségű) Cocolisto cégről, akiknek világszerte népszerű (többek között angolra is lefordított) The Escape Book sorozatot köszönhetjük. Végre-végre magyarul is jelent meg tőlük, még pedig egész konkrétan A nagy pénzrablás című, ami egy Netflix sorozathoz kapcsolódóan mesél el egy feladványokkal tűzdelt történetet. Mi még nem játszottuk, de a fenti linken több olvasói értékelés is olvasható (elég vegyesek). A bevezető (ameddig eljutottunk) egy viszonylag gyengén megírt felvezetés, egy egyébként izgalmas alaphelyzetről, igazából megüti azt a szintet, hogy kedvünk legyen folytatni, szóval valószínűleg fogjuk is. A professzor egy gyerekkori barátján keresztül ismerjük meg hogyan találkoztak a kórházban, és mi a jelentősége a papírmadaraknak. Egyébként ezek a papírmadarak vonulnak majd végig az egész könyvön, a játék úgy épül fel, hogy minden fejezetben olvasunk pár oldalt, majd kapunk egy feladatot, amit úgy tudunk megoldani, hogy a könyv végén lévő papírmadarak közül a megfelelő kivágjuk, és a szükséges helyen felhasználjuk (és itt hördülnek fel sokan, hogy könyvbe belevágni, na az milyen!), majd pedig a megoldás megadja, hogy hova kell lapoznunk, és ott folytatni a következő fejezettel. Ez a lapozgatós mechanika bevett módszer a Cocolisto könyveinél, és mi szeretjük is, mert valahol azt az érzést kelti, hogy van ráhatásom a történetre, és egyúttal visszaigazolás is, hogy jó a megoldás. Azt viszont nem értjük, hogy a könyv végén található kivágandó lapokhoz miért nem kapunk egy QR-kód linket, ahonnan pdf-ben le lehetne tölteni.

Idő közben érkezett a könyvnek folytatása, amely a Nagy Pénzrablás főcím mellé Az Akadémia alcímet kapta. A könyvbe belelapozva azt láttuk, hogy ugyanaz a koncepció, mint az előző kötetnél, azonban a moly.hu-n átböngészett vélemények alapján ezúttal a kivitelezés már kevésbé sikerült, így mi sem siettünk beszerezni - de mivel azért olyan sok szabadulószoba-könyv még nincs a piacon, előtt-utóbb valószínű csak sort kerítünk rá.

Bár inkább társasjátékos fórumokon jelenik meg (feltehetően amiatt, hogy a Gémklub adta ki itthon), de mégiscsak könyv formátumú a Képregényes Kalandok sorozat. A sokak által kedvelt "retro" lapozgatós (útválasztós) könyvek műfaját ültették át képregényformátumba, megspékelve egy-két feladvánnyal. Témailag találunk már egészen kicsi gyereknek valótól a 18+-ig több mindent. Amire alapvetően készülni kell, hogy ezekben a könyvekben tényleg inkább az a hangsúlyos, hogy (nem teljesen egyértelmű megérzésekre alapozva) döntünk, hogy az egyik vagy másik irányba menjünk tovább. Persze vannak olyan dolgok is, amit észre kell venni, megnézni, stb. Viszont nincsenek egyértelműen kijelölt "jó" útvonalak, a feladatok és ezek megoldása csak nagyon kicsi része a játékélménynek. Szabadulószobás könyvekhez hasonlítva nekem kevés volt benne a feladvány, viszont jó szívvel ajánlom egy társasjátékos blog, a Játékkunyhó, ajánlóját akiknek nagyon tetszett a sorozat már rögtön az elején. Most amire még kíváncsiak vagyunk az a legújabb csavar a sorozatban, négy keménykötésű könyv után kijött egy doboz füzetekkel, és immár tényleg nem annyira könyv, amit egy személy játszik, hanem társasjáték / szerepjáték, ahol mindenki külön füzetet olvas.

Egyébként ha kicsit kitágítjuk a szabadulószoba-könyv fogalmát, akkor főleg gyerekeknek elég sok interaktív könyv készült, leginkább ismeretátadó céllal az iskolai tananyagra fókuszálva. Saját környezet tapasztalatai alapján ezeket örömmel forgatják a lurkók, például a Napraforgó könyvkiadó Kalandos küldetés sorozatát (Zűr az űrben, Amazonas titka) vagy a Te vagy az ész! sorozatát (Nyomozz ki egy bűnügyet, Lőj ki egy űrrakétát). A Könyvmolyképző kiadó Mateknyomozók  sorozata is hasonlónak tűnik, bár azt még nem próbáltuk.

Illetve, ami inkább már "csak sima" regény, de nemzetközi körökben is szabadulószoba könyvként emlegetik, az amikor maguk a szereplők kerülnek egy szabadulószoba helyzetbe, és mi olvasóként passzívan végig izguljuk, hogy miként oldják meg a feladatokat. Bár az én definícióm szerint csak az lehet szabadulószoba, ahol az olvasónak / játékosnak aktív szerepe van, mivel a Találj ki sorozat két eddig megjelent kötete magyar szerzők eredetileg is magyarul írott műve, mégiscsak megemlíteném őket itt. Mindkét esetben egy osztálykiránduláson részt vevő fiatalokból áll a csapat, és a dolog különlegessége, hogy az egyes szereplők szemszögét más-más szerző írta, ami szuper ötlet. Sajnos a konkrét megvalósulás már nem sikerült ennyire jóra, de hozzá kell tenni, hogy már kiöregedtem az ifjúsági irodalomból, kiskamaszként olvasva könnyen lehet, hogy élmény ez a könyv.

Szintén szabadulószoba könyvként hirdeti magát, bár inkább hibrid műfaj a Talpra magyar című kiadvány, ami a március 15-i eseményeket hivatott interaktív formában közelebb hozni a kisiskolás gyerekekhez. Mivel egy kötelező ünnep kapcsolódik a '48-as forradalomhoz, ráadásul vaskosan iskolai tananyag is mind irodalomból, mind történelemből, én csak üdvözölni tudom a kezdeményezést, hogy rendhagyó és játékos módon ismertessük meg a gyerekekkel az eseményeket. Mindjárt leírom, hogy nekem felnőttként mi nem tetszett benne, de előtte leszögezném, hogy a nyolc éves fiam viszont imádta ezt a könyvet, és valójában ő a célközönség, nem én. Szóval a játék-könyv élvezhetőségét illetően azt kell mondanom, hogy szuperül betalált, pont megfelelő szint a megszólított közönségnek, konkrétan félbe kellett hagynunk a korábban megkezdett esti mesét, mert mindenáron ezt akarta csinálni mese helyett. Objektíven nézve a Talpra magyar egy olyan játék-könyv, ahol rövid olvasás után döntenünk kell, és az annak megfelelő helyre lapozni. Ami picit fura a dologban, hogy ennek ellenére mégis csak egy lehetséges történetszál van a könyvben, tehát mindig van egy "jó" döntés, amivel mehetünk tovább, és egy "rossz" döntés ami azt eredményezi, hogy egy "vége" feliratú oldalra jutunk. Ráadásul a jó és rossz döntés nem feltétlen egyértelmű, nem egy feladat helyes megoldását kell megadni, hanem intuíciókra hagyatkozva dönteni, hogy pl megbízunk-e egy felbukkanó szereplőben. (Apró spoiler: az esetek 99%-ban az első opció a "rossz" a második a "jó" - nem tudom ezt csak poénnak szánták-e, főleg mikor a vége felé pont van egy hely, ahol nem így van, mindenesetre az én fiam hamar ráállt, hogy mindig a másodikat kell választani.) Ezeken az előre vagy csak eddig döntéseken kívül apróbb feladatok tarkítják még a könyvet: színezős, számolós, pont összekötős vagy éppen kódfejtős. Én felnőttként többet vártam volna a könyvtől, szóval óvva intek mindenkit tőle, hogy elkövesse ugyanezt a hibát: a Talpra magyar-t a gyereketeknek vegyétek, ne magatoknak, és akkor jó lesz. Ugyanez érvényes magára a szövegre is. Sokszor tapasztaltam már, hogy amit én túlegyszerűsítettnek tartok, az valójában a pont megfelelő szint egy kisebb gyereknek.

Megemlítenék még egy interaktív történelemkönyvet a Tankönyvkiadó-tól, amely a '90-es évek elején jelent meg A lovagkirály birodalmában címen, de sajnos már nem nagyon kapható sehol.

Illetve érdekes adalék, hogy Cserháti Éva krimiíró a K.É.Z. esetei sorozat második kötetének a Szabadulószoba címet adta. Ugyan nem egy szabaduló-könyvről van szó, hanem egy klasszikus értelemben vett krimiről, és nem kell olvasóként feladványokat megoldanunk, mégis ugyanúgy megjelenik benne a szabadulószoba hangulat, mint a fentebbi Találj ki sorozatban.

Összességében nagy örömmel látjuk, hogy magyar nyelven is szépen kezdenek megjelenni a szabadulószobás könyvek, és szerencsésnek tartjuk, hogy az egyelőre viszonylag limitált felhozatalban nagyon különböző darabok vannak jelen, ki-ki válogathat a regény-szerű megoldástól a szinte pusztán feladatokból állón át a a képregényekig és a kvízkérdésekig.