Tavasszal már volt egy nagy szabadulószoba-zár, most meg itt nézegetünk a második hullám kellős közepén. Persze valahol szerencsésnek nevezheti magát, aki a hobbija miatt aggódik és nem az egészsége vagy a napi betevő miatt... de mivel ez utóbbiakon mi nem tudunk sajnos segíteni, úgy döntöttünk ha már a szabadulószobás posztjaink pihenőpályán vannak hozunk mást, ami érdekes lehet. Persze számos otthon játszható "szabadulós" opciót bemutattunk már (linkek a poszt alján), illetve a városismereti nyomozások (1. és 2. rész) szintén jó alternatívát kínálnak. Saját tapasztalatból viszont azt látjuk, hogy a rendkívüli helyzetben egyre inkább visszafordultunk a "klasszikus" szórakozáshoz, nevezetesen a krimi-olvasáshoz. Akármennyire is kevésbé interaktív, mégis remek időtöltés, és bármikor megszakítható, ha épp csak tíz percem volt, akkor annyit olvastam.

Csak hogy ne hagyjam ki a klasszikusokat, szeretnék legalább egy mondatot szánni rá, hogy Agatha Christie krimijei és John le Carré kémregényei mindmáig megállják a helyüket, akár újraolvasni is érdemes, ami a polcon pihen. De mivel most épp nyitva vannak a könyvtárak és könyvesboltok, akár valami újabb és modernebb vonalba is belevethetjük magunkat. Talán a skandináv krimik vonala a legfelkapottabb most, és nem véletlen, minket is teljesen beszippantott ez a sejtelmes és mégis valóságos világ. Itthon az Animus kiadó a legnagyobb ezen a piacon, illetve ha virtuális közösséget keresünk, akkor érdemes lehet a Skandináv Krimi Olvasói Körhöz csatlakozni ajánlásokért.

Mit ajánlunk mi? Nos, ez csak egy személyes szubjektív lista lesz, és messze nem vagyunk hozzáértők, de bízunk benne, hogy ami nekünk tetszett az másnak is kedvére lehet.

Kristina Ohlsson könyveivel azt hiszem nem nagyon lehet kezdésnek melléfogni. Fredrika Bergman sorozatként vált ismertté, bár szerintem többen mások is legalább annyira központi szereplők, mint Fredrika. Kellemesen erős az emberi oldala a könyveknek, de ettől még nem szorul háttérbe nyomozós rész sem. A teljes sorozatot még nem olvastam, de három könyv után töretlen kedvencem, fordulatos, agyalós pont jó arányban váratlan és feltevéseinket igazoló, miközben hús-vér szereplők vannak előttünk a maguk jó és rossz, de mindig emberi tulajdonságaival. Több helyen olvastam, hogy azért is jó kezdésnek, mert nincsenek benne brutális véres jelenetek, ami tényleg igaz, de ettől függetlenül egy-két könyve számomra nagyon felkavaró volt, mert például gyerekáldozatokat és gyászoló szülőket mutat testközelből. Mindezzel együtt a műfaj kedvelőinek nagyon tudom ajánlani.

Yrsa Sigurðardóttir izlandi írónő, három egymásra épülő, de önálló cselekményű könyvét ajánlanánk: 1. Gének, 2. Örvény, 3. Exit. Nekem személy szerint a Gének tetszett a legjobban, szerencsés egybeesés, hogy időrendben is ez a legkorábbi, mert úgyis ezzel érdemes kezdeni. Nagyon jó stílusban van a könyv megírva, részteles betekintést kapunk egy hátborzongatóan különös gyilkosságba, hatásos leírásokon keresztül ismerhetjük meg a szereplőket és motivációikat, és a történet végén a csavar is nagyon hatásos. Extra bónusz, hogy a nyomozás közben előkerülnek bizonyos feladványok, ezennel kihívom a szabadulószoba-rajongókat, hogy fejtsék meg mielőtt az írónő felfedi a megoldást. A sorozat második-harmadik részét is jó volt olvasni, addigra már megszerettem a fő szereplőpárost, de akkor is az indítás volt a legerősebb. Két önálló kötete is kezembe akadt még az írónőnek, Az utolsó rítus minden furcsaságával együtt tetszett, bár nem kiemelkedő, az Emlékszem rád  viszont az a könyv volt, amit nem tudtam végigolvasni. Szóval a magam részéről a Gének-et nagyon ajánlom, de azóta se találtam hasonlóan jót az írónőtől.

Jussi Adler-Olsen tollából származik a Q-ügyosztály néven ismertté vált sorozat (jelenleg 8 könyvből áll, de 10 kötetesre van tervezve). Változó, hogy melyik rész mennyire rántott be, de összességében élvezettel olvastam végig mindet (érdemes sorban olvasni!). A szereplők jelleme fokozatosan mélyül, ahogy egyre többet megtudunk rólunk, és bár egyik könyv se tökéletes, van amelyikben a magánéleti szál tetszett nagyon, van ahol a felderítendő bűntény darabkái sikerültek különösen hatásosra, néhol kifejezetten szórakoztató volt a humora, másutt meg egész elgondolkodtató eszmefuttatásokkal találkoztunk... szóval mindegyik könyvben volt valami, ami miatt érdemes volt elolvasni. Ezt a sorozatot inkább lassabb tempó jellemzi, ennek megfelelően a nyomozás alapos és életszerű. És persze minden lassúsága ellenére a végére felpörögnek az események, előtérbe kerül az izgalom é az akció.

Méltán nagyon népszerű a Lars Kepler álnéven publikáló házaspár Joona Linna sorozata, amely szintén nem ért még a végéhez. Én személy szerint ezt picit nehezebben szerettem meg, bár tudom róla, hogy rögtön az első regénnyel robbantak, nekem az első kötetekben valahogy döcögős volt a stílusa meg zavaró perspektívaváltások voltak benne. De ennek ellenére érdekelt annyira, hogy haladjak vele és a harmadik részben (Tűz tanúja) már nagyon beszippantott, alig várom az idén őszre már bejelentett hetedik kötetet. A sorozat névadója egy svédországi finn rendőr, az ő karaktere és életútja dominál a sorozatban, határozottan tetszett ahogy derültek ki "dolgok" a múltjáról és amilyen testi-lelki utat megjárt könyvről könyvre. Az egész sorozat meglehetősen tárgyilagos stílusban íródott, de a végére ezt is megszerettem, és tetszett, hogy sokszor a fegyverekről és egyéb technikai dolgokról is tudunk meg részleteket. Változatos gonoszok és motivációk tárulnak elénk könyvről könyvre, könnyen be lehet vonódni ennek a sorozatnak a világába is.

Talán a legismertebb név a skandináv krimik palettáján Jo Nesbø. A Harry Hole sorozata az, amit a műfaj legtöbb rajongója etalonnak tekint, személy szerint én is nagyon kedvelem mind Harry karakterét, mind az egész sorozatot, bár csak a Vörösbegy-től olvastam, mert anno ezt tanácsolták, és azóta se volt bátorságom az első két (állítólag gyengébb) kötetet kiolvasni. Mindenesetre remek bűntényeket és gondosan kidolgozott karaktereket kapunk itt is, sokszor teljesen beteg, de maximális élethű gonoszokkal. Fel kell készülni, hogy nemegy szeretetre méltó karaktertől brutális módon kell elbúcsúznunk, és hiába derül fény a bűntények megoldására, klasszikus happy end soha nincs Harry Hole sötét világában. Nesbø-nek egyébként vannak önálló kötetei is, ami már-már ritkaság, úgy tűnik a skandináv krimik sorozatként a legnépszerűbbek. Érdemes azonban például A fiú címűt elolvasni, de ugyanígy a Machbeth vagy a Vér a havon is nagyon tetszett a szerzőtől. Mindhárom különleges a maga módján, izgalmas és fordulatos, de egyben mély és elgondolkodtató. Nesbø-re egyébként is jellemző, hogy irodalmi stílusban ír, anélkül hogy hosszúra nyúlnának a leírásai, nagyon erős hangulatfestő tájleírásai vannak például.

Viszonylag friss és fiatal név Stefan Ahnhem, azonban a negyedik Fabian Risk kötet után már ő is ismertnek számít, és sokan nagyon szeretik. Most pont úgy áll a sorozat, hogy az utolsó könyv rengeteg elvarratlan szállal ért véget, és mostanra eleve talán túl sok szál gyűlt össze, de az első három könyv nagyon tetszett, szóval biztosan fogom tovább olvasni, ha lesz mit. Eleve furcsa, hogy a másodikként megjelent könyv időrendben az első előtt következne (szóval szerintem 2-1-3 sorrendben érdemes olvasni), és mivel a történet középpontja, hogy a svéd és a dán rendőrség is főszerepben van, ezért hamar nagyon nagyra (már-már követhetetlenre) duzzad a fontos szereplők száma, akiknek aztán a negyedik részben már nem jut elég hely. Persze nagyon bízom benne, hogy a következő részekben a helyére kerülnek a magánéleti és a szakmai bonyodalmak egyaránt, de egyelőre picit csalódott vagyok az utolsó részben, és inkább azt javaslom, hogy csak az első hármat olvassátok.

Önálló kötetként olvastam a Agnete Friis · Lene Kaaberbøl szerzőpáros Cigányátok című könyvét, ami bár nem életlem meghatározó olvasmánya, de mindenképp különleges volt egy olyan skandináv krimit olvasni, ami egy magyar szállal indul. Az alap konfliktus érdekes felvetés volt, bár a történet elég lassan hömpölygött, és sokszor furcsa volt a magyar dolgokról olvasni, a budapesti jelenetek valahogy nem tűntek igazinak, bár meg kell hagyni, hogy a vidéki cigányságot viszont nagyon szépen bemutatta. Valószínű nem kezdésnek ajánlanám, de többedik könyvnek érdekességképp szerintem remek.

Szintén egykönyves olvasmány Jonny Rogeb-től a Leona - Pókerjátszma című krimi. Nehéz úgy írni róla, hogy ne lőnék már le előre egy-két poént, úh inkább nem sokat árulok el róla, de mindenképp különleges könyv, ráadásul jó stílusban és fordulatos cselekménnyel. Vannak benne szívszorító részek, bár brutális gyilkosságtól (sőt bármilyen gyilkosságtól) mentes, ennek ellenére jókora adagot kapunk nyomozásból és rendőri munkákból, nomeg kidolgozott karakterekben sincs hiány, főleg a főhős (Leona) nagyon összetett bemutatást kap, mind a gondolatain mind a cselekedetein keresztül. Ez a könyv is olvastatja magát rendesen, szóval garantáltan okoz majd egy-két álmos reggelt, de megéri.

Egyelőre ennyi hoztunk, de persze ennél jóval bőségesebb a felhozatal, főleg ha régebbi skandináv krimikhez is visszanyúlunk, akkor meg méginkább főleg, ha nem csak skandinávot olvasunk, de gondoltuk kezdésnek ez jó lesz, kinek-kinek az olvasókája szerint, de egy jódarabig biztos kitart.

Aztán mire kiolvastuk magunkat, reméljük lehet újra maszkmentesen szabadulószobába menni (ami mellett persze nyugodtan olvassunk csak tovább, a krimi örök!) :)

Apropó, az otthon játszható szabadulós / nyomozós kalandok között is már fel-felüti a fejét a skandináv vonal. Az egyik legnépszerűbb Kickstarter projekt volt az Escapages nevű szabadulószoba könyveket forgalmazó cég Flatpak nevű gyermeke, ami a kampány zárultával is megvásárolható, és egy skandináv bútorbolt (nevezzük IKEA-nak?) katalógusának álcázva tartalmaz feladványokat és nyomoznivalót. Illetve az itthon is népszerűnek mondható "kiskártyás" Sherlock sorozatból a Propagation névre hallgató darab Oslo egy laboratóriumában játszódik. (További szabadulós könyvek és otthon játszható angol illetve magyar nyelvű játékok, továbbá print & play és digitális kalandok a korábbi posztjainkban.)