A szabadulós játékok egyik lényege, hogy egy röpke órára olyan helyszínen járunk amire a valóságban nem lenne lehetőségünk, és egy kitalált történetben, valaki más bőrébe bújva élünk át kalandokat. Kézenfekvő tehát, hogy miért ne lehetne a helyszín a kedvenc filmünk egyik jelenete, a "valaki más" pedig a film valamely főhőse. Ennek a gondolatmenetnek kedveznek azon (szerencsére egyre növekvő számú) szabadulószobák amelyek történetüket egy létező film alapján alkották meg.

Jó hírünk a mozi és a szabadulás szerelmeseinek, remek a felhozatal! Igazából bár ebben a posztban több film is szerepelni fog, leginkább azt tudom tanácsolni, hogy mindenki aszerint válasszon, hogy melyik film áll hozzá a legközelebb, mert az itt felsorolt szobák egyike se fog csalódást okozni.

A két Star Wars szobával kezdenék, talán a legújabb rész aktualitása miatt. Mind a Magic Rooms, mind az Escape Zone szobája gyönyörűen dekorált, tényleg nagyon hangulatosak a falfestések mindkét helyen, ebből a szempontból hibátlan, bárki könnyen elhiheti, hogy a Star Wars világában jár. Az Escape Zone esetében emelném még ki a kellékekhez kapcsolódóan, hogy itt a jaték során találkozunk egy életnagyságú R2D2-val, akivel ráadásul dolgunk is van; illetve az egyik szobában strázsál egy praetoriánus őr, őt se féljünk alaposan szemügyre venni, szükségünk van rá. Ez a jellegű kézzelfoghatóság a Magic Rooms szobájában nincs meg, de azért ott is találkozhatunk egy falfestmény C3PO-val aki fontos titkokat őriz.

A Magic Rooms-ról általában elmondható, hogy már az egész hely hangulatán érződik, hogy itt a szórakozás a fő cél. Nincs igazából időnyomás (jó a Másnaposok szobában pont volt egy stopperóra a berendezés részeként), de se a Star Wars, se a Harry Potter, se a Karib tenger kalózai esetében nem volt bent visszaszámlálás. Ha meg akarjuk tudni a szintidőnket, akkor persze a játékmester megmondja, de nem másodpercre pontosan hanem csak úgy hozzávetőlegesen. Nincsenek kint rekordok sem. Szóval ez tényleg egy olyan hely, ahová játszani megy az ember, ha pár perccel többre van szüksége akkor megkapja (nem lesz "game over" az 1 óra leteltével), mindenkinek kedvesen gratulálnak, és az a cél hogy sikerélmény legyen. Gondolom sokaknak szimpatikus ez a hozzáállás, de aki nem hobbyiként hanem sportként tekint a szabadulásra annak is érdemes erről tudnia :)

Bezárnak, és ki akarsz szabadulni – mi az? Börtön? Szabadulószoba? Jelen esetben mindkettő! Börtön témájú szabadulószobákat bemutató posztunk következik.

Nem véletlenül nagyon népszerűek a börtönös szobák, valahol mindenki vonzódik a bűnözés és a krimik sötét világához, és ha nincs következménye, akkor szívesen kipróbáljuk, hogy milyen is lenne megkísérelni a szökést egy börtönből. Erre számos helyen lehet vállalkozni, párat mi is kipróbáltunk, hogy elmondhassuk, igen, jó dolog börtönből szökőset játszani. A felhozatal: TRAP Factory, A szökés; Időcsapda, Börtöncsapda; Törd a fejed, mi a Dupla szökés-ben jártunk, az akkor még sheriff témájú szoba, azóta átalakul Prision break feelingre; Gozsdu, Prision Mission; Logikamra Team Börtön; Neverland, Rácsok mögött (új!) Logic Arena, Börtön (hamarosan); Trapartment, Börtön; IQBázis, Börtöncella (ez utóbbi Veszprémben, a többi Budapesten). Mi az első háromban jártunk, és egységesen azt mondhatjuk, hogy hozzák amit kell: rácsok és bezártság, nomeg mindenféle feladatok, amik a kijutáshoz hozzásegítenek. Nyilván egyik börtönben sem számíthatunk mesés falfestményekre vagy egyéb luxuskivitelű dekorációra, és a feladatok is egyszerű tárgyakból építkeznek. Ez viszont azt jelenti, hogy a börtönhangulat adott, és már csak a leleményességünkön múlik, hogy mennyi idő mire kijutunk. Szóval aki erre vágyik, annak hajrá! (Aki meg nem… az azt hiszem kénytelen lesz más tematikát választani a szabaduláshoz ;-)) Update: a Gellért Escape Imprisoned in Mexico pályája is csatlakozott a börtön-szabadulószobákhoz, mégpedig azt kell mondjuk nagyon tetszetős, amit létrehoztak! A részletes bemutatásig álljon itt csak annyi, hogy egy szép tiszta kulturált helyszínen egy nagyon hangulatos börtön pályát hoztak létre, ahol három szobát is végig kell járnunk, és úgy építették be a különböző elektronikai trükköket a klasszikus ügyességi-logikai feladatok közé, hogy az végig hű a tematikához. Nekem pedig külön örült a szívem, hogy a mexikói jelző nem csak rá van aggatva, de a feliratokban és a hangbejátszásokban is helyén van a spanyol. Igazából a feladatok között csak egy-kettő van ami kiemelkedik a máshol megszokottól, de aki nem valami kirívóan újra vágyik, hanem egy szépen-jól összerakott változatos szobára, annak ideális választás.

A TRAP Factory hatalmas csepeli szabadulókomplexumában a kilenc pálya egyike A szökés. Bár a neve alapján én először az azonos nevű népszerű tv sorozatra (Prison break) asszociáltam, valójában erről szó sincs, egy teljesen független börtönös történetbe csöppenünk, amit a játék elején egy rövid kép- és hanganyaggal illusztrált felvezetőből ismerhetünk meg. Egy picit még rugóznék a "hatalmas szabadulókomplexumon"-on, mert ez tényleg az! Nem is tudom lehet-e máshol ilyesmivel találkozni, hogy egy gyárnegyedben kell megkeresni magát a helyszínt, hát nekem valami hihetetlen jó alaphangulatot keltett már az egész környék (tiszta Jack Bauer-nek éreztem magam, a naplemente fényei egy az egyben olyanok voltak azon a környéken, mint a 24 negyedik évadának záró jelenete – jó tudom, az pont napfelkelte volt, de akkor is). Utána pedig maga a komplexum tényleg pazar, csodás falfestményekkel, rendkívül hangulatos, komolyan még a mosdót is imádtam. A szoba első ránézésre az, aminek látszik, egy börtöncella, rácsokkal és hétköznapi eszközökkel. Az ágyak minden kényelmet mellőzően csúnyák vékony matraccal, talán a szoba legdekoratívabb eleme a három csinos hölgy, akinek a képe a falon van (senki ne kezdje el rajtuk a csillagokat számolgatni, felesleges, ilyen egyszerűen nem jutunk kódokhoz – de persze az kinek kinek a maga dolga, hogy megnézi-e őket alaposan). Az első akadály, hogy nincsenek írásos instrukciók (ami oly kényelmes tud lenni, hogy direktbe megmondja a szoba, mit csináljunk, merre induljunk... de ugyanakkor a legtöbb témába, így egy börtönbe se illik bele, derékba törné az élményt). Szóval nekünk kell rájönni, hogy mi az első lépés, mire lehet vajon használni mindazt, ami a kezünk ügyébe akad. Ha őszinte vagyok, szerintem mindez végtelenül logikus, főleg ha belegondolunk a szoba történetébe, és megpróbálunk rejtett nyomokat, kódokat találni, és észben tartjuk, hogy egy börtöncellában mindennek funkciója van (na jó, szinte mindennek). Hatalmas pozitívum, hogy a szobában nagyon vegyes a feladat-felhozatal: ügyességi, logikai, számolós, keresős; ami pedig "mágikusan indul", az sem idegen a börtönkörnyezettől. Azt el kell mondani, hogy aki már sok szabadulószobát megjárt, annak egész biztosan lesznek ismerős feladatok, de mindegyik egy picit úgy van módosítva, hogy helye legyen a börtöncellában, és nekem legalábbis a feladatok ismerőssége vajmi keveset vett el a játékélményből, mindegyikben benne volt egy-egy pici siker mikor felismertem / rájöttem, sőt volt is olyan ahol segítségre szorultam, aztán a homlokom csapkodtam. Úgy gondolom, hogy aki valami hajmeresztően újra és egyedire vágyik az nem a börtön témájú szobák között fog keresgélni. Ezzel együtt viszont bátran tudom ajánlani a helyet akár első szabadulásnak is, a történet egyszerű és könnyen átélhető, a feladatok teljes változatosságukban bevezetnek a szabadulószobák alapelveibe, és szépen logikusan van felépítve az egész. Nagyobb társaságoknak (pl. céges csapatépítés) pedig azt hiszem keresve se kell jobb helyszín, egy ekkora komplexum tényleg extrém népes csapatokat is le tud kötni. A szökés szobánál maradva, annyit tennék még hozzá, hogy pár könnyebb súly megemelése is a részét képezi a feladatoknak (semmi extrém, pár kilós súlyokról van szó, nem egy 20kg-os fekvenyomó rúddal kell mazsorettezni). Egy biztos: különböző típusú csapattagok más-más feladatokban fogják megtalálni a leginkább nekik valót, és ebben a szobában sokféle ember sokféle feladatban lelheti örömét, amely jó eséllyel a kijutáshoz vezet. Amelyik csapat esetleg mégis elakad, az pedig nem csak a szokványos módon walkie-talkie-n kérhet segítséget, hanem a játékba beépítve is vannak kis ráutalások, amit bármikor (de mindegyiket csak egyszer) igénybe vehetünk.

Az Időcsapda egy közkedvelt belvárosi helyszín (illetve két helyszín), ahol többek között egy Börtöncsapda pályát is üzemeltetnek. Aki figyelmesen elolvassa a honlapjukon a tájékoztatót, az már tudhatja, hogy itt is a hamisíthatatlan börtönkörnyezetre törekedtek (pl. tényleg szűkek a cellák), ezen kívül plusz csavar, hogy a 2-4 fős csapatot a játék elején két külön cellába zárják be, és így kell megoldani az együttműködést a közös kijutás érdekében. Szóval aki szűk koszos cellákat akar, és a kezére-lábára olyan bilincseket, amiktől tényleg úgy érzi, hogy innen mihamarabb szabadulna, az ide jöjjön! Persze a másik két helyszínen is bele lehet élni magunkat, hogy börtönben vagyunk (vannak rácsok, és számtalan ráutaló egyéb), meg ott mind a kettőnél kapunk is egy történetet, hogy még hihetőbbé váljon a dolog, mégis a Börtöncsapda volt az ahol ugyan nem tudtam, hogy mit követhettem el, de valami nagy dolog lehetett, mert elég alaposan meg lettem bilincselve, és az időről időre felhangzó ordításokból ítélve leginkább egy harmadik világ-beli börtönre asszociáltam, ahol ha nem jutok ki 60 perc alatt, akkor én következek. Ebben a játékban mindenki teljesen rá van utalva a szomszéd cellában ülő társára / társaira: a jó értelemben is, tehát hogy olyanok a feladatok hogy egymás kezébe kell adogatni bizonyos dolgokat, másokat meg együtt megcsinálni; és a rossz értelemben is, tehát ha az egyik fél már végzett a nála lévő teendőkkel akkor megeshet, hogy csak vár a másikra anélkül, hogy segíteni tudna – bár így jobban belegondolva ez így életszerű, nem? A pálya szinte kizárólag ügyességi feladatokra épül, ebből sincs túl sok, de akad közte nehezebb / összetettebb, és persze a feladatok többségét még bilincsben kell végrehajtani, ami azért a 'standard' szabadulószoba feladatokat is új perspektívába tudja helyezni. Szóval ezt érdemes tudni, hogy míg a legtöbb szobában a változatos logikai feladatok teszik ki a játék nagy részét, itt pont hogy erre nem lehet számítani. Nekünk kapóra jött, hogy a szoba úgy van kialakítva, hogy ha valamelyik csapat az egyik ügyességi feladaton végképp elakad, akkor kívülről a játékmester be tudja indítani pont ugyanazt a hatást, amit nekünk kellett volna elérni. Javaslatom, ha valaki emellett a szoba mellett dönt, hogy ne pánikoljatok ha az eleje nehezen indul, amint lekerülnek a bilincsek sokkal felszabadultabb lesz a játék, és a végére bepörög a dolog – mi is kijutottunk, pedig szó szerint fél óra volt az első cellaajtót kinyitni, és akkor még mindig bilincsben voltunk :) Összességében ez a hely, az aminek hirdeti magát, egy hamisítatlan első generációs pálya, ami itt a mai modern csili-vili szabadulószobák világában is lehetőséget biztosít rá, hogy visszaröpüljünk a kezdetekhez, és átéljük az 'eredeti' romkocsmák pincéjében, kis költségvetéssel üzemelő szabadulós játékot.

A Törd a fejed egy kisebb cég Újbudán, akiknek bár a honlapjuk feltűnően kevéssé dizájnos a többi szabadulószobától megszokotthoz képest, legalábbis a Dupla szökés szobájuk teljesen vállalható a maga nemében. Ugyan ottjártunkkor volt nem-működő eszköz, és ez mindig bosszantó, de nem lehet belőle általánosítani. Az alapáraik elrettentően magasak (ennyiért kapnánk jobbat ;-)), viszont állandóan akcióznak, szóval csak kis szemfülesség kell, és máris nem vagyunk olyan rosszak ár-érték arányban. Erre a szobára is illik, hogy egyszerű eszközökből építkezik, és nincs benne szép dekoráció, szóval mégiscsak egy börtön, na. A feladatok között volt egy-két egészen ötletes, de túlnyomó többségében azért azt éreztük hogy ilyen feladatok kb bárhol máshol is lehetnének. Ettől függetlenül mindig volt mit csinálni, és szépen épültek egymásra a dolgok több szálon. Bár párszor éreztük azt hogy nem tudunk mit kezdeni azzal ami a kezünkbe került (és ebből az 'az'-ból egyre több került a kezünkbe mire végre elárulta a szoba, hogy mit is kell velük kezdeni), egész szépen előre is lehetett dolgozni, szóval mikor végre átlendültünk a megakadáson, akkor már beszippantott a végjáték. A szoba a Dupla szökés nevet onnan kapta, hogy történetünk szerint miután kijutunk a cellánk rácsai mögül, akkor még a seriff irodáját is át kell kutatnunk szemben, hogy az ott fellelhető nyomokat követve megtaláljuk a végső kijárat kulcsát. Szóval egy börtön kis vadnyugati hangulattal fűszerezve :)

Ami a gyakorlati dolgokat illeti, már a fő szövegben is írtam, hogy a három közül az Időcsapda a "kellemes" távolságra lévő belvárosi helyszín, bár még a Törd a fejed is relatíve könnyen és gyorsan megközelíthető. A TRAP Factory némileg nagyobb rákészülést igényel, hogy a hamisítatlan hangulatú Csepel Művekbe eljussunk. Az árakat illetően az Időcsapda közepes-olcsó kategória ha a páros árat nézzük, mivel itt 4 fő a szoba max létszáma ezért a max kapacitásos /fő áraik nem mutatnak annyira jól, de persze kevésbé is összehasonlítható (plusz aki feliratkozik a hírlevelükre, garantált kedvezményt kap ;-)). A TRAP Factory a nagyjából megszokott viszonylag magas árkategóriával dolgozik, a Törd a fejed még ennél is magasabb alapjáraton, amiért cserébe mondjuk valamivel hosszabb a játékidő, és folyamatos akciók is vannak.

Egy Esc-Apes blogbejegyzés kapcsolódik még ide, ők a három szoba közül a Börtöncsapdában jártak, és abszolút skálán 60%-ra értékelték. Hozzá kell tenni, hogy ugyanezen blogon szerepel két másik (általunk nem játszott) "börtön" pálya is. A (jelenleg felújítás és üzemeltetőváltás alatt álló, de 2018 júliustól újra megnyíló) LogiKamra Team Börtön szobája 61%-ot kapott. A Gozsdu Prison Mission-t 85,3%-ra értékelték, habár a szöveges leírás szerint csak egy hajszálnyival született pozitívabb vélemény (külön pontszám a szoba története, így pl. a történet nélküli "tematikus" szobák ahol csak annyi van, mint a Börtöncsapdánál, hogy juss ki a börtönből, eleve némi hátránnyal indulnak). Azt a véleményüket valahol osztjuk, hogy ha abszolút skálán kell pontozni pl. díszletet és feladatokat, akkor a börtönök nehezen vetélkednek sci-fi témájú szobákkal, ahol sokkal több a lehetőség brillírozni. Szóval összességében én azt mondom, hogy mindhárom szoba tökéletes ahhoz, hogy egy egyszerű könnyen átérezhető történetben / kontextusban bárki kipróbálja a bezártságot és a szabadulós játékok alap feladatainak a logikáját. Elég más ez a három börtön, amit mi végig jártunk, de azt már ki-ki maga kitalálja, hogy melyik a neki szimpatikusabb.

Amúgy, tudtátok, hogy pont most aktuális, hogy a híres Stanfordi börtönkísérlet, amelyben az eredeti közlemény szerint hétköznapi emberek rabok és őrök szerepét felvéve pusztán néhány nap alatt extrém viselkedést kezdtek mutatni, jó eséllyel meg lett rendezve, és a fő mondanivaló nagy eséllyel nem igaz? Akit érdekel, itt a teljes (angol nyelvű) sztori, de a lényeg, hogy az eredeti dokumentáció bizonyítja, hogy az őrök nem spontán kegyetlenkedtek, hanem erre utasítást kaptak, a rabok extrém viselkedését pedig az váltotta ki, hogy miután ketten kérvényezték hogy eltávozhassanak, ezt megtagadták (tehát ténylegesen rabokká váltak vizsgálati személyekből). Szóval aggodalomra semmi ok, egy röpke óra egy börtön-játékban olyan operátorokkal akik kedvességre és segítőkészségre lettek instruálva (ráadásul annak tudatában, hogy bárki bármikor kiléphet), egész biztosan semmilyen negatív hatással nem jár. Úgyhogy hajrá adrenalin, indulhat a szabadulás!

Azt hiszem igen találó téma mikor valamilyen természeti csapás elől kell menekülnünk. Kellően realisztikus, de mégsem hétköznapi – valamint izgalmas, de nem horror. Három ilyen szobát fogok most bemutatni. Az azóta sajnos már bezárt Flee'n'Scape Vihar pályáján, ahogy a neve is mutatja, egy közelgő vihar elől kell egy óvóhelyre bemenekülni, magunkat valamint Fickót és Cirmost is mentve (hajrá kutya- és macskabarátok!). A LogIQ Rooms-ban Zero Level Energy néven jutunk egy föld alatti bunkerbe ahová egy napkitörés elől menekülünk. A Logic Arena Katasztrófa szobájáról már írtam korábban, itt egy földrengés közepette keveredünk egy furcsa pincébe.

Az elöljáróba bocsájtom, hogy mindhárom szobát ajánlom kipróbálásra. Bár elég erős preferenciám van, hogy nekem melyik tetszett legjobban, mindhárom mellett tudok érveket felhozni.

A díszlet nagyjából hasonló színvonalú (és nem túl impresszív) mindhárom helyen, de ez a történethez illeszkedik hiszen közönséges óvóhelyeken vagyunk. A Flee'n'Scape-ben picit zavaró, hogy bár valahol a szabadban kell lennünk (hiszen nemcsak halljuk a fenyegető és egyre erősödő mennydörgést, de amúgy mi a manónak menekülnénk a vihar elől), viszont ezt elég nehéz beleképzelni a teljesen hétköznapi szobának kinéző helyszínen (a természet lágy ölén ritka a szekrény, kanapé, stb). Ebből a szempontból a LogIQ Rooms alkotta szerintem a legjobbat, hiszen itt egy tervezett napkitörés elől önként vonulunk le egy teljesen hétköznapi lakásnak kinéző bunkerbe; az már más kérdés, hogy pechünkre kimerülnek az energiatelepek, és nem kaptunk elég információt, hogy hogy tudjuk beindítani a tartalék energiát, hogy kijuthassunk. A Logic Arena-ban egy földrengés után pincében vagyunk, ehhez képest szolid a terep, de valahol érthető, hogy csak némi törmelék és szanaszét heverő tárgyak jelzik a történteket, és nem leomlott falakon kell átverekednünk magunkat (ez alighanem túl extrém lenne egy átlag csapatnak ;-)).

A feladatokról most szokásommal ellentétben nem hozok táblázatot, mert mindhárom szobához egy-egy x kerülne mindhárom kategóriába: szépen elosztva szerepelnek a "varázslós" (csinálok valamit, és történik valami), a keresgélős és a logikázós / szöszölős feladatok. Amit hozzátennék, hogy a Flee'n'Scape Vihar pályán a feladatok többsége olyan volt, amivel valamilyen formában már találkoztam, nem voltak igazán eredetiek, illetve ami meg újdonság volt, arra nem sikerült rájönnöm csak segítséggel (és bár nehéz megmondani, hogy ez az én hibám vagy a szobáé, én nyilván úgy érzem, h nem volt tökéletes). Viszont rögtön ehhez hozzátenném, hogy árban jelenleg ez a pálya jelentősen alatta van a másik kettőnek, szóval aki nem tapasztalt szabadulóként vágyik valami különleges csemegére, hanem csak most ismerkedik a műfajjal annak nagyon tudom ajánlani: ár-érték arányban jót fog kapni, és tapasztalat híján az ismert feladatok is újdonságként és kellemes kihívásként fognak hatni. A LogIQ Rooms Zero Level Energy pályája viszont már tartogat csemegéket tapasztaltabb szabadulóknak is, mindamellett, hogy aki most megy először az is rá fog tudni jönni. Nem akarok spoilerezni, de itt találkoztunk néhány tényleg zseniális megoldással; az egyetlen gondom az volt, hogy a szerintem szuperötletes végső feladatot követően nem volt egyértelmű, hogy akkor most nyertünk és vége, valami drasztikusabb reakciót vártam. Még ezen kívül ami miatt nem ez kapta a max pontot, az az volt, hogy itt is problémákba ütköztem néhány feladatnál, és pár apró külső segítséget kellett kérnem ahelyett, hogy a szoba mindenre rávezetett volna. A Logic Arena Katasztrófa pályája viszont egyike volt azon keveseknek, ahol tényleg minden bent volt, ami a feladatok megoldásához kellett. Nem mondom, hogy minden feladat hűha és a legjobb amit valaha, de erősen rendben volt minden.

Az összbenyomást jelen esetben szinte teljesen elvitte nálam a feladatok milyensége, de azt hozzá kell tenni, hogy a Katasztrófa pálya kapcsán átélt kiemelkedően pozitív élmény mellett, a másik két helyen is nagyon jól éreztem magam: kedves fogadtatás, kulturált mosdó, megfelelő váró stb. Mindegyik pálya több (három) szobából áll, ha ezt is hozzáadjuk akkor kapjuk meg a pontszámokat, és az ebből számolt százalékokat.

A Logic Arena Katasztrófa szobája kapta a legmagasabb pontszámot, ami a remekül szerkesztett feladatok mellett annak is köszönhető, hogy egy "más" elemet is beépítettek, nevezetesen egy földrengés szimulátort, aminek köszönhetően az első szobában rögtön a játék kezdetén érezzük a talpunk alatt az utórengéseket. Jellemzőek a számzáras lakatok, aki ezeket unja az lehet fog picit sóhajtozni, de valójában a feladatok nagyon változatosak, van közte ügyességi és logikai is, és külön hangsúlyt kaptak az együttműködős (egyedül nem megoldható) kihívások, illetve a végjáték egy olyan feladat amihez több helyről kell a darabokat összegyűjteni, ez is pozitívum.

A LogIQ Rooms Zero Level Energy pályájára lépve kicsit úgy éreztem magam, hogy ez akár az én nappalim is lehetne, és ez mindig picit elszomorít mikor azt érzem, hogy nem kapok semmi extrát a pénzemért. Viszont a második szoba ezt felülmúlja! Már maga az átjutás is zseniális, és a bent lévő feladatok előtt is le a kalappal. Meg azért tegyük hozzá, hogy az első szobában is volt egy-két aranyos aha pillanat. Ebben a szobában elég egyedi, hogy több rész-célunk van, hiszen több energiakapszulát is meg kell találnunk, és mindegyik csak meghatározott ideig elég, szóval előfordulhat, hogy már akár 20 perc után elvesztettük a játékot. Ez egyfelől jó, mert az ember folyamatosan érzi a sürgetést (aztán a megkönnyebbülést mikor megvan a következő), másfelől egész biztosan nagyon rosszul érezném magam ha az egy óra letelte előtt kitessékelnének, hogy nem nyert. Azért gyanítom, hogy ez valójában nem történik meg, szóval inkább pozitívumként tekintek rá, hogy több kis cél elérését is ünnepelhetem játék közben.

A Flee'n'Scape Vihar szoba igazából az, amiről se jó se rossz irányba semmilyen különösebben kiugrót nem lehet elmondani. Részemről ez egy dicséret, ahogy fentebb is írtam, ez egy jól összerakott pálya, ahol a feladatok többségét meg lehet oldani annyi infó alapján ami bent van a szobában (nyilván egyénenként változik, hogy kinek mi fog előbb leesni). Szóval ezt tartom, hogy ha valaki életében először szeretne egy szabadulós játékot kipróbálni akkor menjen ide bátran, megkapja a pénzéért amit kell.

A gyakorlati szempontokból az árra már kitértünk, mert az szerepel a pontozásban, ezen a téren a Logic Arena és a LogIQ Rooms is közepesnek mondható, a Flee'n'Scape viszont kifejezetten olcsó jelenleg, mivel permanenssé tették az 50%-os árcsökkentést a kezdeti viszonylag magas árhoz képest. Mindhárom szoba 60 percre van tervezve és 2-6 játékosra. Ez utóbbi tekintetében szokás szerint javaslom, hogy inkább 3-4 fő vágjon csak neki, mert 6 embernek már nem fog elég feladat jutni, a Katasztrófa egész kellemesen párhuzamos, de mint a Zero Level Energy, mind a Vihar esetében két főnél is voltak olyan pillanatok amikor egy adott valamivel próbáltunk ketten rohangálni. Az elhelyezkedést illetően a Flee'n'Scape van rosszabb helyzetben egy eléggé külvárosi helyszínen, bár valójában tömegközlekedéssel könnyen elérhető, csak egy kis plusz időt kell rászánni.

Összességében tehát elégedett lehet mindenki, aki valamilyen természeti katasztrófa elől szeretne elmenekülni (kivéve talán ha az illető tényleg szabadulás-ínyenc aki már csak a legmagasabb színvonalú szobáktól jön lázba): három jó szoba közül választhat ki-ki a saját preferenciái alapján.

Bár a szabadulószobák elsődleges célja, hogy szórakoztatóak legyenek (és szórakoztatóak is ;-)), egyre inkább teret hódítanak az oktatási- és tudományos-ismeretterjesztő céllal létrejött szobák. Én személy szerint nagyon örülök a remek felismerésnek, hogy egy jó szabadulószobában játszva lehet tanulni. Nemrégiben egy internetes hírportálon is olvashattunk róla, hogy két magyarországi iskolában is nyílt szabadulószoba, ahol a diákok a tradicionális számonkérések mellett / helyett játszva adhatnak számot tudásukról. A budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium az Arany-emlékévhez kapcsolódóan nyitott egy szabadulószobát, amely egész tanévben nyitva áll az iskola diákjai számára; a logikus gondolkodáson túl matematikai, szövegértési, térképolvasási és egyéb ismeretek is szükségesek a sikeres kijutáshoz, mint ahogy ez nekem is volt szerencsém megtapasztalni. Ezen kívül a hírek szerint vidéken a szarvasi Szlovák Általános Iskolában is nagy erőkkel (és az Emmi jelentős anyagi támogatásával) dolgoznak szabadulószoba kialakításán, amelyben a tananyag alapján összeállított feladatokat kell majd a tanulóknak megoldaniuk a kijutáshoz. A középiskolák után, pedig az első egyetemi szabadulószoba is megnyílt, mint arról a BME hírportálján olvashatunk.

Szerencsére ezen iskolák/egyetemek diákjain/hallgatóin kívül bárki másnak is lehetősége van tudományos szabadulószobákat kipróbálni, hiszen számos ilyen üzemel a nagyközönség felé teljesen nyitva. Nézzük is, mire gondolok! A Korányi Frigyes orvosi szakkollégium Paralel néven nyitott szabadulószobát, és bár az “alap” szobájuk csak minimális természettudományos ismereteket igényel (és a nevéhez hűen több szálon is el lehet jutni a megoldáshoz, ha épp valamelyik ismeretünk hiányzik), azért így is érezhető hogy orvosok készítették; ráadásul létezik egy (általam nem játszott) verzió kifejezetten orvosoknak / orvostan hallgatóknak. A Csodák Palotája, azt hiszem minden mostani szülőnek ismerős még a gyerekkorából, és érdemes tudni, hogy ez a remek hely a tudományos-imeretterjesző játékok sorába beillesztette a szabadulószobákat is. A négy szoba négy különböző tematikát fed le, és itt-ott azért szükség van némi alap természettudományos ismeretre. Ezzel szemben a többi tudományos szabadulószoba nem külső ismereteket vár el, hanem éppen az ismeretátadás a célja. A Természettudományi Múzeumban is üzemeltetnek szabadulószobát a múzeum dolgozóinak feladataival és a múzeum preparátumait felhasználva. Ez korábban Knowland néven futott, aztán nemrégiben névváltás történt, és most MTMszabadulóként lehet rájuk találni.. Én a Hundead Quit pályájukat próbáltam, ahol emberi csontok vizsgálgatásával lehet kiszabadulni, de van egy másik pályájuk is Dare to win néven, ahol állat- és növénypreparátumok állják a kijutni vágyók útját. A Humusz szövetség Pucolj ki néven üzemeltet újrahasznosító szabadulószobát, amely mint neve is mutatja a hulladékgazdálkodás és újrahasznosítás témakörére épül. Kifejezetten oktató (illetve drogprevenciós) céllal jött létre a főként 14-18 év közötti fiatalokat fogadó (és ezen korosztály számára ingyen látogatható) Tudat-törő szabadulószoba a XIII. kerületi Prevenciós Központ üzemeltetésében (ide is ellátogattam a közelmúltban ;-)). Illetve még megemlítem, hogy nemsokkal ezelőttig a Hegyvidéki Helytörténeti Múzeum is üzemeltetett szabadulószobát Műkincstolvajok néven, ezt sajnos már csak mások elbeszélésén keresztül élvezhetjük. Továbbá szintén ideiglenes jelleggel a Kutatók Éjszakája alkalmából is számos helyszínen rendeztek be alkalmi szabadulószobákat.

Mindegyik tudományos szobában, amit próbáltam remek élményekkel gazdagodtam, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire nagyszerű és úttörő kezdeményezésnek tartom az ilyen formájú játékos tanulást. És mivel mindegyik nagyon más (mind a célját, mind a játékmenetét tekintve), elég nehéz is összehasonlítani őket. De természetesen meg fogom próbálni, márcsak azért is, hogy támpontot adjak ha valaki nem csak a téma alapján szeretne választani, hanem egyéb szempontokat is figyelembe véve.

Mindegyik szobáról elmondható, hogy nem luxuskivitelekről van szó (bár a tudat-törő szobában egy szponzornak köszönhetően valódi autóroncs van, hm határeset luxus), inkább azt mondhatnánk, hogy kis költségvetésből hozták ki a maximumot a nemes cél érdekében. Ennek megfelelően lássuk, hogy melyik szobában melyik általam választott szempontra fektettek nagyobb hangsúlyt.
Talán a Knowland az egyetlen ahol komolyabb marketing van a szoba mögött, illetve ami a díszletet illeti még ha kéznél is volt a múzeum gyűjteménye a szoba berendezéséhez, azért játékosként igencsak menő valódi emberi preparátumokkal dolgozni kellékként. Hasonlóan autentikus a díszlet a Karinthy Gimnázium Arany János szobájában, itt egy helyi múzeumtól kaptak bútorokat a pálya berendezéséhez, ami így teljesen hitelesen hozza a történet szerinti Arany János múzeumot. Nekem szintén nagy kedvenc volt a Tudat-törő rendkívül egyedi díszlete, a pályán egy szerhasználó/függő fejében/tudatában vagyunk, amit már első hallásra sem egyszerű megjeleníteni, de a látvány is remekül sikerült, és nagyon hatásosak hozzá a hang bejátszások (narráció) is. Szintén nagy kedvencem volt a Csodák Palotája Megújuló város szobájában az aprólékosan megépített terepasztal, ahol tulajdonképpen a játék története játszódott. A Mérnök szobájában nem volt ilyen meghatározó díszletelem, de azért ott is jópofák voltak a kellékek és a falfestések. A Humusz Pucolj ki szobájában egy házibuli utáni helyszínre kerülünk, ennek megfelelően szétdobált szeméttel és egy átlag szobába illő kellékekkel. Bár a helyszínből önmagából adódik, hogy nem igényel különleges díszleteket, nekem speciel nagyon tetszett, hogy számos újrahasznosított tárgy kerül bemutatásra a potenciális használati helyén (farmerekből varrt fotel, újrahasznosított papírból füzet, újrahasznosítós Activity játék, újságpapírból sodort díszek). A Paralel szobában talán kevésbé éreztem magam egy professzor dolgozószobájában, bár tény hogy ahhoz képest hogy egy kis pincehelységben voltunk azért kihozták belőle amit lehetett, és a kellékek között is voltak ötletesek (amik itt a feladatok részét képezték).
Ami a történetet illeti szerintem egyértelműen a Hundead Quit pályánál volt ez a legjobban kidolgozva. Egy megtörtént esetre alapoztak, amikor egy élőhalottat eltemettek; a valóságban a történet tragikus mód az eltemetett halálával végződött, nekünk azonban most lehetőségünk van visszamenni az időben és megmenteni őt. Egy remek (tényleg remek!) videóban felvezetve ismerkedhettünk meg a történettel és a játék során végig benne maradtunk a sztoriban, ezen a téren maximálisat teljesítettek. Nagyon más a történet a másik kedvencem, a Tudat-törő esetében, itt szintén egy remekül komponált videóval indítunk, és az egész pálya során ez a narráció kísér végig minket. Egy szerhasználó/függő fejében vagyunk, az ő gondolatait halljuk, és egészen születése előttől a jelen pillanatig végig kísérjük, hogy mi történt vele, hogyan vezetett az események láncolata a függőséghez, és merre lehet ebből a kiutat keresni. Fontos hangsúlyozni, hogy itt is megtörtént esetekből merítettek, és tényleg nagyon ütős az egész. A többi szobában is rendben volt a történet, egyszerűen csak a Knowlandé és a Tudat-törőé annyira profi és annyire egyedi volt, hogy azt lehetetlen utolérni. A Paralel szobában egy professzor dolgozószobájában kell egy fájlt megtalálni, ami közelebb vihet minket a világ megmentéséhez. A Pucolj ki pályán egy házibuli után kell kipucolni a szobát, majd elpucolni a helyszínről mielőtt a szülők hazaérnek (szerintem zseniális szójáték!). Az Arany János múzeumban véletlen bent maradtunk záróra után, és egy óránk van kijutni mielőtt odaér a teremőr, és intézkedést kezdeményez. A Csodák Palotájában pedig a mérnök szobájában, egy titokzatos mérnök tanítványaiként kell működésbe hoznunk egy félbehagyott gépezetet; a megújuló város szobában, pedig egy városka lakóit kell meggyőzni, hogy váltsanak megújuló energiaforrásokra mielőtt felrobban az őket árammal ellátó széntüzelésű erőmű.
A feladatok tekintetében a Pucolj ki pályán éreztem kicsit azt, hogy ez kevés - no nem azért mert olyan könnyű lenne időre teljesíteni (nekem is csak épphogy az utolsó percben sikerült, és segítséggel); az egy nagy feladat ami bent van (egy kicsi és egy közepes feladat mellett) az nagyon sok időt vesz igénybe. Szóval a többi szobához képest azt érzem, hogy három feladat kevés egy pályára, bár az oktató jellegből adódóan viszont tényleg szükség van arra a nagy és hosszú feladatra, szóval nem mondom, hogy lenne ötletem hogy lehet jobban megoldani. A többi pályára egységesen mondható, hogy kellő mennyiségű feladat van, és azok mind szórakoztatóak, változatosak. A Hunded Quit volt ahol tényleg nagyon látványosan elrugaszkodtak a klasszikus szabadulószobás feladatoktól, a másik három szobában azért a feladatok terén különös meglepetés nem ér minket (minden szépen a helyén van, és követi egymást úgy ahogy azt elvárnánk).
Az árat tekintve a Karinthy gimnáziumban a tanulók ingyen használhatják a szobát, illetve a Tudat-törő is térítésmentesen látogatható iskolás csoportoknak, ezt alighanem lehetetlen felülmúlni :) A Humusz és a Csodák Palotája szobái olcsóbbak, a Paralel és a Knowland piaci árnak megfelelően áll rendelkezésre.
Az összbenyomást illetően nem szeretnék differenciálni, mindenhol nagyon kedves és lelkes játékvezetőkkel találkoztam, és remek élményben volt részem.

Mint fentebb írtam mindegyik tudományos szobát azért kicsit olyan szemmel kell nézni, hogy nem a sztárszobák költségvetésével dolgoznak, hiszen egy-egy teljesen más profilú intézmény alakította ki őket. Ennek megfelelően a feladatok is zömében első generációs logikai és ügyességi feladványok, ezen belül viszont úgy gondolom hogy többségében nagyon jól el lettek találva. A Hundead Quit és a Tudat-törő nem, de a Paralel, a Pucolj ki és az Arany János is alapoz emellett elrejtett tárgyak megkeresésére. (Speciel a Tudat-törőben nagy a csábítás, h az ember vakon keresgéljen, mert nagyon sok berendezési tárgy van díszletként, de inkább információt kell megtalálni, mint fiókokat kinyitogatni ;-).) Ezen kívül a Paralelben van még egy látványos varázslat elem is; illetve a Hundead Quit végjátéka is varázslatként hat.
Nézzük akkor sorra a szobákat!

A Knowland Hundead Quit pályája kapta az egyik legmagasabb összesített pontszámot, és tényleg azt mondom, hogy érdemes bárkinek kipróbálni (talán az egyetlen kizáró ok, ha valaki viszolyog az emberi csontoktól, mert akkor nem sok nekivaló feladat lesz). Mint fentebb is írtam, szuper történet van, tökéletesen élethű környezetben (az egyetlen problémám a plafonon futó cső, ami nem illett oda, de tudom ne nézegessem a plafont; illetve a kriptahangulathoz képest tisztességesen volt fűtve a szoba, nekem melegem volt). Ez tipikusan olyan pálya, ami tapasztalt szabadulóknak is meglepetést fog okozni, hiszen egy röpke óra alatt régészeti alapismereteket (de tényleg csak nagyon alap ismereteket) kell elsajátítanunk, hogy megoldjuk a rejtélyt. Lakatok kinyitása helyett az időutazásunkat segítő tableten kell a válaszokat beírni, hogy tovább léphessünk a következő feladatra. Nekem speciel ez volt a játék gyenge pontja, mert a tabletet eléggé tájidegennek éreztem (de tény, hogy a lakattal lezárt koporsók se lettek volna kevesébe tájidegenek. Illetve ebből a játékmenetből adódott az is, hogy teljesen lineáris a pálya, egyszerre egy feladat van, amin mondjuk dolgozhat két ember is, de több talán nem annyira. Ügyességi feladatok nincsenek, és a végjáték egyetlen varázslatként ható elemét kivéve végig csak a tudományos logikára (ergo józan paraszti ész és értelmező olvasás) hagyatkozhatunk.

A Tudat-törő szoba lett az én értékelésemben a másik legjobb tudományos szoba, ezt köszönheti többek között annak a rendkívül szimpatikus döntésnek, hogy ingyenesen látogatható, illetve a történet, a díszlet és a feladatok terén is maradandót alkottak. Tényleg csak bátorítani tudok minden középiskolást (és középiskolai tanárt!), hogy látogassa meg a szobát - garantáltan maradandó élménnyel fognak távozni, és ez a remek szabadulós élmény tökéletesen megalapozza a hangulatot ahhoz, hogy kötetlenül lehessen szakemberekkel beszélgetni drogfüggőségről és prevencióról. Amit még kiemelnék, hogy a Tudat-törő pályán nagyon sok olvasnivaló van, amit alapból én nem szoktam szeretni egy szabadulószobában, viszont itt rendkívül igényesen vannak a szövegek megcsinálva és teljesen jól passzolnak a történethez (sok szöveg nem is képezi feladat részét, inkább illusztráció). A szoba-üzemeltetők elmondása szerint is a játékosok nagyon szokták szeretni ezeket a szövegeket olvasgatni, és többek között ez is hozzájárul, hogy egy 5-6 fős csapatot is mindvégig le tudjon kötni a szoba, mert azoknak is van "tennivaló" akik nem épp az aktuális lakat kinyitásán dolgoznak. A feladatok egyébként nem nehezek, gyakorlatilag végig vannak vezetve a csapatok a pályán, ahol meg kell találni a megfelelő információt, ami egyből meg is adja a kódot, még különösebb logikus gondolkodásra sincs szükség (sőt, én is csak túlbonyolítottam). Viszont hozzá kell tenni, hogy annak ellenére, hogy egy órán (vagy kinek mennyin) keresztül behelyettesítős feladatokat kell csinálni, nem érezzük úgy hogy monoton lenne a dolog, mert minden jól illik a történetbe, és egyébként  maguk a feladatok az adott függőség témán belül változatosak.

A Karinthy Gimnázium Arany János szobája is nagyszerűre sikerült, és mi sem szemlélteti jobban a pályát kialakító és üzemeltető tanárnő lelkesedését, minthogy még a lány wc-ben is a szabadulószobába invitáló plakáttal találkozhatunk a kézszárító mellett. Ez a szoba sem könnyű (nekem nem is sikerült időre teljesíteni), tényleg inkább olyan középiskolásokra van tervezve akiknek frissek az Arany munkásságával kapcsolatos ismereteik. Ennek ellenére a szoba egyáltalán nem tankönyvszagú, nem a magyardolgozatokból / érettségiről ismert feladatok köszönnek vissza, hanem rengeteg játékos ötlettel megfűszerezve kell számot adnunk tudásunkról. Ehhez társulnak pluszba még olyan feladatok amihez pusztán józan ész szükséges (de az Arany balladákat ismerők számára ebben is rejtőzik easter egg, ami megadja az aha élményt). Szóval csak azt mondhatom, bár minden iskolában lennének ilyen kezdeményezések, már ha fele ennyire jó szobákat csinálnának az is meghozná a diákok kedvét.

A Humusz szövetség Pucolj ki szobájában a hulladékgazdálkodás és újrahasznosítás alapjaival ismerkedhetünk meg. Mindezt egy remekül illeszkedő kerettörténetbe csöppenve, amit a bejárati ajtón olvashatunk teljes részleteiben, hogy akkor miért is pont nekünk kell itt kitakarítani, és miért csak szűk egy óránk van (le a kalappal ezt jól kidolgozták!).  Mindenképp úgy gondolom, hogy érdemes a téma iránt érdeklődőknek (akár iskolás csoportoknak) ide ellátogatni, a házigazdák a szabadulás után is szívesen elbeszélgetnek a csoportokkal, átnézik, megmutogatják, megmagyarázzák a dolgokat. Egyébként már önmagában a helyszín is felüdülés, alig pár méternyire a 4-6 villamos forgatagától madárcsicsergés és patakcsörgedezés fogadja a látogatókat, nem is kell képzelőerő hozzá, hogy úgy érezzük egy másik világba csöppentünk. A szoba egyetlen hátránya a többiekkel szemben, hogy nincsenek benne plusz feladatok. Az persze természetes, hogy a hulladék újra hasznosításra fókuszáltak, de emellett talán megfértek volna még pusztán logikai és ügyességi feladatok, leginkább úgy beépítve a játékmenetbe, hogy senki se maradjon ki azokból az ismeretekből amit elsajátítani hivatott a pálya.

A Paralel szobát is nagyon élveztük! Látszik, hogy a tervezők szándékosan úgy alakították a játékmenetet, hogy egy információhoz több útvonalon is hozzá lehessen jutni. Ez egyfelől jó, mert így ha valaki valamelyik feladatot nem tudja megoldani akkor is elérheti a végső célt, ugyanakkor picit rossz érzés mikor megold az ember egy feladatot, és cserébe nem valami új információt kap, hanem olyat aminek már a birtokában volt. De erre a tényre teljesen korrektül felhívják a figyelmet a honlapon, szóval mindenki maga dönt. A feladatok változatosak, logikai és ügyességi is, van ami jobban szöszölős, van amit hamarabb meg lehet oldani, szóval ez tényleg teljesen rendben van. Az orvostudományokat eléggé tágan értelmezi a szoba, szükség van alap biológia-kémia tudásra ugyanúgy mint kórházas sorozatok ismeretére. Szóval érdemes képességeit és tudását tekintve jó vegyes csapattal nekivágni, és odabent pedig minden részletre odafigyelni. Még ami itt más a fenti négy szobától, hogy van a pályán egy bónusz-nak jelölt feladat, ennek a megoldása nem szükséges a sikeres szabaduláshoz, de így hozzá lehet jutni egy kis édességhez. Szerintem ez aranyos ötlet, és lehet ilyet látni pár más szabadulószobában is; itt most nekünk picit keserű szájízt hagyott, mert pont nem sikerült már a bónuszt megcsinálnunk időhiány miatt, és olyan érzés volt, hogy hiába mentettük meg a világot, egy aprócska hiányérzet azért maradt.

Talán nem túlzok, ha az állítom, hogy a tudományos ismeretterjesztés alighanem legnépszerűbb, és legismertebb központja a Csodák Palotája. Én személy szerint bízom benne, hogy már közel vagyunk ahhoz, hogy ne legyen Budapesten olyan gyerek, aki ne jutna el ide legalább egyszer vagy családdal vagy iskolai csoporttal, hogy maga is kipróbálhassa az itt található természettudományos játékokat. Remekül illeszkednek ebbe a profilba a természettudományos szabadulószobák, igazi családbarát program, bár teszem hozzá tisztán felnőtt csapatoknak is nagyon jó szórakozást nyújt. Most először A mérnök szobáját mutatom be, ami talán leginkább ajánlott első szabadulásnak, utána pedig A megújuló város következik, ami besorolása szerint nehezebb, összetettebb. Ezen kívül két szoba van még itt, a Vészhelyzetben egy kórházba szállított beteg életét kell megmentenünk; ez a szoba leginkább 12 éven felülieknek ajánlott, bár nincsenek horror elemek, de ténylegesen orvosi leletek, illetve egy egészen élethű „beteg” vár minket a szobában. Ezzel szemben a Világjáró nagy kedvence a gyerekeknek, itt földrajzi ismereteinket kell elővenni, és egy izgalmas kincskereső expedíció során beutazni bolygónkat.
A mérnök szobája a fizika és mérnöki tudományok tárgykörét igyekszik körüljárni, és valóban egy jó kis bevezető szoba annak, aki kevésbé ismeri a műfajt, hiszen itt megvan minden „alap” dolog, ami egy szabadulószobában lenni szokott. Van együttműködős feladat, és van olyan is, hogy több helyről kell darabokat összeszedni, hogy egy nagy egészet kirakhassunk. A szobában a lakatok dominálnak, de ebből is minden alap típus megvan: számzárasok, három- és négyszámjegyű kóddal, betűkombinációs, iránykombinációs. Ezen kívül van több olyan feladat is, ami valamilyen elektronikus trükkel és/vagy mechanikailag működik, ezek nagyon jópofák, és akad köztük, ami még tapasztalt szabadulóknak is újdonság lehet, sőt kapcsolódik is a Csodák Palotájától megszokott illúziókhoz/játékokhoz. Külső ismeretre egyetlen feladatnál van csak szükség, ez is kb általános iskolás szint, de be kell vallani engem mégis megakasztott, mert egyébként a szoba nem külső ismertekre alapoz, így azt vártam, hogy majd valahol találni fogok valamit, amit segít. Szóval összességében tényleg egy jó kis szoba ez, érdemes beiktatni a programba, amikor megtesszük AZT a látogatást a gyek(ek)kel a Csodák Palotájában.
A megújuló város szóló szoba az, amiről azt mondtam (na jó nem én, hanem a szoba üzemeltetői), hogy talán a legnehezebb a négy közül. Valójában azonban ezzel nem akarok senkit elriasztani, ez a játék sem kifejezetten nehéz, minden szépen logikusan van felépítve, és természetesen bármikor kérhetünk segítséget. Véleményem szerint leginkább amiatt tűnhet nagyobb kihívásnak a szoba, mert az elején két összetettebb feladattal indul, és utána jönnek a „haladósabbak”, míg a legtöbb szabadulószobában pont azt szoktuk látni, hogy az elején van néhány könnyebb „bevezető” feladat, és a közepe – vége ahol szembejön egy-egy bonyolultabb. Itt is a lakatok dominálnak, és a számzáras lakatoknál mondjuk nem mindig egyértelmű, hogy melyik kód melyiket nyitja (egyszerre több azonos típusú lakat is elérhető), és ha még ráadásul nem is vagyunk teljesen biztosak a megoldásban (pl. kétféleképpen is meg lehet számolni valamit), akkor egy kis plusz időbe telik, mire mindent kitekerünk. De ezzel együtt is van időnk szépen végigcsinálni mindent, csak tényleg az a fontos, hogy alaposan körülnézzünk, nincs semmi felesleges a szobában, minden kelléket fel kell használni, és ha úgy érezzük, hogy egy feladathoz valami még hiányzik, akkor ez bizonyára így is van, szóval keressünk tovább. Én személy szerint bátorítok mindenkit, hogy nyugodtan merjen ebbe az összetettebb szobába is belevágni. És annak se kell félni, aki hozzám hasonlóan távol szeretné tartani magát az elvakult környezetvédőktől, nem propagandaszobáról van szó, inkább érdekes információkat kapunk többek között arról, hogy mennyi energiát fogyasztanak különböző hétköznapi elektromos eszközök. Az pedig külön látványos, ahogy a szoba központi dekorációját képző terepasztal fokozatosan mintegy varázsütésre megéled, ahogy oldjuk meg az elektronikai trükkök által vezérelt feladatokat.
Szóval konklúzió: bíztatok mindenkit, hogy válasszon neki szimpatikus szobát, és irány összekötni a kellemest a művelődéssel! Ezekről a pályákról most nem fogok tudni független értékeléseket mutatni, mert a facebook-on kívül nem nagyon vannak jelen más ilyen fórumon.

Végezetül ha valaki nem csak kipróbálás céljából olvas szabadulószobákról, akkor íme a Hegyvidéki Helytörténeti Múzeum már bezárt Műkincsolvajok szobájáról az élménybeszámoló az esc-apes tollából.

Már alig néhány szabadulószoba végigjárása után is tapasztalhatjuk, hogy bár mindegyik pálya más és más, azért sok dolog van amiben egyre rutinosabban vagyunk. Ez az is jelenti, hogy sok dolog nagyon hasonló a szobák között, bizonyos feladattípusok visszaköszönnek, és a dolog logikája egészen hasonlóan működik mindenhol. Éppen ezért tartom nagy érdemnek, ha bizonyos játékok tényleg másak, mint a többi, és tudnak valami olyat belevinni a kalandba, ami a már tapasztaltabbaknak (de a tapasztalatlanabbaknak épp úgy) nagy és új élményt nyújt. Valószínűleg a listám nem teljes, de most összeszedek pár olyan helyet, ahol én azt láttam, hogy ilyen más élmény éri az embert. Legfrissebb ilyen más élményünk egy Rejtélyes Vacsora volt, mégpedig azok közül is egy idei őszi újdonság, a Világszám! című interaktív vacsoraszínház, ahol finom ételek fogyasztása közben kellett egy gyilkosságot felderítenünk a történet szereplőit megtestesítő színészek kikérdezésével. (Korábban is voltunk már rejtélyes vacsorán ugyanígy a Rejtélyek Háza szervezésében, a Gyilkosság vacsorára  című programjuk gyakorlatilag egy terített vacsoraasztal mellett játszódó szabadulószoba, aki inkább lakatokra és feladványokra vágyik a vacsora mellé, az görgessen le a poszt végéig.) Aztán említeném a Logixity élőszereplős játékait (mi a Kaland az idegenlégióban pályájukat próbáltuk, de van több élőszereplős szobájuk is). Talán sokaknak nem ismeretlen a jelenség, hogy egy szabadulószobában egy színész is van – főleg ha a Big Bang Theory-ban (magyarul: Agymenők) találkoztunk először szabadulószobával, aholis egy zombie mellé zárták be a szereplőket – de kicsiny hazánkban ez nem egy elterjedt szokás, és nagyon eltérő élményt adott a máshol játszott szobákhoz képest. Szintén nagy kedvencem volt a Logic Arena Katasztrófa szobájában a földrengés szimulátor (a honlapon a leírásban is szerepel, szóval nem lövök le vele nagy poént), valahol apróságnak tűnhet, de sokat hozzáad a beleéléshez, és be kell vallani teljesen más élmény így gondolkozni, hogy közben mozog a lábunk alatt a talaj. (Zárójelben teszem hozzá, hogy a földrengés csak addig tart amíg az első szobában vagyunk, nem a teljes játékot így játsszuk végig – gondolom ezt van aki sajnálja, van aki kevésbé.) Egy másik a listámon szereplő "más" pálya a PánIQ Láthatatlan erdő szobája, ahol végig teljes sötétségben kell játszani. Elsőre ijesztőnek tűnhet, de valójában hamar hozzászokik az ember, hogy a látás helyett más érzékszervekre támaszkodjon, és máris a méltán híres Láthatatlan Kiállításhoz hasonló élményben var része, miközben még feladatokat is kell megoldania. A győrieknek van még olyan szerencséje, hogy ilyen játékot próbálhatnak (mint ahogy mi nem), ugyanis a Szabadulós Pince üzemeltet Vak szemtanú elnevezésű krimi szabadulós játékot, ami kimondottan egy érzékenyítő program és a játék során egy látássérült kolléga segíti a csapatokat, a fent említett kiállításhoz hasonlóan (és egyébként pl. egy osztálykirándulás keretein belül más érzékenyítő programokkal is összekapcsolható, úgymint vak séta a városban). A legújabb teljes sötétben játszódó szabadulás pedig a fent említett Logixitynél érhető el, itt egy vaksötét egyiptomi sírkamrából kell kijutni; még nem próbáltuk, de izgin hangzik. A játék olyan szempontból is különleges, hogy mindössze 3 négyzetméter az egész sírkamra, így szokatlanul szűk helyen kell játszani. Ilyen szűkösen más szabadulós élményben még a Nightmare in Budapest két fős Élve eltemetés pályáján lehet részünk. A Sweet Escape-nél két szobájukban (Mézeskalács házikó; Cowboy – mi az előbbit próbáltuk) lehetőség van a játékba saját fényképeket beépíteni (amennyiben előre elküldjük azokat), és így a saját arcunkra formálni a kiszabaduláshoz szükséges végső nagy feladatot. A Mars Mission egy viszonylag frissen indult szabadulószobás kezdeményezés, ami sok kisebb szabadulós "állomást" helyezett el egy szobában, és a legfőbb mássága, hogy gyakorlatilag lehetetlen az egész szobát teljesíteni a rendelkezésre álló 90 perc alatt (legalábbis eddig még senkinek nem sikerült), tehát nem úgy mérik a rekordokat, hogy melyik csapat hány perc alatt szabadul ki, hanem hogy melyik csapat hány állomást old meg adott idő alatt – ami már csak azért lényeges, mert így mindenki garantáltam másfél óra szórakozást kap a pénzéért, és nem lesz aki félidőben kiszabadult. Nekem ehhez elég hasonló, és szintén nagyon klassz élmény volt a Mystique Room-ban a Wollongong tornya, ahol minimál háttértörténettel kellett egy hatalmas dobozba bejutni, ahol a feladatokon volt a hangsúly. 

Kezdeném is akkor rögtön a legfrissebb élménnyel, főleg mivel az interaktív vacsoraszínház a Rejtélyek Háza tolmácsolásában olyannyira "más", hogy úgyse igazán illeszthető bele a többi szobával közös értékelésbe, inkább itt az elején leírom, hogy mire lehet náluk számítani. Adott egy történet, amit többé-kevésbé a honlap illetve a facebook esemény leírásai alapján is megismerhetünk: egy Éji cirkusz névre hallgató új attrakción dolgozik egy különös társulat, ám egyik reggel holtan találják a társulat egyik tagját. A cél tehát: ki kell deríteni ki tette! A játék forgatókönyve pedig a következő: megérkezünk a Városliget egy elegáns éttermébe, és elfoglaljuk a helyünket az üveggel borított kerthelységben (kilátással a tóra). A nyílt eseményen is minden csapat külön asztalt kap (ha ketten érkeztek, akkor két fős az asztal, ha meg pl négyen, akkor annyi; egyébként nagyobb csoportok privát eseményt is foglalhatnak), ez sajnos idén ősszel fontos biztonsági szempont. Minden csapat kap egy-egy mappát (melyek tartalma azonos), ebben elolvashatjuk a történetet minden részletével, megnézhetjük a lakás alaprajzát, aminek persze fontos szerepe lesz, és találunk még egyebeket, amiről később kiderül, hogy mit is jelent. A nyolc karakterről is olvashatunk rövid leírásokat, kapunk is kellő időt az elején, hogy mindent áttanulmányozzunk és képbe kerüljünk az üggyel kapcsolatban. Az este struktúráját a tíz perces kihallgatások határozzák meg, van szereplő, aki egyedül érkezik, van akik ketten (pl egy testvérpár), játsszák a szerepüket, mi pedig kötetlenül közbekérdezhetünk. Ez a formátum persze magától adja, hogy bátrabb és rámenősebb résztvevők jobban uralják a kihallgatást, de az est moderátora nagyon ügyesen irányította az eseményeket, hogy mindenki szót kaphasson, sőt ő maga is közbeszólt, ha valahol nagyon mellékvágányra mentünk. A programba természetesen be van építve, hogy ételt és italt szolgálnak fel (a főétel és a desszert fix, és benne van az ára a program árában, italt itallapról lehet kérni, és utólag kell rendezni). Illetve szintén vannak rövid szünetek beépítve, amikor jegyzeteinket átnézve tanakodhatunk, esetleg egyéb szükségleteinket intézhetjük.
A program fő gerincét a felderítendő történet adja, és én úgy gondolom ezt jól sikerült belőni. A játék elején több szál is felmerült, amin elindulhattunk, de a kihallgatások végére viszonylag egyértelművé vált, hogy mi volt a gyilkos motivációja. Viszont még ekkor sem volt teljesen egyértelmű, hogy ki tette, ehhez tényleg picit részletesebben össze kellett rakni a hallottak alapján kialakult képet, leleplezni, hogy ki hazudott, és kinek az állításait támasztják alá mások is. Én a magam részéről viszonylag sok krimit olvasok, és úgy gondoltam, hogy tudom mire kell egy kihallgatáskor odafigyelni, de meglepően nehéz feladat volt ez így élőben, szóval már csak ezért is javaslom bárkinek kipróbálni, mert saját magát jobban megismeri azáltal, hogy megtapasztalja miként reagál. Ezen kívül a színészek is természetesen központi szerepet töltenek be az élményben. Be kell vallanom, hogy eddig csak klasszikus színházzal volt dolgom (színpadon megy az előadás, nézőtérről nézik), szóval erről nehéz véleményt formálni, főleg azért is, mert a színjáték jelentős részét a résztvevők adják, nem mindegy, hogy mi magunk mennyire tudunk karakterben maradni. Nekem személy szerint az volt az érzésem, hogy inkább egy színjátszós fél-amatőr társulat az, aki az este során velünk volt, de ez senkinek ne vegye el a kedvét, inkább csak érdemes számítani rá, hogy fiatal színészek improvizációját fogjuk látni, nem pedig egy csupa nemzet színészeiből álló társulatot. A harmadik, és szintén nem elhanyagolható, komponens pedig, hogy enni-inni kapunk, én ezzel is maximálisan meg voltam elégedve. Picit azért térek ki rá, mert az esemény leírásában az szerepel, hogy a játék ára "egy sörkorcsolyát és egy desszertet" tartalmaz, nekem pedig (mint utólag kiderült) fogalmam sem volt róla, hogy mi az a sörkorcsolya. Ugyanis még a gyerekkoromból őrzött emlékeimben, a sörkorcsolya egyfajta péksütemény, olyan csavart rúd magvakkal. Ami már ahogy leírtam érzem, hogy irreleváns, mert itt nem ezt kaptuk, hanem egy salátával, mártogatóssal, bagett karikákkal gazdagon megpakolt tányért. És igen, desszertet is.
Szóval igen, nincsenek lakatok, nincsenek kódolt üzenetek (bár mint írtam, ilyet is kaphatunk vacsora mellé, lásd a poszt alján), van helyette viszont egy nyomozás, ami ahhoz képest hogy játék, mégis a kereteken belül maradva kellemesen élőnek hat, és mi is belevonódunk. Viszont mindvégig játék a játék, nincs halottkém jelentés, és semmi egyéb olyan nyomozati anyag, amitől bárki kellemetlenül érezhetné magát, ez egy tisztán logikai feladat, ahol a szórakozás a cél, nem a vérfagyasztó részletek. Szóval ha "más" élményre vágyunk, akkor ez garantáltan olyan, és tényleg csak dicsérni tudom a szervezést, profin meg volt tervezve az est forgatókönyve, tartottuk az időket, de senkibe nem fojtották bele a szót, ráadásul sokat agyaltunk és gondolkoztunk, de a vége mégis sikerélmény lett, szóval minden tekintetben maximálisan elégedetten távoztunk.

Szintén már jóval az poszt után próbáltuk (speciel az egyik olvasónk javaslatára), így a nagy-közös összehasonlításból kimaradt, de itt gyorsan megemlítenénk a BrainMaze nevezetű helyet, ami arra a remek koncepcióra alapoz, hogy egy nagyobb (minimum 4 fős) játékos-csapatot kétfelé osztanak, és a két félnek egy-egy játékmenetében és feladatösszetételében eléggé különböző szobában nagyjából függetlenül kell versenyeznie a kijutásért. A hangsúly pedig a nagyjából-on van, ugyanis a két szobát egy asztalszerű tologatós szerkezet köti össze, és a játék során többször is találunk olyan instrukciókat, amit úgy kell ezen beállítani, hogy közben a szomszéd szobában is azt állítják be, amit mi diktálunk (kommunikáció csak walkie-talkie-n). Emellett pedig van pár információ morzsa, ami fizikailag fellelhető egyik vagy másik szobában (egy-egy kis lapon), de pont a másik csapatnak segít, erről mindenki maga dönt, hogy átadja-e az erre kijelölt kis szerkezetben, vagy hagyja, hogy a nehezebb úton kelljen a másik csapatnak haladnia. És nem meglepő módon mindemellett olyanok is vannak, amikor egyszerűen csak kommunikálni kell a másik féllel, mert pl mindkét szobában csak a periódusos rendszer egyik fele van meg, de olyan elemek vegyjeleire is kölcsönösen szükségünk van, amik a másiknál vannak. Ehhez foghatót tényleg nem nagyon láttunk máshol (bár olyan van pár helyen, hogy a csapatok kétfelé zárva indulnak, de itt tényleg ez a fő hangsúly, hogy összedolgozz és kommunikálj a másik féllel), de sajnos maguk a feladatok meg úgy egyáltalán a szobák kialakítása elég átlagos. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz, szépen vegyesen vannak a feladatok, és bár a túlnyomó többség valamilyen számzáras lakat kinyitásához vezet (ó, igen, ez az a hely, ahol a két szoba bármelyikébe belépve találunk egy aszalt mindkét oldalán négy-négy lelakatolt fiókkal), azért van egy-két elektronikus megoldás is (köztük egy lézeres feladattal), meg van klasszikus összedolgozós ügyességi is. Ha nem lett volna picit műveltségre alapozó jellege (pl. asszociációs találós kérdések az egyik szobában, vagy anagrammák és kakukktojások a másikban), meg nem tette volna ki a számolás az idő jelentős részét (igen, nem szeretem mikor sokismeretes egyenleteket kell megoldani, pont azért mert egyszerű és unalmas, és sokáig tart és könnyen el lehet rontani, és eleget csináltam általános iskolában), szóval ha nem pont ez lett volna a fő vonal, akkor szerintem az alapkoncepció szuperjó, és nagyon nagy potenciál van benne.

Mielőtt rátérnék a más dolgok kifejtésére, ami a poszt fő témája, elsőként szaladjunk végig a megszokott szempontokon, hogy láthassuk az extra dolgokat leszámítva is jó kis szobákkal állunk itt szemben (nem tökéletesek, nem csúcstechnológia ez mindegyikre igaz, de a "más" dolgon kívül is vannak bennük jó ötletek, ilyen szempontból azt hiszem kb egyforma szinten mozog mind a négy). Nekem legalábbis az a benyomásom, hogy ezek a szobák körülbelül egy minőséget képviselnek, apró különbségeket tudok esetleg tenni köztük az én egyéni ízlésem alapján, amit leginkább az visz el, hogy a szempontjaim között szerepel, hogy több szobából áll-e a pálya, illetve mennyire egyedi és a szobához illeszkedő a története.
A díszletet tekintve az Logixity Idegenlégió szobájában a témából is adódik, hogy nem volt különösebb díszítés, a tárgyat többsége is hétköznapi, így különösebben nem varázsolt el. A Logic Arena Katasztrófa pályája is egy hétköznapi helyszín, de nagyon hangulatosan ki volt alakítva, hogy a földrengés után a földre hullott és összetört kellékeket találtunk mindenfelé. A Sweet Escape-ben szintén szép a kialakítás, itt falfestmények adják a mesés hangulatot. A PánIQ szobában a teljes sötétség miatt végképp egyáltalán nem volt lehetőség díszletre, egyetlen látványelem volt (ez viszont nagyon tetszetős), a látás képessége, amit a játék végén visszanyerünk. Ezt mondta is a játékmester a szobához, hogy itt nagy szerepe van a képzelőerőnek abban, hogy tudjuk hol járunk, nekem ez a része teljesen jól bejött, egy kis műfű pont elég ahhoz, hogy tudjam egy erdőben vagyok – szóval aki úgy tartja magáról hogy jó fantáziája van, annak ez nem lehet probléma. A Mars Mission esetében nem igazán derül ki, hogy éppen hol vagyunk, mert nem sikerült történetet kreálni a játékhoz, de szép falfestmények vannak a helyszínen, és az egész olyan hangulatos azokkal a feladat kapszulákkal.
A történet úgy gondolom minden szobában megfelelő (ahol van), az egyedüli ami alapján különbséget lehet tenni, hogy mennyire egyedi ez a történet, illetve mennyire érezzük magunkat játék közben a történet részesének. A Katasztrófában egy földrengés után kell egy menedék-pincéből kijutnunk, ennél több információnk nem nagyon van, és azt sem tudjuk meg, hogy mit keresnek a megoldandó feladatok a helyszínen; ettől még a szoba nagyon jó, és a földrengést is érezzük az elején! Az Idegenlégióban egy halott legionárius lopott kincsét kell felkeresnünk Rejtő Jenő stílusban, itt többek között a szobában lévő színésznek köszönhetően is maximálisan a történetben éreztük magunkat, és tökéletesen illeszkedtek a feladatok a helyszínhez, és a küldetés céljához. A Mézeskalács házikóban az ismert Jancsi és Juliska mesébe csöppenünk; bár az egyébként rendkívül ötletes és szórakoztató feladatok közvetlenül nem kapcsolódnak a vasorrú bába előli menekülésünkhöz, a falon látható csodás festmények egy percig sem hagynak kétséget afelől hogy merre vagyunk (épp csak néha fel kell pillantani a feladatokból, hogy mindez eszünkbe jusson). A Láthatatlan erdő története szerint a vadász óvintelmei ellenére ettünk egy olyan varázsgombából, amitől megvakulunk, egy óránk van az ellenszert megtalálni és mindezt visszafordítani.
A feladatokról még később írok, de ezen a téren is úgy gondolom, hogy mind az öt szoba kellően változatos és megfelelő mennyiségű akadályt gördített elénk, a Logic Arena és a Sweet Escape volt az ahol különösen éreztem, hogy sok ötlet van a feladatokban (több olyan is, amivel máshol nem találkoztam még), ráadásul sikerült úgy megoldaniuk, hogy a szobába beépített rávezetések elegendőek ahhoz hogy némi gondolkodás után a homlokunkra csapjunk és megoldjuk az adott feladatot. Az egyként mind a négy szobára igaz, hogy nem kell hosszú szövegeket olvasni, hanem explicit instrukciók nélkül adják a tudtunkra, hogy mik a teendők.
Az összbenyomás alapján már végképp nem tudok különbséget tenni, mind a négy helyről szuper-jó élményekkel gazdagodva távoztunk. Ha valakit zavar ha egy szabadulószoba picit lelakottabb épületben van, akkor érdemes tudni, hogy a Logixity ilyen. A Logic Arena és a Sweet Escape pincehelységben található, ami az előbbi esetében kicsit érződik is (az utóbbi egy full felújított helyszín teljesen doh-szag mentesen). A PánIQ egy lakóépület földszintjén üzemel, nincs ugyan felújítva, de nem is különösebben lelakott. A Mars Misson pedig tényleg a lehető legelegánsabb, a várnegyed egyik előkelő hoteljében kapott helyet.
Az árat tekintve egyik szoba sem sorolható az igazán drágák közé, de azért különbségként érezhető, hogy a Sweet Escape dolgozik a legolcsóbb árakkal, mind a kétfős csapatra nézve, mind a maximális csapatlétszámmal (bár ha kérjük a saját fotós szolgáltatást, akkor az ehhez társuló felár megfizetésével már egy szinten van a három szoba – ami szint ismétlem még mindig nem a drágábbak közé tartozik Budapesten).
A szobák száma még ahol különbség van, a Logixity Idegenlégió pályája legnagyobb sajnálatomra mindössze egyetlen szoba, ha itt végeztünk akkor kész. A Sweet Escape-ben két szoba van (és bár az átjáró egyértelmű volt és nem rejtett, azért megvolt a második szobába toppanás élménye). A Logic Arena Katasztrófa pályáján három szoba van összesen (vagy ha úgy veszem még egy negyedik, ami a harmadik szobából van leválasztva, de nem lezárva), és az első és második (különösen a második) átjutásnál is értek minket meglepetések; a végső kijutáshoz kicsit kiábrándító volt az egyértelmű ajtó, de ne várjunk túl sokat ;-). A Láthatatlan erdőben minden meglepetés :) de ha körbetapogatózunk, akkor hamar megtalálhatjuk, hogy hol kell majd átjutni a második és egyben utolsó szobába. A Mars Mission több apró kapszulából áll, és valahol mindegyik egy új meglepetés mikor kinyitjuk rajta az első lakatot, de mindez egy térben van elhelyezve, szóval az elénk tárul egy új helyszín élménye azért mégiscsak hiányzik.
Ééés lássuk akkor az extrákat!
A Logic Arena Katasztrófa pályáján rögtön ahogy belépünk az első (és egyben legkisebb) helységbe, megkezdődik a földrengés. Először azt sem tudjuk hova kapjunk, nem látunk semmi egyértelmű jelet, hogy milyen feladatot kéne megoldani, aztán szép lassan elmúlik az adrenalin löket, elkezdünk higgadtan gondolkozni, és megvan az aha élmény, ami a megoldáshoz kell. Nagyjából ez a kb öt perc az ami a másság a pályán, de ez számomra annyira meghatározó volt, hogy azóta se láttam hozzá hasonlót. És persze a tökéletes élményhez az is kellett, hogy utána a következő szobák feladatai is ötletesek és változatosak voltak, meg ami nekem nagyon fontos meg lehetett őket oldani segítség nélkül, mert elég rávezetés volt beépítve.

A Logixity Idegenlégiójában egy részeg legionáriust alakító színész kísér végig minket a teljes játék során. Megérkeztünkkor a játékmester ismerteti az alapvető szabályokat, majd miután megtudjuk, hogy egy lopott kincset kell megtalálnunk egy halott legionárius szobájában (amíg a szobatársa őrségben van), akkor elmegy és szól a segítőnknek (azaz ő maga a részeg legionárius képében tér vissza). Két fővel játszottuk a szobát, és a páromnak olyan élményt jelentett a színész, hogy azóta is a toplista élén emlegeti a szobát. Be kell vallani engem kicsit frusztrált, hogy valaki közelről néz miközben gondolkozom, szóval ha más is van így, hogy nem szereti ha munka közben nézik az baj lehet. De azt meg kell hagyni, hogy az élmény nagyon egyedi volt, és a színész profi módon alakította a szerepét. Így nem volt walkie-talkie, nem volt szobába bekiabálás, hanem a részeg legionáriustól kellett kicsikarni minden információt. Ez a pont is nekem kicsit vékony jég, mert nem volt világos, hogy mi az ami infó eredetileg is úgy volt tervezve, hogy a színész adja át (pl. volt hogy hozzányúltunk egy tárgyhoz, és akkor arra ő reagált), és mi az ami már segítségnyújtásnak számít. Persze ez csak akkor érdekes ha valaki szereti számon tartani, hogy melyik szobából hány segítséggel jutott ki. Szóval összességében ez mindenképp egy kipróbálásra érdemes más élmény volt, kacagtató és ijesztő pillanatokkal fűszerezve. Az általunk játszott pályán kívül szintén élőszereplővel üzemel a Tamil Terror Tanya, a Szelleműzés, és az időszakosan elérhető Karácsony pályájuk is.

A Sweet Escape azzal tűnik ki a többi szabadulószobás cég közül, hogy rengeteg extra szolgáltatást kínálnak a szabadulás élménye mellé. Vannak közte olyanok, mint a pizzázás vagy a lánybúcsú, ami azért több helyen visszaköszön, de az egyik ilyen extra kitűnik a sorból, mert itt lehetőség van rá (némi felár ellenében), hogy a játékosok saját fényképeit beépítsék a játékba. A tulajdonosok elmondása szerint, körülbelül a csapatok 5%-a él ezzel a lehetőséggel, de nálunk eddig mindig telibe talált. A két pálya, ahol a szolgáltatás kérhető a Cowboy és a Mézeskalácsház. Fontos szempont volt, hogy a sajátképes feladat ne csak egy legyen a szoba sok másik feladata közül, hanem ez legyen a fő feladat, ami a végső kijutáshoz szükséges. Azt hiszem nem árulok el vele titkot ha azt írom, hogy a játékosok a szobában találnak bizonyos tárgyakat, amelyeken ezek a fényképek vannak rajta (a be nem avatottak legnagyobb meglepetésére), és az hogy pontosan mik ezek a tárgyak, és mit kell velük csinálni attól függ, hogy éppen a két szoba melyikében vagyunk. A gyerkőc aki a kísérőm volt a Mézeskalács szobában maximálisan feldobódott tőle, hogy saját fényképeket talál a szobában (ráadásul a tárgyak többnyire nem csak úgy vannak pl. egy kinyitandó ládikóban, hanem valahonnan kiesnek, ezzel is fokozva a meglepetést), szóval magam is láthattam ennek az erejét. Még egy máshol nem látott extra, hogy a honlapról letölthető "plusz 10 perc" kupon, szerintem érdemes élni vele, mert viszonylag sok feladat van, és jól el lehet tölteni vele az időt, jól jön még egy kis plusz az egy óra letelte után.

A PánIQ szoba az egyik legnagyobb szabadulószobás cég, számos pályát üzemeltetnek. Mi a Láthatatlan erdőn kívül még az Észvesztő-t próbáltuk, és az egyik szobájuk már itt is teljesen sötét volt, bár speciel pont ezt a szobát kevésbé élveztük, mert egy fő feladat volt benne, de azt hiába oldottuk meg jól, nem vettük észre amit kellett volna. Talán pont emiatt a Láthatatlan erdőben egyből erre a feladatra asszociáltam, amikor egy hasonló tárgyat találtam, és jó sok idő elment vele mire rájöttem, hogy itt teljesen más a feladat :). A szobát negyedik generációs hirdetik, ennek megfelelően nem logikázós számzár kinyitós feladatokra kell számítanunk, hanem varázslós technikai megoldásokra. Ahol pedig mégis logikázunk (vagy épp keresünk), ott sem a látásunkra kell támaszkodni (ami a sötétben mit sem ér), hanem leginkább a tapintásra, de azért egy-egy feladat a hallásunkat és a szaglásunkat is próbára teszi. Ez így egyszerűnek hangzik, de én azt tapasztaltam, hogy idő mire az ember átállítja az érzékszerveit, és akár kétszer-háromszor is végig kell menni egy dolgon mire rá lehet jönni, hogy mi az, és mit lehet vele csinálni. Ennek megfelelően nincs sok feladat a szobában, de azok alapos körbejárást igényelnek.

A Mars Mission esetében, mint a bevezetőben említettem a legszimpatikusabb „másság”, hogy jóval több feladat van, mint amennyire az idő elég, szóval a másfél óra szórakozás garantált, és csak rajtunk múlik, hogy mennyi feladatot oldunk meg. A játék úgy indul, hogy csapatunk kap egy „super-high-tech” szkennelőt, amit a terembe lépéskor lecsippantunk, és minden kapszula feltárását követően szintén le tudjuk csippantani, ezzel regisztrálva hogy hány kapszulát és pontosan mikor teljesítettünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyan az egész helyszín, mintha 13 mini-játék lenne benne elhelyezve, amelyeket tetszőleges sorrendben oldhatunk meg; mindeközben pedig más csapatok dolgozhatnak más mini-játékokon velünk versengve vagy tőlünk függetlenül. Így tehát tényleg teljesül az, hogy pl. egy céges csapatépítésen akár 50 fő is együtt játszhasson, hiszen egyszerűen kisebb csapatokra kell bontani a társaságot, csapatonként egy-egy szkennerrel, és már indulhat is a játék. Ugyanez a felállás garantálja, hogy a játék közben többször is lesz azon túlmutató sikerélmény, hogy egy feladatot megoldottunk, hiszen egy-egy kapszula teljesítése nagyon hasonló érzés mintha egy szobát megoldottunk volna, és átjutunk egy másikba, ahol elölről kell kezdeni a kapszula felfedezését. Két eset van, amikor nem feltétlen ide érdemes jönni: ha valakinél a szabadulós élményt legerősebben a történet határozza meg (mert itt semmilyen történet nincs, ez egy „puzzle room” ahol csak feladatok vannak, de nem mentjük meg a világot, nem hódítjuk meg a Marsot); és ha valakit zavar, hogy vele egy légtérben más csapatok is játszanak (ami egyben azt is jelenti, hogy a játékvezetők nem tudnak mindig és azonnal jönni ha kérdésünk támad vagy segítségre szorulunk). De ha valaki pont hogy olyan nagy csapattal érkezik ami „klasszikus” szabadulószobába nem férne be és/vagy leginkább a feladatok amik a szabadulós élményt meghatározzák nála, akkor ez egy nagyon klassz helyszín lehet. Annyit érdemes még tudni, hogy a feladatokhoz a szöveges instrukció gyakorlatilag minimális, és sok feladatnál nem feltétlen egyértelmű, hogy mit kell csinálni, vagy legalábbis nem biztos hogy mindenkinek az a logika fog beugrani ami az adott feladathoz kell. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy nem érezzük könnyűnek a szobát, és amit viszont magunktól megoldunk az tényleg sikerélmény.

A Mytique Roomban, mikor megérkeztünk a Wollongong tornya játékra, akkor az volt kb a köszönés utáni első mondtat, hogy tudjuk-e mire számíthatunk, szándékosan foglaltunk-e pont erre a pályára. Kell ennél több bizonyíték rá, hogy ez a pálya más, mint a többi? :) Egyébként kedvesen fel is ajánlották, hogy van más szobájuk ami szabad épp, ha szeretnénk át tudnak foglalni, amit mi (reményeink szerint) szintén kedvesen utasítottunk vissza. A játéknak van története (ami a honlapon is olvasható), de inkább csak olyan, mert hogy legyen, valójában nem sok köze van a pályához. Szóval erre a játékra is puzzle game-ként érdemes tekinteni, mert annak viszont nagyon jó! Egy minimalista szobában egy fekete-fehét négyzetekből összerakott torony / doboz. Magán a tornyon kívül semmi nem képezi a játék részét, vannak székek meg asztalok gondolkodáshoz (meg persze papír és toll), de se a fal mintája, se a csillagok állása nem nyújt információt, és nincs kulcs rejtve semmi alá. Elsőre tényleg ijesztően nincs fogás a dobozokon, hogy egyáltalán hol is kezdjük, de aztán klasszul beindul, és egynémelyik feladat nagyon ötletes, arról nem is beszélve, hogy sok a technikai megoldás. Segítséget igény szerint lehet kapni, sőt a játékmester elmondása szerint plusz idő is szokott járni akinek kell, szóval én tényleg bíztatnék mindenkit, hogy ne riadjon vissza a 10/10 nehézségtől. Még annyi extra másság van, hogy két teljesen egyforma Wollongong torony létezik a Mystique pincerendszerében, szóval minden adott egy kis egészséges versengésre is.

Ami a feladatok összetételét illeti mind az öt szobában változatos kihívásokkal kerültünk szembe. Varázslós technikai megoldások (valamit csinálok és kinyílik egy mágneszár) csak a Logixityben nem voltak, itt kisebb mértékben a keresős és nagyobb mértékben a logikázós feladatokra építettek. A Sweet Escape-nél és a Logic Arena-nál különösen érzetük, hogy a logikázós feladatok mellett szöszölős ügyességieket is beépítettek, hogy minél változatosabb legyen a felhozatal. A Sweet Escape-ben és a PánIQ-ban egy-két random elrejtett tárggyal is találkoztunk, sőt igazából még a Mars Missionben is kellett keresni, bár nyilván nem egy egész szobát feltúrva, csak a kapszulánkat átvizsgálva; a másik két szobában a keresés, mint feladat nem volt jellemző. Még amit talán érdemes kiemelni, hogy az Idegenlégió kivételével mind a négy másik szobában volt kifejezetten olyan feladat, amihez legalább két csapattag együttműködése szükséges. A Láthatatlan erdőben valójában egy ember is megoldhatja ezt (de mivel egyébként nincs sok feladat, jó eséllyel többen fognak oda csoportosulni, és úgy könnyebb is), a Mézeskalácsban és a Katasztrófában viszont van egy illetve két feladat amit csak közös összedolgozással lehet megoldani – és szerintem ez mindig jót tesz a játéknak. Hozzátenném, hogy a Mars Mission esetében nekem sem sikerült az összes kapszulát teljesítenem, így csak azokról a feladatokról nyilatkozhatok, amiket játszottam, de ott ez volt a tapasztalat, hogy szépen egymásra épülve vegyes kis játékok voltak.
Szóval ezek az ötleteim elsőre ha valaki valami mást szeretne szabadulószobában. A végére pedig hozom az összehasonlítást a gyakorlati dolgokról. Mindegyik helyszín viszonylag központi elhelyezkedésű, talán a Sweet Escape van egy icipicit messzebb, de valójában egy szabadulásnyi hosszúságú programnál nem hiszem, hogy pár percen múlik a dolog. Az árak tekintetében a PánIQ szoba két főre éri meg, a nagyobb csoportok esetében nagyon magasra megy az áruk. A játékidő többnyire 60 perc (illetve a Sweet Escape-nél van ingyen plusz 10 perc a szemfüles kuponletöltőknek), kivéve a Mars Missiont, ahol 90 percünk van (cserébe nagy létszámnál is marad a viszonylag magas ár). A játékoskapacitás 2-6 fő, kivéve a Mars Mission, ahol valójában 2-5, illetve több ilyen max 5 fős csoport is befér és tud játszani egyszerre.

Mivel nem igazán szoba, ezért csak így a végére biggyesztem a Rejtélyes Vacsora programot anélkül, hogy beilleszteném a nagy-közös összehasonlításba. A játék alapvetően az, aminek a honlapján is hirdeti magát, egy három fogásos vacsora, ami közben egy 8-10 fős (ismerősökből és ismeretlenekből álló) asztaltársaságnak egy gyilkosságot kell felderítenie szabadulószoba feladványok megoldásával, lelakatolt dobozkákat nyitva és így újabb és újabb nyomokra bukkanva. Van egyébként a Rejtélyek Házának sok-sok egyéb programja és helyszíne, így leszögezném, hogy most a Kis Fecske Presszóban megrendezett Gyilkosság vacsorára programról fogok tudni írni. A cég facebook oldalán lehet olvasni nagyon vegyes véleményeket, így kicsit úgy mentem oda, hogy ezeket okát megtaláljam játék közben; mi mondjuk szerencsére azok közé tartozunk, akik nagyon jól érezték magukat. A leggyakoribb kritika talán a felszolgált étel minősége (ár-érték aránya), nos a 7000 Ft-os jegyünkért tényleg messze nem egy gourmet vacsorát kapunk, finom volt, de semmi extra, leginkább ahhoz tudom hasonlítani amilyen az általam kóstolt kávézók fix hétköznap déli menüje olyan 1000-1500 Ft áron. Amit megfizetünk az inkább maga a játék, és hogy végig velünk van a játékvezető a program két órás ideje alatt. Ez a része pedig ha nem is hibátlan, de legalábbis nagyon jó volt. Attól függően, hogy hogyan bontjuk a részegységeket olyan 5-8 lépés kellett a rejtély megoldásához, ami kevesebb, mint egy szabadulószoba, de ebben a felállásban teljesen jól kitöltötte az időt. Nagyon tetszett, ahogy az információ több ponton is szét volt osztva, hogy mindenkinek részt kelljen vennie a rejtélyfejtésben, persze így is volt aki inkább kezdeményezett meg aki inkább háttérben maradt, de összességében kiegyenlített volt a dolog. A honlap szerint "az első fogással érkezik az első nyom" én ebből azt gondoltam, hogy majd tényleg az ételek / teríték fog titkos nyomokat rejteni, és ezeknek lesz kulcs szerepe, de nem így volt, valójában a két dolog független, az ételt a Kis Fecske pincérei szolgálták fel az általuk jónak látott ütemben, a játékhoz pedig minden elem már eleve az asztalnál volt, csak a csapaton múlik, hogy már a levessel felgöngyölíti az ügyet, vagy marad még dolga a desszert utánra is. Szerintem menő lett volna, ha a levest kikanalazva a tányér alján lelünk titkos üzenetre, de ne legyünk telhetetlenek, így is voltak jó ötletek a játékban. Az este struktúrájában így benne van, hogy rosszkor érkezik egy fogás (pl mikor mi épp egy hangüzenetre fülelünk, ami amúgy sem könnyű a hely háttérzenéje mellett), és benne van, hogy ki izgágább ki kevésbé, de nekünk kell döntenünk, hogy akkor most egy nyomot követünk, vagy evés-szünet van. Speciel ez utóbbi szerintem nagyon jót tesz az egész programnak, alapvetően mindenki éhesen érkezett, úgyhogy mindig megszavaztuk, hogy együnk, ezek voltak azok a percek mikor kicsit átbeszéltük, hogy mit tudunk addig, spekuláltunk, hogy mi történhetett, és agyaltunk, hogy mi lehet a soronkövetkező feladat. Szóval szemben azzal, ahogy egy szabadulószobán csak végigszáguld a csapat, itt meg-meg álltunk mint egy vaskos krimi olvasása közben, ami akárhogy akarjuk nem megy együltő helyben, de valójában jó is egy kicsit elgondolkozni.

Külföldi (főleg amerikai) szabadulós csoportokban a „kalózos” is azon néhány sokak által elcsépeltnek tartott tematika (börtön, zombie, stb) között van, amit már unnak, és nem szívesen látnak viszont szabadulószobákban. Itthon viszont nem látni, hogy túltengnének a kalózos szobák, ráadásul mindhárom, ami Budapesten van kifejezetten szuper, szóval úgy gondoltam érdemes a romantikus kalózlelkeket szabadulásra buzdítanom! A nevezett szobák a Kalózbarlang (ahol nincs is másik pálya, csak ez az egy), az immáron öt szobával büszkélkedő Magic Rooms Karib tenger kalózai pályája, és a Mystique Room idén nyitott Kalózöböl szobája. Nehéz eldönteni, hogy melyiket ajánlanám szívesebben, eléggé egyformán jó élmény volt mindegyik, bár a pályák valójában egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Az tény, hogy mind a feladatok terén, mind a dekorációkat és kellékeket illetően max pontos mindhárom szoba. Azért felsorolok pár egyéb dolgot, ami alapján esetleg lehet közülük dönteni (vagy marad a pénzfeldobás ;-)). Illetve itt az elején említeném meg, hogy kicsiny országunkban van még egy kalózos szoba Balatonfüreden, a Cseles Kelepce gondozásában, ami Kalóz Kaland névre hallgat. Valamint kifejezetten gyerekeknek szóló kalózos szabadulós játék a Logixity Kincsesládája. és a LogiKoffer otthonra bérelhető Kalózok Kincse szabadulós játéka.

Nem gyártottam max pontos táblázatot, mert a kialakított kis szempontjaim szerint lehetetlen eldönteni, hogy melyik lenne első és második helyezett: a díszlet, a történet, a feladatok és az összbenyomás is gyakorlatilag tökéletes, az ára pedig mind a háromnak inkább magas (Kalózbarlang: 2 főre 10 000 Ft, 7 főre 2 500 Ft/fő; MagicRooms Karib tenger kalózai: 2 főre 8 000 Ft, 8 főre 1 750 Ft/fő Mystique Room Kalózöböl: 2 főre, 11 990 Ft, 6 főre 2 490 Ft/fő).
A Magic Rooms egy meglévő film történetére alapoz, így Tortuga kikötőjéből indulunk és Jack Sparrow kapitánynak kell segítenünk valamit megszerezni. Ez kinek hátrány, kinek előny, amit lehetett volna ezen a fronton jobban csinálni, hogy a játékmesterünk csak odaadta a sztorit egy laminált lapon, és magunk ismerkedhettünk vele – de persze a fontosabb információkat (pl. hogy hogy néz ki az a tárgy amit meg kell szereznünk a küldetés során) azt elmondta/megmutatta élőszóban is. A Kalózbarlang saját történetet kreál, itt egy admirális legénységének részeként kell kiszabadulnunk kalózok fogságából és visszaszerezni a nevezett admirális kincsét. Történetünkkel egy lebilincselő videóban ismerkedhetünk meg, de így a játékmester itt is csak a gyakorlati infókat mondja el. És ha már a játék előtti felvezetést boncolgatjuk, akkor hozzátartozik a dologhoz, hogy a MagicRooms-ban van egy kialakított előtér fotelokkal és mosdóval, míg a Kalózbarlangban ilyen nincs (ez persze csak akkor szempont ha valaki korán szokott érkezni – mi kb 10 percet toporogtunk kint az ajtó előtt a téli hidegben aznapi első csapatként miközben a játékmester előkészítette a terepet). A Mystique Room szintén saját történettel dolgozik, itt az örök élet forrásvizét kell egy mágikus kehelyből elfogyasztanunk, miután azt megtaláltuk a kalózhajón. A történetet és a tudnivalókat is élőszóban ismertette a játékmester, ami pozitívum, viszont mindezt már bent a pályán tette, ami nekem fura volt, és kicsit elrontotta azt az első "belépünk és beszippant" élményt, mert helyette még a történetre kellett figyelni.
A Kalózbarlang és a Karig tenger kalózai pálya egységesen három-három szobából áll, szóval ez se segít győztest hirdetni. Mindkét helyen egy kisebb szobából indulunk, a Magic Rooms-nál több feladat is van ebben a kis szobában (ez még a Tortuga kikötő), és nem egyértelmű, hogy merre kell továbbhaladni; a Kalózbarlangban egy cellába vagyunk zárva, ahonnan látszik a második (nagyobb) szoba és egy (együttműködős) feladat megoldásával már ki is nyílt az ajtó. A második szoba a legnagyobb helység mindkét esetben, ahonnan (szintén mindkét esetben) egyértelmű a továbbjutás; talán a Kalózbarlang esetében ez a továbbjutás látványosabb/hangulatosabb, de a Magic Rooms-nál is jópofa. Az utolsó (mindkét helyen közepes méretű) szobában szintén több feladat van (mindkét pályán), ha ezeket megoldjuk akkor kijutottunk. A Kalózöböl ahol talán a legjobbat alkották a szobák számát illetően, összesen öt (de viszonylag pici) helységet alakítottak ki, ezek térben is egymás alatt-fölött találhatók, létrákon mászkálunk összesen három szinten, és az átjárók a négyből legalább két esetben elég klasszul vannak álcázva.
A díszletre és a kellékekre csak annyit tudok írni, hogy szuper! Mind a három hely tökéletes hangulat szempontjából, minőségi kivitelezés és gyönyörű. A Magic Rooms-ban vannak falfestések, amit én személy szerint nagyon szeretek, a Kalózbarlangban egyszerű barlangszerű belső jellemző, de az szép és témába illő, a Mystique Room-ban pedig egy hajót építettek be a szobába, nekem ez volt a személyes kedvencem. Külön köszönet a szójátékért, hogy a hajó belsejében két hordó "Mystique Rum" várja a szomjas kalózokat! A kellékek terén tényleg semmibe nem tudok belekötni egyik hely esetében sem, egyedül amit kiemelnék, hogy míg a Magic Rooms-ban „normál” lakatokat kell kinyitni a megszerzett kombinációkkal, addig a Kalózbarlang saját-gyártású és némiképp hangulatosabb (meg egy picit trükkösebb) lakatokat használ. A Mystique Room-ban pedig egyáltalán nincs lakat, itt minden varázslattal nyílik. Nem tudom, kinek mennyire fontos a háttérzene a beleéléshez, azért azt megemlítem, hogy a Kalózbarlangban és a Mystique Room-nál van ilyen, a Magic Rooms-nál viszont nincs. Ugyanez a helyzet a fényeffektekkel, ami bár nem okozott hiányérzetet a Magic Rooms-ban és a Mystique Rooms-ban, ellenben a Kalózbarlangban nagyon sokat hozzátett a játékélményhez.
A feladatok is mindhárom helyen nagyon jók: eredetiek, változatosak és ami a legfontosabb megoldhatóak. Lehet, hogy van akinek segítséget fog kelleni kérnie (a Magic Rooms-nál mi is kértünk egyszer, bár utólag visszagondolva tök logikus volt, és rá kellett volna jönnünk; a Mystique Room-ban kétszer is kértünk, és az egyik egy komolyabb megakadás volt), de kis szerencsével minden megoldható annyi rávezetéssel, ami be van építve. A Kalózbarlangban kizárólag „klasszikus” ügyességi és logikai feladatok vannak meg néhány keresős, nincs semmi „varázslattal” nyíló mágneszár, a Magic Rooms-ban vegyesen vannak a lakatot nyitó kulcsok és kombinációk illetve „varázslatok”, de ez utóbbi sem érződik úgy hogy szembe menne a kalóz hangulattal, szóval nekem mindkettő egyformán bejött. A Mystique Room pedig a másik véglet, nincs egy lakat sem, ennek megfelelőn a feladatok inkább keresésre épülnek, és a megtalált dolgokat (némi logikával) a helyükre kell tenni, hogy nyíljanak a titkos rekeszek, átjárók. Ami a Kalózbarlangban nagy pozitívum az ahogy a segítségkérés be van építve (szinte sajnálom, h nem kellett segítséget kérnünk), mert itt van egy plusz „szereplő” aki segít, így egyáltalán nem zökkenünk ki a történetből, ráadásul úgy van megoldva, hogy valamit tennünk kell cserébe azért, hogy segítséget kapjunk. A Magic Rooms-nál és a Mystique Room-nál a legtöbb helyről jól ismert walkie talkie módszer megy, ami azért picit kizökkent a flow-ból. Ami viszont a Magic Rooms-ban volt egyedülállóan pozitív, hogy van a pályára beépítve egy extra feladat, hogy ha valaki idő előtt végez, akkor még valamit elvégezhet, hogy „busás kincs” (valójában egy kis édesség) üsse a markát; apróság, de nekem nagyon bejött.
Az összbenyomás, mint említettem (talán túl sokszor is ;-)) mindegyik helyen maximálisan pozitív volt. Amit még hozzátennék, hogy a játék végén a Magic Rooms-ban és a Mystique Room-ban csak egy szokásos csapatkép készült rólunk (ami persze a gyönyörű dekornak köszönhetően nagyon szép), a Kalózbarlang viszont maximálisat teljesített, külön kellékekkel készültek és a facebook oldalukra egy képszerkesztővel felturbózott összeállítás került ki, amihez minden egyes csapat esetében egy némileg egyéni kis szabadulási történetet írnak. Az már csak hab a tortán, hogy van egy állandó nyereményjátékuk, hogy azok között akik bejelölik magukat a facebook képeken, kisorsolnak egy éttermi utalványt (mondjuk bár elsőre jó ötletnek tűnt, miután nem nyertem picit keserű szájízt hagyott).
Most pedig a zárás előtt következzen néhány kép a helyszínekről (fönt a Kalózbarlang, középen a Magic Rooms – Karib tenger kalózai, lent a Mystique Room Kalózöböl):

A fent leírt tökéletes szabadulószoba azért meg kell hagyni, hogy két esetben is egyáltalán nem optimális a gyakorlati szempontokat illetően. Sem a Magic Rooms, sem a Kalózbarlang messze nem központi elhelyezkedésű (bkv-val Deák térről több, mint 20 perc megközelíteni), szóval itt a Mystique Room nyer, ami kevesebb mint negyedóra. Mondjuk árban, ahogy fentebb írtuk, pont ők a drágák közül a legdrágábbak: két főre a Magic Rooms 8000 Ft, a Kalózbarlang 10000 Ft a Mystique Room 12000 Ft; a maximális (8 ill. 7 ill. 6fős) játékos kapacitást kihasználva 1750 Ft ill. 2500 Ft ill. szintén kb ennyi, 2490 Ft, de azért ezek a pályák is, bár viszonylag nagy alapterületűek azért nehezen kötnének le szerintem 3-4 embernél többet.
Végül nézzük meg, hogy mit mondanak más értékelők ezekről a szobákról. Az az igazság, hogy hozzám hasonlóan jókat. A Tripadvisor a Kalózabrlangot a 3. a Magic Rooms-t (az egész céget, nem a Karib tenger kalózai szobát) a 9. helyre rangsorolja a 177 budapesti szabadulószoba közül. Az Exitgames oldalán 9,86 illetve 9,3 pontot kapott a 10-ből a két szoba. Ráadásul a kedvenc esc-apes blogom is a top10-es listáján emlegeti őket, bár részletes vélemény még csak a Kalózbarlang (96,7%) esetében készült [a Magic Rooms – Karib tenger kalózai (96,0%) esetében csak a százalék van fent], azért az előbbiről érdemes esetleg elolvasni a kicsit más szempontrendszer szerinti véleményüket.
Szóval kalandra fel, kalóz-barátok! Aki teheti próbálja ki mind a két szobát!
A Cseles Kelepcéről (akik az általam nem játszott kalóz szobát üzemeltetik Balatonfüreden) bár nem szeretnék látatlanul véleményt mondani, de a független értékelések jóval alacsonyabbak (pl. esc-apes: 55%).

Tavaly márciusban indítottam a Szabadulós blogot, ezzel a küldetéssel "Mégis miben vagyok én más, miért gondolom hogy ez nem csak az x+1. blog? Kimondott célom, hogy nem ‛csak’ leírom a véleményem egy-egy szobáról, hanem összehasonlító posztokat fogok írni. Tehát lesz poszt családbarát szoba, kalózos szoba, olcsó szoba, tetszőleges hívó szó köré gyűlő szoba témában, hogy könnyebben lehessen válogatni kinek kinek azon a kategórián belül, ami érdekli." Azóta eltelt fél év, és azt kell mondjam elégedett vagyok, rengeteg izgalmas szabadulószobát sikerült bejárnom, és kerek egy tucat téma köré gyűjtve mutattam be őket.

Most pedig költözök, mégpedig ide, a blog.hu-ra. Ennek oka, hogy szeretnék valami újat kipróbálni, szeretném ha esetleg más olvasóközönség is rámtalálna. Elsőként átköltöztetem a már elkészült írásaimat, aztán hamarosan (és onnantól kezdve rendszeresen) új tartalommal jelentkezem.