A MystiqueRoom egy nagy (és folyamatosan bővülő) szabadulós cég, ami megítélésünk szerint nagy népszerűségnek is örvend, mind a hazai mind a külföldi játékosok körében. Ezt főleg az igényes díszleteiknek köszönhetik, és büszkén hirdetik is magukról, hogy ők Budapest egyik legszebb szabadulószobája. Azt kell mondjam az első benyomásunk a Sógun árnyékában szobában maximálisan alátámasztotta ezt az önképet. Egy letisztult kialakítású helyszín, számos Japánra utaló dekorációval, amitől azon nyomban elfeledkeztünk róla, hogy valójában egy pincehelységben vagyunk. Ha fontos az első benyomás, akkor abban most itt nincs hiba, a szobában egyetlen (kulcsos) lakat volt, amit első ránézésre észrevettünk, de egyébként minden tökéletesen rejtve volt, nem jöttek velünk szembe számzárak, vagy a környezetből kilógó feladatok. Persze később ezek is előkerültek, a feladatok jó része valamilyen számkódot adott megoldásként, amivel egy teljesen hétköznapi lakatot kellett kinyitni. Volt ezen kívül jópár (szintén átlagos, hétköznapi) kulcs és hozzá lakat, illetve egy-két mechanikusan vagy elektronikus „varázslattal” nyíló elem. Összességében elégedettek voltunk a feladatokkal olyan szempontból, hogy ez egy szép logikusan összerakott szoba, ha az eleje beindul, akkor utána van több dolog is, amivel párhuzamosan lehet haladni, és szépen sorban kerülnek a helyére az elemek, nem volt sehol olyan érzésünk, hogy az egyik szál várna a másikra, a végére pedig megkaptunk azt a bizonyos „nagy” feladatot, ahol több dolgot kell összerakni ahhoz, hogy meglegyen az egész. Azt el kell mondani, hogy a feladatok között nem voltak igazából kirívóan ötletesek, inkább a bevett szabadulós feladat sémát követték; de ez természetesen semmi problémát nem jelenthet annak aki most vág neki először a kalandnak, vagy csak pár szobában járt eddig – illetve mi is hiába voltunk már sok szobában, a kedves ismerős feladatokat is jó érzés volt megoldani. Az én ízlésemnek kellően vegyesen szerepeltek ügyességi és logikai feladványok, és mindegyik megoldható segítség nélkül (talán egy van, ami nehezebb, de párszor nekifutottunk, aztán ment); mindez klappol azzal a küldetéstudattal miszerint a MystiqueRoom tervezőinek elsődleges szempont, hogy mindenki kijusson (ennél a cégnél közel 100%-os a kijutási arány). Még amit érdemes tudni, hogy ez egy alaposan mindent felforgatós keresős szoba, szóval amin nincs „don't touch” matrica azt tényleg érdemes megnézni / elmozdítani. Illetve a játék után a játékmestertől tudtuk meg, hogy rögtön az első szobában van egy elterelő feladat (illetve az egyik feladathoz valahol a jó megoldást kapjuk, míg egy másik ugyanolyan logikus úton – a mellette lévő ugyanolyan eszközt felhasználva – hibás megoldást kapunk); lehet nekünk csak simán szerencsénk volt, hogy egyből a jóhoz nyúltunk, de szerencsére ebből semmi nem érzékeltünk, mert meg kell vallanom ki nem állhatom az ilyen elterelő feladatokat, ami csak becsapás és időhúzás. De lévén, hogy ebbe nem futottunk bele, a többi feladat pedig teljesen rendben volt, mi nagyon élveztük a játékot. Még talán annyi tanács, hogy ahogy az elején el is mondja a játékvezető egy kulcs ill. egy kód csak egy lakatot nyit, de (amit nem mond) más tárgyakat lehet, hogy többször is fel lehet használni. Amúgy meg hajrá, hajrá! Mi tényleg nagy élménnyel távoztunk – szóval ne nézzétek az árát (és próbáljatok valami akciót megcsípni), meg fogadjátok el, hogy a szabadulószoba (többnyire) számzáras lakatokkal jár a legszebb környezetben is, aztán adjátok át magatokat a japán hangulatnak gyönyörű dekorációkkal és furfangos feladatokkal.

A helyszín a Szent István körút, nem messze a Margit híd pesti hídfőjétől.