A szó 7 betűs karakterrel van leírva, ebből 3 magánhangzó (42,9%). Ez 4,65 százalékkal több mint az átlagos magyar szó esetében. Hátrafelé leírva: ADNEGEL. Morze jelekkel leírva: .-.. . --. . -. -.. .-
legenda [ë-ë v. e-e] főnév. Egy múltbeli történet, amely híres emberekről, hősi tettekről szól. Jelentős esemény(eke)t, vkinek kimagasló tetteit kiszínezve v. túlozva elbeszélő mű, ill. szóbeli hagyomány.

Hát, úgy nagyjából ennyi. Persze én már előbb találtam ennek a posztnak címet, minthogy az Értelmező Kéziszótár definícióinak utánanéztem volna, de azért nagyjából illeszkedik. Szóval most itt olyan szobákat mutatok be, amelyekben egy múltbéli történetbe cseppenünk, jelentős eseményekkel, és valamennyi valóságalappal, de azért erősen kiszínezve. A cím amúgy valójában onnan jött, hogy volt néhány legendásan jó szabadulószoba a tarsolyomban, amit nem tudtam tematikusan sehová illeszteni, így hát úgy döntöttem, hogy csinálok egy vegyes posztot ezekről a szuper szobákról. Warning! Azt hiszem blogunk eddigi legdiverzebb posztja következik, amelyben szó lesz Da Vinci-ról a PLAY jóvoltából, maya napistenről, a LogIQ Rooms Napuche pályája kapcsán, aztán Mozart nyomába eredünk a Scavenger Escape-nél, egy megfilmesített középkori történet hősei lehetünk a Mystique Vastrón pályáján, és végül mennyünk a pokolba az E-exit Heaven &Hell szobájában.

A PLAY (korábbi nevén: HorrorLegendák), ha máshonnan nem, a Labor témájú, vagy az egy picivel korábban megjelent 18+ posztunkból már ismerős lehet. Most a közepesen nehéz Da Vinci Titkai pályán a sor, de itt is elmondanánk, hogy aki több játékukra is foglal, annak adnak visszatérő kedvezményt. A játékot jól jellemzi, amit a honlapjukon írnak magukról „lineáris játékmenet egy kis csavarral”. Ezt úgy kell értelmezni, hogy szépen sorban követik egymást a feladatok, és egyszerre egy lakat kinyitásán dolgozunk (kivéve a játék legvégét, ott egy pillanatra akár párhuzamossá is válhatunk). Mindig egyértelmű, hogy melyik információval mit kell kezdeni, ami szerintem nagyon jó. A „kis csavar” pedig némiképp kapcsolódik a PLAY összes játékára jellemző élőszereplős jelleghez, azaz hogy minden játékos kap egy karakterlapot, hogy tudja magáról, ő éppen milyen szereplő a történetben, és ezen vannak plusz felhasználható információk, amik közül az egyik központi szerepet tölt be, és az egész játékon végigvonul. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy máris megvan az a bizonyos nagy feladat, amit annyira szeretünk ha a játék során végig gyűjtjük a kis darabokat egy nagy egészhez. A történet szerint egy titokzatos régészprofesszor még titokzatosabb halála kapcsán csöppenünk mi az ő dolgozószobájába, ahol egy olyan ősi rend rejtélyei után nyomozunk, amelynek többek között Leonardo da Vinci is tagja volt. A szobában kellemesen elegyednek a modern dolgok (hiszen a történet napjainkban játszódik), és a történelmi utalások (hiszen a már említett titkos rend története messze a múltba kalauzol minket vissza). A megoldandó feladatok is jó vegyesek, némi általános műveltség nem árt hozzá, de valójában mindent meg lehet találni bent a szobában. Szerintem ez egy tökéletes pálya kezdő csapatoknak is, bár hozzá kell tenni, hogy azért nem túl könnyű. A feladatok többsége olyan, hogy akár egyszerre ketten is tudnak agyalni rajta / ténykedni vele, sőt akad olyan is, amely kifejezetten azt kívánja meg, hogy két ember fizikailag két külön helyen legyen, és úgy dolgozzon össze. Ennek ellenére lehetnek olyan pillanatok (főleg népesebb csapatoknál) mikor csak várunk rá, hogy valaki végezzen a saját feladatrészével, hiszen mint fentebb írtam a feladatok egyesével lineárisan követik egymást. Viszont érdemes ilyenkor körülnézni a szobában, a szép dekoráció nem pusztán díszlet, szinte mindennek megvan a maga funkciója, ennyiben lehet előre dolgozni, ha jól megfigyeljük az apró részleteket. És azt is érdemes észben tartani, hogy akár többször is fel tudunk használni bizonyos információkat és elemeket, ez tapasztalt szabadulóknak szokatlan lehet, de amikor ott vagyunk a helyszínen akkor jól adja magát. Szóval (ismét) bátorítok mindenkit, hacsak valaki nem mindenképp a kizárólag varázslattal működő szobákat keresi, akkor a klasszikusok közül ez egy nagyon jól összerakott játék igényes környezetben és kedves-lelkes tulajdonosokkal.

A LogIQ Rooms is több posztunkban szerepelt már, és főleg a Mágikus szobájukról nagyon jó véleménnyel voltunk. Most a maja napisten feltámasztására vállalkoztunk, ugyanis a legenda szerint az 1950-es években Közép-Amerikában fosztogató kalandorok elrabolták Napuche aranyszobrát, ezzel egy olyan átkot zúdítva a világra, amely miatt hamarosan az örök sötétség vár ránk. Nos, mint láthatjátok a Nap ma is felkelt, pedig a küldetés nem volt egyszerű. Ezt már csak azért is írom ilyen gyermeki beleéléssel, mert tényleg egy szokatlanul jól kitalált történetbe csöppentünk ebben a szobában, aminek minden részlete a helyén volt, és komolyan el tudtuk hinni, hogy rajtunk múlik a világ jövője. Külön szépség a dologban, hogy a témához / történethez / helyszínhez tökéletesen illeszkedett, hogy nekünk feladatokat kelljen megoldanunk, míg bizonyos szobáknál óhatatlanul erőltetett, hogy mitől kerülnek oda logikai-ügyességi feladványok, itt a titokzatos közép-amerikai bunkerben tökéletes helyük volt. A szoba klasszikus hangulatú a berendezését tekintve, de a lakatok mellett nagyon sok kirívóan ötletes technikai megoldás is szembejött, ami sokadik szabadulás után is ámulatba ejtett. A berendezésben keveredik az ősi maja kultúra és a katonai bunker, de a történet magyarázatot ad minderre. Ami még nagyon jól el lett találva, az a játék a fénnyel. Lévén, hogy az örök sötétség ellen küzdünk, és a Napisten félbehagyott szertartását próbáljuk befejezni, nyilván központi szerepet tölt be a fény, és ez tényleg szépen meg lett oldva. A játék úgy indul, hogy a szobában teljes sötétség van (ez még önmagában nem olyan nagy poén, hogy egyszerűen meg kell keresni a villanykapcsolót), de utána a játék közben több ponton is olyan effekteket hozunk működésbe, amik a fényviszonyokban okoznak változást, azzal irányítják a csapatot, hogy merre tovább, a végén pedig a sikeres szertartásért cserébe tényleg egy nagyon látványos napfelkeltét kapunk. (A szoba időközben az eredeti helyszínről Törökbálintra költözött, így már az IzgiRoom üzemeltetésében játszható.)

Következzék a Scavanger Mozart szoba, ők sem voltak ismeretlenek számunkra, először egy Egyiptom témájú pályával, majd pedig a Városi kaland játékukkal kápráztattak el minket; és most sem kellett csalódnunk! Ez a szobájuk már csak azért is különleges csemege, mert a Scavanger cég egy olyan szabadulószoba franchise, amely Budapestről indulva a világ számos pontjára eljutott, többek között Salzburgba is, és mint az ismeretes ez az osztrák város Mozart szülővárosa. Így talán még hitelesebb az a történet / híresztelés (vagy ha akarjuk: legenda), amely szerint Mozart halála után az egyik befejezettlen zeneművének kottáját egy műgyűjtő jogtalanul eltulajdonította. A küldetés tehát adott: magándetektívként kell behatolnunk a műgyűjtő villájába, hogy visszaszerezzük a kottát. Nehéz mit mondani erről a játékról, túl azon hogy menjetek és próbáljátok ki. Egy nagyon szépen berendezett szobarendszer vár itt minket titkos átjárókkal és furfangos feladatokkal, amelyek mind remekül illeszkednek a kor ízléséhez. A szoba nem kifejezetten könnyű, és ez leginkább annak köszönhető, hogy egyik feladathoz sincsenek írásos instrukciók, hanem kis apró jelekből kell kitalálnunk, hogy mi is a feladat – viszont amikor rájövünk a dologra, akkor onnantól kezdve már egyértelmű. A Scavanger eleve egy nagyon kellemes helyszín, pont a belvárosban, és ráadásul modern és tiszta és minden. Ez a tematika pedig tényleg egyedi, szerintem megérdemelte Mozart, hogy egy ilyen remek pályát rendezzenek be egy hozzá köthető kottalopás kapcsán. Természetesen zenei előképzettségre, vagy a zeneszerző életútjának ismeretére nincs szükség a játékhoz, bár nem árt ha van a csapatban legalább egy ember aki rendelkezik némi abszolút hallással.

A MystiqueRoom Vastrón pályája a legújabb, és így már a sokadik (hatodik? hetedik?) ennél a cégnél. A szoba ezúttal A Trónok harca című népszerű filmsorozat legendás hangulatát varázsolja elénk, bár maga a történet meglehetősen szűkszavú, nem is történet, inkább csak küldetés: foglaljuk el a Vastrónt. Elöljáróban annyit, hogy ha valaki hozzám hasonlóan egyetlen részt sem látott a Trónok harca sorozatból akkor is remek szórakozást nyújt ez a pálya, egy középkori legenda kellős közepébe csöppenünk, gyönyörű díszletekkel, és változatos feladatokkal, köztük az egyik új kedvencemmel (amit spoilerezni nem akarok, csak annyit hogy imádtam amilyen egyszerű, holott picit mögé gondolva tudja az ember, hogy mennyi de mennyi munka lehetett a készítőknek megoldani). Ami az előzményeket illeti, nagyok voltak az elvárásaim, mert bár az elsőre próbált (és állítólag legnépszerűbb) A fáraó sírja szobájuk nem igazán nyerte el a tetszésünket más egyiptomi szobákhoz képest, de a Kalózöböl már nagyon színvonalas volt Budapest másik két kiemelkedően jó kalóz szobája mellett is, a Shógun árnyéka szobájuknak pedig egy külön japán témájú posztot szenteltünk. Szóval a MystiqueRoom-nál egyáltalán nem könnyű a döntés, tényleg jobbnál jobbak a lehetőségek (és még van, amit nem próbáltunk...). A Vastrón is egyértelműen olyan szoba, amiben nem nagyon találni kifogásolnivalót. Egy nagyobbacska központi szobából indulunk, itt sem adja könnyen magát az elindulás, de nem éreztük feleslegesnek az időt, tényleg rengeteg felfedezni-való van, részletgazdag a díszlet, jó érzés volt ismerkedni a dekorációkkal és tárgyakkal, találgatva, hogy mire lesz majd szükségünk. Aztán egyszer csak felfedeztük azt, ami mellett már az első pillanatban elmentünk, addigra kezünkben volt ami ehhez a rejtett információhoz kellett, és onnantól beindult a dolog, sorra nyíltak a titkos és kevésbé titkos rekeszek, szinte szünet nélkül fedeztük fel, hogy mi hova kell. Lépcsőt mászni kell (sőt létrát is), erre érdemes készülni, még esetleg annak lehet fizikailag gondja, aki félhomályban rosszul olvas. De nekünk egyik sem volt probléma, szóval tényleg zökkenőmentesen vettük az akadályokat. Pár dolgon látszik, hogy feladat (pl. mikor az asztalon van két jól látható X, akkor az hogy úgy mondjam gyanús), de összességében minden feladat nagyon szépen illeszkedik a témához és a dekorációhoz. Egy dolog van, ami megakasztóbb, a vége felé egy együttműködős feladat, ahol nincs lehetőség beszélni egymáshoz, mármint a két hely ahol ténykedni kell úgy van elválasztva, hogy nem lehet hallani egymást (nagyobb csapatok itt előnyben, csatárláncban kiabálhatnak egyik helyről a másikra, de akik csak ketten vágnak bele a kalandba, azok mászkálhatnak le a lépcsőn, fel a létrán). Ha már a helyek eloszlásáról van szó, akkor el kell ismerni, hogy ismét nagyon ügyesen megoldották, hogy összesen négy helységből áll ez a szoba-rendszer (ebből kettő még nagyobbacska is), ráadásul az átjárók közül is igazából csak az egyik ami egyértelműen ajtó, a másik kettő szépen rejtve van, mi az egyiket észre se vettük csak amikor már kinyílt. Azt hiszem több jót nem is nagyon lehet írni egy szabadulószobáról, nyilván az ára borsos, de maga a pálya nagyon rendben van. És a végére a jó tanács: foglaljátok el a trónt, ez a küldetés, ezzel ér véget a játék, nem kell kijutni, rá kell ülni a trónra!

Az E-Exitről sokat lehet hallani, külföldi Facebook csoportokban is gyakorta felmerül a nevük ha valaki szóbahozza Budapestet, hiszen már jó ideje, ők az első helyezett a TripAdvisor-on. Nekem személy szerint az egyik legjobb szabadulós élményem kötődik a Menny és Pokol szobájukhoz, ami csak kis részben köszönhető annak, hogy sikerült a munkatársaimat egy ilyen jellegű programra elcsábítani, nagyobbrészt a szoba(k) utánozhatatlan hangulata(i) és a remek feladványok, nomeg a kedves játékmesterünk tette azzá az élményt, ami: ÉLMÉNY. Két dolog van, ami szerintem kiemeli/megkülönbözteti ezt a szobát bármi mástól, amit eddig próbáltam. Az egyik a szobarendszer kialakítása: míg vannak helyek ahol mindössze egyetlen helység alkotja a szabadulószobát, itt nem kevesebb, mint hat helyiséget látogathatunk végig, ráadásul mindegyiknek külön-külön hangulatot adtak, amely egyben érzékelteti a történet előrehaladását is, és külön pláne, hogy nem lineárisan látogatjuk végig ezeket a helyeket. A másik ami itt nagyon más az a dekoráció: több helyen lehet olvasni, hogy ez „tipikus magyar”, hogy látszik, hogy olcsó dolgokból lett összerakva stb; de én inkább azt mondanám, hogy úgy tipikus magyar, hogy hihetetlenül ötletes. Bevallom megsaccolni se tudom, hogy mennyire lehetett olcsó vagy drága, ami bent van, de az biztos, hogy nagyon egyedi hangulatot adott, a feladatok szó szerint részét képezték a dekorációnak (vagy fordítva), arról nem is beszélve, hogy rengeteg-rengeteg apró részlet volt belevive (innentől kezdve pedig a bekerülési ára a legkevésbé se érdekel). Maguk a feladatok is rendkívül változatosak voltak, és nem csak logikai jellegűek, hanem többször ügyességiek is, de még ezen belül is több síkon mozgott a dolog, volt amikor egy kis bátorságra (esetenként a csapattársakba vetett bizalomra) volt szükség, máskor egy kis ártatlan tréfát játszva mozgatott meg minket fizikailag a szoba. A klasszikus megoldások kedvelői találhatnak kulcsot vagy számkombinációt, de rengeteg-rengeteg szellemesnél szellemesebb technikai megoldás is szembejött miközben mi egyszerűen csak sodródtunk az árral, annyira berántott minket a szoba.