2018. október 02. 14:44 - SzabadulósBlog

Gyerekbarát

Bár a szabadulószobák a többség fejében talán még mindig ijesztő játékként élnek, valójában a legtöbb helyen már inkább úgy alakítják ki a pályákat, hogy legalább annyira célközönség a családok, mint a baráti társaságok. A „nincs ijesztegetés” lett a standard, sok helyen nincs is ténylegesen bezárva a csapat, így akár klausztrofóbiások is részt vehetnek a játékban: a feladatok megoldásában és a küldetés teljesítésében. A teljesség igénye nélkül, most néhány olyan szobát mutatunk be, amelyek kifejezetten gyerekbarátnak mondhatók. Szóval ha a szülők nem épp arra vágynak, hogy csemetéjük/ik nélkül töltsenek egy kis időt (vagy épp vágynak rá, de nem tudják megoldani), akkor remek kis családi szórakozás lehet egy szabadulószoba. Ráadásul várható, hogy a közeljövőben hódítani kezd az a már-már itt-ott megjelenő trend, hogy a társasjátékok és otthon játszható szabadulós kalandok is nyitnak a fiatalabb generáció felé; itt látszik például egy jó példa a Játékkunyhótól, akik egyébként társasjátékokban és szülinapi programokban utaznak.

A JussKi alapító székhelye a budafoki Savoya park, ahol azóta már három házon belüli költözésen túl, de még mindig aktívan jelen vannak a Bagdadi tolvaj pályájukkal. Ezen kívül Fóton üzemel még egy JussKi pálya, mégpedig a Szalmalovag, amely korábban szintén Budafokon székelt. A fóti új helyszínen ugyan nem jártunk, de a Savoya parkban (még a régi-új helyszínen) játszottuk mind a két szobát (sőt, ezek voltak az első szobák, amit kipróbáltunk, mint arról a Kezdetek posztban is beszámoltunk), és bátran merjük gyerektársaságoknak ajánlani őket. A Csupakaland élménypark ezen kívül más szórakozást is biztosít (pl. nerf), illetve ki van alakítva helyszín szülinapi zsúrok, kézműveskedés, stb lebonyolítására is.

Szintén kifejezetten zsúrokra igyekszik specializálódni a Zsúrgyár, amely két cég (a Királyok Völgye és a MindCrime) egyesüléséből jött létre. Mi még az egyesülés előtt próbáltuk a Királyok völgye szobát, amelyről az Egyiptom posztunkban be is számoltunk. Illetve nemrégiben a Zsúrgyár létrehozott egy időszaki pályát, amely a Gyereksziget ingyenes programjai között szerepelt, és amelynek keretein belül Mátyás király nyomában volt szerencsénk kincset vadászni. Ezen kívül ebben a posztban a MindCrime Emléktolvaj szobáját mutatjuk még be.

A Sweet Escapenél szintén a gyerek- és családbarátság a fő szempont, velük korábban a Valami más posztban találkozhattunk, ahol a Mézeskalácsház kapcsán bemutattuk a saját képes szolgáltatásukat. Most a névadó Sweet Escape szobájukat mutatjuk be, ahol a végtelen csoki receptjének nyomába eredhetünk. A Sweet Escape is olyan módon van kialakítva, hogy a szabadulás után a családok (vagy épp egy zsúrozó gyerektársaság) nyugodtan ottmaradhat a helyszínen, lehetőség van mézessütit, szörpöt rendelni, vagy akár társasjátékot kölcsönözni.

A Magic Rooms szobafelhozatala rendkívül változatos, többségében családbarátnak mondhatók, akár Harry Potter nyomába eredünk, akár a Star Wars világába csöppenünk, akár Karib tenger kalózainak állunk. A mostani posztunkban a legelső, Atlantisz, szobájukat mutatjuk be. Ide is számos gyerekcsapat érkezik, és bár kevésbé ez a fő profil, azért van kialakítva helység, ahol a szabadulós csapat le tud ülni asztalhoz tortát enni ha éppen ilyen igény van.

A sorban egészen különleges helyet foglal el az Újpalota Művelődési Ház Grant kapitány szabadulószobája, amelynek fő célja a helyi gyerekközösség tartalmas időtöltése. Ennek megfelelően a rendelkezésükre álló anyagokból a lehető legkreatívabban alakítottak ki egy szobát, amit jelképes összegért (200 azaz kétszáz Ft / fő felnőtt; 14 év alatt ingyenes) vehettek igénybe a szabadulni vágyó családok. A múltidő az előző mondatban (sajnos) helytálló, a Grant kapitány szoba, kb egy éves működés után idén ősszel bezárt. A jó hír viszont, hogy ugyanaz a lelkes szervező jelenleg egy Napkeleti Bölcsek Szabadulószoba kialakításán dolgozik, aminek egy újpalotai templom fog otthon adni - ez tényleg egyedülálló ötlet, én már alig várom! Egyébként az új szoba nem kötődik közvetlenül egyházhoz vagy vallásossághoz, és ingyenesen látogatható lesz. ÉÉÉÉS a legfrissebb hírek szerint hamarosan nyit szintén a közösségi ház szervezésében (és szintén 200 Ft / fő 14 év felett áron) a Pál utcai fiúk tematikájú szoba, ahol nem kisebb feladatra vállalkozunk, minthogy megszerezzük a penicillint, ami megmentheti Nemecsek Ernőt a torokgyíktól, miközben persze a vörösingesek a nyomunkban vannak.

A Mystique Room-ról szintén volt már szó korábban (az Egyiptom posztban), most a nemrég nyitott Kalóz öböl pályájukon jártunk, amely ugyan jól illene az elsők között íródott Kalóz témájú posztunkba, de mivel csak most nyitottak, és főleg mivel büszkén hirdetik a honlapjukon, hogy 1,5 éves volt a legfiatalabb játékosuk, hát legyen most itt a helyük!

gyerekbarat_logo.jpg

Ezen kívül még három céget említenék meg, akiknek a játékait ugyan nem próbáltuk, de téma alapján beleillenek a Gyerekbarát posztba. Kisgyerekes családok körében biztosan nem ismeretlen a Pagony, aki többek között olyan népszerű könyvsorozatok kiadója, mint a Bogyó és Babóca. Nemrégiben ők is nyitottak szabadulószobát a Bartók úti üzletük alatt, amelynek témája egy szintén saját kiadású meseregény: Rumini. A 265 négyzetméteres területen két szoba osztozik, így népesebb gyerekcsoportok (pl. egy általános iskolai osztály) is tud egyszerre játszani. Külön szimpatikus, hogy amennyire az üzemeltetők elmondása alapján el tudjuk képzelni, a történetet szépen illesztik a szobához: a játék elején Rumini felveszi a láthatatlanná tévő kalapot, és úgy megy a csapattal (tehát csak a hangja hallható amikor a segítségkérésre válaszol). A Detectivity szabadulószobákat és kitelepülős játékokat is kínál kifejezetten gyerekeknek. Emellett ők is vállalnak zsúrokat (torta, süti, innivaló), illetve arcfestés, zsonglőrbemutató és alkotó csoportos foglalkozás is szerepel a palettán; persze minden tételnek ára van. A LogiKoffer kizárólag elvihető (telepíthető) játékokat kínál, ezek ugyanolyan árban vannak, mint egy-egy szabadulószoba, és egy napra lehet bérelni őket. Igyekeztek a korosztályokat is belőni, és minden játéknál fel van tüntetve, hogy mekkora gyerekeknek ajánlják őket. Érdekesség, hogy ők (talán az országban egyedül) kínálnak nyomtatható nyomkeresőt, amit a játék árának megfizetését követően elektronikusan kap meg a vevő, és maga nyomtatja ki, állítja össze, hogy a gyerekek aztán játszhassanak vele.

Abban szinte biztos vagyok, hogy én gyerekként imádtam volna egy ilyen szülinapi zsúrt (amim soha nem volt). Abban pedig szülőként teljesen biztos vagyok, hogy elborzadok hacsak belegondolok egy ilyennek az anyagi vonzataiba. Mindenesetre azok kedvéért, akiknél a mérleg nyelve a gyerekek felé billen, összefoglalom, hogy mik voltak a mi tapasztalataink azokon a gyerekbarát szabadulós helyeken ahol megfordultunk.

jusski_bagdaditolvaj.jpg

A JussKi Bagdadi tolvaj három költözésen / átalakuláson esett át megalakulása óta. Az esc-apes blogon olvashatjuk a szoba eredeti állapotát, a mi általunk játszott második verzió már eléggé eltért ettől. Például a fenti képmontázson is látható (jobb also sarok) ügyességi feladatot egyszerűen kivették (elmondásuk szerint azért, mert ahogy az esc-apes csapat is említi, erőteljesen megakasztó, és sokakat inkább csak felbosszantott). Ezen kívül az első változatra jellemző mágikus (csinálok valamit, és beindul valami) elemeket is le kellett cserélniük az új hely adottságai miatt, ezek helyét méricskélős és érzékszervi feladatok vették át, amelyek véleményünk szerint teljesen jól megállták a helyüket. Ami a mi verziónkban még jelentős különbség az elsőhöz képest az az első szobából a másodikba az átjáró (eleinte ez ügyesen el volt rejtve állítólag ;-)), nálunk azonban már csak egy egyszerű ajtó volt. Persze, azt hogy a negyedik (jelenleg üzemelő) verzió mennyire és milyen módon ötvözi az elsőt és a másodikat, avagy tartalmaz-e teljesen új elemeket, azt nem tudjuk. Mindenesetre a látványvilágra egyik verzióban sem lehetett kifogás, és további pozitívum, hogy bár már 90-ről 60 percre csökkent a hivatalos játékidő, de úgy tűnik senkit nem zavarnak ki az egy óra leteltével, hiszen a foglalások továbbra is másfél óránként vannak.

jusski_szalmalovag.jpg

A JussKi másik családbarát szobája, a fóti Szalmalovag szintén túl van egy költözésen, mióta mi játszottunk vele, így csak azt mondhatjuk (ami egyébként a képeken is látszik), hogy egy nagyon szép szobáról van szó, ami amennyiben megtartotta az elődje játékmenetét, akkor egy gyerekeknek és/vagy kezdő csapatoknak ideális lineáris pálya. A feladatok vegyesen ügyességiek és logikaiak, és szépen következnek egymás után. Nekem picit szívfájdalom, hogy a jobb felső sarokban bezárva látható Szalmalovag rongybábut, a facebook-on posztolt képek tanulsága szerint lecserélték a jobb alsó sarokban látható bábura, de tény hogy már a mi ottjártunkkor is elég rozoga volt szegény lovag. Tapasztaltabb csapatoknak valószínű kb fél óra bőven elég végigmenni a pályán, szóval ez tényleg a gyerekes csapatokhoz lett mérve, viszont a hely szépsége, és az hogy fizikailag mozgathatunk meg dolgokat, szerintem megéri bárkinek, és a történetbe is könnyű beleélni magunkat.

kiralyokvolgye.jpg

A Királyok völgye az azonos nevű szabadulós cég első és kisebb szobája. Pozitívum a szép kialakítás, bár a szoba meglehetősen kicsi, tényleg szépen van dekorálva, a kellékek is kiemelkedően igényesek. A feladatok kapcsán nekem felnőtt fejjel voltak problémáim, főként az, hogy egy-két apróbb feladatot leszámítva egyetlen, meglehetősen monoton, feladatra épül az egész játék, amelyben hieroglifákat kell fejtegetni. De az tény, hogy ebben van egy keresős elem, ami előfeltétele a megfejtésnek, illetve valószínűleg pont az egyszerűsége miatt jó lehet gyerekcsapatoknak is. Ugyanezen a helyszínen üzemel a Királyok kincse szoba, ami egy lovagi vár, a Zsúrgyár zsúrajánlatában ez szerepel (a MindCrime kémes és kódtöréses tematikája mellett). A zsúrok egyébként itt úgy néznek ki, hogy a fix árért cserébe 2 × 60 percre a népes (max 14 fős) gyerekseregé a szoba, akik két csoportra bontva egymás után vághatnak neki a kalandnak, miközben a másik csoport odakint szórakozik, majd az egész lezárásaként még 30 perc tortázás, sütizés következik.

zsurgyar2.jpg

A Zsúrgyár Mátyás kincsestára játéka, ugyan csak a Gyereksziget idején volt elérhető, de bízunk benne, hogy jövőre is találkozhatunk velük akár egy másik hasonló játék keretein belül. Ez nem igazán szabadulószoba, inkább a hagyományosabb kincskereső játékokra emlékeztet, hogy különböző térképen jelölt állomásokat kell felkeresni, és mindenhol megoldani egy feladatot annak érdekében, hogy megkapjuk a jelszót, amiért cserébe átadják nekünk a kincsesláda kulcsát. Hatalmas pozitívum, hogy ez (a Gyereksziget többi programjához hasonlóan) ingyenes volt. És azt kell mondjam, nagyon jól sikerült adaptálni a szabadulós játék koncepciót egy tömegrendezvényre. A felkeresendő állomások kellő fizikai távolságban voltak, úgyhogy minden csapat egy kicsit bolyongott (a tájékozódás is egyfajta feladat ;-)), nem volt az az érzés, hogy egymás sarkát tapostuk volna a feladatok körül, pedig egyszerre több csapat is volt a pályán, hiszen folyamatosan indították a jelentkezőket. Maguk a feladatok egyszerűek voltak, de változatosak, volt olyan ami nagyon jól beépítette a szigeten található játszóteret, egy másik pedig bár egyszerű találós kérdésekkel operált, de egy nagyon klassz látványelemmel párosult. A téma aktualitását Mátyás király születésének kerek évfordulója adta (amelyre fel is hívták a figyelmet az egyik feladatban), és az összes feladat ehhez a tematikához volt illesztve; szóval hiába használtak tényleg egyszerű megoldásokat és semmi igazán újszerűt, mégis szépen összepasszolt minden. A végjáték is nagyon ötletes, tehát hogy sorban ahogy érkeznek be a csapatok a helyes jelszó birtokában, akkor kapnak egy kulcsot, így a gyerekeknek megvolt az az élmény, hogy fizikailag kinyithattak egy kincsesládát, és találtak is benne kincset: egy kis tálkát tele kitűzőkkel, amelyek közül egyet megtarthattak jutalmul (lásd a képen is). És azt persze mondani se kell, hogy ezen kívül aztán tényleg a legváltozatosabb programokkal találkozhatunk a Gyerekszigeten, szóval itt bőven volt mivel lekötni a gyerekeket a szabadulás után.

emlektolvaj.jpg

A (most már) szintén  a Zsúrgyárhoz tartozó Mind Crime cég Emléktolvaj pályája a fentiekhez hasonlóan gyerekekre (9 éves kortól) optimalizált szabadulós zsúrhelyszín. Ez is a mindenkinek-csak-ajánlani-tudom kategória, nagyon szép a pálya kialakítása (kezdve a képeken is látható fehér szobával ahová a játék elején belépünk, ahogy haladunk előre, újabb és újabb szobákat fedezünk fel, más és más ámulatba ejtő látványvilággal), és a feladatok is jól össze vannak szedve, változatosak és ötletesek – és külön köszönet az órás feladatért, nem tudom szándékos-e, de énbennem egy szabadulószobás cliché markáns poénjaként csapódott le. Már maga a helyszín is nagyon barátságos, egy kulturált tiszta pincehelység a Nyugati pályaudvar és a Margit híd vonzáskörzetében, ahol kávét és kézműves sört lehet kapni teljesen racionális áron – szóval ha valaki csak kíséri a zsúrozó gyerekeket (vagy épp szabadulás előtt/után vágyik ilyesmire), akkor jólesően leülhet egy kellemes kanapéra, és már kapja is az italát. Lehet kártyával fizetni, ami szabadulószobákban (sajnos még) nem elterjedt, és a már említett kanapés előtéren kívül van még egy ízlésesen dekorált zsúrozós különterem is. A történet szerint egy fiatal tehetős üzletemben fejében kell kutakodnunk, hogy megleljük a bankszámlaszámát, és a jelszavát, aminek segítségével átutalhatunk a saját magunk részére egy nagyobb összeget, és így elnyerjük a mestertolvaj címet, amelyet igazoló kártyát a játék végén kapunk. A történet már első ránézésre is teljesen egyedi (bár volt már ilyen élményem, hogy valaki fejéből kellett kiszabadulni, a Tudományos posztban mutattuk be a Tudat-törő drogprevenciós szabadulószobát, ahol egy drogfüggő elméjében jártunk). Második ránézésre azért valljuk be, kell némi képzelőerő, hogy az ember beleélje magát, hogy amit lát az valaki másnak az emléke (pl. nem csak egy random térkép rávetített számokkal, hanem egy emlékezetes utazás és annak a dátuma), de ha kellő mód beleéljük magunkat, akkor tényleg szépen követik egymást a szobák ahogy haladunk egyre mélyebbre az illető elméjében, vissza a gyerekkorába, és végül a legféltettebb titkához egészen a bankszámla jelszóig. A sikeres tranzakciót követően átvált a háttérzene, és mi azonnal tudjuk, hogy teljesítettük a küldetést – ami leginkább azért fontos, mert a pályára nem vagyunk ténylegesen bezárva, szóval nem a kijutás a cél, hanem a pénz ellopása. És akkor ha rugózhatok még egy kicsit a feladatokon: számos nagyon klassz elektronikus megoldással találkoztunk, némelyiknek különösen látványos volt a hatása; ezen kívül volt mechanikus feladat (pl. a bal felső sarokban látható trükkös doboz), és találkoztunk kulcsokkal, kódokkal is. Egyszóval kellemesen vegyes volt a felhozatal. Külön szimpatikus, hogy amennyiben gyerekek (vagy gyerekkel érkező családok) játszanak a pályán, akkor az egyik nehezebb feladatot lecserélik egy olyanra amiben már akár óvodás gyerekek is részt tudnak venni, ezzel is hozzájárulva ahhoz az összképhez, hogy minden korosztálynak végig van mit csinálnia. Ezzel együtt a pálya tényleg inkább gyerek(es) csoportoknak lett kialakítva és/vagy kezdő szabadulóknak, egy tapasztaltabb csapat max. fél óra alatt végig rohanna rajta.

se.jpg

A Sweet Escape is kifejezetten családbarát hely, minden pályájukon gyönyörű falfestmények és gyerekeknek tetsző témák várnak minket. A névadó Sweet Escape szobában nekem külön szimpatikus volt, hogy a küldetést teljesítve tényleg megtaláljuk a végtelen csoki receptjét, még akkor is ha felnőtt fejjel könnyen belátható, hogy ez nyilván csak illúzió. Erre a pályára is igaz, hogy inkább feladat-, mintsem történet-központú, de a küldetés adott és a feladatok jól illenek a témához (fogyókúrázóknak nem ajánlott, mindenfele édességeket fogunk látni ;-)). A pálya nem könnyű, felnőtteknek is bőven tartogat kihívásokat, de úgy hogy közben sok feladat van gyerekmagasságban; már akár egy hároméves is élvezheti hogy mindent nyomkodhat, kipróbálhat, bár a tényleges megoldásban inkább már iskolás korúak tudnak részt venni. Vannak könnyebb és nehezebb feladatok vegyesen, de minden egyértelműen jelölve van (kis témába illő rajzokkal), hogy melyik feladat melyik lakathoz tartozik. Bár a számzáras lakatok uralják a szobát, azért van egy-két elektronikus feladat is, és kiemelendő, hogy a játék során végig gyűjtögetni kell kis apró kellékeket, amelyeket a kijutáshoz szükséges nagy feladathoz kell mindet együtt felhasználni. A hely nagy előnye, hogy a legolcsóbb szobák között van, szóval ár-érték arányban tényleg kiválóak. Nyilván nem akkora költségvetősből dolgoznak mint a kétszer (meg még többször) drágább árakkal operáló csúcs-szobák, de a feladatok korrektül össze vannak rakva, a játékmester kedves és segítőkész, a hely pedig tiszta és rendezett. Ha pedig gyerekzsúrban gondolkodunk, akkor ők maguk is ajánlanak különböző csomagokat mézessütivel, tortával, pizzával, frissítőkkel – kinek mi a szimpatikus. Ezen kívül kvízjátékra és társasjátékhasználatra is van lehetőség, szóval tényleg akár egy egész délutánt el lehet itt tölteni. Egyedül arra kell készülni, hogy minden nagyjából egy légtérben zajlik, mert a különböző helységek többnyire csak fa paravánokkal vannak elválasztva, szóval érzékelni fogjuk a velünk egy időben játszó többi csapatot is.

atlantisz.jpg

A Magic Rooms gyönyörű látványvilágáról és változatos második generációs feladatairól ismert népszerű szabadulós helyszín. Elsőként nyitott Atlantisz szobájuk eddig kimaradt az ismertetőinkből, de lévén hogy talán ez a leginkább gyerekbarát pálya, ezt most pótoljuk. A szoba több mint 100 nm területű, így tényleg alkalmas népes gyerekcsoportok fogadására, bár azt hozzá kell tenni, hogy viszonylag kevés feladat van a szobában szóval 3-4 főnél nagyobb csapatok esetében már lesznek időszakok amikor többeknek is nincs mit csinálni. Viszont a látványvilág gyönyörű, szóval ha épp nincs mit csinálnunk akkor is kellemes ott lézengeni. Ami a feladatokat illeti ottjártunkkor ez már egy régi szobának számított, és ez sajnos érződött is: röviden összegezve nagyon jó feladatokat láttunk, amik közül több is már sajnos nem működött. Fontos viszont tudni, hogy azóta javították / kicserélték a nem működő szerkezeteket, így aki most látogat el Atlantiszra, az már a teljes élményt kapja. Valahol persze természetes, hogy egy szabadulószobában időről időre elromlanak dolgok, valójában mi is ha túltesszük magunkat ezen, hogy pont nálunk / épp az előző csapat törte el, akkor már tudjuk értékelni mind a látványvilágot mind az ötleteket. Ráadásul számos olyan tárgy van (köztük egészen nagy tárgyak), amelyekkel fizikailag dolgunk van, és ez nagyon klassz. Az ügyességi és logikai feladatok kellően vegyesek és változatosak, és a klasszikus zárak és lakatok mellett egy-egy elektronikus trükkel is találkozhatunk. Azt jó tudni, hogy gyakorlatilag az egész szoba-rendszerben oda-vissza kell majd mászkálni, sok információra máshol lesz szükségünk, mint ahol találtuk, sőt sokszor csak utólag derült ki, hogy valami amire azt hittük, hogy már felhasználtuk, még kelleni fog (volt nekünk is egy olyan igazán komoly homlokcsapkodós élményünk – de magunk jöttünk rá, és büszkék voltunk magunkra). A végén érdemes még figyelni, hogy valójában ugyanabba az első helységbe jutunk vissza, ahonnan indultunk, szóval ezzel már vége a játéknak, nem kell még onnan is kijutni (illetve bambán állni sem kell, ahogy mi tettük ;-)). Szóval összességében azt mondhatjuk, hogy ez is egy jól összerakott szoba, már csak maga a téma miatt is érdekes lehet. És légyszi mindenkinek többet ésszel, mint erővel, hogy még jó sokáig hibátlanul működjön minden! A Magic Rooms egyébként kevésbé kimondottan zsúrhelyszín, a fenti gyerekbarát helyekhez képest, de azért van egy asztal, és ha szeretnénk akkor előzetes egyeztetés alapján ott lehet még maradni tortázni.

grantkapitany.jpg

Grant kapitány kiszabadítása, egy az ismert filmből összevágott kis bevezetővel indult, amit követően már kicsit türelmetlenül, de végre nekivághattunk a kalandnak (több, mint négy perc volt a felvezető videó, ez az én impulzív énemnek hosszabb, mint amit a többi szobában megszoktam). Azt viszont meg kell hagyni, hogy utána maga a játék ahogy zajlott a képernyőn követhetően, az nagyon kreatív volt. A történet szerint egy kikötőből indulunk Grant kapitány nyomába, és Ausztrália, Kína, Oroszország, Lengyelország, Magyarország, Afrika majd Dél-Amerika után megérkezünk Észak-Amerikába a célunkhoz. Minden feladat megoldásából (nem meglepő módon) egy számkódot kapunk, ami a plusz csavar, hogy ez a kód egyrészt kinyit egy új dobozt benne a következő feladattal, másrészt a számítógépben is rögzíteni kell, és akkor ott is láthatjuk ahogy halad előre a hajónk (plusz sokszor ami a képernyőn látható, az is a feladat részét képezi). A játék indításakor elindul 60 perc visszaszámlálás, viszont egy nagyon ötletes adalék, hogy ezzel párhuzamosan egy kalózhajó is indul Grant kapitány keresésére, valójában velük versengünk, és látjuk is a képernyőn ahogy haladnak ők is folyamatosan. És ami a legjobb az egészben, hogy van három kalózos bónusz feladat, amiknek a megoldásával 5-5 percre meg tudjuk állítani a kalózhajót. Ilyenkor megáll az óra, de mi szabadon dolgozhatunk a feladatokon, tehát valójában nem is 60, hanem 75 percünk van a küldetés teljesítésére. Meg kell mondani, láttam már pár helyen bónusz feladatot, de ez eddig a legötletesebb megoldás! Azért meg tényleg le a kalappal, hogy az egész játékot egy ember lelkesedése hozta létre, aki a közösségi ház érthetően szűk költségvetéséből gazdálkodva kétkezileg rakott össze mindent. Érdemes tudni, hogy (mint ahogy a honlapon ezt korrektül jelzik is) a feladatok jelentős részét az teszi ki, hogy különböző dolgokról (többnyire állatokról) meg kell állapítani, hogy azon a helyszínen találhatóak-e ahol éppen járunk a történet szerint. Viszont a játékmester mindig jelen van, így nem okoz különösebb fennakadást ha épp itt-ott hiányos a biogeográfia tudásunk, egy élőszereplős játékhoz hasonlóan rögtön jön a visszajelzés, hogy „hát, az úgy nem lesz jó”, ami azért egy furcsa hangulatot kölcsönöz a játéknak, de mégis jobb mintha folyton elakadnánk. Viszont a feladatok másik kb fele meglehetősen változatos és akadnak közte tényleg rendkívül ötletesek is, vegyesen logikai és ügyességi, könnyebbek és nehezebbek. Szóval azt kell mondanom, hogy Grant kapitány szabadítószobája remekül megállja a helyét a műfajban, örülhetnek az újpestiek, hogy ilyen szórakozás áll a rendelkezésükre a helyi közösségi házban.

kaloz.jpg 

Ami a Mystique Room Kalóz öböl szobáját illeti, kezdeném azzal, hogy WOW! Az az igazi, csupa nagybetűs WOW! Szóval itt vannak ezek a képek, amiket én is láttam a honlapjukon még mielőtt személyesen ellátogattunk hozzájuk, és hát már ez se semmi, de össze se hasonlítható azzal amit élőben tapasztaltunk. Az ember belép, és kétsége sincs felőle, hogy tényleg egy kalóz öbölben van, egy valódi kalózhajó mellett. Komolyan mondom ez a legszebb szabadulószoba, amiben valaha voltam, pedig a másik két Kalóz témájú szoba, amit megjártam szintén a kedvenceim között van. Már önmagában az is zseniális, hogy egy viszonylag kis alapterületen sikerült öt, azaz öt helységet kialakítaniuk, és mindegyik valami új és csodálatos látványt tár elénk. Mindez úgy lehetséges, hogy szó szerint fel-le mászkálunk létrákon: fel a hajóra, aztán be a kapitány szobájába, onnan még feljebb, vagy épp a hajókormány mellett le a hajó belsejébe. Szóval amit a honlapjukon általánosságban írnak, hogy másfél éves volt a legfiatalabb játékosuk, az gyaníthatóan nem erre a szobára vonatkozik, ide azért inkább olyan gyerekkel érdemes jönni aki már bártan és biztonságosan közlekedik a játszóterek nagyobb mászókáin is. Ilyen látványvilág mellett nehéz bármi másról beszélni, pedig azt kell mondjam, hogy a történet és a feladatok sem okoztak csalódást. A szobában az örök élet nyomába eredünk, hiszen történetünk szerint a kalózok megtalálták az örök élet forrását, nekünk pedig fel kell kutatnunk a kelyhet, amelyből fogyasztva ez a víz valóban örök életet ad. És gondolom mondanom sem kell, hogy a játék ténylegesen azzal végződik, hogy megtaláljuk a kelyhet, elhelyezzük a megfelelő pontra, és már csorog is bele az örök életet adó víz, mi pedig szabadok vagyunk. Az összes feladat hasonló logikán alapul, egyetlen kulcsos vagy számzáras lakattal sem találkozunk, hanem végig az a dolgunk, hogy a helyére tegyünk / igazítsunk dolgokat, aminek következtében történik valami, és haladhatunk tovább. Hozzá kell tenni, hogy ez a „valami” gyakran akár egészen messze történik onnan ahol mi a feladatot végrehajtottuk, viszont mindig egyértelmű, mert a háttérzenén keresztük is meghallhatjuk azt a hangeffektet ami tudatja velünk, hogy hol mi nyílt ki vagy változott meg. Sok a keresős feladat, ez is egy gyerekbarát jellemző, de azért van ahol logikára és együttműködésre is lesz szükség (és igen, van hogy a kapitányi fülkéből kiabálunk a hajó belsejébe, hogy mi a teendő), igazából az egyik összetettebb feladat meg is akasztott minket, itt tényleg több dolgot kell összerakni, de ha összeáll a kép, akkor onnantól már átjön az ötlet. Egy szó, mint száz, ez a szoba tényleg hatalmas élmény volt, akinek a pénztárcája engedi mindenképp érdemes kipróbálni akár gyerekekkel, akár nélkülük.

Szóval mi eddig jutottunk, aki teheti jobbnál jobb gyerekbarát szabadulószobákból válogathat Budapest-szerte. Válasszon ki-ki akár téma alapján, akár a pénztárcájához mérten, szerintem nem fog csalódni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadulos.blog.hu/api/trackback/id/tr4014277295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása