2019. május 31. 14:19 - SzabadulósBlog

Az elsők

Ha a szabadulószobák, mint jelenség szóba kerülnek, akkor Magyarország (főként Budapest) szinte kivétel nélkül meg lesz említve. Legyen szó tizenezres tagszámú nemzetközi Facebook csoportról, többszáz szobát megjárt amerikai sztár-bloggerekről, vagy neves nyugati egyetemeken íródott szakdolgozatokról, senki nem vitatja kicsiny hazánk szerepét a szabadulószobák világméretű elterjedésében. Leggyakrabban a ParaPark kerül említésre, aki így is hirdeti magát, mint a "galaxis első szabadulószobája". Habár lehet olvasni elméleteket, hogy velük egy időben (talán egy hajszálnyival még előbb is) nyitott a japán SCRAP egy szabadulószobát Tokióban, az bizonyosan tény, hogy itthon az azóta nemzetközi hírnevű Gyurkovics Attila ParaParkja volt az első 2011-ben. A sors furcsa fintora, hogy a blogunkon csak ilyen későn kerülnek terítékre, most azonban bemutatjuk mindhárom jelenleg üzemelő szobájukat is. Bár a szobák és a játékmenetek már lecserélődtek, továbbra is az eredeti helyszínen, és hamisítatlan pince-romos hangulatban vár minket a ParaPark.
A másodikként nyitott szabadulószoba a PánIQ érdeme, és Koltai Balázs nevéhez fűződik, aki nagyon hamar felismerte az ágazatban rejlő potenciált, és 2012-ben már nyitott is. Nekik több szobájukról is írtunk már különböző posztok kapcsán, most itt idéznék a tulajdonos egy néhány évvel ezelőtti interjújából, ami véleményünk szerint jól leírja, hogy merre tartanak: "A pályafejlesztés nagyon fontos, mert a piac megelőzi az adott vállalkozást, ha az nem fejleszt. Ha az első pálya színvonalához hű pályát építenénk most, az nem lenne versenyképes. Az első verziók még a lakatokra és kulcsokra alapoztak, most már sokkal inkább szükség van elektronikai eszközökre. Ezek már második-harmadik generációs szobák."
Rajtuk kívül még két szabadulószobás cég van, akik 2012-ben nyitottak. A Szobafogság saját bevallása szerint azév április 2-án, a TRAP pedig április 11-én indult. Mindkét helyről írtunk már egy-egy alkalommal, most ismét ellátogattunk hozzájuk, hogy az Elsők közé új élményekről is beszámoljunk.

A 2013-ban nyitott szobákról most itt nem fogok részletekbe menni, de mivel szinte mindegyikük szerepel a blogon, felsorolom őket, hogy ha valaki szeretné időrendi sorrendben járni a dolgokat, akkor itt folytassa: Sweet Escape, Időcsapda, Escape Zones, Logic Arena, Kalózbarlang, Claustrophilia, TRAP Factory. Aztán persze folytatódott a boom 2014-ben, és azóta is évről évre nyitnak az újabb és újabb szobák Budapest-szerte, ország-szerte, világ-szerte.

parapark.jpg

Kezdjük akkor ahol kezdődött: ParaPark! Mondanám, hogy milyen fura, hogy így 80 szabaduláson túl jött el nekem az a pillanat, amikor a Galaxis első szabadulószobájába ellátogattam, de ezt már mondták előttem; valahol röhej, úh muszáj megosztanom, az általunk nagyra értékelt esc-apes blog szintén ezzel a mondattal nyit, amikor a ParaPark (azóta már bezárt) 9-es átjáró szobájáról ír. Egyébként a helyszín továbbra is az az igazi nyóckeres pince romkocsma alatt, ahol immáron nyolc éve, hogy elkezdődött. A pályák újak (jelenleg hárman vannak), de azok is őrzik az eredeti hangulatot mindenféle lakatok és elektronikus szerkezetek jó vegyesen, és fancy díszletek és berendezések helyett, az a hagyományos lomtalanítás hangulat uralkodik inkább. Én a magam nevében erre nagyon jó szívvel tekintek, tényleg a ParaPark már történelem, és hihetetlen jó ezt élőben megtapasztani. Az eredeti Flow elméletre alapuló játékmenet koncepcióján pedig nem is lenne értelme változtatni. Elsőként a kísérleti kockaüzemet teljesítettük; a nagy szocialista termelési tervek pont az a korszak, ami valakinek már történelem, van akinek a gyerekkora, mindenesetre tényleg remekül passzol a retro lelakott bútorokhoz, és a pálya jól kihasználja a kocka különböző felhasználási módjai által nyújtott lehetőségeket. Szóval az egyszerű eszközök ellenére remek feladványokkal találkoztunk, volt hogy a homlokunkat csapkodtuk egy-egy félrenézett feladat után, volt hogy saját vállainkat veregettük mikor jól összeraktunk valamit. A velünk tartó tizenkét éves pedig egyenesen odáig volt meg vissza. Második látogatásra halasztottuk (immár csak két felnőttként) a Tetthelyet és a Kódtörő kiképzést. Az előbbi az, amit ígér, nyomozni kell, és ahogy mind a négy nyomot megtaláljuk, megfejtjük és felhasználjuk, úgy folyamatosan nyílnak meg a rejtett rétegek. Először az utcán vagyunk, és úgy indul a dolog, hogy be kell jutnunk a kertbe, majd a házba, ahol a gyilkosság történt, ott pedig fel kell fedezni amit csak lehet, és végül ha minden megvan, akkor győzedelmesen elhagyhatjuk a helyszínt. Közben jó sokat kutakodunk, nézzük, hogy mi passzol mihez, szerelünk és ügyeskedünk, és logikázunk, és behelyettesítünk. Ugyan az várható, hogy számot utómunka maradt a kollégákra (hiszen mi csak begyűjtjük a bizonyítékokat, nem derül ki, hogy mi történt), azért elmondható, hogy szép keret a történet, a flow pedig folyamatos, jó haladós érzése van az egésznek. A Kódtörő Kiképzés, ami a legnehezebb pálya, itt leginkább abban áll a nehézség, hogy mindössze 45 perc van kb ugyanannyi feladatra, amennyi a 60 perces szobákban is van. Nekünk segítség nélkül nem sikerült volna, de aki szereti a kihívást, az bevállalhatja a nehezített verziót, max öt segítségkéréssel és minden konkrét segítségért mínusz ez perccel. Itt különösebb történet nincs, minthogy fel kell törni a kódot, és ki kell jutni, mindehhez kapunk egy nagy-lebernyeg lapot, rajta a kódrendszerekkel, amit meg kell fejteni, hogy fel tudjunk használni ahogy haladunk előre. A legtöbb feladat arra a logikára épül, hogy meg kell találni valamit, ami illik valamihez (ami szintén illik valamihez, és jó eséllyel még valamihez), ebben persze rengeteg variáció van, hogy mi a valami és hogyan illik, de a lényeg, hogy a nehézség a feladatok sokaságán kívül inkább abban van, hogy nem csak két dolgot kell összekapcsolni, hanem sokszor inkább hármat-négyet, de nincsenek logikai ugrások, minden tökéletesen passzol. A flow itt is kifogástalan, nyílnak sorba a dolgok és kellemesen kattognak agyunk fogaskerekei. Nehéz lenne választani, hogy a három szobából melyik a legjobb, szerintem érdemes akár mindet végig próbálni, vagy ki-ki válasszon téma szerint.

collage_18.jpg

PánIQ-szoba több posztunkban is szerepelt már, és ugyan ők is a hőskorban indultak, viszont szánt szándékkal nagy hangsúlyt fektetnek a modernizálásra. Ennek ellenére vannak még klasszikus pályáik, ahol lakatokkal és számkombinációkkal találkozhatunk, talán leginkább az általunk a filmes posztban bemutatott Fűrész szobájuk ismert, ami szintén pince, és az a klasszikus hangulatú. Speciel nekem azt hiszem ez a kedvencem tőlük a Sherlock szoba mellett, ami szintén soklakatos szoba. De az újabb szobáik már lakatmentesre készülnek, mi pl a Keresztapában jártunk, jópofa volt az is. A Láthatatlan Erdő pedig azért különleges, mert végig teljes sötétben kell játszani. De ezen kívül is van még bőven mit próbálni náluk, mi ugyan nem voltunk, de Helyszínelők is van, aki arra vágyik, vagy most nagyon aktuális a Trónok Harca.

collage_19.jpg

Szobafogság szintén egy romkocsma helyszín, ami megmaradt az eredeti koncepciónál. A varázslós szobájukkal nem voltunk igazán kibékülve (valahogy a mágia téma nem passzolt igazán a lakatokhoz), de most tettünk egy újabb próbát, és a James Bont (Rázva, nem keverve) szoba egész jópofa volt. Eleve jól indult a dolog azzal, hogy az egyik ügynököt bezárták egy sötét szobába, és a többieknek kellett kiszabadítani (mondjuk annak örülök, h nem én lettem bezárva, mert végül bent sajnos nem nagyon volt mit csinálni, vagy az optimálisnál legalábbis jóval kevesebbet, míg kintről megérkezett a segítség). Külön pacsi a helyszínnek, amiért a szobába beengedés után az egyik leghangsúlyosabb mondat a pánik-doboz volt; ugyan bármilyen neadjisten vészhelyzetben egy kulcsot elővenni és rendeltetésszerűen használni nem teljesen triviális, de mindenképp üdvözlendő, hogy egy régi technológiás szobában (ahol nem opció a magától nyíló mágneszár) gondoltak erre, és kihozták a maximumot. A feladatok vegyesen voltak jók és kevésbé jók, a jók között azért voltak tényleg újszerűek és aha és érdekes, meg a kellékek között is akadtak menő fegyverek és miegymás, szóval ha valaki arra jár, és retro romos igazi elsők között nyitott szobára vágyik, akkor egy próbát megér. Ezen kívül egy Párttitkár irodája van még ugyanezen a helyszínen, azt nem próbáltuk, de fent látható róla kép.

collage_20.jpg

TRAP-től az Egyiptom témájú poszthoz teszteltünk szobát, speciel pont az a szoba azóta átlényegült Indiana Jones-á (elveszett piramis), és a PánIQ-szoba gondozásába került. Szóval a TRAP jelenleg két újgenerációs szobával van jelen; mi az Anachronistát választottuk. Na, ez tényleg az a helyszín, hogy senkinek nem jutna eszébe, hogy hét évvel ezelőttről maradt itt; fullmodern berendezés, és klassznál klasszabb elektronikus megoldások, tipikusan az a szoba, ahová belépsz és azt sem tudod mihez nyúlj, mert semmi nem néz ki úgy mint egy feladat... aztán idővel felfedezed a szobát, és rájössz, hogy minden egyes díszletelem valahogyan feladat. Volt egy eszköz, ami nem működött tökéletesen, de mondta a játékmester, hogy tudnak erről, szóval reméljük hamarosan cserélik, mert mivel pont eléggé a vége-felé van nagyon bosszantó volt akkor ilyesmin megakadni mikor már fogytán az idő. Egyébként szépen párhuzamosan indul a játék, szóval kb véletlenszerű, hogy kinek mi fog szemet szúrni, ahol elindul, a végjátékra pedig lineárissá válik, és egy nagyon klassz effekttel zárul. Nem mondom, hogy ez volt életünk kedvence, leginkább az hiányzott, hogy történet ugyan volt, de a feladatok csak tematikusan illeszkedtek, nem volt meg az előrehaladás érzése. Az viszont tény, hogy rengeteg különleges megoldás volt benne, és egy nagyon igényes helyszínt alakítottak ki, szóval aki úgy szeretné a történelmi cégeket járni, hogy modern játékot kapjon, annak ez való.

Most ennyit hoztunk kis dicsőséglistának, mindenki nyugodtan gondoljon bele, hogy miket csinált hét-nyolc évvel ezelőtt, ezek a cégek már akkor is szabadulószobát üzemeltettek, és szerintem le a kalappal, hogy a mai világban ennyi ideig talpon vannak! Persze ha van aki már akkor is a szabadulószobákat járta, akkor itt lenne a helye a korai nosztalgikus kommenteknek, mi hozzájuk képest újoncok vagyunk a szakmában, és örömmel okulunk!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadulos.blog.hu/api/trackback/id/tr2114838630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.